Az alattomosan terjedő járvány

Fordította: Czárán Judit

Az antibiotikum rezisztencia már most évente százezrek halálát okozza, a világnak cselekednie kéne.

 

 

Source: www.Freepik.com

Ez a szám azonban 4,95 millió is lehet, ha a gyógyszerrezisztens fertőzéssel valamilyen módon kapcsolatba hozható haláleseteket is beleszámítjuk, vagyis azokat, amikor a beteg úgy halt meg, hogy azonosított antibiotikum-rezisztens fertőzésben szenvedett, de nem egyértelmű, hogy ez volt a közvetlen oka a halálának.

A 2019-es jelentés 204 országban, illetve régióban 23 kórokozóra és 88 kórokozó elleni gyógyszerkombinációra vonatkozó adatokat tartalmaz, a hiányos adatokkal rendelkező régiókra vonatkozó becslések elkészítéséhez pedig statisztikai modellezést használtak.

A kutatások szerint az antimikrobiális rezisztencia ma már a vezető halálozási okok között van világszerte, és meghaladja mind a HIV/AIDS, mind a malária áldozatainak számát (864 000 /3/ és 643 000 /4/) haláleset 2019-ben a Lancet Global Burden of Disease tanulmánya (5) szerint. A helyzet mégis az, hogy míg a HIV-kutatások támogatására közel 50 milliárd dollárt költenek évente, addig - ahogy azt Ramanan Laxminarayan, a Center for Disease Dynamics, Economics and Policy munkatársa a Lancet tanulmányához fűzött kommentárjában megjegyzi - "az antimikrobiális rezisztencia kezelésére fordított globális kiadások összege ennél jóval alacsonyabb lehet".

Az elmúlt évszázadban az antibiotikumok forradalmasították az orvostudományt (6), tömegesen csökkentették a fertőző betegségek okozta halálozást, valamint drasztikusan javították a műtétek biztonságosságát, és a traumákból való felépülés esélyeit. Egyes becslések szerint az antibiotikumok több mint egy évszázaddal ezelőtti felfedezésük óta 20 évvel hosszabbították meg az emberek átlagos várható élettartamát (7).

Az antibiotikumok túlhasználata azonban - ami nemcsak a humán orvoslásban, hanem legalább annyira az állatgyógyászatban, illetve az állattenyésztésben is probléma - azt eredményezi, hogy a baktériumok alkalmazkodnak a gyógyszerekhez (8), és ez idővel a gyógyszerek hatékonyságának csökkenéséhez vezet. Ha nem sikerül megállítani a gyógyszerrezisztencia terjedését - akár a meglevő gyógyszerek körültekintőbb alkalmazásával, akár új antibiotikum-osztályok kifejlesztésével -, az valószínűleg a fertőző betegségek és a sebészeti komplikációk okozta halálesetek számának ugrásszerű növekedéséhez fog vezetni, és visszajuttat bennünket egy olyan világba, ahol egy apró vágás is halált okozhat.

Mi az antibiotikum-rezisztencia és mi okozza?

Az antibiotikumok olyan gyógyszerek, amelyek elpusztítják a kórokozó baktériumokat, illetve megakadályozzák azok szaporodását, anélkül, hogy közvetlenül károsítanák a beteg sejtjeit. Az első antibiotikumok felfedezése annak idején forradalmi változás hozott az orvostudományban, mivel csodával határos gyógymódot kínáltak például a súlyos tüdőgyulladás vagy a sebfertőzések kezelésére, amelyek egyébként a betegek halálát okozhatták volna (9).

Mivel azonban a bakteriális kórokozók gyorsan szaporodnak - az emberi orrban megtelepedett staphylococcus bacilusok száma például kétóránként megduplázódhat (10) - és képesek közvetlenül kicserélni a genetikai kódjuk darabkáit, sokkal gyorsabban evolválódnak, mint az olyan többsejtű szervezetek, mint az ember. Ha megjelenik egy olyan mutáció, amely rezisztens valamilyen antibiotikummal szemben, akkor igen gyorsan létrejöhet egy nagy egyedszámú rezisztens kórokozó-populáció, és a mutáció aztán a kórokozók más vonalaiba is átkerülhet, ha azok kapcsolatba kerülnek egymással.

Minden alkalommal, amikor egy beteget, akinek egy adott kórokozó van jelen a szervezetében, antibiotikummal kezelnek, megvan az esélye egy új rezisztens mutáns kialakulásának. És ez nem csak emberekre vonatkozik; a betegségek megelőzése és az állatállomány gyorsabb növekedése érdekében használt antibiotikumok - amelyek az Egyesült Államokban súly szerint az összes eladott orvosilag fontos antibiotikum-mennyiség kétharmadát teszik ki - szintén nagymértékben hozzájárulnak az antimikrobiális rezisztencia kialakulásához (11).

A rezisztencia rendkívül gyorsan kialakulhat. A meticillin-rezisztens staphylococcus aureust, (rövidítve MRSA-t) először 1961-ben dokumentálták (12), mindössze egy évvel a meticillin antibiotikum bevezetése után. Az MRSA valójában félrevezető elnevezés, mivel a kórokozó két fő antibiotikum-csoporttal, a penicillinekkel és a cefalosporinokkal szemben is rezisztens.

Az első MRSA járványt 1968-ban dokumentálták egy bostoni kórházban (13), de a legtöbb fertőzést még évtizedekkel később is kórházakban és egészségügyi intézményekben észlelték. A 2000-es évek elejére azonban a kórházi terjedés csökkenésével párhuzamosan más közösségekben is emelkedni kezdett a fertőzések száma. A Lancet jelentése szerint az MRSA 2019-ben több mint 100 000 halálesetért volt közvetlenül felelős.

A rezisztencia kialakulása az antibiotikumok használatának elkerülhetetlen következménye. A legtöbb, amit remélhetünk, hogy késleltetjük a folyamatot, enyhítjük a következményeket, és időt nyerünk olyan új antibiotikumok kifejlesztésére, amelyekkel szemben a baktériumok még nem alakítottak ki rezisztenciát.

Hogyan lassítsuk az antibiotikum-rezisztencia kialakulását?

A Lancet tanulmánya három módszert említ az antibiotikum-rezisztencia terjedésének lassítására: az antibiotikumok szelektívebb alkalmazása, szigorúbb járványügyi intézkedések és az új kezelésekbe való gyors beruházás.

Bár az antibiotikum-használat optimális gyakorlatai az orvostudományban jól ismertek, ezeket nem mindig tartják be (14). Az antibiotikumok csak bakteriális fertőzések esetében hatásosak - vagyis nem segítenek olyan vírusos betegségek ellen, mint az influenza -, és csak akkor szabad adni őket, ha az orvosilag feltétlenül szükséges egy azonosított bakteriális fertőzés leküzdéséhez. Egy 2016-os vizsgálat ezzel szemben azt állapította meg, hogy az orvos-beteg találkozások során felírt antibiotikumoknak a 30 százalékára semmi szükség nem lett volna (15).

A kezelést mindig a legszűkebb spektrumú antibiotikummal kell kezdeni, későbbre tartogatva a "nagyágyúkat": a széles spektrumú antibiotikumokat, hogy a legsúlyosabb betegségek esetén is hatékonyak maradjanak, másrészt a még kevésbé rezisztens újabb gyógyszereket. Az antibiotikum kezeléseknél fontos, hogy a beteg a teljes kúrát végigcsinálja; mert ha nem, akkor a kezelés a betegség kórokozójának túlélő, rezisztenciára szelektált populációját hozhatja létre, amely aztán másokat is megfertőzhet és terjedhet. (Más, logikus nézetek szerint az antibiotikumokat csak addig volna szabad szedni, amíg a tünetek fennállnak, mert annál valószínűbben keletkeznek véletlen mutációk során rezisztens kórokozók, minél tovább szedik az antibiotikumot. (27)

Szintén alapvető fontosságú az antibiotikumok használatának csökkentése a mezőgazdaságban. A haszonállatok növekedésének gyorsítása érdekében alkalmazott alacsony dózisú, hosszan tartó kezelések ideális feltételeket teremtenek a kórokozók számára rezisztens törzsek kialakításához, amelyek aztán az emberre is átterjedhetnek (16). Dánia például világviszonylatban is élen jár abban, amilyen drasztikusan korlátozta az antibiotikumok kizárólag a gyorsabb súlygyarapodás elérése érdekében, illetve betegségmegelőzési célból történő alkalmazását egészséges állatoknál, az USA azonban még nem követte a példáját (17).

A fertőzések kórházon belüli átvitelének megakadályozása szintén alapvető a rezisztens baktériumok okozta halálesetek számának minimalizálása érdekében; a kórházi fertőzések komoly aggodalomra adnak okot, becslések szerint csak az Egyesült Államokban évente 650 000 eset fordul elő (18), és mivel a gyógyszerrezisztens kórokozókat sokkal nehezebb kezelni, ezért itt kulcsfontosságú az elkülönítés fenntartása, illetve a védőfelszerelések megfelelő használata.

Az egyik probléma az, hogy sokan tünetmentes hordozók lehetnek anélkül, hogy ők maguk megbetegednének, így tudtukon kívül terjesztik a rezisztens baktériumokat. Az amerikai kórházak egy részében bevett gyakorlat, hogy minden újonnan felvett beteget megvizsgálnak MRSA-ra és vankomicin-rezisztens enterococcusra (VRE), a két leggyakoribb közösségben terjedő antibiotikum-rezisztens kórokozóra, hogy a hordozókat eleve el lehessen különíteni a súlyos kockázati csoportba tartozó betegektől.

Ez azt jelenti, hogy a megbízható tesztelés és adatgyűjtés elengedhetetlen a rezisztens baktériumok terjedésének nyomon követéséhez és lassításához. Ez különösen nagy kihívást jelent az alacsonyabb jövedelmű országok számára, amelyeknek nincsenek meg az erőforrásaik a betegek megbízható teszteléséhez és szűréséhez, és gyakran gyógyszerekből és higiéniai eszközökből is hiány van. De a problémák a gazdag országokat is érinti - a globalizált világ azt jelenti, hogy az új, rezisztens kórokozók bárhol előfordulhatnak, és mindenhol kockázatot jelentenek.

A szigorú intézkedések betartatásával a gyógyszeripari kutatócégek időt nyerhetnek, hogy befektethessenek az antibiotikumok új generációinak kifejlesztésébe, amelyek a meglévő kezelések helyettesítésére szolgálnak, ha a kórokozók ellenállóvá válnak a régi gyógyszerekkel szemben. Az új antibiotikumok kifejlesztése azonban lassú folyamat. A gyógyszereknek ellenálló kórokozók megállításához gyakran ténylegesen új lehetőségekre - nem pedig a meglévő gyógyszerek egyszerű módosításaira - van szükség: az utolsó teljesen eredeti antibiotikum-csoportot, a lipopeptideket az 1980-as évek végén fedezték fel (19).

De hiába lenne életbevágóan fontos új antibiotikumok kifejlesztése, a gyógyszeripari vállalatoknak gyakran nem érdekük, hogy leküzdjék egy új antibiotikum jóváhagyásával járó tudományos, szabályozási és pénzügyi kihívásokat - különösen úgy, hogy ezen a területen a profitkilátásaik is korlátozottak. Egy hatékony és biztosan nem toxikus új antibiotikum sikeres kifejlesztése hosszú és összetett folyamat; 2014 óta (20) a tesztelés alatt álló gyógyszerek több mint felét visszavonták, mielőtt a jóváhagyási szakaszba léptek volna. Egy 2017-es becslés szerint (21) egyetlen sikeres antibiotikum piacra dobása 1,5 milliárd dollárba kerül, míg az egy gyógyszerre jutó várható éves bevétel kevesebb, mint 50 millió dollár.

Mivel a legerősebb antibiotikumokat az orvosok próbálják a lehető legnagyobb mértékben tartalékolni, és csak akut fertőzések rövid távú kezelésére írják fel őket, ezek sokkal kevesebb bevételt hoznak, mint az olyan krónikus betegségekre kifejlesztett gyógyszerek, mint a magas vérnyomás vagy a 2-es típusú cukorbetegség.

Ahogy Kevin Outterson (22), az antibiotikum-rezisztenciát kutató bostoni professzor kollégámnak, Sigal Samuelnek elmondta, a probléma az, hogy "ez egy olyan termék, amelyből a lehető legkevesebbet szeretnénk eladni. Az ideális az lenne, ha egy csodálatosan hatásos antibiotikum évtizedekig állna a polcon, várva, hogy mikor lesz rá szükség. A közegészségügy számára ez lenne a kívánatos forgatókönyv, a gyógyszergyárak számára azonban ez maga a rémálom". A kormányoknak és más finanszírozóknak úgy kell kezelniük ezt a problémát, hogy pénzügyi ösztönzőket vezetnek be a vállalatok számára, tudományos kutatásokat finanszíroznak, illetve jelentős változtatásokat eszközölnek a jelenlegi szabályozásban (23).

De van néhány jó hírünk is. Az antibiotikumok használata az állattenyésztésben 2019 és 2020 között 3 százalékkal csökkent (24), az EU pedig nemrégiben teljesen betiltotta egészséges állatok antibiotikumokkal történő kezelését (25). De ez még messze nem elég.

Az antimikrobiális rezisztencia eddig lopakodó járvány volt, sokak számára nem olyan nyilvánvaló, mint például a Covid-19, de a világ egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy addig ne tegyen semmit, amíg el nem érjük a válságpontot (26).

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre