Forrás:Adrienne Day: Alzheimer's Early Tell. Cornell Egyetem
Fordította: Szendi Gábor
A demenciában szenvedő írók nyelvezete mindannyiunk számára tanulságos történetet tartogat
Source: www.Freepik.com
A kilencvenes évek elején Iris Murdoch új regényt írt, ahogyan életében már 25 alkalommal tette. De ezúttal valami nagyon nem stimmelt. Főhőse, Jackson, egy angol inas, idegen lett számára. Mint Murdoch később Joanna Colesnak, a Guardian újságírójának elmondta, súlyos írói blokkban szenvedett. Ez Jacksonnal kezdődött, és azóta az árnyékok elárasztották az életét. "Jelenleg csak úgy zuhanok, zuhanok ... " - mondta Murdoch Colesnak. "Gondolok dolgokra, aztán mindörökre eltűnnek".
A Jackson dilemmája bukás volt. Néhány kritikus tisztelettudóan azt írta, hogy a regényben "senkinek ... nincs énje", és "olyan, mint egy 13 éves iskolás lány munkája, aki nem szokott eleget kimozdulni a környezetéből". Korábbi műveihez képest, amelyek gazdag szókincsről és éles nyelvtani érzékről tanúskodnak, a Jackson dilemmája tele van vakon előre törő mondatokkal, hiányoznak a finom szerkezeti váltások, a nyelv ismétlődik és a bizonytalan főnevek tompítják. A könyv utolsó fejezetében Jackson a fűben elterülve ül, és arra gondol, hogy "egy olyan helyre érkezett, ahol nincs út", olyan elveszett, mint Lear, aki a vihar után a pusztán bolyong.
Regénybe ágyazott diagnózis
Korábban Murdoch fantasztikus szókincséről volt híres.
Két évvel a Jackson Dilemmája megjelenése után Murdoch felkeresett egy neurológust, aki Alzheimer-kórt diagnosztizált nála. A következő évben férje, John Bayley tollából megjelent az Iris című könyv, amelyből Kate Winslet és Judi Dench főszereplésével film is készült. "Nem hajózik a sötétségbe" - írja Bayley a könyv vége felé. "Az utazás véget ért, és az Alzheimer-kór komor kíséretével megérkezett valahová."
2003-ban Peter Garrard, a neurológia professzora, aki a demenciával foglalkozik, különös érdeklődést tanúsított a regényíró munkássága iránt. Doktori tanulmányait John Hodgesnál végezte, annál a neurológusnál, aki Murdochnál Alzheimer-kórt diagnosztizált. Egy nap Garrard felesége megjegyezte: "Téged érdekel a nyelv és az Alzheimer-kór; miért nem elemzed a Jackson dilemmáját?" Garrard elhatározta, hogy pontosan ezt fogja tenni: elemezni fogja Murdoch regényeinek nyelvezetét az Alzheimer-kór degeneratív hatásainak jelei után kutatva. Az Alzheimer-kutatók úgy vélik, hogy a kognitív károsodás jóval azelőtt kezdődik, hogy a demencia jelei a kívülállók számára nyilvánvalóvá válnának.
Az orvostudomány iránti érdeklődése előtt Garrard Oxfordban tanult ókori irodalmat, amikor a számítógépes nyelvelemzés, vagyis a számítógépes nyelvészet tudományága éppen gyökeret vert. A terület elkötelezett hívei kifejlesztettek egy Oxford Concordance Programot - egy számítógépes programot, amely listákat készített egy szövegben található összes szófajról és a szavak számáról. Ezzel a programmal az íróra jellemző mintázat fedezhető fel.
Garrard úgy gondolta, hogy lehetséges lenne Murdoch három, életének különböző szakaszaiban írt regényét átnézni, hogy kiderüljön, kiolvashatók-e a sorok között a demencia jelei.
A tudósok úgy vélik, hogy az Alzheimer-kór oka a sejtpusztulás és a szövetek károsodása az agyban felhalmozódott fehérje plakkok és csomók rendellenes felhalmozódása következtében. A nyelvre akkor van hatással, ha a betegség kiterjed az agy nyelvi megértésért és produkcióért felelős területekre is. A nyelv ezért kivételes ablakot nyújt a patológia kialakulására és fejlődésére.
A művész valójában a tudományt szolgálhatja. Ha a számítógépes elemzés segítene az enyhe kognitív károsodás legkorábbi jeleinek megállapításában, még a nyilvánvaló tünetek megjelenése előtt, ez értékes információ lehet a kutatók számára, akik a betegség diagnosztizálására törekednek, mielőtt még túl sok károsodás érné az agyat.
Barbara Lust professzor szerint a nyelvi minták változásainak megértése nagy segítség lehet az Alzheimer-kór terápiájában. "A gondozók általában nem veszik észre a korai nyelvi változásokat, pedig ez mind a korai diagnózis, mind az alapkutatás szempontjából kritikusan fontos lehet" - mondja Lust.
Már Garrard és kollégái 2005-ben megjelent dolgozatuk előtt is a kutatók a nyelvi sajátosságokat az Alzheimer-kór egyik jellemzőjeként tekintették. Mint Garrard elmagyarázza, a beteg szókincse beszűkül, és kevesebb olyan szót használ, amely konkrét megnevezést jelent, és több olyan szót, amely általános megnevezést. Nem helytelen például egy golden retrievert "állatnak" nevezni, bár ez kevésbé pontos, mint retrievernek vagy akár kutyának nevezni. Az Alzheimer-kóros betegek sokkal inkább neveznének egy retrievert "kutyának" vagy "állatnak", mint "retrievernek" vagy "Frednek". Ráadásul, teszi hozzá Garrard, az Alzheimer-kóros betegek által elveszített szavak általában kevésbé fordulnak elő a mindennapi angolban, mint azok a szavak, amelyeket megtartanak.
A kutatók azt is megállapították, hogy a konkrét szavak használata csökken, és a főnév-ige arány megváltozik, mivel több "alacsony minőségű" igét (lenni, jönni, csinálni, kapni, adni, menni, van) és határozatlan főnevet (dolog, valami, bármi, semmi, semmi) használnak szokatlanabb rokonszavaik helyett. A passzív mód használata is jelentősen visszaesik. Garrard szerint az emberek több szünetet is használnak, mivel "szavak után keresgélnek".
Garrard és munkatársai szerint az verbális Alzheimer-tesztek nem életszerűek. A regények elemzése azonban 40 évi nyelvi változások elemzését teszi élehetővé. "Úgy gondoltam, lenyűgöző lenne megmutatni, hogy a nyelvre már azelőtt hatással lehet az Alzheimer, hogy a beteg vagy bárki más a tünetekről tudomást szerezne" - mondja Garrard.
Murdoch elemzéséhez Garrard három regényét, köztük Jackson dilemmáját használta fel. Megállapította, hogy Murdoch szókincse jelentősen lecsökkent az utolsó könyvében - "nagyon általános lett" -, mint mondja - a két korábbi könyvéből vett mintákhoz képest.
A Garrard és kollégái által készített Murdoch-papír nagy hatásúnak bizonyult. Kanadában Ian Lancashire, a Torontói Egyetem angol professzora a szövegelemzés saját változatát végezte.
Lancashire a kreativitás keletkezésének valamiféle átfogó elméletét próbálta meghatározni, és a szövegek elemzésén keresztül a nyelv tanulmányozására szolgáló szoftverek fejlesztését irányította. Ez lehetővé tette Lancashire számára, hogy megszámolja a szófajtákat és a szavak számát több kedvenc írójának, köztük Shakespeare-nek és Miltonnak a könyveiben.
Lancashire fiatalkorában Agatha Christie-rajongó volt, és úgy döntött, hogy Christie két korai könyvét, valamint utolsó előtti regényét, Az elefántok nem felejtenek címűt is így dolgozza fel. Amit felfedezett, megdöbbentette: Christie szókincshasználata karrierje végére mintegy 20 százalékkal csökkent.. "Megdöbbentem, mert ez annyira nyilvánvaló volt" - mondja. Bár az Elefántok… hossza hasonló volt, mint a többi művében, a benne használt szavak változatossága jelentősen csökkent, és jóval több volt benne a szóismétlés. "Mintha feladta volna, hogy megpróbálja megtalálni a pontosan megfelelő szót" - mondja.
Lancashire presented his findings at a talk at the University of Toronto in 2008. A hallgatóságban ülő Graeme Hirst számítógépes nyelvész együttműködést javasolt az Alzheimer-kór nyelvi markereinek keresésére.
A torontói csapat P. D. James írót választotta kontrollként, aki úgy halt meg, hogy kognitív képességei látszólag sértetlenek voltak. Őt, Murduchot és Christit elemezték olyan dolgokra összpontosítva, mint a szókincs mérete, a szókincs méretének és a használt szavak teljes számának aránya, az ismétlések, a szavak egyedisége, a töltelékek, a nyelvtani összetettség, valamint a passzív beszédmód használata.
"Minden demenciatípusnak megvan a maga nyelvi mintázata, így ha valakinek vaszkuláris demenciája van, a mintázata másképp néz ki, mint annak, akinek progresszív afáziája vagy Alzheimer-kórja van" - mondja a csoport egy kutatója. "Bármilyen típusú demencia minden modalitást áthat, így ha valakinek gondjai vannak a kifejezéssel, akkor szóban és írásban is nehézségei lesznek."
Úgy tűnik, hogy miután megszületett Jackson regényhősének karaktere, Murdoch nehezen mászott vissza szereplője fejébe. Lancashire szerint ez valószínűleg a demencia korai jele volt. "Az Alzheimer-kór ... károsítja azt a képességünket, hogy mind önmagunkban, mind más emberekben, beleértve a képzelt karaktereket is, meglássuk az identitást" - írta később Lancashire. "A hivatásos regényírók, akiknél az Alzheimer-kór közeledik, elfelejtik, hogyan néznek ki a szereplőik, mit tettek, és milyen tulajdonságokkal rendelkeznek".
Beszédes jelek
A kognitív neuropszichológia egy professzor szerint Ronald Reagan 1984-ben, a Walter Mondale-lal folytatott elnökvita során az Alzheimer-kór jeleit mutatta a beszédében, mivel "mindenféle hibákat, kisebb csúsztatásokat, hosszú szüneteket és zavaros hibákat követett el".
Kutatók Ronald Reagan és George Herbert Walker Bush volt elnökök előre nem megírt sajtótájékoztatóit vizsgálták. Reagan elnöknél - írták - "az egyedi szavak számának jelentős csökkenését, valamint a társalgási töltelékszavak és a nem egyedi főnevek jelentős növekedését az idő múlásával", míg Bush esetében nem volt ilyen minta. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy Reagan -elnöksége alatt- a nyelvi komplexitás csökkenését mutatta, ami összhangban van azzal, amit mások demenciában szenvedő betegeknél találtak.
Brian Butterworth, a University College London Kognitív Neuropszichológiai Intézetének emeritus professzora szintén "diagnosztizálta" Reagant a 80-as évek közepén, évekkel azelőtt, hogy Reagannél klinikailag Alzheimer-kórt diagnosztizáltak volna. Butterworth írt egy jelentést, amelyben összehasonlította Reagan 1980-as vitateljesítményét az akkori elnökkel, Jimmy Carterrel, és négy évvel később a demokrata elnökjelölt Walter Mondale-lel folytatott vitán nyújtott teljesítményét.
"Carterrel szemben Reagan többé-kevésbé hibátlan volt, de 1984-ben már mindenféle hibákat elkövetett, kisebb elszólásokat, hosszú szüneteket és zavaros hibákat" - mondja Butterworth. "Egy esetben rossz évre hivatkozott". Ha valaki sok tényt elfelejt, mint Reagan tette, Butterworth szerint ez a homloklebeny károsodásának hatása lehet. Reagan "sokkal rosszabb lett, valószínűleg azért, mert az agya jelentősen megváltozott. Sokat gyakoroltak vele. Mindezek ellenére is rengeteg hibát követett el".
2009-ben a National Institute on Aging és az Alzheimer's Association egy neves neurológusokból álló csoportot bízott meg az Alzheimer-kór kritériumainak felülvizsgálatával. Kritériumaik közé tartozott a beszéd, az olvasás és az írás nyelvi funkcióinak károsodása; a beszéd közben a hétköznapi szavakon való gondolkodás; tétovázás; valamint beszéd-, helyesírási és írási hibák.
A nyelv diagnosztikai stratégiaként való elfogadása számos diagnosztikai eszközt eredményezett. Hirst olyan programokon kezdett el dolgozni, amelyek valós időben használják a valódi betegek beszédét. Hirst munkája alapján Kathleen Fraser, PhD-hallgató és Frank Rudzicz, a Torontói Egyetem informatika adjunktusa, valamint a Torontói Rehabilitációs Intézet tudósa, aki a gépi tanulással és a természetes nyelvi feldolgozással foglalkozik az egészségügyi környezetben, olyan szoftvert fejlesztett ki, amely rövid, 1-5 perces beszédmintákat elemez, hogy megállapítsa, az egyénnél a kognitív zavarok jelei mutatkoznak-e meg. Rudzicz szerint jelenleg körülbelül 400 változót vizsgálnak, például a hangszínváltozást, a hangsúlyozást, a szüneteket vagy a " szaggatottságot", valamint a beszéd egyéb minőségi aspektusait.
Rudzicz és Fraser társalapítói a Winterlight Labs nevű startupnak, és hasonló, klinikusok által használható szoftveren dolgoznak. Azt remélik, hogy egy napon képesek lesznek a nyelvet olyan ablakként használni, amellyel az emberek általános kognitív állapotába tekinthetnek be, így a kutatók a depressziótól az autizmusig mindent jobban megérthetnek.
Lust és más kutatók azonban egyetértenek abban, hogy a nyelvnek az Alzheimer-kór és a kognitív károsodás más formáinak vizsgálata még korai stádiumban van. "Végső soron szükségünk van valamilyen olcsó, könnyen használható és nem invazív eszközre, amely azonosítani tud valakit, akit érdemes tovább megfigyelni. Olyan eszközre van szükség, mint a vérnyomás ellenbőrzésére szolgáló vérnyomásmérő. "Jelenleg még nincs olyan validált eszközünk, amely megmondaná, hogy egy nyelvi sajátosság előrejelző volna".
Howard Fillit, az Alzheimer's Drug Discovery Foundation alapító tudományos vezetője szerint a nyelv egy hiteles módja az Alzheimer-kór és a demencia más formáinak tesztelésére. "Ha valaki kognitív károsodásra panaszkodva érkezik, és diagnosztikai értékelést szeretnének végezni nála, hogy lássák, mennyire súlyos a nyelvi problémája, akkor el tudom képzelni, hogy egy ilyen szoftver hasznos lenne" - mondja. Szerinte azonban, a nyelvi elemzést más, a kognitív funkciókat mérő tesztekkel együtt kellene elvégezni. "Ellenkező esetben" - mondja Fillit - "a végén sok embert feleslegesen megijesztenénk".
Most, hogy olyan számítógépes programok vannak a láthatáron, amelyek a nyelv kognitív hiányosságait elemzik, az Alzheimer-kór diagnózisának jövője egyszerre tűnik hasznosnak és ijesztőnek. Kevesen vagyunk termékeny regényírók, de a legtöbben nagy, strukturálatlan nyelvi adathalmazokat hagyunk magunk után az e-mailek, a közösségi média és hasonlók jóvoltából. Garrard szerint olyan nagy mennyiségű adat van ezen a területen, "hogy az mindenféle dolgok előrejelzésében használható lesz, valószínűleg a demenciát is beleértve".
Garrard egyetért azzal, hogy egy olyan számítógépes program, amely segíti az orvosokat a kognitív betegségek, például az Alzheimer-kór diagnosztizálásában, nagy ígéretet hordoz magában. "Ez olyan, mintha az embereket cukorbetegségre szűrnénk" - mondja. "Az ember nem szeretné, ha ez az állapot fennállna, de jobb tudni és kezelni, mint nem tudni".
Szemben az orvolás állításaival, az Alzheimer megelőzhető, sőt visszafordítható: lásd. Szendi G: Tévutak az orvoslásban vonatkozó fejezetét