Szendi G:
Az Alzheimer oka, megelőzése és kezelése

Az egyre romló memóriát az emberek el szokták intézni egy legyintéssel, mondván "öregszünk". Pedig ez volna az a pont, amikor észbe kaphatnának és változtathatnának a végzetükön. A megszokott étrendhez és életmódhoz való makacs ragaszkodásért sokan nagy árat fizetnek: életük utolsó 10 évét élőhalottként élhetik le.

 

A Google adatkezelési elvei

 

A demenciák, azaz az időskori elbutulás gyakoribb, mint a mellrák, mégis a legtöbb ember nem veszi komolyan ezt a veszélyt, miközben a média folyamatosan tele van a mellrák elleni küzdelemmel és a kockázat tudatosításával. Az más kérdés, hogy az ijesztgetésen túl megelőzésként a mammográfiát ajánlják. Élete során a nők 8%-a néz szembe a mellrák diagnózissal, az elbutulás réme viszont a 70 felettiek 14%-át, a 85 felettieknek 30%-át fenyegeti (1). A ma 40-50 évesek kilátásai ennél sokkal rosszabbak. Ha abból indulunk ki, hogy a '90-es évek elején végzett statisztikai adatokhoz képest ez az arány 25 év alatt megkétszereződött, akkor a mai középkorúak kockázata 25 év múlva eléri a 30%-kot (2). A szakirodalomban úgy becsülik a leggyakoribb demencia típusnak, az Alzheimernek az előfordulási gyakoriságát, hogy az 20 évente megduplázódik (3). Tipikus történet: az idős demens ember mit sem tudva magáról és környezetéről, élete utolsó 10-15 évét ágyban fekve, csukott szemmel vagy a plafont bámulva tölti el. Hiába él a mai ember 80-90 évet, ha már 70-75 éves korától élő halott.

A cég általam ajánlott kedvezményes termékei itt tekinthetők meg


A nyugati orvoslás az Alzheimerről

Túlzásnak tűnik, pedig nem az: a nyugati orvoslás az olyan civilizációs betegségekkel kapcsolatban, mint pl. a demenciák, a középkor szintjén áll. Hiába a kifinomult orvostudományi módszertan és technika, a szemeken ülő hályog miatt 100 éve nincs előrehaladás a demenciák okainak felderítésében és gyógyításában. Ez ismét intő jel annak, aki gúnyos mosollyal csak legyint a paleomozgalomra, vagy a nyugati életmódot más, konstruktívan kritizáló irányzatokra. A mai orvoslás remekül tudja diagnosztizálni az Alzheimer betegséget és más demenciákat, de bevallottan nem tudja, miért alakulnak ki, csak azt tudják, amit már Alois Alzheimer 1907-ben leírt, miszerint az Alzheimer betegek agyában a neuronok felszínén felszaporodik és plakkokat alkot az amiloid-béta nevű fehérje, a sejtek belsejében pedig megnő a megcsavarodott tau fehérjék aránya. Sokáig hitték, hogy ezek az elváltozások az okai az elbutulásnak (4), s a kutatások arra irányultak, hogy ezen fehérjék kialakulását megelőzzék. Ilyen gyógyszereket és vakcinákat ki is fejlesztettek, a fehérjék kialakulását meg is előzték, de a betegség ugyanúgy kialakult. Az igen költséges kudarcok miatt több nagy gyógyszercég lemondott az Alzheimer-ellenes gyógyszer fejlesztéséről (5). Mára sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy a megfigyelt fehérje elváltozások a betegség következményei, nem pedig okai (6). A mai orvostudományi paradigmában nem fog megoldás születni. Az új paradigma egyszerű, de ezer érdek gátolja érvényre jutását. Az új paradigma így hangzik: az életmód okozta betegségeket csak életmód váltással lehet megelőzni vagy visszafordítani.

Alzheimer és evolúció

A demenciák olyan súlyos hátrányt jelentenek az életben maradásban, hogy az arra hajlamosító gének - ha voltak-, már régen kiszelektálódtak. Bizonyítja ezt az is, hogy a földművelés hatására mindössze 10 ezer éve alatt jelentősen megritkult az Apoe 4 gén gyakorisága. Az Apoe gén a koleszterint szállító fehérjét határozza meg, s a négy változat közül az Apoe 4 akkora kockázatot jelent az Alzheimer betegségre, hogy az Alzheimer betegek döntő többsége ezt a gént hordozza (7). Az erős szelekcióra utal, hogy minél régebben jelent meg a földművelés egy területen, ott annál ritkább ma az Apoe 4 gén előfordulása (8). Ezzel szemben a földművelésre át nem tért, vagy csak pár száz éve földet művelő népek közt az Apoe 4 aránya kiugróan magas. Míg például a földművelő majáknál az Apoe 4 előfordulási gyakorisága 5%, a görögöknél 6%, az olaszoknál 8%, addig a pigmeusoknál 41%, a dél-afrikai khoisanoknál 37%, a lappoknál 31%, és az ausztrál bennszülötteknél 26% (9). Még érdekesebb, hogy míg a nyugati világban az Apoe 4-et tekintik az Alzheimerre való legnagyobb kockázatnak, addig a természeti népeknél, vagy alultáplált népességnél az Alzheimer és a demenciák igen ritkák és nem függnek össze az Apoe 4 génnel (10, 11, 12).

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Téves volna azonban a genetikai hajlamból messzemenő következtetéseket levonni. A magyar emberek 13%-a hordozza az Apoe 4 gént, 80%-uk pedig az Apoe 3 gént, amely nem jelent fokozott kockázatot, de nem is véd az Alzheimer betegséggel szemben (9). Azaz a magyarok közül 7% hordozza csupán az Apoe 2 védőhatású gént. Az igazi kockázatot nem is a gének, hanem az életmód jelentik. Ha valaki pl. cukorbeteg és Apoe 4 gént hordoz, akkor az Alzheimer betegségre való kockázata 5.5-ször nagyobb, mint a nem cukorbeteg, nem Apoe 4 személynek. Ha csak cukorbeteg, akkor az Alzheimer és egyéb demenciákra való kockázata "csak" kétszeres (13).

Az Alzheimer és egyéb demenciák megelőzése

Számunkra azonban minden teória annyiban érdekes, amennyiben segít minket a megelőzésben és a kezelésben. Mivel az Alzheimer a leggyakoribb demencia, és az Alzheimer kockázati tényezői lényegében azonosak a többi, gyakori demencia típuséval, ezért a továbbiakban az Alzheimerre koncentrálunk.

Az Alzheimer szénhidrátelmélete

A szénhidrát alapú táplálkozás oki szerepére több tényező is utal. Egyrészt a fejlett országokban az Apoe 4 génváltozat jelenti a legnagyobb kockázatot Alzheimerre, de a paleo étrenden élő természeti népeknél ez nem áll fenn, és a földművelés hatására az Apoe 4 gén gyakorisága erősen lecsökkent. A másik fontos felismerés, hogy a kis Alzheimer kockázatú területről a fejlett országokban való bevándorlás során a bevándoroltak Alzheimer kockázata a befogadó országéval válik megegyezővé (12, 14).

Számos közvetlen bizonyítékunk is van. Egyrészt a cukorbetegség (13), de már önmagában a még egészségesnek tartott, de emelkedett vércukorszint, az inzulinrezisztencia (15) vagy az elhízás (16) is többszörös kockázatot jelent Alzheimerrre (17). A cukoranyagcsere zavara és az Alzheimer egyazon érem két oldala, ezért is nevezték el az Alzheimert 3. típusú cukorbetegségnek (18). A kutatások összefoglalásaként kimondható, hogy az Alzheimer betegség a nagy szénhidráttartalmú étrend betegsége (19). Ehhez képest megdöbbentő, hogy egy egereken végzett vizsgálaton túl (20) nem ismerünk egyetlen humán terápiás vizsgálatot sem, amely célzottan a szénhidrátmegvonás hatását tesztelte volna. Egy kutatásban a mediterrán étrend bizonyítottan csökkentette az Alzheimer és egyéb demenciák kockázatát (21), ám a szerzők ezt elsősorban a lecsökkent oxidációs és gyulladásos hatásokkal magyarázták. Ezek fontos, de másodlagos tényezők. Dale Bredesen 10 fős esetismertetése ugyanakkor nagy meggyőző erővel bizonyítja, hogy a lowcarb étrend vitaminokkal kiegészítve memóriakárosodásuk miatt már munkaképtelenné vált betegeknél is sikeresen visszafordította a demenciát (22). Nem meglepő módon a ketogén étrenddel is jelentős javulást lehetett elérni főként Apoe 4 gént nem hordozó betegeknél (23). Hogy a lowcarbnak, a ketogénnek és a paleónak nincs nagy marketingje az Alzheimer kezelésben, annak egyedüli oka, hogy ehhez senkinek nem fűződik gazdasági érdeke.

Gyulladás és demencia

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Számos kutatás jelzi, hogy a szervezetszintű gyulladás fontos előrejelzője az Alzheimernek. A nagy érzékenységű CRP magas szintje egy 25 éves követéses vizsgálatban háromszoros Alzheimer kockázatot képviselt a legalacsonyabb szintűekhez képest (23). Közvetlenül a nyaki gerincvelő folyadékba juttatott TNF-alfa gyulladásfaktor hatását blokkoló Enbrel injekcióval (etanercept) perceken belül rövid ideig tartó drámai javulás érhető el Alzheimer betegeknél (24). A gyulladás egyik oka az elhízás következtében kialakuló metabolikus szindróma, a másik a D-vitamin hiány. A D-vitamin az agyban gyulladáscsökkentő hatású, és hiánya szoros kapcsolatot mutat a szellemi képességek hanyatlásával (25), és 21%-kal megnöveli az Alzheimer későbbi kialakulását (26). A gyulladáscsökkentő hatás, valamint az agy fokozott DHA szükséglete magyarázza azokat az eredményeket is, hogy az omega-3 és a halfogyasztás jelentősen lassítja az időskori szellemi hanyatlást (27, 28).

Oxidatív hatások

A magas homocisztein szint, ami folát és B12 vitaminok hiányában lép fel, károsítja az érfalat és gyulladást idéz elő. Egy vizsgálatban a magas homocisztein szint kétszeres kockázatot jelentett Alzheimer betegségre (29). Ezt az eredményt igen sok vizsgálat megerősítette (30). Fontos hangsúlyozni, hogy a folsavat a magyarok fele nem jól hasznosítja, ezért folát tartalmú vitaminokat szükséges fogyasztani. Ismert antioxidáns az E-vitamin is, s egy friss vizsgálatban napi 2000 NE alfa-tokoferol adásával évi 20%-kal lehetett lassítani az Alzheimer tünetek romlását (31). Teljes értékű E-vitamin adásával valószínűleg sokkal jobb eredmény is elérhető lett volna.

Ezek az eredmények is vastagon alátámasztják a különféle vitaminok és ásványi anyagok pótlásának a szükségességét. (A húgysav szerepével Barátunk a húgysav c. írásunkban foglalkozunk).

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Koleszterin és demenciák

Az emberi agy a test súlyának két százalékát teszi ki, de a szervezet koleszterintartalmának 25%-a található az agyban (32). A koleszterin teóriát bármi áron igazolni akaró kutatások számos közleményben próbálják a szakmai közvéleményt meggyőzni arról, hogy az Alzheimer betegséget a magas koleszterinszint okozza (33), és hogy a sztatinokkal történő koleszterincsökkentés védőhatású az Alzheimer betegséggel szemben (34). A helyzet azonban épp ellenkezőleg áll. Egyrészt a sztatinok mellékhatásait ismertető esetismertetések rendre memóriakárosodásról számolnak be (35, 36), másrészt kiderült az Apoe 4 gént hordozóknál az élet során kimutatható magas LDL szint azt a deficitet próbálja kompenzálni, hogy ezen génváltozat esetén az agyban kisebb hatékonysággal történik a kolszterin beépítés. Az Apoe 4 gént hordozóknál az Alzheimer kialakulása előtti időkben lecsökken a koleszterinszint (37). Ezzel összhangban, idős korban a legmagasabb koleszterinszintet mutatóknak 30%-al kisebb volt a kockázata demenciára (38). Időskorban annál jobb a memória, minél magasabb a koleszterinszint (39). Akiknek középkoruktól a kor előre haladtával folyamatosan csökkent a koleszterinszintje, 2.4-szer valószínűben alakult ki Alzheimer betegség (40).

Kávé és demencia

Bár sokan azon az alapon, hogy élvezeti szer nem lehet egészséges, ellenzik a kávé fogyasztását, a kutatások ennek az ellenkezőjét bizonyítják. Ismerve a cukoranyagcsere zavarának szerepét a demenciák kialakulásában, s tudva, hogy a rendszeres kávézás csökkenti a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát, már elméleti alapon is azt várhatjuk, hogy a kávézás csökkenti a demencia kockázatot. Egy huszonhat éves követéses vizsgálatban a napi 3-5 kávét fogyasztóknak 65%-kal volt kisebb volt a kockázata demenciára, mint a kávét nem vagy alig fogyasztóknak (41). Egy másik, öt éves követési idejű vizsgálat 31%-os kockázatcsökkenést mutatott ki (42). Egy 2014-es összefoglaló 6 követéses vizsgálatot idéz, melyekből 2 nem találta a kávét védőhatásúnak, négy viszont 20-50%-os kockázatcsökkenést mutatott ki (43). Közvetlen bizonyítékkal szolgált az a vizsgálat, amelyben már enyhe szellemi károsodást mutatóknál folyamatosan mérték vérük koffein tartalmát, és a legmagasabb szintet mutatóknál stagnált a romlás, míg az alacsony koffein szintűeknél az évek során kialakult a demencia (44).

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Mozgás és demencia

A mozgás pozitív hatásaival kapcsolatban még ma is az az általános vélekedés, hogy az serkenti a vérkeringést, javítja az agy oxigén ellátását, s ezáltal élénkít és javítja a hangulatot. Az izommozgás többszáz millió éves evolúciójától azonban ennél komplexebb hatásokat várhatunk el. A depresszióról írott evolúciós szemléletű könyvemben már részletesen bemutattam, hogy az izommozgás, különösen a lábizomrostok összehúzódásának következménye a gyulladáscsökkentő interleukinok szintjének megemelkedése, s ez magyarázza, hogy a depressziót, mint a szervezetszintű gyulladásra adott agyi reakciót, a lábmozgást megkívánó sportokkal sikeresen lehet gyógyítani (45). Tudva, hogy a gyulladás és az inzulinrezisztencia fontos szerepet játszik a demenciákban, pusztán ennyiből is arra következtethetünk, hogy a sport pozitívan hat a demenciákra. Ezt vizsgálatok valóban igazolják is (46).

Az agy energiaháztartása

Van azonban egy több mint húsz éves kutatási irány, ami alapvetően újragondolásra késztet minket az agy energiafelhasználásával, és így a sport demenciákban mutatott jótékony hatásával kapcsolatban. A köztudatban, de még a tudományos gondolkodásban is az a kép él, hogy az agyban a neuronok cukorból fedezik energiaigényüket. Valójában a neuronok a laktátot, azaz a tejsavat használják elsődleges energiaforrásként, bár szükség esetén képesek a cukrot is felhasználni. A tejsavat az asztrociták (azaz csillagsejtek) állítják elő a vérből felvett cukorból. Tejsavat nagy mennyiségben termelnek az izomsejtek intenzív igénybevétel esetén. A memóriafolyamatok rendkívül energiaigényesek, s állatkísérletekben egyértelműen igazolni lehetett, hogy ha az agyban gátolták az asztrociták tejsavtermelését, megbénult a hosszútávú memória, azaz az állatok nem voltak képesek tanulni. Ha azonban az agyi tejsavhiányt kívülről bevitt tejsavval pótolták, a memóriafolyamatok normalizálódtak. Intenzív testmozgás hatására az agy cukorfelhasználása 25%-kal csökken, és az energiafogyasztása 33%-át a tejsav adja (47). Vizsgálatok igazolták, hogy tanulás után végzett sportaktivitás jelentősen javítja a tanultak memorizálását, mivel a memória működéséhez tejsav szükséges (48). Nem meglepő tehát, hogy a rendszeresen intenzív sportot űző idősek védettebbek az Alzheimer betegséggel szemben ( 49, 50), de ebbe a sport gyulladáscsökkentő hatása is erősen belejátszik.

Fontos felismerés az is, hogy az agy maga is termel inzulint, de az inzulinnak elsősorban nem az a szerep, hogy elősegítse a cukorfelvételt, ez ugyanis az agyban döntően inzulinfüggetlen úton zajlik. Ennek ellenére Alzheimer betegek agyában csökkent cukorfelvétel mutatható ki, azaz az energiadeficitnek ugyancsak szerepe van e betegségben. Az inzulin más mechanizmusokon keresztül bizonyíthatóan meghatározó szerepet játszik a memóriafolyamatokban. Alzheimer betegségben egyértelmű az agyi inzulinrezisztencia megbetegítő szerepe, de ez az inzulin specifikus agyi hatásait rontja le. A felmérések szerint Alzheimer betegek 80%-nál cukorbetegség vagy azt megelőző állapot, azaz inzulinrezisztencia áll fenn (51). A kísérletesen az agyba juttatott inzulin átmenetileg javítja az emlékezeti folyamatokat (52), míg állatkísérletekben az agyi inzulinhatás gátlása azonnali tanulásképtelenséget eredményez. Az agyi inzulinrezisztenciát döntően az elhízás során kialakult szervezetszintű gyulladás okozza, s a gyulladás átmeneti gátlása rövid időre memóriajavulást eredményez (24).

Mivel Alzheimer betegségben a memóriaproblémákat részben a lecsökkent cukorfelhasználás okozza, terápiásan kihasználható az agynak az a képessége, hogy át tud állni ketontestekből nyert energia felhasználására is. Ketontestek (acetecetsav, aceton és béta-hidroxivajsav) alacsony szénhidrát és magas zsírfogyasztás esetén alakulnak ki a májban, de az agyban maguk az asztrociták is termelnek ketontesteket (53). A vizsgálatok egyértelműen igazolják, hogy ketózisban javul a demenciában vagy a demencia korai szakaszában szenvedők memóriaműködése és megáll a további romlás (54, 55, 56)

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Összefoglalva, megállapíthatjuk, hogy az Alzheimer újkori civilizációs betegség, amely a cukoranyagcsere zavara miatt alakul ki. Ebben döntő szerepet játszik a magas glikémiás indexű szénhidrátalapú nyugati táplálkozás, a mozgásszegény életmód és a különféle, az agyműködésben vagy az oxidatív károsodás kivédésében különösen fontos szerepet játszó vitaminok hiánya. A demenciák ellen hatásos orvosi kezelés nem létezik, ezzel szemben a felsorolt tényezők figyelembevételével történő életmódváltásnak komoly megelőző és terápiás hatása van.

A sok éve elérhető terápiás javaslataimat -persze tőlem függetlenül - egy amerikai orvos a gyakorlatban is igazolta. Dale Bredesen munkájáról két fordításban is (itt és itt olvashatók) és 2018-as Tévutak az orvoslásban könyvemben (57) is beszámoltam. 2019-ben a Kossuth kiadó megjelentette Bredesen könyvét Az Alzheimer kór vége címmel (58). Bredesen írásaiban esetismertetéseken keresztül mutatja be, hogy a lényegében paleolit táplálkozással és az agyra ható étrendkiegészítőkkel súlyos Alzheimer betegeknek adta vissza az egészségét.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

1, Alzheimer's Association, 2014 Alzheimer's Disease Facts and Figures, Alzheimer's & Dementia, Volume 10, Issue 2.

2, O'Connor, DW: Epidemiology. in: Burns, A; O'Brien, J; Ames, D (eds.): Dementia. Hodder Arnold, London, 2005. Third ed. pp:16-23.

3, Sadik K, Wilcock G. The increasing burden of Alzheimer disease. Alzheimer Dis Assoc Disord. 2003 Jul-Sep;17 Suppl 3:S75-9.

4, Hardy J, Selkoe DJ. The amyloid hypothesis of Alzheimer's disease: progress and problems on the road to therapeutics. Science. 2002 Jul 19;297(5580):353-6.

5, Morris, JC: Persistent Failure of "Disease-Modifying" Drugs to Benefit Alzheimer Disease: Now What? The DANA Foundation, July 10, 2013. web: http://www.dana.org/publications/Persistent_Failure_of_DiseaseModifying_ Drugs_to_Benefit_Alzheimer_Disease__Now_What_/

6, Mondragón-Rodríguez S, Basurto-Islas G, Lee HG, Perry G, Zhu X, Castellani RJ, Smith MA. Causes versus effects: the increasing complexities of Alzheimer's disease pathogenesis. Expert Rev Neurother. 2010, 10(5):683-91.

7, Raber J, Huang Y, Ashford JW. ApoE genotype accounts for the vast majority of AD risk and AD pathology. Neurobiol Aging. 2004 May-Jun;25(5):641-50.

8, Henderson ST. High carbohydrate diets and Alzheimer's disease. Med Hypotheses. 2004;62(5):689-700.

9, Corbo RM, Scacchi R. Apolipoprotein E (APOE) allele distribution in the world. Is APOE*4 a 'thrifty' allele? Ann Hum Genet. 1999 Jul;63(Pt 4):301-10.

10, Hendrie HC, Hall KS, Pillay N, Rodgers D, Prince C, Norton J, Brittain H, Nath A, Blue A, Kaufert J, et al. Alzheimer's disease is rare in Cree. Int Psychogeriatr. 1993 Spring;5(1):5-14.

11, Gureje O, Ogunniyi A, Baiyewu O, Price B, Unverzagt FW, Evans RM, Smith-Gamble V, Lane KA, Gao S, Hall KS, Hendrie HC, Murrell JR. APOE epsilon4 is not associated with Alzheimer's disease in elderly Nigerians. Ann Neurol. 2006 Jan;59(1):182-5.

12, Grant, WB: Incidence of Dementia and Alzheimer Disease in Nigeria and the United States. JAMA 2001;285:739-47

13, Peila R, Rodriguez BL, Launer LJ; Honolulu-Asia Aging Study. Type 2 diabetes, APOE gene, and the risk for dementia and related pathologies: The Honolulu-Asia Aging Study. Diabetes. 2002 Apr;51(4):1256-62.

14, White L, Petrovitch H, Ross GW, Masaki KH, Abbott RD, Teng EL, Rodriguez BL, Blanchette PL, Havlik RJ, Wergowske G, Chiu D, Foley DJ, Murdaugh C, Curb JD. Prevalence of dementia in older Japanese-American men in Hawaii: The Honolulu-Asia Aging Study. JAMA. 1996 Sep 25;276(12):955-60.

15, Matsuzaki T, Sasaki K, Tanizaki Y, Hata J, Fujimi K, Matsui Y, Sekita A, Suzuki SO, Kanba S, Kiyohara Y, Iwaki T. Insulin resistance is associated with the pathology of Alzheimer disease: the Hisayama study. Neurology. 2010 Aug 31;75(9):764-70.

16, Whitmer RA, Gustafson DR, Barrett-Connor E, Haan MN, Gunderson EP, Yaffe K. Central obesity and increased risk of dementia more than three decades later. Neurology. 2008 Sep 30;71(14):1057-64.

17, Crane PK, Walker R, Hubbard RA, Li G, Nathan DM, Zheng H, Haneuse S, Craft S, Montine TJ, Kahn SE, McCormick W, McCurry SM, Bowen JD, Larson EB. Glucose levels and risk of dementia. N Engl J Med. 2013 Aug 8;369(6):540-8.

18, de la Monte SM, Wands JR. Alzheimer's disease is type 3 diabetes-evidence reviewed. J Diabetes Sci Technol. 2008 Nov;2(6):1101-13.

19, Henderson ST. High carbohydrate diets and Alzheimer's disease. Med Hypotheses. 2004;62(5):689-700.

20, Van der Auwera I, Wera S, Van Leuven F, Henderson ST. A ketogenic diet reduces amyloid beta 40 and 42 in a mouse model of Alzheimer's disease. Nutr Metab (Lond). 2005 Oct 17;2:28.

21, Scarmeas N, Stern Y, Mayeux R, Luchsinger JA. Mediterranean diet, Alzheimer disease, and vascular mediation. Arch Neurol. 2006 Dec;63(12):1709-17.

22, Bredesen DE. Reversal of cognitive decline: a novel therapeutic program. Aging (Albany NY). 2014 Sep;6(9):707-17.

23, Henderson ST, Vogel JL, Barr LJ, Garvin F, Jones JJ, Costantini LC. Study of the ketogenic agent AC-1202 in mild to moderate Alzheimer's disease: a randomized, double-blind, placebo-controlled, multicenter trial. Nutr Metab (Lond). 2009 Aug 10;6:31.

23, Schmidt R, Schmidt H, Curb JD, Masaki K, White LR, Launer LJ. Early inflammation and dementia: a 25-year follow-up of the Honolulu-Asia Aging Study. Ann Neurol. 2002 Aug;52(2):168-74.

24, Tobinick E. Perispinal etanercept for treatment of Alzheimer's disease. Curr Alzheimer Res. 2007 Dec;4(5):550-2.

25, Cherniack EP, Troen BR, Florez HJ, Roos BA, Levis S. Some new food for thought: the role of vitamin D in the mental health of older adults. Curr Psychiatry Rep. 2009 Feb;11(1):12-9.

26, Shen L, Ji HF. Vitamin D deficiency is associated with increased risk of Alzheimer's disease and dementia: evidence from meta-analysis. Nutr J. 2015 Aug 1;14:76.

27, Cunnane SC, Plourde M, Pifferi F, Bégin M, Féart C, Barberger-Gateau P. Fish, docosahexaenoic acid and Alzheimer's disease. Prog Lipid Res. 2009 Sep;48(5):239-56.

28, Morris MC. The role of nutrition in Alzheimer's disease: epidemiological evidence. Eur J Neurol. 2009 Sep;16 Suppl 1:1-7.

29, Ravaglia G, Forti P, Maioli F, Martelli M, Servadei L, Brunetti N, Porcellini E, Licastro F. Homocysteine and folate as risk factors for dementia and Alzheimer disease. Am J Clin Nutr. 2005 Sep;82(3):636-43.

30, Hooshmand B, Solomon A, Kareholt I, Leiviskä J, Rusanen M, Ahtiluoto S, Winblad B, Laatikainen T, Soininen H, Kivipelto M. Homocysteine and holotranscobalamin and the risk of Alzheimer disease: a longitudinal study. Neurology. 2010 Oct 19;75(16):1408-14.

31, Dysken MW, Sano M, Asthana S, Vertrees JE, Pallaki M, Llorente M, Love S, Schellenberg GD, McCarten JR, Malphurs J, Prieto S, Chen P, Loreck DJ, Trapp G, Bakshi RS, Mintzer JE, Heidebrink JL, Vidal-Cardona A, Arroyo LM, Cruz AR, Zachariah S, Kowall NW, Chopra MP, Craft S, Thielke S, Turvey CL, Woodman C, Monnell KA, Gordon K, Tomaska J, Segal Y, Peduzzi PN, Guarino PD. Effect of vitamin E and memantine on functional decline in Alzheimer disease: the TEAM-AD VA cooperative randomized trial. JAMA. 2014 Jan 1;311(1):33-44.

32, Dietschy JM, Turley SD. Cholesterol metabolism in the brain. Curr Opin Lipidol 2001;12:105-12.

33, Sjögren M, Blennow K. The link between cholesterol and Alzheimer's disease. World J Biol Psychiatry. 2005;6(2):85-97.

34, Swiger KJ, Manalac RJ, Blumenthal RS, Blaha MJ, Martin SS. Statins and cognition: a systematic review and meta-analysis of short- and long-term cognitive effects. Mayo Clin Proc. 2013 Nov;88(11):1213-21.

35, Wagstaff LR, Mitton MW, Arvik BM, Doraiswamy PM. Statin-associated memory loss: analysis of 60 case reports and review of the literature. Pharmacotherapy. 2003 Jul;23(7):871-80.

36, Golomb BA, Evans MA. Statin adverse effects : a review of the literature and evidence for a mitochondrial mechanism. Am J Cardiovasc Drugs. 2008;8(6):373-418.

37, Notkola IL, Sulkava R, Pekkanen J, Erkinjuntti T, Ehnholm C, Kivinen P, Tuomilehto J, Nissinen A. Serum total cholesterol, apolipoprotein E epsilon 4 allele, and Alzheimer's disease. Neuroepidemiology. 1998;17(1):14-20.

38, Mielke MM, Zandi PP, Sjögren M, Gustafson D, Ostling S, Steen B, Skoog I. High total cholesterol levels in late life associated with a reduced risk of dementia. Neurology. 2005 May 24;64(10):1689-95.

39 , West R, Beeri MS, Schmeidler J, Hannigan CM, Angelo G, Grossman HT, Rosendorff C, Silverman JM. Better memory functioning associated with higher total and low-density lipoprotein cholesterol levels in very elderly subjects without the apolipoprotein e4 allele. Am J Geriatr Psychiatry. 2008 Sep;16(9):781-5.

40, Mielke MM, Zandi PP, Shao H, Waern M, Östling S, Guo X, Björkelund C, Lissner L, Skoog I, Gustafson DR. The 32-year relationship between cholesterol and dementia from midlife to late life. Neurology. 2010 Nov 23;75(21):1888-95.

41, Eskelinen MH, Ngandu T, Tuomilehto J, Soininen H, Kivipelto M. Midlife coffee and tea drinking and the risk of late-life dementia: a population-based CAIDE study. J Alzheimers Dis. 2009;16(1):85-91.

42, Lindsay J, Laurin D, Verreault R, Hébert R, Helliwell B, Hill GB, McDowell I. Risk factors for Alzheimer's disease: a prospective analysis from the Canadian Study of Health and Aging. Am J Epidemiol. 2002 Sep 1;156(5):445-53.

43, Carman AJ, Dacks PA, Lane RF, Shineman DW, Fillit HM. Current evidence for the use of coffee and caffeine to prevent age-related cognitive decline and Alzheimer's disease. J Nutr Health Aging. 2014 Apr;18(4):383-92.

44, Cao C, Loewenstein DA, Lin X, Zhang C, Wang L, Duara R, Wu Y, Giannini A, Bai G, Cai J, Greig M, Schofield E, Ashok R, Small B, Potter H, Arendash GW. High Blood caffeine levels in MCI linked to lack of progression to dementia. J Alzheimers Dis. 2012;30(3):559-72.

45, Szendi G: Boldogtalanság és evolúció. Jaffa, Bp., 2011.

46, Radak Z, Hart N, Sarga L, Koltai E, Atalay M, Ohno H, Boldogh I. Exercise plays a preventive role against Alzheimer's disease. J Alzheimers Dis. 2010;20(3):777-83.

47,Newington JT, Harris RA, Cumming RC. Reevaluating Metabolism in Alzheimer's Disease from the Perspective of the Astrocyte-Neuron Lactate Shuttle Model. J Neurodegener Dis. 2013;2013:234572.

48, M. Roig, K. Skriver, J. Lundbye-Jensen, B. Kiens, and J. B. Nielsen, A single bout of exercise improves motor memory. PLoS ONE, vol. 7, no. 9,

49, A. S. Buchman, P. A. Boyle, L. Yu, R. C. Shah, R. S.Wilson, and D. A. Bennett, Total daily physical activity and the risk of AD and cognitive decline in older adults. Neurology, vol. 79, no. 10, p. 1071, 2012.

50, N. Scarmeas, J. A. Luchsinger,N. Schupf et al., Physical activity, diet, and risk of Alzheimer disease, The Journal of the American Medical Association, vol. 302, no. 6, pp. 627-637, 2009.

51, Blázquez E, Velázquez E, Hurtado-Carneiro V, Ruiz-Albusac JM. Insulin in the brain: its pathophysiological implications for States related with central insulin resistance, type 2 diabetes and Alzheimer's disease. Front Endocrinol (Lausanne). 2014 Oct 9;5:161.

52, Ott V,Benedict C,Schultes B,Born J,Hallschmid M: Intranasal administration of insulin to the brain impacts cognitive function and peripheral metabolism. Diabetes ObesMetab (2012) 14(3):214-21.

53, Guzmán M, Blázquez C. Ketone body synthesis in the brain: possible neuroprotective effects. Prostaglandins Leukot Essent Fatty Acids. 2004 Mar;70(3):287-92.

54, Krikorian R, Shidler MD, Dangelo K, Couch SC, Benoit SC, Clegg DJ. Dietary ketosis enhances memory in mild cognitive impairment. Neurobiol Aging. 2012 Feb;33(2):425.e19-27.

55, Paoli A, Bianco A, Damiani E, Bosco G. Ketogenic diet in neuromuscular and neurodegenerative diseases. Biomed Res Int. 2014;2014:474296.

56, Cunnane S, Nugent S, Roy M, Courchesne-Loyer A, Croteau E, Tremblay S, Castellano A, Pifferi F, Bocti C, Paquet N, Begdouri H, Bentourkia M, Turcotte E, Allard M, Barberger-Gateau P, Fulop T, Rapoport SI. Brain fuel metabolism, aging, and Alzheimer's disease. Nutrition. 2011 Jan;27(1):3-20.

57, Szendi G: Tévutak az orvoslásban. Jaffa, 2018.

58, Bredesen, DE: Az Alzheimer-kór vége. Kossuth Kiadó, 2019