Fordította: Czárán Judit
Az antidepresszáns ipar fizetett bérencei a csillagot is lehazudják az égről, csak fogyjon a gyógyszer, bármilyen károkat okoz is
Source: www.Freepik.com
A The Conversation nemrégiben közölt egy cikket, amely állítólag "leleplez" egy sor "mítoszt" az antidepresszánsokkal, például a szelektív szerotonin visszavétel gátlókkal (SSRI) kapcsolatban.
Natalina Salmaso, a kanadai Carleton Egyetem klinikai pszichológusa öt gyakori "mítoszt" említ, amelyek miatt az emberek ódzkodnak az antidepresszánsok szedésétől.
Salmaso szerint az ódzkodás gyakran "megalapozatlan" és "nem biztos, hogy tudományos alapokon nyugszik", továbbá hogy "az antidepresszánsokat övező mítoszok leleplezése azért rendkívül fontos, hogy a betegségben szenvedők számára megalapozott kezelési döntéseket lehessen hozni".
Salmaso cikke azonban tele van elhallgatásokkal és valótlanságokkal, ezért úgy döntöttünk, hogy leleplezzük a leleplezőt.
1. mítosz: Erősebb vagyok, ha nem fordulok gyógyszerekhez
Salmaso szerint a depressziós ember olyan, mint a sportoló, akinek eltörött a lába. Ahogy egy sportoló nem tud hatékonyan versenyezni törött lábbal, úgy a depressziós ember sem tudja hatékonyan irányítani az életét, mert az agya "már nem megfelelően reagál a külvilágra". Az illető agyának - mint mondja - előbb "meg kell gyógyulnia", addig ugyanis nem várhatjuk el tőle, hogy úgy működjön, mint azelőtt, és ebben az antidepresszánsok segíthetnek.
Ez azonban durván félrevezető, mert azt a hamis narratívát erősíti, hogy a depresszió egy agyi betegség, amelyet gyógyszerekkel lehet gyógyítani. Az igazság ezzel szemben az, hogy az antidepresszánsok nem gyógyítják meg a depressziós embert, a tünetekre gyakorolt hatásuk pedig olyan csekély, hogy annak klinikai relevanciája nincs. Az antidepresszáns-marketing egyrészt kihasználja azt, hogy minden szorongásos-depresszív zavarban igen erős placebohatás figyelhető meg, másrészt a különféle nemtervezett és nemkívánatos mellékhatásokat úgy lehet beállítani, mintha az a depresszió javulását szolgálja. Aki addig étvágytalan volt, az antidepresszánstól falni kezd, hízni kezd, és ha elég sokáig szedni a gyógyszert 2-es típusú cukorbetegsége is kialakulhat. Ha addig alvászavarai voltak, némelyik antidepresszáns mellékhatása miatt átalussza a napot, s bár depressziója nem múlik el, de az alvászavara látszólag rendeződik. Ha a gyógyszerszedés előtt sok dolog miatt aggodalmaskodott, ez is elmúlhat, mert az antidepresszánsok a homloklebeny működésének gátlása miatt közömbössé teszik, s ahogy nem aggasztja már semmi, úgy örülni sem tud semminek.
A vizsgálatok azt mutatják, hogy a betegek valójában jobban járnak a pszichoterápiával, amelynek tartós hatás van, például a felére csökkenti az öngyilkosság kockázatát, míg az antidepresszánsok megduplázzák azt, mégpedig minden korosztályban.
2. mítosz: Ha elkezdek antidepresszánsokat szedni, akkor nélkülük többé nem fogok tudni boldog életet élni
Salmaso szerint az antidepresszánsok önmagukban nem teszik az embereket "boldoggá", de "lehetővé teszik számukra, hogy az érzelmeiket egészségesen és kiegyensúlyozottan éljék meg."
Csakhogy a betegek ennek pont az ellenkezőjéről számolnak be. Az SSRI-októl a legtöbben "eltompulnak", képtelenné válnak az érzelmeik megélésére. Egyesek konkrétan azt állítják, hogy mióta szedik őket, nem tudnak szeretetet, kötődést vagy nemi izgalmat érezni. Néhányan kifejezett diszfunkciót tapasztalnak nemi életükben, ami a gyógyszer abbahagyása után is sokáig, vagy örökre fennállhat.
Salmaso szerint az antidepresszánsok szedése "hosszú távú (jellemzően legalább egy évig tartó) és (remélhetőleg) gyógyító hatású terápia, hasonlóan a kemoterápiához, amelyet bizonyos ráktípusok esetében alkalmaznak".
Ez szintén téves. A legtöbb ember ugyanis a stressztől lesz depressziós, illetve attól, hogy nyomasztó körülmények között él, amin semmilyen gyógyszer nem segít. A statisztikák szerint a depressziók átlagosan fél év alatt maguktól megoldódnak, de ha valaki ez idő alatt gyógyszert szed, azt hiszi majd, hogy a gyógyszer gyógyította meg.
Az embereket félrevezetik, amikor azt mondják nekik, hogy az antidepresszánsok "helyreállítják" az agyuk kémiai egyensúlyhiányát. Egy 2022-es szisztematikus áttekintés alaposan cáfolta azt a hipotézist, hogy a depressziót a szerotoninhiány okozza.
Salmaso azt is állítja, hogy "a vizsgálatok szerint az emberek többnyire nem esnek vissza, ha egy évig szedik az antidepresszánsokat, majd leállnak vele".
Ez szintén tévedés. A visszaeséssel kapcsolatos vizsgálatok nagy része eleve hibás, mivel olyanok vesznek részt bennük, akik már szednek antidepresszánst, majd amikor a vizsgálat idejére hirtelen leteszik a szert, elvonási tüneteket tapasztalnak, ami akadályozza a visszaesés lehetőségének megfelelő tanulmányozását.
Ezenkívül minél tovább szed valaki antidepresszánst, annál nagyobb a valószínűsége, hogy ha abbahagyja, elvonási tüneteket fog tapasztalni.
3. mítosz: A gyógyszerek megváltoztatják a személyiségemet, túlpörgök tőlük.
Salmaso szerint az antidepresszánsok nem változtatják meg az ember személyiségét, csak "lehetővé teszik, hogy egy kiegyensúlyozottabb perspektívából szemlélje a dolgokat".
Dán pszichiáterek ezzel szemben arról számoltak be, hogy az antidepresszánsokat szedő betegek fele egyetértett azzal a megállapítással, hogy a kezelés megváltoztathatja a személyiséget, és hogy a hatásukra az ember kevésbé tudja kontrollálni a gondolatait és az érzéseit.
Az antidepresszánsok távolról sem hozzák újra egyensúlyba az agyat, viszont megváltoztatják annak normális működését, illetve megzavarnak bizonyos biológiai folyamatokat, aminek akár pusztító következményei is lehetnek.
Ami a "megváltoztatja a személyiséget" kérdést illeti, rengeteg beszámoló érkezett olyan élményekről (beleértve az akathiziát, azaz a kóros nyugtalanságot is), amikor az embereknek öngyilkossági vagy gyilkossági késztetéseik lettek az antidepresszánsok hatására, sokszor még azoknak is, akik korábban nem voltak hajlamosak semmilyen agresszív viselkedésre.
Egy szisztematikus áttekintés szerint az antidepresszánsok szedése háromszor jobban növeli az agressziót gyermekek és serdülők esetében, mint a placebo.
4. mítosz: Függő leszek tőle
Salmaso szerint az antidepresszánsok "általában nem okoznak függőséget, a visszaélés-szerű használat esélye kicsi".
Ez nem igaz. Az antidepresszánsok függőséget okozhatnak. Ha abbahagyják a szedésüket, sokan tapasztalnak elvonási tüneteket, amelyek nagyon hasonlóak azokhoz, amelyeket a benzodiazepinekről való leszokás okoz.
Salmaso elismeri, hogy egyes betegeknél fejfájás és egyéb elvonási tünetek jelentkeznek, ha "hirtelen" hagyják abba az antidepresszánsok szedését, de azt is állítja, hogy ezek "általában rövid ideig tartanak, és a kezelés lassú leállításával minimalizálhatók".
Ezzel szemben jól dokumentálható módon az antidepresszánsokat szedő betegek mintegy fele nem tudja abbahagyni a gyógyszerszedést anélkül, hogy elvonási tüneteket tapasztalna, amelyek egyes esetekben akár évekig is fennállhatnak. Ezeket nagyon nehéz "minimalizálni" még a gyógyszerszedés lassú leépítéssel is.
5. mítosz: A gyógyszereket csak végső megoldásként szabad alkalmazni.
Salmaso nem ért egyet azzal, hogy antidepresszánsokat csak végső esetben szabad szedni.
Azt mondja, hogy az antidepresszánsokat kizárólag szélsőséges esetekre tartalékolni "értelmetlen", hiszen a depresszió csökkentheti "a munka termelékenységét, aminek súlyos társadalmi következményei lehetnek". "A depresszióval összefüggő pénzügyi következmények a kiesett munkanapok, az elvesztett munkahelyek, a balesetek stb. tekintetében óriásiak lehetnek"- teszi hozzá.
Csakhogy az antidepresszánsok hatékonyságával kapcsolatos vizsgálatok nem mutattak ki érdemi hatást, például az életminőség javulása tekintetében, viszont megnehezítik az emberek hétköznapi működését. Már az 1990-es végétől Irving Kirsch és munkatársai munkássága révén fény derült arra, hogy az antidepresszánsok valójában csak aktív placebó hatással rendelkeznek. Kirschék a gyógyszeripar által lefolytatott klinikai próbák adatait elemezték újra. Az aktív placebo azt jelenti, hogy a beadott vegyület arra nem hat, amire adják, de mellesleg komoly mellékhatásai vannak, amelyek megnöveli a betegben a gyógyszerrel szembeni elvárásokat, azaz a placebohatást. A lelki mechanizmus egyszerű: egyrészt, aki ilyen gyógyszerhez fordul, azt abban a reményben teszi, hogy tünetei enyhülni fognak. Azaz elvárja ("előre elképzeli") a javulást. Ez a placebohatás alapja. Normálisan placebóként szőlőcukrot szoktak alkalmazni, aminek semmilyen mellékhatása nincs. De ha a vegyületnek vannak durva mellékhatásai, mint az antidepresszánsokról ezt tudjuk, akkor a betegben ösztönösen az fogalmazódik meg, hogy a "gyógyulásért szenvedni kell". És minél nagyobb a szenvedés, annál nagyobb a gyógyulásba vetett hit, azaz a placebohatás. Az aktív placebohatást jól szemléltetik azok a vizsgálatok, amelyekben a kontrollcsoportban olyan placebót adtak, aminek szintén voltak komoly mellékhatásai, bár a depresszióra a vegyület nem hatott. Ezekben a vizsgálatokban a betegek nem tudták megkülönböztetni a gyógyszer és a hatástalan vegyület hatását, így mindkét csoport azonos mértékben javult.
Józan paraszti ésszel fel lehet tenni a kérdést, miként lehet az, hogy ha -állítólag- hatékony gyógyszerek léteznek a depresszióra, a depressziósok száma mégis folyamatosan növekszik. Ellenpéldaként gondolhatunk az antibiotikumokra. Régen egy karcolásból kifejlődő vérmérgezésbe is bele lehetett halni, mára a fertőzéses halálozás a halálozási listák aljára került.
Minden olyan országban, ahol vizsgálták az antidepresszánsok szedésének társadalmi következményeit, azt találták, hogy a több antidepresszáns használat együtt járt a mentális okok miatt rokkanttá vált emberek számának, illetve a rokkantsági nyugdíjkiadások növekedésével.
Salmaso azzal érvel, hogy "a depresszió jelentősen növeli a szív- és érrendszeri betegségek, a gyomor-bélrendszeri betegségek, a légzőszervi betegségek és a Parkinson-kór kockázatát, hogy csak néhányat említsünk. Valamint úgy tűnik, rontja a rákban megbetegedett betegek gyógyulási esélyeit."
Nos, ezeket a betegségeket az antidepresszánsok sem javítják. Összességében az a véleményünk, hogy Salmaso bizonyítékai és érvei tévesek és félrevezetőek.