Fordította: Szendi Gábor
Gøtzsche: több mint 100 cikket publikált az öt legrangosabb orvosi folyóiratban, és cikkeit több mint 150 000 alkalommal idézték
Source: www.magnific.com
Ebben a cikkben látni fogják, az antidepresszánsok - félrevezető nevük ellenére - nem hatnak a depresszióra.
Az antidepresszánsok nem hatnak a depresszióra
Az első széles körben elterjedt SSRI (szelektív szerotonin-visszavétel-gátló) a fluoxetin (Prozac) volt, amelyet az FDA 1987 decemberében hagyott jóvá felnőttek depressziójának kezelésére.
A gyógyszer annyira hatástalan, hogy a német gyógyszerügyi hatóság "teljesen alkalmatlannak" találta a depresszió kezelésére, és megjegyezte, hogy a betegek saját értékelései szerint - ellentétben az orvosok értékeléseivel - alig vagy egyáltalán nem volt javulás.(1)
Általános megfigyelés, hogy az antidepresszánsok hatástalanok, ha a betegeket kérdezik a véleményükről, és ezt a placebo-kontrollos vizsgálatok metaanalízisei is alátámasztják.
Gyermekeknél és serdülőknél végzett placebo-kontrollos vizsgálatokban a pszichiáterek az SSRI-k hatásméretét 0,25-nek jelentették (a hatásméret /effect size/ 0,7-0,8 körül tekinthető klinikailag relevánsnak!), míg a betegek csak 0,05-ös hatásméretet jeleztek.(2)
Egy több vizsgálatot és beteget magában foglaló áttekintés ugyanezt állapította meg: a hatásméretek rendre 0,29 és 0,06 voltak.(3) Felnőtteknél végzett, olyan régebbi gyógyszerekkel, mint az amitriptilin, végzett vizsgálatokban a hatásméret rendre 0,25 és 0,06 volt.(4)
Az a fő ok, amiért a pszichiáterek sokkal nagyobb hatást jelentenek, mint a betegeik, hogy a vizsgálatok nem voltak hatékonyan vakok. Az antidepresszánsok szembetűnő mellékhatásai miatt a pszichiáter gyakran kitalálja, hogy a beteg gyógyszert vagy placebót szed-e. Ez torzítást eredményez, mert a tüneteket a gyógyszer javára elfogultan értékelik.) A placebo-kontrollos vizsgálatokat gyakorlatilag mindig a gyógyszergyárak finanszírozzák, és a pszichiáterek szívesen bizonyítják a gyógyszerek hatékonyságát, mivel ez biztosítja számukra, hogy további jövedelmező szerződéseket kössenek a gyógyszergyárakkal.
A pszichiáterek által jelentett hatások könnyen magyarázhatók ezzel a vakpróbát megsértő torzítással.(5) Ha pedig a kísérleteket jobban elvégzik - például úgy, hogy a placebóba atropint tesznek, amelynek hasonló mellékhatásai vannak, mint a gyógyszereknek -, akkor a gyógyszer hatása kisebb, mint más kísérletekben.(6)
A közelmúltbeli, sokkal több beteget bevonó metaanalízisek megerősítették ezeket az eredményeket. Felnőtteknél a pszichiáterek által becsült hatásméretek 0,26 (7) és 0,30 (8) voltak. Ezek a hatások a Hamilton-depressziós skálán 2 pontnak felelnek meg, és e skála szerint a legkisebb klinikailag releváns hatás 5-6 pont volna.(9)
Így tehát még akkor is, ha a hatást elfogult pszichiáterek mérik, akik nagyon gyakran az iparág fizetési listáján szerepelnek,(10) az annyira csekély, hogy a betegek számára nincs jelentősége.
A helyzet ennél is rosszabb, amit a következőkben ismertetek. A betegek nem szeretik a tablettákat.
Az antidepresszánsok több kárt okoznak, mint hasznot
Amikor a betegek eldöntik, hogy egy placebo-kontrollos vizsgálatban a végéig maradnak-e, vagy kilépnek, mérlegelik a gyógyszerek előnyeit és káros hatásait.
A gyógyszerügyi szabályozó hatóságoktól kapott 71 klinikai vizsgálati jelentés (18 426 beteg) alapján kutatócsoportunk megállapította, hogy a gyógyszert szedő betegek közül 12%-kal többen léptek ki a vizsgálatból, mint a placebót szedők közül.(11)
Ez egy nagyon fontos eredmény. A pszichiáterek úgy vélik, hogy a depresszió elleni tabletták hasznosak, de a betegek inkább a placebót részesítik előnyben.
Az antidepresszánsok legsúlyosabb káros hatása, hogy megduplázzák az öngyilkosságok számát felnőtteknél, és nagy valószínűséggel gyermekeknél is.(12, 13) Ráadásul a betegek felénél rontják a szexuális életet,(14) és a szexuális tevékenységre vagy orgazmusra való képtelenség állandósulhat.(15) Amikor a betegek megpróbálnak leszokni a gyógyszerekről, 50%-uknál jelentkeznek elvonási tünetek, amelyek az esetek felében súlyosak.(16)
Mit tesz tehát a pszichiátriai szakma, amikor a randomizált vizsgálatokból származó adatokkal szembesül, amelyek szerint az antidepresszánsok nem hatnak, megduplázzák az öngyilkosságok számát, és a betegek felénél súlyos káros hatásokat okoznak, valamint amikor a betegek a hatóanyag helyett a placebót részesítik előnyben?
Nem vonják le az egyetlen tisztességes és bizonyítékokon alapuló következtetést, miszerint ezeket a gyógyszereket senkinek sem szabadna szednie. Hogy megvédjék káros szakterületüket, továbbra is megtévesztik a közvéleményt. Ezért neveztem a pszichiátriát az egyetlen olyan orvosi szakterületnek, amely hazugságokból él.(17)
A nem létező előny felnagyítása
Évtizedek óta rendkívül felnagyíták az antidepresszánsok nem létező hatását. A fent említett metaanalízist, amely 0,30-as hatásméretet jelentett, Andrea Cipriani és munkatársai tették közzé 2018-ban a The Lancet című folyóiratban.(8) Hatalmas médiafigyelmet kapott, annak ellenére, hogy a gyógyszer hatása megegyezett a korábbi metaanalízisek eredményeivel.
Ennek abszurditását jól szemlélteti a The Guardian két cikkének összehasonlítása. 2008-ban a Prozac -ról (fluoxetin) azt írták helyesen, hogy nem volt hatékony (hatásméret: 0,32) (18), de tíz évvel később már minden antidepresszánst hatásosnak állítottak be azonos hatásméret alapján (0,30).(8)
Nem volt semmi új,(19) de Cipriani a BBC-nek azt állította, hogy "nagy különbségek vannak az egyes gyógyszerek hatékonyságában", és hogy szedésük esetén "legalább egymillióval több ember részesülne a gyógyszer előnyében az Egyesült Királyságban".(20)
Cipriani és a Királyi Pszichiáter Kollégium ezt a depresszió elleni tabletták hatékonyságáról szóló, régóta tartó vita végleges megoldásának nevezték. Amikor egy évtizedek óta tartó, kétes gyógyszerekről szóló vitában "végleges megoldásról" hallunk, szinte biztosak lehetünk abban, hogy ez az iparág által fizetett emberek által terjesztett túlzó reklám.
Cipriani metaanalízisét gyakran idézik kritika nélkül, bár alaposabb vizsgálat során összeomlik. Cipriani azokat a vállalatokat jutalmazta, amelyek a leginkább csalást követtek el, és néhány megállapítását megbízhatóbb kutatások cáfolták.(21)
Cipriani azoknak a pszichiátriai vezetőknek az archetípusa, akik tudományos cikkekben, irányelvekben, pszichiátriai tankönyvekben és interjúkban olyan mértékben téves információkkal látták el a közvéleményt (22), hogy ha mesterséges intelligenciát használunk, téves válaszokat kapunk. A fluoxetin volt az első, gyermekek számára jóváhagyott antidepresszáns, és csak azért, hogy kipróbáljam, megkérdeztem a Grok-ot, hogy ez helyes-e. Azt a választ kaptam, hogy "a fluoxetin kiemelkedett az elsők között, mivel gyermekgyógyászati vizsgálatokból származó erős bizonyítékok támasztották alá a depresszió kezelésére való alkalmazását."
Erős bizonyítékok alátámasztják a gyermekeknél való alkalmazását, miközben nem hat, és valószínűleg megduplázza az öngyilkosságok számát? Ez olyan statisztikai alkímia, amely a homokot arannyá változtatja.
Alaposan átvizsgáltam annak a két placebo-kontrollos klinikai vizsgálatnak a jelentéseit, amelyeket az Eli Lilly nyújtott be a gyógyszerügyi szabályozó hatóságoknak a fluoxetin depressziós gyermekeknél való alkalmazásának jóváhagyása érdekében, és meghívtam David Healy pszichiátert, hogy csatlakozzon hozzám ebben a kutatásban.(23)
A két fluoxetin-vizsgálat csalárd volt, mert csalásnak minősül minden olyan tevékenység, amely megtévesztésre támaszkodik a haszonszerzés érdekében.(24) Megállapítottuk, hogy hiányoztak alapvető információk; a számadatok közötti eltéréseket nem magyarázták meg; olyan új eredmények jelentek meg, amelyeket a vizsgálati protokoll nem határozott meg előre, és a értékelési skálákat és elemzéseket megváltoztatták (a "texasi mesterlövész" csalás: azért találod el a célpontot, mert a lövés után újra rajzolod a céltáblát); továbbá a vizsgálati protokollokat más módon is megsértették.(23)
A javulás klinikailag nem volt releváns, és a betegek értékelései szerint a fluoxetin egyáltalán nem bizonyult hatékonynak.
A pszichiátriai vezetők számos más módon is megtévesztették a közvéleményt, és most a leggyakoribb trükköket fogom megemlíteni.
Azok az állítások, miszerint a gyógyszerek hatnak a súlyos depresszióra, hamisak
Amikor a pszichiáterek elismerik, hogy a gyógyszerek nem hatnak az enyhe depresszióra, mindig azt mondják, hogy a súlyos depresszió esetén hatékonyak.
Ez hamis állítás.(25) A pszichiáterek által nagyon súlyos depresszióban szenvedő betegeknél mért hatás a Hamilton-skálán csupán 2,7 pont (7), ami lényegesen alacsonyabb, mint a legkisebb észlelhető hatás, amely 5-6 pont.(9)
Csalás
A Lancet Psychiatry 2015-ben arról számolt be, hogy a "mérföldkőnek" számító STAR*D-tanulmány kimutatta: a depressziós betegek 70%-a tünetmentessé válik.(32) Ennek a tanulmánynak azonban nem volt kontrollcsoportja, és ha elég sokáig várunk - amit a kutatók ebben a tanulmányban ténylegesen évekig megtettek -, a legtöbb beteg kezelés nélkül is tünetmentessé válik.
Ráadásul a tanulmány - amely az amerikai Nemzeti Pszichiátriai Intézet (NIMH) által valaha finanszírozott legnagyobb, 35 millió dollárba kerülő kutatás volt - számos szempontból csalárd volt.(22, 33, 34)
De még azután is, hogy több kutató ismételten felvette a kapcsolatot a The New York Times újságíróival, sürgetve őket, hogy tegyék tisztába a dolgokat a csalásról szóló cikk megírásával,(35, 36) a Times egy 2024-es cikkében - amelynek nevetséges címe: "Amit igazán tudnod kell az antidepresszánsokról" - megismételte a 70%-os hatékonyságra vonatkozó hamis állítását.(37)
A STAR*D-vizsgálatot még mindig gyakran idézik pszichiátriai tankönyvekben és máshol is.(38) Csalárd eredményeit nem kérdőjelezik meg, és az ismételt kérések ellenére sem vonták vissza.(22) Ez a legkárosabb csalások egyike lehet, amelyet valaha is publikáltak az antidepresszánsokról.
Senki sem annyira vak, mint azok, akik NEM AKARNAK LÁTNI
Az antidepresszánsokkal kapcsolatos hamis narratíva fenntartásának egyik széles körben alkalmazott taktikája a nemkívánatos kutatási eredmények figyelmen kívül hagyása.
Semmi sem illusztrálja ezt jobban, mint Thomas Insel "Healing: Our Path from Mental Illness to Mental Health" című könyve.(39) 2002 és 2015 között Insel, akit "Amerika pszichiáterének" neveztek, a NIMH igazgatója volt.
A NIMH a világ legrangosabb intézménye a mentális egészség területén. Robert Whitaker ezért alaposan megvizsgálta a könyvet "Thomas Insel a pszichiátria eltörlése mellett érvel" című cikkében.(40)
A könyv tükrözi a pszichiátriai vezetők gondolkodásmódját szerte a világon, és összefoglalja, hogy a pszichiátria hogyan árulta el következetesen a közbizalmat, és hogyan tévesztette meg a közvéleményt, amely soha nem fogja megtudni az igazságot a pszichiátriai gyógyszerekről.
Mint a NIMH volt igazgatója, Inselnek nyilvánvaló etikai kötelezettsége lett volna, hogy tájékoztassa olvasóit a pszichiátriai gyógyszerekkel - beleértve az antidepresszánsokat is - végzett kezelések gyenge hosszú távú eredményeiről, de ezt nem tette meg.
Ha minden más kudarcot vall…
Végső megoldásként, ha kemény bizonyítékokkal nagyon erősen nyomást gyakorlunk a vezető pszichiáterekre, előfordulhat, hogy azt mondják, ésszerű kipróbálni az antidepresszánsokat, mert egyes betegek jobban reagálnak rájuk, mint mások.
Ezt a gondolkodásmódot szemléltette a gyermekeknél alkalmazott depresszió elleni tablettákról szóló Cochrane-metaanalízis,(41) amelyet én "szemétből szemetet gyártani" áttekintésnek neveztem.(42) Az áttekintés kétséget kizáróan bizonyította, mennyire a gyógyszeripar rabjává vált a Cochrane Collaboration.
A szerzők az összefoglalásukban arra a következtetésre jutnak, hogy "a legtöbb újabb antidepresszáns a placebóhoz képest csekély és jelentéktelen mértékben csökkentheti a depressziós tüneteket", de ennek ellenére azt állítják, hogy a gyógyszerek "bizonyos személyek számára bizonyos körülmények között" ajánlhatók.
Ilyen vágyvezérelt gondolkodás minden hatástalan kezeléssel kapcsolatban használható.
Néhány évvel ezelőtt, a kórházamban tartott egy megbeszélésen egy klinikai farmakológus elismerte, hogy a demenciát kezelő gyógyszerek hatása olyan csekély, hogy irreleváns.(43) De hozzátette, hogy a gyógyszereket érdemes kipróbálni, mert egyes betegek jobban reagálnak rájuk, mint mások.
Az orvosok hatástalan gyógyszerekkel kezdik el kezelni a betegeket, és megvárják, mi lesz belőle. Sok beteg állapota idővel javul, és ebből azt a téves következtetést vonják le, hogy a gyógyszer hatott. A gyógyszerügyi hatóságok ugyanolyan ésszerűtlenek. Számos betegtájékoztató azt javasolja, hogy próbálják ki a gyógyszert, és várják meg, mi lesz belőle.
Következtetések
Számos jó ok van arra, hogy legújabb, ingyenesen elérhető pszichiátriai könyvemet "A pszichiátria emberiség elleni bűncselekmény?"(22) címmel adtam ki. Véleményem szerint a pszichiátriai szakma néhány vezetőjének börtönben lenne a helye, mert tudatosan terjesztenek hamis állításokat a pszichiátriai gyógyszerekről, amelyek olyan sok embert ölnek meg, hogy ezek a gyógyszerek a harmadik leggyakoribb halálokká váltak.(44)
Az antidepresszánsok a legfőbb halálok. Nem csupán azért, mert öngyilkosságot (1,12, 13) és gyilkosságot (45) okozhatnak, hanem azért is, mert az idősek elveszíthetik az egyensúlyukat, eleshetnek és eltörhetik a csípőjüket, ami egy éven belül az idősek egyötödének halálát okozza.(44)
Nem látom, hogy az antidepresszánsoknak bármilyen szerepe lenne a depresszió kezelésében. Ezeket a gyógyszereket ki kellene vonni a piacról, mivel károsak.
Hivatkozások:
1 Gotzsche PC. Deadly psychiatry and organised denial. Copenhagen: People’s Press; 2015.
2 Spielmans GI, Gerwig K. The efficacy of antidepressants on overall well-being and self-reported depression symptom severity in youth: a meta-analysis. Psychother Psychosom 2014;83:158–64.
3 Hetrick SE, McKenzie JE, Cox GR, et al. Newer generation antidepressants for depressive disorders in children and adolescents. Cochrane Database Syst Rev 2012;11:CD004851. I calculated the effect size based on standard deviations from other reviews.
4 Greenberg RP, Bornstein RF, Greenberg MD, et al. A meta-analysis of antidepressant outcome under “blinder” conditions. J Consult Clin Psychol 1992;60:664-9.
5 Gotzsche PC. Deadly psychiatry and organised denial. Copenhagen: People’s Press; 2015; Hróbjartsson A, Thomsen AS, Emanuelsson F, et al. Observer bias in randomised clinical trials with binary outcomes: systematic review of trials with both blinded and non-blinded outcome assessors. BMJ 2012;344:e1119; Hróbjartsson A, Thomsen ASS, Emanuelsson F, et al. Observer bias in randomized clinical trials with measurement scale outcomes: a systematic review of trials with both blinded and nonblinded assessors. CMAJ 2013;185:E201-11.
6 Moncrieff J, Wessely S, Hardy R. Active placebos versus antidepressants for depression. Cochrane Database Syst Rev 2004;1:CD003012.
7 Jakobsen JC, Katakam KK, Schou A, et al. Selective serotonin reuptake inhibitors versus placebo in patients with major depressive disorder. A systematic review with meta-analysis and Trial Sequential Analysis. BMC Psychiatry 2017;17:58.
8 Cipriani A, Furukawa TA, Salanti G, et al. Comparative efficacy and acceptability of 21 antidepressant drugs for the acute treatment of adults with major depressive disorder: a systematic review and network meta-analysis. Lancet 2018;391:1357-66.
9 Leucht S, Fennema H, Engel R, et al. What does the HAMD mean? J Affect Disord 2013;148:243-8.
10 Whitaker R, Gotzsche PC. The pervasive financial and scientific corruption of psychiatric drug trials. Institute for Scientific Freedom 2022;March 23.
11 Sharma T, Guski LS, Freund N, et al. Drop-out rates in placebo-controlled trials of antidepressant drugs: A systematic review and meta-analysis based on clinical study reports. Int J Risk Saf Med 2019;30:217-32.
12 Gotzsche PC. Observational studies confirm trial results that antidepressants double suicides. Mad in America 2025;Feb 8.
13 Gotzsche PC. Antidepressants are major drivers of suicides. But authors of suicide prevention articles ignore the elephant in the room. Mad in America 2026;Aug (in press).
14 Montejo A, Llorca G, Izquierdo J, et al. Incidence of sexual dysfunction associated with antidepressant agents: a prospective multicenter study of 1022 outpatients. Spanish Working Group for the study of psychotropic-related sexual dysfunction. J Clin Psychiatry 2001;62 (suppl 3):10–21.
15 What is PSSD? The PSSD Institute (undated; there are references to the most relevant literature).
16 Davies J, Read J. A systematic review into the incidence, severity and duration of antidepressant withdrawal effects: Are guidelines evidence-based? Addict Behav 2019;97:111-21.
17 Gotzsche PC. The only medical specialty that survives on lies. Brownstone Journal 2025;Sept 8.
18 Kirsch I, Deacon BJ, Huedo-Medina TB, et al. Initial severity and antidepressant benefits: A meta-analysis of data submitted to the Food and Drug Administration. PLoS Med 2008;5:e45.
19 Timimi S, Moncrieff J, Gotzsche P, et al. Network meta-analysis of antidepressants. Lancet 2018;392:1011-2.
20 Therrien A. Anti-depressants: Major study finds they work. BBC News 2018;Feb 22.
21 Gotzsche PC. Rewarding the companies that cheated the most in antidepressant trials. Mad in America 2018;March 7.
22 Gotzsche PC. Is psychiatry a crime against humanity? Copenhagen: Institute for Scientific Freedom 2024 (freely available).
23 Gotzsche PC, Healy D. Restoring the two pivotal fluoxetine trials in children and adolescents with depression. Int J Risk Saf Med 2022;33;385-408.
24 Association of Certified Fraud Examiners. Fraud 101: What Is Fraud? (accessed 3 Jan 2024).
25 Gotzsche PC. Do antidepressants work against severe depression? No, it is an illusion that comes from two mathematical artefacts. Gotzsche’s Perspective 2026;Jan 24.
26 Fournier JC, DeRubeis RJ, Hollon SD, et al. Antidepressant drug effects and depression severity: a patient-level meta-analysis. JAMA 2010;303:47-53.
27 Gotzsche PC. Number needed to treat with a psychiatric drug to benefit one patient is an illusion. Mad in America 2022;Dec 13.
28 Nutt DJ, Goodwin GM, Bhugra D, et al. Attacks on antidepressants: signs of deep-seated stigma? Lancet Psychiatry 2014;1:103-4.
29 Gotzsche PC. Why I think antidepressants cause more harm than good. Lancet Psychiatry 2014;1:104-6.
30 Royston P, Altman DG, Sauerbrei W. Dichotomizing continuous predictors in multiple regression: a bad idea. Stat Med 2006;25:127-41.
31 Chan AW, Hróbjartsson A, Haahr MT, Gotzsche PC, Altman DG. Empirical evidence for selective reporting of outcomes in randomized trials: comparison of protocols to published articles. JAMA 2004;291:2457-65.
32 Sharpe K. The silence of Prozac. Lancet Psychiatry 2015;2:871-3.
33 Pigott HE, Kim T, Xu C, et al. What are the treatment remission, response and extent of improvement rates after up to four trials of antidepressant therapies in real-world depressed patients? A reanalysis of the STAR*D study’s patient-level data with fidelity to the original research protocol. BMJ Open 2023;13:e063095.
34 Whitaker R. The STAR*D scandal: scientific misconduct on a grand scale. The American Journal of Psychiatry needs to retract study that reported fraudulent results. Mad in America 2023;Sept 9.
35 Whitaker R. The New York Times is now engulfed in the STAR*D scandal. Mad in America 2024;April 27.
36 Leventhal A. STAR*D: the harms of orchestrated psychiatric fraud. Mad in America 2024;Sept 18.
37 Caron C. What you really need to know about antidepressants. New York Times 2024;April 25.
38 Badre N, Compton J. STAR*D: It’s time to atone and retract. Psychiatric Times 2024;May 25.
39 Insel T. Healing: our path from mental illness to mental health. New York: Penguin Press; 2022.
40 Whitaker R. Thomas Insel makes a case for abolishing psychiatry. Mad in America 2022;Apr 30.
41 Hetrick SE, McKenzie JE, Bailey AP, et al. New generation antidepressants for depression in children and adolescents: a network meta-analysis. Cochrane Database Syst Rev 2021;5:CD013674.
42 Gotzsche PC. Garbage in, garbage out: the newest Cochrane meta-analysis of depression pills in children. Mad in America 2021;Aug 19.
43 Gotzsche PC. Whistleblower in healthcare (autobiography). Copenhagen: Institute for Scientific Freedom; 2025 (freely available).
44 Gotzsche PC. Prescription drugs are the Gøtzsche: több mint 100 cikket publikált az öt legrangosabb orvosi folyóiratban, és cikkeit több mint 150 000 alkalommal idéztéking cause of death. And psychiatric drugs are the third Gøtzsche: több mint 100 cikket publikált az öt legrangosabb orvosi folyóiratban, és cikkeit több mint 150 000 alkalommal idéztéking cause of death. Mad in America 2024;April 16.
45 Gotzsche PC. Antidepressants can cause homicide. Gotzsche’s Perspective 2026;June 3.