Egy középnyugati orvos:
Az antidepresszánsok sötét oldala. Miért veszélyesek az SSRI-k?

Forrás:A midwestern doctor: The Dark Side of Antidepressants

Fordította: Czárán Judit

Még mindig százmilliók kezdik szedni, mert a média és az orvoslás elhiteti velük, hogy ez lesz a megváltás

 

 

Source: www.Freepik.com

• Az SSRI antidepresszánsok a piacon lévő legkárosabb gyógyszerek közé tartoznak, széles körű (és gyakran indokolatlan) használatuk társadalmi szinten is romboló hatású.
• Az SSRI-k (és SNRI-k) gyakori mellékhatásai közé tartoznak a (gyakran tartós) szexuális diszfunkció, az érzelmi elsivárosodás, a súlyos agitáltság, az agresszív pszichózis, a kognitív hanyatlás és az utódoknál jelentkező születési rendellenesség.
• Az SSRI-k legaggasztóbb mellékhatása az, hogy fokozzák az öngyilkossági és a gyilkossági késztetéseket, sok esetben a tömeges lövöldözések is a gyógyszerszedéssel állnak összefüggésben.
• Az SSRI-k okozta problémák pszichiáterek általi tagadása következtében a mellékhatásokat gyakran a meglévő mentális betegség tüneteiként értelmezik félre, ami még több gyógyszeres kezeléshez, és akár katasztrofális következményekhez is vezethet.
• Az SSRI-k, más stimulánsokhoz (pl. kokainhoz) hasonlóan, agresszív viselkedést válthatnak ki, és erősen addiktívak is, így a szedésük abbahagyása súlyos elvonási tünetekkel járhat. Sajnos ezzel kapcsolatban kevés a megbízható forrás.

A szelektív szerotonin visszavétel gátlókat (SSRI-k és SNRI-k) régóta úgy forgalmazzák, mintha azok a depresszió és a szorongás elleni varázsszerek lennének, és megkönnyebbülést ígérnek mindössze egy apró tabletta kényelmes bevétele által. A gyógyszeripar agresszív hirdetései és az orvosok által is jóváhagyott reklámok mögött azonban egy sokkal aggasztóbb valóság húzódik meg. Ezek a gyógyszerek nemcsak az agy kémiai működését változtatják meg - hatással vannak az érzelmeinkre, az egész életünket a feje tetejére állíthatják, és gyakran sokkal súlyosabb problémákat okoznak, mint maguk a betegségek, amelyeknek a kezelésére állítólag szolgálnak.

Van például egy piszkos titka az SSRI antidepresszánsoknak, és ez az, hogy agresszív pszichózist okoznak (1), ami öngyilkosságokhoz és akár szörnyű gyilkosságokhoz (pl. tömeges lövöldözésekhez) vezethet. Ezt a mellékhatást a klinikai vizsgálatok során fedezték fel, azonban hallgattak róla, és az FDA is eltussolta az ügyet, pedig a hivatalhoz panaszok özöne (2) érkezett (39 000 az első kilenc év alatt /3/) azután, hogy az első SSRI-t, a Prozacot piacra dobták.

Kezdetben a média még beszámolt róla, hogy a tömeges lövöldözések elkövetői is SSRI-t szedtek, később azonban jött a cenzúra, vagyis lehetetlenné vált megtudni, milyen gyógyszerek hatása alatt álltak a gyilkosok - a témát tabusították. Szerencsére nemrégiben ez megváltozott, annak is köszönhetően, hogy megjelent, majd vírusként terjedni kezdett a témával kapcsolatos cikkem, amelyben összegyűjtöttem a bizonyítékokat (4).

Megjegyzés: Nemrég tudtam meg egy CDC-tisztviselőtől, hogy a CDC titokban nagyon is nyomon követte, hogy a lövöldözők milyen gyógyszereket szedtek, meg is találta az SSRI-kapcsolatot, de nem hozta nyilvánosságra az eredményeket, mert a beismerés politikai földrengést okozott volna.

A toxikológiai haranggörbe

A toxikológiában a súlyos és szélsőséges reakciók jellemzően sokkal ritkábban fordulnak elő, mint a mérsékeltek:

Ezért aztán amikor egy nagyon aggasztó és egyértelmű mellékhatás jelentkezik (pl. a COVID-19 vakcina fiatal, egészséges sportolóknál hirtelen halált okoz), az arra utal, hogy amit látunk, az csak a jéghegy csúcsa, és kevésbé súlyos egészségügyi károsodások ennél sokkal gyakrabban fordulnak elő. Egy becslés (5) szerint például a COVID ellen beoltottak 18%-a szenvedett valamilyen károsodást, 0,93%-uk lett rokkant, és 0,05-0,1%-uk halt meg, míg egy másik felmérés szerint az oltottak 41%-a károsodott, 7%-uk súlyosan (6).

Az SSRI-k esetében a gyógyszerek okozta pszichotikus erőszak sajnos szintén csak a jéghegy csúcsa, hiszen számos kevésbé látványos módja van annak, ahogy ezek károsítják az elmét, a testet és az érzelmeket.

Az SSRI-k rejtett mellékhatásai

Számos adat utal arra, hogy az SSRI-k okozta károk messze meghaladják azok esetleges előnyeit. Például egy 1829 antidepresszánst szedő új-zélandi beteg körében végzett felmérés során (7)

• 62% számolt be szexuális problémákról,
• 60% érzelmileg zsibbadtnak érezte magát,
• 52% érezte úgy, hogy nem önmaga,
• 39% kevésbé tudott törődni másokkal,
• 47% tapasztalt agitáltságot,
• 39%-nak voltak öngyilkossági gondolatai.

Az említett felmérés kevésbé gyakori mellékhatásokról is beszámolt, ilyenek például (csökkenő gyakorisági sorrendben) az álmatlanság, a rémálmok, a "zombiság", az fogcsikorgatás, az izzadás, a homályos látás, a székrekedés, a zavart/nyugtalan alvás, a szorongás, a szívdobogás, a kognitív problémák, a fáradtság/kimerültség érzése, a furcsa/élénk álmok, az izom-, illetve ízületi merevség, az "agyi áramütésérzések", a mánia, a gyakori ásítás, a pánikrohamok, a memóriazavar, a motiválatlanság, az éjszakai izzadás és az étvágycsökkenés.

Ez a lista megegyezik azzal, amivel más adatbázisokban is találkoztam (bár olyan tüneteket is gyakran jelentettek, mint a nyugtalanság, remegés/szorongás, emésztési zavarok, gyomorfájás, hasmenés) (8).

Az SSRI-kkel kapcsolatos másik nagy probléma (amelyet valószínűleg nem lehet kimutatni tünetalapú felméréssel), hogy ezek a szerek gyakran okoznak bipoláris zavart (9).

Pszichotikus erőszak: az elhallgatott igazság

Amikor a Prozacot piacra dobták az 1980-as évek közepén, a világ még nem volt meggyőzve a gyógyszeripar által arról, hogy mindenki depressziós és antidepresszánsra van szüksége. Ezért (tekintettel arra, hogy az SSRI-k a kokainhoz hasonlóan stimulánsokként hatnak (10)) a gyógyszert eleinte "hangulatjavítóként" forgalmazták.

Hasonlóképpen, amikor 1985-ben az FDA biztonsági ellenőrei alaposan megvizsgálták az Eli Lily cég Prozac bejelentését, rájöttek, hogy a cég "elmulasztotta" jelenteni a gyógyszert szedő embereknél tapasztalt pszichotikus epizódokat, és azt, hogy a Prozac káros hatásai hasonlítanak a stimuláns drogok mellékhatásaihoz. Holott az SSRI-k betegtájékoztatóin szereplő mellékhatások (11), mint például szorongás, nyugtalanság, pánikrohamok, álmatlanság, ingerlékenység, ellenségesség, agresszivitás, impulzivitás, akathisia (kóros izgatottság), hipománia és mánia, megegyezik a stimuláns utcai drogok, például a kokain és a metamfetamin általánosan megfigyelt hatásaival.

Egy nagymintás felmérés szerint a felhasználók 44%-a hagyta abba pszichiátriai gyógyszerek szedését azok mellékhatásai miatt, ezek egynegyedéért az SSRI okozta agitáció volt a felelős (12).

Ezért, és mivel az SSRI-k okozta agresszivitást általában a "már meglévő mentális betegségre" fogják, én számos olyan tanulmányt gyűjtöttem össze (köztük olyanokat is, amelyeket a gyógyszeripar megpróbált elhallgatni), amelyek azt mutatják, hogy maguk a gyógyszerek okozzák az erőszakos viselkedést (13). Például:

• Egy Cochrane-tanulmány (14) 150 olyan vizsgálatot tekintett át, amelyekben egészséges önkénteseknek SSRI-ket adtak, és megállapította, hogy ezek körülbelül egyharmada szándékosan nem foglalkozott az SSRI mellékhatásaival, és a vizsgálatok körülbelül felét soha nem tették nyilvánosan hozzáférhetővé (feltehetően azért, hogy az emberek ne ismerhessék meg a vonatkozó adatokat). Végül a 150 tanulmányból 14 volt alkalmas metaanalízisre (ennyi tartalmazott elegendő információt ahhoz, hogy a kutatók megtudják, mi történt valójában), és ebben a 14 vizsgálatban az SSRI-k megduplázták az öngyilkosság kockázatát.
• 2000-ben David Healy közzétett egy vizsgálatot (15), amelyet 20 egészséges önkéntes bevonásával végzett - egyikük sem volt depressziós és más mentális betegségben sem szenvedett -, és nagy meglepetésére ketten közülük (10%) öngyilkosságot próbált elkövetni, miután Zoloftot szedett. Egyikük éppen kifelé tartott az ajtón, hogy vonat vagy autó elé vesse magát, amikor egy telefonhívás megmentette az életét. Mindkét önkéntes még hónapokkal később is zavart volt, és nem nyerték vissza a személyiségük stabilitását.
• Az Eli Lilly 1978-ban (16) kimutatta, hogy évekig barátságos macskák a Prozac hatására morogni és sziszegni kezdtek, és kifejezetten barátságtalanná váltak, de miután megvonták tőlük a szert, egy-két héten belül visszatértek a szokásos barátságos viselkedésükhöz.

Szexuális diszfunkció

Az egyik mellékhatás, amely szerintem a legjobban szemlélteti az SSRI-k rossz kockázat/haszon arányát, a szexuális diszfunkció. Ha ugyanis valaki nem tud szexelni, az nagy valószínűséggel depresszióssá válik (sőt, akár az öngyilkosságra való hajlama is fokozódhat (19)), ami teljesen érvényteleníti az SSRI-kkel való kezelések azon indokát, hogy szeretnénk, ha az illető "újra boldognak érezné magát".

Egy spanyol vizsgálatban például 1022 olyan betegből, akik a leggyakrabban felírt SSRI-ket szedték (20)

• 59% tapasztalt szexuális diszfunkciót, és 40%-uk ezt elfogadhatatlannak tartotta,
• 57% tapasztalta a libidója csökkenését,
• 57% számolt be késleltetett orgazmusról, illetve magömlésről,
• 46% egyáltalán nem élt át orgazmust vagy magömlést,
• 31% tapasztalt merevedési zavarokat vagy csökkent hüvelynedvesedést.

Más vizsgálatokban is hasonló eredményekre jutottak, és sok olyan férfival és nővel találkoztam, akinél a szexuális problémák még jóval az SSRI abbahagyása után is fennállt (mivel ez a diszfunkció gyakran tartós) (21).

Ezzel kapcsolatban azt találom a legmeglepőbbnek, hogy miközben a pszichiáterek hajlamosak lekicsinyelni vagy figyelmen kívül hagyni az SSRI-k okozta szexuális diszfunkciót, egyúttal a korai magömlés kezelésére is felírják ezeket a szereket - ami újabb példa arra, hogy a gyógyszeripar megpróbálja hasznosítani a mellékhatásokat (ráadásul sok SSRI-gyártó a merevedési zavarok kezelésére is forgalmaz gyógyszereket).

Érzelmi eltompulás: Az emberi élet lényegének elvesztése

Amint az SSRI-k megjelentek a piacon, azonnal észrevettem, hogy ezek a szerek néha drámaian megváltoztatják a használóik személyiségét. Sokuknak például minden késztetése megszűnt, hogy valamit kihozzon az életéből - és szomorúan tapasztaltam, hogy ez gyakran évtizedek alatt sem változott. Egyre több olyan történettel találkoztam, ahol a páciensek arról számoltak be, hogy teljesen eltompult az élet élvezésére való képességük, ami sokszor nem sokban különbözött attól, ahogyan a gyógyszerek a szexualitást is "elzsibbasztják".

Néhány a gyakori panaszok közül:

• Nem tudnak érzelmileg reagálni a dolgokra. Például számos esetben tapasztaltam, hogy emberek, akik mérgező munkahelyi légkörben dolgoztak vagy mérgező kapcsolatban éltek, pszichiáterhez fordultak a problémájukkal, aki gyorsan felírta nekik a Prozacot, majd utána elvesztegettek egy évtizedet, mert a Prozac (vagy valamilyen más SSRI) megfosztotta őket a késztetéstől, hogy kilépjenek a toxikus helyzetből, amiben éltek. Hasonlóképpen, sok embertől hallottam, hogy a Prozac megfosztotta őket az örömre való képességüktől.
• Elveszítik az élet mélységét és gazdagságát. A következő leírás például kiválóan illusztrálja ezt:

Társadalmunk egyik legnagyobb problémája az a média által is folyamatosan sulykolt tévképzet, hogy a negatív érzések átélése rossz, amit mindenképpen el kell kerülni. Holott a valóságban ezek fontos tapasztalatok lehetnek, és gyakran szükségesek is ahhoz, hogy fejlődni tudjunk, és képesek legyünk felismerni, hogy mi lehet a helyes irány az életünkben. Azonban ahhoz, hogy a depressziót (és az SSRI-ket) piacosítani lehessen, sajnos szükség volt az élet normális aspektusainak patologizálására, illetve arra, hogy azokat határozatlan idejű kezelést igénylő betegséggé változtatassák. (22).

Az utódok születési rendellenességei: egy rejtett következmény

Miután egy gyógyszer megkapta a hatóságoktól a forgalmazási engedélyt, a gyógyszergyártók azonnal megpróbálják bővíteni a piacukat. Hasonlóképpen, a gyógyszeripar az SSRI-k esetében is fontosnak tartotta, hogy a termékeit ráerőltesse olyan kiszolgáltatott csoportokra, mint a nevelőintézetekben élő gyermekek, a "tanulási nehézségekkel küzdő" diákok, a fogvatartottak vagy feltételesen szabadlábra helyezettek, a terhes anyák és az idősek. E gyakorlat miatt az említett csoportok jelentős károkat szenvedtek - már csak azért is, mert sokuknak nem állt módjában visszautasítani a gyógyszereket.

Az SSRI-k terhes nőkre erőltetését többnyire azzal indokolják, hogy sokan depresszióval küzdenek a terhesség alatt vagy után. Holott az SSRI-k sajnos számos okból nem biztonságosak terhes nők számára, például azért, mert

• növelik a koraszülés kockázatát (24). Ezen belül a legnagyobb (kétszeres) kockázat akkor jelentkezik, ha az SSRI-t a harmadik trimeszterben szedik.
• jelentősen növelik a szeptumdefektusok (lyukas marad a szív két felét elválasztó szövet) előfordulásának kockázatát (25), amelyek reparálásához gyakran szívműtétre van szükség. Egy 500 000 dániai csecsemőn végzett vizsgálat szerint a terhesség alatt egyféle SSRI-t szedő anyák gyermekeinél 0,5%-ról 0,9%-ra nőtt a szeptumhiba valószínűsége, két vagy több SSRI szedése viszont már 2,1%-ra növelte a kockázatot. Továbbá míg átlagosan egy SSRI szedése megduplázta a születési rendellenesség kockázatát, a megnövekedett kockázat az SSRI típusától függően 34% és 225% között mozgott.
• az SSRI-k jelentősen növelik a tartós pulmonális hipertónia kockázatát az újszülöttnél. Egy 1173 csecsemővel végzett vizsgálat szerint az SSRI-k 6,1-szeresére (26), egy másik vizsgálat szerint 4,29-szeresére (27), míg egy harmadik szerint 2,5-szeresére (28) növelték a kockázatot. Tekintettel arra, hogy a betegség 1000 újszülöttből 1-2-t érint, és gyakran halálos kimenetelű, a "kis" kockázat elég gyorsan összeadódik, ám még ez sem volt elég ahhoz, hogy az FDA felülvizsgálja az ilyen gyógyszerek terhes nőknek való felírását (29).

Az SSRI-khez kapcsolódó egyéb újszülöttkori szövődmények közé tartozik a nyugtalanság, a remegés, a hipertónia, valamint az alvási vagy szoptatási problémák.

Sajnos az anya által szedett SSRI a születés után is befolyásolhatja a gyermek fejlődését. A Prozac betegtájékoztatóján például az szerepel, hogy mindössze 19 hetes kezelés után a gyermekek 1,1 cm-rel és 1,1 kg-mal kisebbek voltak, mint a placebóval kezelt anyák gyermekei.

A marketing szerepe az SSRI-k népszerűségében

A gyógyszeripar - túl azon, hogy óriási összegeket költ az SSRI-k tisztességtelen marketingjére - gyakran talál ki más, bonyolult módszereket arra, hogy egy haszontalan (vagy akár ártalmas) gyógyszert úgy tüntessen fel, mintha azt egész Amerikának szednie kellene (amit véleményem szerint a az adatok kozmetikázásával lehet a legjobban leírni).

Mivel a "depresszióban" rendkívül sok a szubjektív tényező, itt még könnyebb manipulálni a vonatkozó kutatásokat. Ez az oka annak, hogy ha az antidepresszánsokkal kapcsolatos "sikeres" vizsgálatokat alaposan górcső alá vesszük, akkor sok más gyógyszerhez hasonlóan, az előnyök itt is viszonylag jelentéktelenek, míg a sokkal nagyobb kockázatokat bonyolult átminősítésekkel leplezik.

Azonban szerencsére van néhány olyan mérőszám, amelyekkel nem lehet csalni. Az egyik legismertebb közülük az összhalálozás (vagyis hogy hányan haltak meg összesen a gyógyszert szedők és a gyógyszert nem szedők közül), mivel a halálozást nem lehet átminősíteni. Egy másik az, hogy hány beteg döntött önként a gyógyszer szedésének abbahagyása mellett:

• 29 publikált és 11 nem publikált klinikai vizsgálat áttekintéséből - amelyekben 3704 beteg kapott Paxilt és 2687 beteg placebót - az derült ki, hogy a betegek mindkét csoportban azonos arányban léptek ki a vizsgálatból annak befejezése előtt (ami arra utal, hogy a Paxil előnyei nem voltak nagyobbak, mint a mellékhatásai), illetve hogy a placebóhoz képest 77%-kal többen hagyták abba a gyógyszer szedését a mellékhatások miatt, és 155%-kal többen azért, mert öngyilkossági késztetést tapasztaltak (30).
• Egy 7525 beteg bevonásával végzett vizsgálat szerint 56% döntött úgy, hogy a felírást követő 4 hónapon belül abbahagyja az SSRI szedését (31).
• 14 betegjogi csoport 3516 ember részvételével végzett nemzetközi felmérése szerint a vizsgálati személyek 44%-a hagyta abba véglegesen valamelyik pszichiátriai gyógyszer szedését annak mellékhatásai miatt (32).
• Egy 500 beteg körében végzett felmérés szerint 81,5% nem volt biztos benne, hogy szüksége van antidepresszánsokra (33).

Másképpen fogalmazva, ha a betegek többsége egy olyan gyógyszertől, amelyet azért szed, hogy "jól érezze magát" rosszabbul érzi magát, mintha nem szedne semmit, az azt jelenti, hogy a vizsgálatok, amelyek azt állították, hogy a gyógyszertől a betegek jobban érzik magukat, csaláson alapultak.

Az interneten viszont több ezer, egymáshoz nagyon hasonló történettel találkozhatunk. (34). A betegek számos, korábban elképzelhetetlennek tartott mellékhatást tapasztalnak, amelyek alapjaiban rengetik meg a világukat, és arra a feltételezésre vezeti őket, hogy valami baj van velük. De az orvosoktól nem kapnak sem támogatást, sem megértést, majd végül rájönnek, hogy azok valójában nem is rendelkezik azokkal az ismeretekkel, amelyeket ők feltételeztek róluk.

És tudják, ez szívszorító. Én is keresztülmentem ezen, és én is úgy éreztem, hogy kicsúszott a lábam alól a talaj (35). Kiderült ugyanis, hogy nincs orvosi védőháló. A szociológiában van ilyen, de az még nem szűrődött be az orvostudományba. Az orvostudománynak is megvannak a maga módszerei az információgyűjtésre, de a pszichiátriában valamiért folyton egymástól kérdezik az orvosok, hogy mi az igazság, ahelyett, hogy a pácienseiket kérdeznék meg. A páciensek hangját a pszichiáterek valahogy nem hallják meg.

Az mindenesetre biztos, hogy az orvosok gyakran nem figyelmeztetik a betegeiket az SSRI-k számos mellékhatására. Sok ismerősöm nemcsak szükségtelenül szenvedett ezen gyógyszerek káros hatásaitól, hanem a kezelő pszichiáterek még mellé is beszéltek nekik (36).

Összefoglalva

Az évek során számtalan holisztikus szemléletű orvost kérdeztem meg, hogy szerintük mi az öt legveszélyesebb széles körben felírt gyógyszer a piacon, és az SSRI-k kivétel nélkül mindegyikük listáján szerepelt. Ebben a cikkben megpróbáltam bemutatni ezen szerek leggyakoribb ártalmai, de sajnos ezzel csak a felszínt kapirgáltam.

Az SSRI-k például hihetetlenül addiktívak is, ezért ha a bevitt adagot csökkentik, számos súlyos tünet léphet fel (pl. az illető öngyilkosságot vagy gyilkosságot követ el), ezért soha nem szabad hirtelen abbahagyni a szedésüket (37). Tragikus módon az orvosok nincsenek kiképezve ezeknek az elvonási tüneteknek a felismerésére, ezért általában úgy értelmezik őket, mint a meglévő betegség tüneteit, amelyeket az SSRI immár nem nyom el, ezért sokszor tovább erőltetik a gyógyszer szedését. Vagyis nagyon kevesen tudják, hogyan kell biztonságosan leszoktatni a betegeket az antidepresszánsokról (38).

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre