Az autoimmun betegségek "gyógyszere"

Fordította: Szendi Gábor

A D-vitaminrezisztencia (lásd. korábbi cikk) legyőzése a Coimbra protokollal

 

 

Source: www.Freepik.com

A D-vitaminrezisztencia jelensége sok nyitott kérdésre lehet válasz, többek közt az autoimmunbetegségek elterjedtségére.

Az immunrendszer feladata, hogy megvédjen minket a betegségekkel és fertőzésekkel szemben. Ha azonban az immunrendszer nem működik megfelelően, akkor tévesen az egészséges szöveteket idegen szövetként azonosítja, és megtámadja azokat. Az autoimmun betegségek akkor fordulnak elő, amikor az immunrendszer rosszul működik, és a szervezet valójában saját magát kezdi el támadni.

Az Egyesült Államokban az AARDA (American Autoimmune Related Diseases Association) becslése szerint körülbelül ötvenmillió ember él autoimmun betegséggel, és e rendellenességek előfordulása egyre növekszik. Valójában az autoimmun betegségek ma már a harmadik vezető krónikus betegségnek számítanak az országban, közvetlenül a szív- és érrendszeri betegségek és a rák után.

Az autoimmunitás oka nem teljesen ismert. Úgy tűnik, hogy a baktériumok, vírusok, toxinok, ételallergiák (glutén és tejtermékek), szivárgó bélrendszer (hüvelyesek, alkohol, fájdalomcsillapítók), gyógyszerek és a modern élet stressze mind szerepet játszanak abban, hogy autoimmun folyamatot indítsanak el valakiben, aki már genetikai hajlamot mutat egy ilyen rendellenesség kialakulására. Az elmúlt évtizedekben egy másik tényező, amelyet széles körben kutattak, mint az autoimmun betegségek kialakulásának és súlyosbodásának lehetséges okát, a D-vitamin hiánya. (Lásd. D-vitaminrezisztencia)

A D-vitamin immunrendszerre gyakorolt hatásának vizsgálata körülbelül 40 évvel ezelőtt kezdődött, amikor epidemiológusok úgy döntöttek, hogy elemzik az autoimmun betegségek földrajzi eloszlását a világon. Azt találták, hogy az autoimmunitás előfordulása egyenes arányban nőtt az egyenlítőtől való távolsággal. Az egyenlítőhöz közeli helyeken alacsony volt az ilyen rendellenességek előfordulása. Idővel ezt a napsugárzás szervezetünkre gyakorolt fő hatásával hozták összefüggésbe: a D-vitamin termelésével.

A mai napig közzétett tanulmányok ezrei hozzák összefüggésbe a D-vitamin hiányát a leggyakoribb autoimmun betegségekkel, mint például a lupus, a reumatoid arthritis, a pikkelysömör, a vitiligo, a szklerózis multiplex és az 1-es típusú cukorbetegség.

Nézzünk néhány példát. 2009-ben az Amerikai Neurológiai Akadémia éves találkozóján bemutatott tanulmány szerint 7 azt állapította meg, hogy a nagy dózisú D-vitamin drámaian csökkentette a szklerózis multiplexben szenvedőknél a visszaesések arányát. A nagy dózisú csoportba tartozó betegek hat hónapon keresztül kaptak növekvő D-vitamin-dózisokat, maximum napi 40 000 NE-ig. Ezután a következő hat hónapban fokozatosan csökkentették az adagokat, átlagosan napi 14 000 NE-re az év során. A vizsgálatban a nagy dózisú D-vitamint kapó betegeknél alacsonyabb volt a visszaesések aránya, és a T-sejtek aktivitása is jelentősen csökkent a kisebb dózisokat szedő csoporthoz képest.

2011-ben az Ohio State University Medical Center 209 szisztémás lupus erythematosusban szenvedő betegénél végzett vizsgálatot. 9 azt találták, hogy a vizsgálatba bevont betegek többsége D-vitamin-hiányban szenvedett. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a D-vitamin-szint negatívan korrelált a lupusz betegség aktivitásával. Más szóval, minél több D-vitamin volt a vérben, annál alacsonyabb volt a lupus betegség aktivitása, és fordítva.

2013-ban egy Dr. Danilo Finamor és Dr. Cicero G. Coimbra által publikált kísérleti tanulmányban értékelték a nagy dózisú D-vitamin hosszan tartó adagolásának hatását a vitiligo és a pikkelysömör klinikai lefolyására. 10 Ebben a vizsgálatban kilenc pikkelysömörös és 16 vitiligós beteg kapott napi 35 000 NE-t hat hónapon keresztül, alacsony kalciumtartalmú étrenddel (tejtermékek és kalciummal dúsított élelmiszerek kerülése) és hidratálással (legalább napi 2,5 l) társítva. A betegek klinikai állapota jelentősen javult a kezelés során, és a 25 résztvevő egyikénél sem észlelték a toxicitás jeleit, beleértve egy vitiligós beteget, aki 202,2 ng/ml szérumkoncentrációt ért el. A vizsgálat eredményei azt sugallják, hogy legalábbis az olyan autoimmun betegségekben szenvedő betegek, mint a vitiligo és a pikkelysömör esetében a napi 35 000 NE D-vitamin adag biztonságos és hatékony terápiás megközelítés a betegség aktivitásának csökkentésére.

Egészen a közelmúltig azonban egyetlen tanulmány sem bizonyította, hogy az alacsony D-vitamin-szint közvetlen oka lehet az autoimmun betegségek kialakulásának. 2015-ben jelent meg a PLOS Medicine című szaklapban, 11 amelyben a tudósok kimutatták azt a genetikai összefüggést, amely arra utal, hogy a D-vitamin hiánya a szklerózis multiplex egyik oka lehet. A vizsgálatban 14 498 szklerózis multiplexben szenvedő és 24 091 egészséges kontrollszemély vett részt. A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a genetikailag csökkent D-vitaminszint szoros összefüggésben áll a szklerózis multiplexre való fokozott fogékonysággal. Az eredmények azt mutatták, hogy ha egy csecsemő a D-vitamint csökkent hatékonysággal hasznosító génekkel születik, akkor kétszer nagyobb valószínűséggel alakul ki nála felnőttként szklerózis multiplex.

Függetlenül attól a tudományos bizonyítéktól, hogy a D-vitamin kritikus fontosságú mind az autoimmun betegségek megelőzésében, mind kezelésében, a legtöbb orvos még mindig nagyrészt figyelmen kívül hagyja a tényeket, és ragaszkodik ahhoz, hogy napi 1000-2000 NE adagot írjon fel az autoimmun betegségben szenvedő betegeknek. Szerencsére minden szabály alól mindig van kivétel, és néhány orvos odafigyel ezekre a fontos orvosi eredményekre.

Mi az a Coimbrai Protokoll?

A Coimbra protokoll az autoimmun betegségek terápiás megközelítése, amely nagy dózisú D-vitaminra támaszkodik, hogy megállítsa az immunrendszer célt tévesztett támadásait.

A D-vitamin a szervezetünk legerősebb immunmodulátora. Ha megfelelő szintje van ennek az anyagnak, akkor a sejtjeinkben zajló alapvető folyamatok megfelelően bontakoznak ki; Dr. Cicero G. Coimbra szerint azonban az autoimmun betegségekben szenvedő betegek mindegyike vagy szinte mindegyike fokozottan ellenáll a D-vitamin hatásával szemben. Ez az ellenállás genetikai variánsok miatt alakulhat ki, és olyan tényezők is befolyásolhatják, mint a testsúly, a testtömegindex és az életkor. Ezért az autoimmun betegségben szenvedő betegeknek magasabb D-vitamin-szintre van szükségük ahhoz, hogy e fontos hormon jótékony hatásait sejtjeikben és szöveteikben felszabadítsák. (lásd. D-vitaminrezisztencia)

Hogyan kezdődött?

2002-ben Dr. Coimbra észrevette, hogy a napi 200-600 NE ajánlott dózis nem elegendő a szklerózis multiplexben szenvedő betegek D-vitamin-szintjének emeléséhez. Ekkor kezdte el használni a napi 10 000 NE dózist, vagyis azt a mennyiséget, amelyet a saját szervezetünk termel természetes módon, amikor néhány percig a napfénynek van kitéve. Ezzel az adaggal Dr. Coimbra figyelemre méltó klinikai javulást tapasztalt betegei túlnyomó többségénél. Ettől kezdve a dózisokat tovább emelte. Az eredmények azt mutatták, hogy a betegek közül sokan teljesen megszabadultak a betegség tüneteitől és megnyilvánulásaitól.

A következő 10 év során Dr. Coimbra és munkatársai fokozatosan módosították és tökéletesítették a kezelést, főként az előírt napi adagok tekintetében, amelyek folyamatosan emelkedtek. 2012-től kezdve sikerült elérni a kívánt hatékonysági szintet, és a Coimbra protokoll nagyon hasonlóvá vált a maihoz.

Hogyan alkalmazzák a Coimbra protokollt?

A Coimbra protokoll napi 40 000 NE és 200 000 NE közötti D-vitamin adagokat ír elő. Általában az adag naponta a páciens testsúlya x 1000 NE körül marad. Ez csak az általános szabály, mivel az egyes betegek adagját a kezelés során a laboratóriumi vizsgálati eredményeknek megfelelően módosítják.

Vannak esetek, amikor a betegek a kezelés kezdetén néhány napig magasabb kezdeti adagot kapnak. Akinek például túlsúlya van, az rezisztensebb lehet a D-vitaminnal szemben. Dr. Coimbra szerint a magasabb dózisok alkalmazása megelőzheti a visszaeséseket a kezelés első heteiben, és ez bizonyos esetekben hasznos lehet, mivel a D-vitaminnak legalább két hónapra van szüksége ahhoz, hogy a vérünkben stabil szintet érjen el. A D-vitamin elősegítheti a nemrégiben kialakult MS-elváltozások remielinizációját is, és ez egy másik ok arra, hogy agresszívebb kezdeti kezelést alkalmazzunk a demielinizáló betegségben szenvedő betegeknél, akiknél nemrégiben kiújult a betegség, és fennállhat a rokkantság veszélye.

A kezelés során a D-vitamin szintje 300-4000 ng/ml (650-10 000 nmol/l) között mozoghat. Ez jóval meghaladja a laboratóriumok által megadott normál tartományt.

Miért van szükségük az autoimmun betegségben szenvedő betegeknek ilyen magas D-vitamin-szintre?

Az autoimmun betegségekben szenvedő betegeknek magasabb D-vitamin-szintre van szükségük az ezzel az anyaggal szembeni rezisztenciájuk miatt. Ez a rezisztencia szorosan összefügg az úgynevezett genetikai polimorfizmusokkal, a génjeinkben található apró mutációkkal, amelyek igen gyakoriak.

Ahhoz, hogy szervezetünk a napfény hatására D-vitamint termeljen, számos gén összehangolt működésére van szükség. Ha az egyénnek mutációi vannak az ebben a folyamatban részt vevő gének bármelyikében, akkor ellenálló lesz a D-vitamin biológiai hatásával szemben, és nagyobb dózisokra lesz szüksége.

Mi az ideális D-vitamin szint?

A D-vitamin megfelelő szintje egyéni, ezért nem létezik ideális szint. A D-vitamin szérum (vér) szintjét mérő vizsgálatot 25(OH)D3-nak nevezik. Mindazonáltal a D-vitamin-szinteket a Coimbra Protokollban nem használják az adagok beállításához. A D-vitamin szint megfelelőségének megállapítására használt teszt a parathormonszint (PTH) mérése.

A mellékpajzsmirigyhormon vagy parathormon a mellékpajzsmirigyek által kibocsátott hormon. A D-vitamin elnyomja a PTH-t; következésképpen a D-vitaminszint emelkedésével a PTH-szint csökken. Ha a PTH teljesen elnyomott lenne, ez azt jelentené, hogy a D-vitamin a maximális biológiai potenciálján működne. Mivel a PTH-t nem tudjuk teljesen elnyomni, mert annak is megvan a maga célja a szervezetünkben, a PTH-szintet a legalacsonyabb normális határértéken tartjuk.

A kezelés kezdetén mérik a PTH-szintet, majd a kezelés során rendszeresen mérik. Ha a PTH nem éri el a minimális normális határértéket, a D-vitamin napi adagját addig növelik, amíg a kívánt PTH-szintet el nem érik. A kezelés során a PTH-szinteknek a legalacsonyabb normál határértékre kell csökkennie, és ott kell maradniuk. Amikor ez megtörténik, a D-vitaminnal szembeni rezisztencia leküzdhető, és a beteg elkezdi kihasználni annak erős immunmoduláló hatását a sejtek szintjén. A D-vitamin adagjának beállítása általában két évet vesz igénybe - körülbelül négy találkozót -, ezt követően a kezelés a PTH és a kalcium megfelelő szintjének fenntartásából áll.

Kinél alkalmazható a Coimbra protokoll?

Csak az orvos tudja eldönteni, hogy egy beteg alkalmas-e a Coimbra protokoll követésére. Előfordulhat, hogy bizonyos állapotokat kezelni kell, mielőtt a beteg nagy dózisú D-vitamint szedhetne, mint például a vese- vagy pajzsmirigyproblémák. Van néhány olyan betegség, mint például a szarkoidózis, amely a beteget abnormálisan érzékennyé teheti a D-vitaminra. Általánosságban elmondható, hogy a betegek nagy többsége képes lesz a Coimbra Protokollt követni, de csak az orvos tudja felmérni az Ön egészségügyi problémáit, mielőtt elkezdené a kezelést.

Hatékony-e a Coimbra protokoll olyan betegek esetében, akiknek már évek óta autoimmun betegségük van?

Igen. A nagy dózisú D-vitamin fő célja a betegség progressziójának megállítása, és ez még a betegség előrehaladottabb stádiumában lévő betegeknél is elérhető. A D-vitamin a korábbi károsodásokat is visszafordíthatja, de hatékonyabb a közelmúltbeli károsodások, például a két évnél nem régebbi demielinizált elváltozások visszafordításában az SM-ben. Ezért, bár mindenki számára előnyös lehet a nagy dózisú D-vitamin, mint minden orvosi beavatkozás esetében, minél hamarabb kezdik a betegek a kezelést, annál jobbak az eredmények.

A Coimbra protokoll végezhető a hagyományos kezeléssel együtt?

Igen. Nincs káros kölcsönhatás a nagy dózisú D-vitamin és az autoimmun betegségek hagyományos gyógyszerei között. A probléma a két kezeléssel az, hogy a D-vitamin nem lesz olyan hatékony, mivel a legtöbb gyógyszer ezekre a betegségekre immunszuppresszáns típusú, míg a D-vitamin egy erős immunmoduláns. Általában a Coimbra protokollban a legtöbb beteg abbahagyja a hagyományos gyógyszereket, amint elég jól érzi magát, és elég magabiztosnak érzi magát ahhoz, hogy ezt megtegye.

Vannak mellékhatások?

A D-vitamin elősegíti a kalcium felszívódását a belekben. Ennek eredményeképpen a D-vitamin nagy dózisú, hosszabb ideig tartó szedésének lehetséges mellékhatása a kalcium túlsúlya a vérben (hiperkalcémia) vagy a kalcium túlsúlya a vizeletben (hiperkalciuria). Ez tejtermékektől és kalciummal dúsított élelmiszerektől mentes étrenddel, valamint rendszeres laboratóriumi vizsgálatokkal elkerülhető.

A D-vitamin felelős a kalciumnak a csontokba történő eljuttatásáért is. Nagy dózisban szedve azonban kalciumot is kivonhat a csontokból. A csonttömeg elvesztésének elkerülése érdekében naponta aerob gyakorlatokat kell végezni, például 30 perces sétát.

Milyen laboratóriumi vizsgálatokra van szükség?

Az orvosok az egyes betegek egyedi igényeitől függően különböző vizsgálatokat kérnek. Dr. Coimbra szerint a protokollban a legfontosabb mérések a PTH és a 24 órás vizeletkalcium. Egyéb, általában kért mérések többek között a teljes és ionizált kalcium, 25(OH)D3, B12-vitamin, karbamid és kreatinin, albumin, ferritin, krómszérum, szérumfoszfát és 24 órás foszfát ürítés a vizelettel.

Miből áll a diéta?

A Coimbra Protokoll étrendje nagyon egyszerű. A betegeknek kerülniük kell a tejtermékeket, valamint a kalciummal dúsított élelmiszereket, és naponta legalább 2,5 liter folyadékot kell fogyasztaniuk. Ez a vízmennyiség segít felhígítani a vizelettel ürülő kalciumot, megakadályozva, hogy az lerakódjon a vesében. Néhány kalciumban gazdag élelmiszer is mértékletességet igényelhet, például a diófélék.

Ha a kalciumszintek normálisak, akkor a diéta rendben van. Ha túl közel van a magas határértékhez, akkor több kalciumban gazdag élelmiszert kell kerülnie, mint például a szója (tofu, szójatej), diófélék, egyes magvak stb.

A kalcium sem lehet túl alacsony. Előfordul, hogy a betegek túlbuzgók a diétás megszorításokban, és a vizeletben alacsony kalciumszintet érnek el. Ha ez történik, az orvos azt fogja mondani, hogy kis mennyiségű kalciumban gazdag élelmiszert vezessen vissza az étrendjébe.

A D-vitaminon kívül vannak más ajánlott táplálékkiegészítők is?

Dr. Coimbra szerint a kezelés sikerének 95 százalékáért a D-vitamin felelős. Ezzel együtt az orvosok más kiegészítőket is felírnak. A kiegészítők listája és a hozzájuk tartozó adagok páciensenként változnak, de a leggyakoribbak a B-komplex, a riboflavin, a B12, az omega-3, a magnézium, a kolin, a króm-pikolinát.

A Coimbrai protokoll mindenkinek megfelel?

A betegek nagy többsége a nagy dózisú D-vitamin szedésének megkezdését követő hónapokon belül teljes remissziót ér el. A betegek kis százalékánál azonban a tünetek csak részben enyhülnek, néhányuknál pedig egyáltalán nem tapasztalható javulás. Íme néhány ismert tényező, amely veszélyeztetheti a Coimbra protokoll eredményeit.

A túl forró fürdők, illetve a fűtött medencék és pezsgőfürdők gyakori használata káros lehet a kezelésre. A szervezet a hőmérséklet-változást lázként értelmezheti, ami aktiválja az immunrendszert.

A depresszió, a szorongás és az érzelmi stressz, ha nem kezelik, akadályozhatja a D-vitamin jótékony hatását. Minden érzelmi problémát meg kell oldani és erőteljesen kezelni kell.

Az ismétlődő fertőzések hajlamosak az immunrendszert állandó "agresszivitásban" tartani, ami korlátozza a D-vitamin hatékonyságát. A Coimbra protokollban résztvevő betegek számára a fertőzések bármilyen természetű gyógyítása elengedhetetlen.

A Coimbra Protokoll gyógymód?

Az autoimmun betegségekre jelenleg nincs gyógymód. A Coimbra Protokoll egy olyan orvosi kezelés, amelyet helyesen követve ezek a betegségek remisszióban tarthatók.

Dr. Coimbrát megkérdezték, hogy a betegek egy nap képesek lesznek-e abbahagyni a nagy dózisú D-vitamin szedését, vagy legalábbis kisebb dózisokat szedni, ha a betegség már évek óta inaktív. Válasza az, hogy talán lehetséges, de nem tudja. Eddig még egyetlen beteg sem mutatott hajlandóságot arra, hogy csökkentse a D-vitamin adagját, és kockáztassa a betegség bármilyen aktivitását.

Ami a szklerózis multiplexszel kapcsolatos saját tapasztalataimat illeti, a Coimbra Protokollt az általam követett orvosi kezelésnek tekintem, nem pedig gyógymódnak. A nagy dózisú D-vitamin és a hagyományos gyógyszerek közötti különbség az, hogy a D-vitamin végtelenül hatékonyabb a visszaesések megelőzésében és a betegség progressziójának megállításában, és sokkal biztonságosabb, kevesebb jelentős mellékhatással. A kezelés kevés mellékhatása megelőzhető, ami a hagyományos kezeléseknél nem fordul elő. A szklerózis multiplexre felírt gyógyszerek által okozott mellékhatásokat semmilyen diéta és testmozgás nem tudja megelőzni.

Miután nyolc évig a Coimbra protokollt követtem, még mindig szklerózis multiplexem van. Valószínűleg mindig is szklerózis multiplexem lesz. De számomra a szklerózis multiplex most olyan, mintha egy sokkal kevésbé ijesztő krónikus betegségem lenne, mint a cukorbetegség vagy a magas vérnyomás. Amíg szedem a nagyon hatékony gyógyszeremet - a D-vitamint -, a betegség inaktív marad.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre