Szendi Gábor:
Az autoimmunbetegségek kora

Forrás:Az amiről az orvos nem mindig beszél 2021 október (búcsúszáma)

Az autoimmun betegségek nem is olyan rejtélyesek, mint ahogy az orvostudomány csőlátásával látszanak.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Régi gondolat, de még a modern orvostudományban nem igen vert gyökeret, hogy ha egy betegséget meg akarunk érteni, akkor nem csak a betegeket kell vizsgálni, hanem a kórkép történelem során való megjelenésének körülményeit és gyakorivá válását. Minden betegségtörténet úgy kezdődik, hogy már Galenus és Hippokratész is ismerte ezeket, következésképpen, a cukorbetegség, a rák, a szívbetegség mindig is volt és mindig is lesz. Az orvostudomány lelkesen fogad minden olyan hírt, amely azt bizonyítja, hogy már az ősember is fogyasztott gabonát, hogy az őskori csontleletekben rákos elváltozás mutatható ki, hogy a múmiákban elmeszesedett ereket találtak. Ezek a hírek leveszik a felelősséget az orvoslás válláról, hiszen elmondhatják, hogy ezek a betegségek a hosszú élet kockázatai, ezeket csak kezelni lehet, de megszüntetni nem, mert az ember a génjeiben hordozza a végzetét.

Az epidemiológia talán kicsit lenézett tudomány, mert megbízhatatlan az adatfelvétele. A nagy számok azonban mégis beszédesek. Az epidemiológus nem molekuláris vagy atomi szinten vizsgálódik, hanem az életmód globálisabb hatásait veszi számba. Például van-e különbség megbetegedés vagy élethossz tekintetében a különböző helyeken élők, az eltérő táplálkozást folytatók, a napi mozgásmennyiségben különbséget mutatók, vagy a vallásosak és ateisták között.

A cég általam ajánlott kedvezményes termékei itt tekinthetők meg


Történelmi keret

Még ismeretlen volt a kórokozó elmélet, amikor John Snow az 1850 éves Londonjában úgy vetett véget az újra és újra kitörő kolera járványoknak, hogy felismerte, akik bizonyos kutakból nyerik az ivóvizet, azok betegszenek meg. Hogy mi volt a vízben a megbetegítő nem tudta, de a körülmények elemzése cáfolhatatlanul megmutatta a kolera forrását. Hasonlóképpen Semmelweis sem tudta, hogy léteznek kórokozók, de a körülményeket elemezve ki tudta mutatni, hogy valami a hullákból és betegekből jut az orvosok keze által az egészséges anyákba. Tágabban nézve, mindkét esetben a civilizáció teremtette higiénés problémák álltak a betegségek hátterében. Thomas McKeown (McKeown, 1979) az 1950-es évektől arra hívta fel az orvoslás figyelmét, hogy bizonyos betegségek és járványok visszaszorulása nem az orvostudomány diadala, hanem a javuló táplálkozásnak és higiénés viszonyoknak köszönhető. Például elemzése szerint a TBC-s megbetegedések számának fokozatos lecsökkenésében ki sem lehet a sztreptomicin vagy a TBC-vakcina hatását mutatni. Az autoimmun betegségekről bizonyos értelemben az epidemiológia és a történelmi epidemiológia többet mond el, mint a legalaposabb genetikai vagy immunológiai kutatások. Az egyes kórképek felismerése és leírása ugyanis nem a tudomány haladásának köszönhető, hiszen minden, az életminőséget zavaró tünet a modern technikai apparátus nélkül is felismerhető, ha másképp nem, az orvos megkóstolta a beteg vizeletét, és ha az édes volt, meg tudta állapítani a cukorbetegség fennállását. Ha visszakövetjük az egyes autoimmunbetegségek történetét, mindig belebotlunk egy meghatározó korszakba, amikor azt -akár többen is - leírták és kezdett gyakorivá válni.

Egyre nő az autoimmunbetegek száma

Több mint száz autoimmun betegséget ismerünk már (Wang és mtsi., 2015). A statista.com szerint az USA népességének 7%-a, az európaiak 6%-a, míg Brazíliának vagy Oroszországnak csak 3%-a szenved autoimmun betegségekben. Már egy ennyire elnagyolt megközelítés is inspiráló lehet az okok tekintetében: minél elmaradottabb egy ország, annál ritkább az autoimmun betegség? Például a Finnországban hatszor gyakoribb az 1-es típusú (autoimmun) cukorbetegség, mint a vele szomszédos Karéliában, holott a hajlamosító gének gyakorisága a két országban megegyezik (Kondrashova és mtsi., 2005).

Egy nagy összefoglaló szerint évente a világon kb. 10%-kal nő az autoimmun betegek előfordulása és 19%-kal az új esetek száma. Ezen belül a neurológiai típusú megbetegedések gyakorisága évente kb. 3%-kal, a gyomor- és bélrendszeri és endokrinológiai típusúak évente 6%-kal, reumatikus típusúak 7%-kal nő (Lerner és mtsi., 2015b). A konkrét számok nem is annyira érdekesek, a fontos a tendencia. Jelen vannak tehát valami olyan -folyamatosan romló - környezeti faktorok, amelyek a végső kiváltó okoknak tekinthetők.

Nyomozás rheumatoid arthritisz ügyében

A rheumatoid arthritisz kibontakozása során komoly mozgásszervi problémákat okoz, amelyek az evolúció során kifejezett hátrányt jelentettek volna, így nyilvánvalóan erős szelekció folyt volna vele szemben, ha valamikor is megjelent volna az evolúció során. Hogy az RA-ra hajlamosító gének mégis fennmaradtak, az arra utal, hogy evolúciós mértékkel mérve a "közelmúltban" jelenhettek meg olyan környezeti tényezők, amelyek a hajlamosító géneket hordozókban kiváltják a megbetegedést.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Ha keressük az RA első megjelenését a történelemben, akkor érdekes eredményekre jutunk. Például a RA-ra jellemző csontelváltozásokat már 5000 éves amerikai csontleletekben ki lehet mutatni, míg európai temetőkben csak a Kolumbusz utáni leletekben találni ilyen elváltozásokat (Rothschild, 2001; Rothschild és mtsi., 2004). Egy kutató nagyítóval vizsgálta végig az idősebb Breughel (1525-1569) festményeinek 1932 alakját, számos patológiás deformitást be is azonosított, de egyetlen egy RA-ban szenvedőt sem talált (Kahn, 1993). Azaz, Amerika felfedezését követően "valamit behurcoltak" Európába, ami addig Európában nem volt ismert. Többek közt a kukoricát, a burgonyát és a dohányt, s mindegyikben találhatók un. DING fehérjék (Berna és mtsi., 2002). A dohányzás például 2-4-szeres kockázatot jelent az RA kialakulására (Hochberg és mtsi., 2009) és a kukorica sok RA-ban szenvedőnél súlyosbítja a betegséget (Karatay és mtsi., 2004).

Az RA-t először egy fiatal francia orvos írta le disszertációjában 1800-ban, megállapítva a betegségre ma is jellemző női túlsúlyt (Landré-Beauvais, 2001). Hogy vajon miért késett ennyit a betegség leírása, arra az egyik lehetséges válasz az, hogy ekkortájt vált annyira gyakorivá, hogy egy jószemű orvos el tudta különíteni az addig ismert ízületi problémáktól. A következő kérdés a növekvő gyakoriság. A betegek a Salp?tri?re kórházban ápoltjai voltak, ahova a munkásság és a még szegényebb rosszabb sorúak kerültek. És itt - a nők körében fokozatosan terjedő dohányzáson túl - bejön egy másik fontos tényező, ami az autoimmunitással kapcsolatban van: és ez a D-vitaminhiány. A D-vitaminhiány az ipari forradalom hatására vált gyakorivá, a városok, különösen az ipari területek felett a Napot folyamatosan füst takarta el. A D-vitaminhiány az egyik kiváltó oka az RA-nak és a betegséglefolyás intenzitása fordított arányban van a beteg D-vitaminszintjével (Kostoglou-Athanassiou és mtsi., 2012).

Az autoimmun betegségek kialakulásának okai

A női túlsúly magyarázata

Az autoimmun betegségek epidemiológiai adatai szerint a női:férfi arány betegségenként változóan 1:1-től a 10:1 arányig terjed (Wang és mtsi., 2015). A hormonális különbségekre építő magyarázatokat nem sikerült igazolni (Invernizzi, 2007). Ezzel szemben a női túlsúlyt jól magyarázza az, hogy a nőknek két X kromoszómája van. Elvileg a két X kromoszóma azonos génjei közül az egyik inaktívvá kéne váljon, de az esetek 15%-ban ez nem következik be, így a dupla génhatás pl. felfokozott immunaktivitást vagy egyéb komplikációkat okozhat. A másik lehetséges ok, amikor az X kromoszóma mindkét azonos szakasza inaktiválódik, azaz kiesik egy funkció (Invernizzi, 2007).

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


A női túlsúlyt magyarázhatja a mikrokimérizmus jelensége is.(lásd. erről bővebben) Mivel az anyának és magzatjának közös a keringése, mind a magzatból az anyába, mind az anyából a magzatba átkerülhetnek sejtek, ill. genetikai anyag, amelyek beépülnek az anya vagy a magzat szervezetébe. Amikor összehasonlították a normál szülést a császáros szüléssel, utóbbiban kilencszer gyakrabban találtak az anya vérében magzati eredetű sejteket (Shree és mtsi., 2019). A spontán és művi abortusz, magzatelhalás ugyancsak megnöveli annak az esélyét, hogy az anyától idegen sejtek kerüljenek át testébe (Peterson és mtsi., 2012). Egyes kutatók szerint az utóbbi évtizedekben gyakoribbá vált művi abortuszok hozzájárultak az autoimmunbetegségek gyakoribbá válásához (Miech, 2010). Mivel a magzat is "kaphat" anyjától idegen sejtek, így nem meglepő, hogy 10-15 éves, terhességen, vetélésen még át nem esett lányok 14%-nak a vérében férfi eredetű (Y kromoszómát tartalmazó) sejt mutatható ki. Ha anyjuk a terhessége során vérátömlesztésen esett át, ennek az esélye 2.8-szor nagyobb (Müller és mtsi., 2015). Még különösebb jelenség, amikor kétpetéjű ikrek adnak át egymásnak géneket vagy sejteket. A szakirodalomban ismertettek egy nőt, aki egyidejűleg volt A-s és 0-s vércsoportú (Dunsford és mtsi., 1953). Az anyába jutott különféle magzati sejtek szerepét több autoimmunbetegségben bizonyítottnak tekintik (Boyon és mtsi., 2011). Ugyanakkor ez a jelenség évmilliók óta fennáll, megbetegedést mégiscsak az utóbbi 150-200 évben okoz.

Az ASIA szindróma

Az oltások körül folyamatos a parázs vita, aminek fő oka a tudománytalan oltásellenesség és a tudományos tényeket tagadó oltáspártiak vitája. 2011-ben jelent meg Yehuda Shoenfeld és Nancy Agmon-Levin, tanulmánya, amelyben nevet adtak egy már régóta ismert jelenségnek (Shoenfeld és Agmon-Levin, 2011). Az oltások nagy ritkán autoimmun betegségeket okoznak, s ennek fő kiváltója az alkalmazott adjuváns (immunválaszt serkentő anyag) - manapság egy alumínium vegyület- de autoimmun folyamatot indíthat be a táptalajnak használt tojásból, állati szövetből az oltóanyagba került molekuláris szennyeződés is. A szindróma neve ASIA (azaz adjuváns kiváltotta autoimmun/gyulladásos szindróma). De ide sorolják a szilikonózist, amit a különféle implantátumokból kiszivárgó szilikon vált ki. A szerzők számos oltással kapcsolatos, bizonyított és hivatalosan elismert autoimmun betegséget ismertetnek. Más szerzők is beszámoltak halmozott esetekről, pl. a 2009-2010-es influenza járványban a Pandemrix oltást követő első évben a narkolepszia relatív kockázata gyermekeknél és serdülőknél 5-14-szeresére, felnőtteknél pedig 2-7-szeresére nőtt (Sarkanen és mtsi., 2018).


A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


A molekuláris mimikri

Ha az immunrendszer valami olyan idegen anyaggal találkozik a szervezetben, amelyre a korai fejlődés során nem alakult ki tolerancia, akkor "lenyomatot" vesz róla és antitesteket vet be vele szemben. Ha később valamely saját szövetben felfedez molekulárisan hasonló részletet, azt is támadni fogja. Az idegen test gyakran nem más, mint egy kórokozó. Pl. az Epstein-Barr vírus, amely sok emberben némán meghúzza magát, egyesekben viszont molekuláris hasonlóságok miatt lupust, szklerózis multiplexet, RA-t, Sjögren szindrómát, vagy autoimmun májgyulladást okozhat (Wang és mtsi., 2015; Dittfeld és mtsi., 2016), a cytomegalovírus fertőzés pedig némely 1-es típusú cukorbetegség kialakulásáért felelős (Wang és mtsi., 2015).

A kutatások külön területe a gyógyszerek okozta autoimmun betegségek. Meglepően sok, mindennaposan használatos gyógyszerek okozhatnak -szerencsére ritkán- különféle autoimmun betegségeket, mint pl. rheumatoid arthritist, myasthenia gravist, autoimmun májgyulladást, autoimmun pajzsmirigy betegséget, autoimmun hemolitikus anémiat, Sjögren szindrómát vagy szklerodermát (Chang és Gershwin, 2011). Sajnálatos, hogy az autoimmunbetegségek ellen bevetett TNF-alfa blokkolók lupust idézhetnek elő (Araújo-Fernández és mtsi., 2014).

A molekuláris mimikri kialakulhat táplálékkal bevitt anyagokra is, ezt azonban érdemes külön tárgyalni, mivel ez az autoimmun betegségek evolúciós megközelítésében meghatározó.

Az életmód változásának története

Az emberi evolúció történetében most vagyunk egy harmadik epidemiológiai átmenetben (Armelagos, 2009). A paleolitikus korszakot a fertőző és krónikus- degeneratív betegségek hiánya jellemezte. Ennek oka a paleolitikumra jellemző környezeti és táplálkozási feltételek, valamint a kis népsűrűség volt. Ezeket a jellemzőket ma még megtaláljuk a civilizációtól részben-egészben elzárt természeti népeknél. A paleolitikus környezetben az emberi szervezet számos parazitával és a romlással, rothadással kapcsolatos baktériumokkal állt folyamatos kapcsolatban. Számos parazitától, pl. bélférgekről kimutatható, hogy az emberi szervezettel való szimbiózisra rendezkedtek be. Az eredeti higiénia hipotézist, miszerint a gyermekkori különféle fertőzések a későbbiekben védenek az atópiás és autoimmun megbetegedésekkel szemben (Strachan, 1989), felváltotta az "régi barátaink"hipotézis, amely a paraziták és a bomlásban, fermentációban szerepet játszó baktériumok védőszerepét emelte ki (Rook, 2008).

A földművelés utáni neolitikum egy új korszakot képvisel. Fokozatosan kialakultak a városok majd a nagyvárosok, amelyekben a nagy népsűrűség és a rossz higiénés körülmények között a különféle kórokozók járványokat és világjárványokat idéztek elő. A földműveléssel új, az emberi szervezet számára addig ismeretlen élelmi anyagok jelentek meg, amelyek a későbbiekben időzített bombaként viselkedtek, amelyekre ma mégsem tekint a mainstream orvoslás patogén tényezőkre, hiszen már "régóta"részeit képezik az emberi táplálkozásnak. Ahhoz azonban, hogy ezek megbetegítő tényezőkké tudjanak válni még további feltételeknek is teljesülnie kellett (lásd. később). A második epidemiológiai korszak nagyjából 1800 körül indult, s az ipari forradalom kibontakozásával volt párhuzamos, fokozatos technikai és tudományos fejlődés jellemezte (Armelagos, 2009). Így a korszak végére - nagyjából 2000 körülire - a javuló higiénia és táplálkozás, valamint az orvostudomány fejlődése (antibiotikumok, oltások) a fejlett világban megszüntette a nagy halálozást követelő járványokat, ugyanakkor megjelentek és terjedni kezdtek a krónikus degeneratív betegségek. Ezt környezeti és életmódbeli változások idézték elő, amelyek sokáig rejtve maradtak, de a kiváltó okok az autoimmun betegségekkel kapcsolatban máig feltáratlanok. Jelenleg a harmadik epidemiológiai szakaszba való átmenetben vagyunk: a fejlett országok népességét az egyre terjedő degeneratív betegségek köztük az autoimmun betegségek sújtják, és a globalizáció és a nagy népsűrűség miatt egyre fenyegetőbbek az antibiotikum és oltásrezisztens kórokozók terjedése (Armelagos, 2009).

"Régi barátaink" védtek az autoimmun betegségekkel szemben

A sok százezer éves parazitákkal kialakult együttélés -mint minden szimbiotikus kapcsolatban- kölcsönös előnyökkel kellett járjon,. A bennünk élő paraziták és különféle baktériumok és vírusok "megtanulták" átállítani az immunműködésünket, ill. az immunrendszerünk megtanulta tolerálni a minket támogató mikroorganizmusokat. Elég, ha csak a beleinkben élő sok milliárd baktériumra gondolunk, melyek nélkül nem tudnánk megemészteni a táplálékunkat sem, vagy a bőrünkön élő megannyi mikroorganizmusra, melyek egyik szerepe a veszélyes kórokozók bőrön való megtelepedésének a megakadályozása (Cogen és mtsi., 2008). A kutatások régóta azt mutatják, hogy az immunrendszerünk egészséges kifejlődéséhez és egészségünk fenntartásához szükséges a velünk élő mikroorganizmusokkal való folyamatos interakció (Zheng és mtsi., 2020). Az utóbbi 100 év változásai viszont abba az irányba mutatnak, hogy a fokozódó sterilitás és a megváltozott táplálkozásunk, valamint az antibiotikumok folyamatos jelenléte miatt bélflóránk elszegényedett és a különféle parazitákat pedig sikerült célzottan és hatékonyan kiirtanunk (Elliott és Weinstock, 2009). Külön probléma a császármetszések indokolatlanul növekvő gyakorisága, amit leginkább a szülészek anyagi érdekeltsége indokol. Több összefoglaló -több millió császármetszéssel vagy normál módon született gyermek összehasonlításával- kimutatta, hogy a császármetszéssel született gyermekek körében a különféle autoimmun betegségek -nem meglepő módon a bélflórával kapcsolatba hozhatók- jóval gyakoribbak (Garcia és mtsi., 2018; Soulanne és mtsi., 2021). A magyarázat kézenfekvő: a normál szülés során jut az újszülöttbe az anyai bélflóra, míg a császármetszéssel született gyermekekbe a kórházban elterjedt baktériumok telepednek meg.

Az immunrendszer négy ágának, a Th1, a Th17, a Th2 és a Treg egyensúlyának felborulása vezet többek közt az autoimmun és az atópiás megbetegedésekhez (Orihara és mtsi., 2008).

A különféle T-sejtek közti egyensúly fenntartásában fontos szerepe volna a változatos mikrobiomnak és a parazitáknak. Az autoimmunbetegségekben fontos szerepet játszik a Th17 sejtek túlaktivitása, amit pl. különféle féregfertőzések képesek csökkenteni (Walsh és mtsi., 2009). Amelyik országban pl. gyakori az ostorgiliszta fertőzöttség, ott igen ritka a szklerózis multiplex (Fleming és Cook, 2006). A megfigyelésekből alakult ki a "féregterápia". (lásd. erről még cikket)

D-vitamin és autoimmunitás

Számos autoimmun betegség esetén ismert, hogy kialakulása és lefolyása szoros összefüggést mutat a D-vitaminszinttel, azaz, a betegség szempontjából meghatározó, mely szélességi fokon él valaki: ezek közé tartozik a szklerózis multiplex, az 1-es típusú cukorbetegség, a RA, a Crohn-betegség, a szisztémás lupus erythematozus, a pszoriázis (Wacker M, Holick, 2013), a kolitisz ulceróza (Khalili és mtsi., 2012) vagy a Hashimoto pajzsmirigy alulműködés (Chao és mtsi., 2020). A fejlett országok népességére általában is jellemző az elégtelen D-vitaminszint vagy a D-vitaminhiány, aminek elsődleges oka a városi életmód, de ebbe vastagon belejátszik a nyugati orvoslás D-vitaminpótlással szemben kialakított dogmatikus álláspontja, ami szembe megy a D-vitaminkutatás által feltárt tényekkel (Szendi, 2018).

A D-vitamin valójában egy hormon, amelynek többek közt immunmoduláló hatása van, az autoimmun folyamatokban meghatározó Th17 immunág aktivitását dózisfüggő mértékben csökkenti (Chang és mtsi., 2010). A D-vitaminhiányon túl az autoimmun betegség kockázatát növelheti a D-vitaminrezisztencia (Lemke és mtsi., 2021) vagy a D-vitaminreceptorok csökkent érzékenységű változatai (Booth és mtsi., 2016). Dr. Cicero Coimbra brazil orvos után Coimbra protokollnak nevezett módszerrel, autoimmun betegségtől függően - a D-vitaminrezisztencia legyőzésére -, igen nagy dózis (pl. szklerózis multiplexben testsúly kg-onként 1000 NE D-vitamin) adásával komoly sikereket lehet elérni a tünetek visszaszorításában (Lemke és mtsi., 2021).

Szivárgó bélszindróma

A molekuláris mimikri mechanizmusa léphet működésbe akkor is, ha bizonyos táplálék összetevők emésztetlenül, vagy részlegesen megemésztve átjutnak a bélfalon és provokálják az immunrendszert. Normálisan a bélfal sejtjei szorosan zárnak, azonban a táplálék bizonyos összetevői, pl. a glutén (pontosabban az alfa-gliadin) (Lammers és mtsi., 2008), kártékony baktériumok, élelmiszeripari adalékanyagok (Lerner és mtsi., 2015a), a fruktóz (Binienda és mtsi., 2020), továbbá az alkohol (Bishehsari és mtsi., 2017), vagy különféle gyógyszerek hatására termelődő zonulin és hasonló, a bélfal sejtjeinek távolságát szabályozó anyagok termelődnek, molekuláris értelemben átjárhatóvá téve a bélfalat (Fasano, 2012).

A lektinek az élővilágban általános elterjedt fehérjék, amelyek a növények védekezésként fejlesztettek ki. A földműveléssel bevezetett növények, mint a hüvelyesek (bab, lencse, borsó, szójabab, földimogyoró) és a teljes kiőrlésű gabonafélék, például a búza tartalmazzák a legtöbb lektint. A gabona tartalmaz egy WGA (Wheat Germ Agglutinin) elnevezésű lektint, amit az egészségesnek beállított teljes kiőrlésű gabonával fogyasztanak. A WGA lektin áteresztővé teszi a bélfalat és gyulladást vált ki (de Punder és mtsi., 2013). Ugyanazok a tulajdonságok, amelyeket a lektinek a természetben a növények védelmükre használnak, az emberi emésztés során problémákat okozhatnak. Ellenállnak a bélben történő lebontásnak, és savas környezetben stabilak, így sokszor kellemetlen tüneteket, vagy akár mérgezést okozhatnak a növényt elfogyasztó állatnak vagy embernek (Cordain és mtsi., 2000). A lektineken túl számos, a földműveléssel bevezetett növényben, pl. a burgonyafélékben (paradicsom, paprikafélék, padlizsán, stb.) többféle olyan anyag található, amelyek szintén áteresztővé teszik a bélfalat (Patel és mtsi., 2002) és nagyobb mennyiségben mérgező (Mensinga és mtsi., 2005; Barceloux, 2009).

Az autoimmun folyamatokat provokáló fehérjék

Mint láttuk az eddigiekben, az autoimmun betegségek kialakulása sok tényezőn múlik. A genetikai tényezőket eddig nem említettük és a továbbiakban sem tárgyaljuk. Ennek oka roppant egyszerű. Az autoimmun válaszra hajlamosító különböző gének mindig is részei voltak az emberi genomnak, azonban egészen az ipari forradalomig nem okoztak megbetegedéseket. Ezek a gének csak környezeti és táplálkozási hatásokkal interakcióban váltak megbetegítővé. Még a genetikailag azonosnak tekinthető ikrek esetében is csak 16-67% egybeesés figyelhető meg autoimmun betegségek esetén (Wang és mtsi., 2015). Az autoimmun betegek arányának folyamatos növekedését csak olyan tényezők magyarázhatják, amelyekben feltételezhető valamiféle intenzitásnövekedés.

Az un. "össze nem illés" hipotézis szerint a civilizációval megjelenő krónikus, degeneratív megbetegedések azért alakultak ki, hogy nem a genomunknak megfelelő módon élünk.

A bélfalon átjutó fehérjék közt a leggyakoribb provokáló tényező a glutén egyik alkotórésze, az alfa-gliadin és a gluténnel rokon molekula szerkezetet mutató különféle tejfehérjék (Vojdani és Tarash, 2013), de említettük korábban a DING fehérjéket is. A tejfehérjék és az alfa-gliadin molekuláris rokonságára utalnak azok az eredmények is, hogy a cöliákia betegek a tejfehérjére is reagálnak (Kristjánsson és mtsi., 2007). Ahogy a glutén, úgy tejfogyasztás is kiválthatja az 1-es típusú cukorbetegséget és más autoimmunbetegségekben is veszélyes a fogyasztása (Woodford, 2009; Vojdani, 2014).

A gluténnel kapcsolatban számos tévhiedelem van forgalomban még szakemberek közt is. Az egyik, hogy az alfa-gliadin csak a népesség kis részének - 1-2%-nak- okoz megbetegedést. A glutén azonban számos más autoimmun betegséget is okozhat. Cöliákia betegek gyakran betegszenek meg más autoimmun betegségben is (Bibb? és mtsi., 2017). Nagy mintán a cöliákiás betegeknek 5.5-szeres kockázata volt az 1-es típusú cukorbetegségre, 3.8-szeres a autoimmun gyulladásos bélbetegségre, 2.4.szeres az autoimmun ízületi gyulladásra, 1.8-szeresa Hashimoto-ra (Assa és mtsi., 2017). Dániában a cöliákiás betegek közt az átlagnépességhez viszonyítva 3-szor valószínűbben fordult elő egyéb autoimmun betegség (Grode és mtsi., 2018). A cöliákia betegséget további 24 autoimmun betegséggel hozták kapcsolatba (Lauret és Rodrigo, 2013).Azaz, az autoimmunbetegségek közt jelentős az átfedés és részben közösek a provokáló tényezők, mint pl. a glutén.

A másik beszédes eredmény, hogy a cöliákia és egyéb, gluténnel összefüggő autoimmun betegségek kockázata a gluténterhelés mértékével nő (Ventura és mtsi., 1999), azaz, ahogy nő a gabonafogyasztás, úgy nő a megbetegedettek aránya is. Dániában 40 év alatt tízszeresére nőtt a cöliákia előfordulásának és az új esetek megjelenésének gyakorisága is (Grode és mtsi., 2018). Egy másik vizsgálatban az 1950-es években eltárolt vérmintákból állapították meg az akkori cöliákia-gyakoriságot és ezt vetették össze az 50 évvel későbbi, azonos módon elemzett vérmintákkal: az eredmények szerint 50 élv elteltével már 4-szer annyi cöliákiás volt azonos életkorú emberek közt (Rubio-Tapia és mtsi., 2009).

Felmerül a kérdés, hogy ha a glutén ennyire megbetegítő, miért csak az ipari forradalom kibontakozása során jelentek meg fokozatosan az autoimmun betegségek, köztük a cöliákia betegség is? Ennek egyik oka, hogy az alfa-gliadin csak a modern kenyérgabonával jelent meg. Az ősi gabonák nem tartalmaztak alfa-gliadint, vagy a gliadinnak csak kevésbé veszélyes fajtáját tartalmazták (van Herpen és mtsi., 2006; Salentijn és mtsi., 2009). A cöliákia betegségre a 19. század utolsó harmadában figyeltek fel először, vagyis ekkor kezdett annyira gyakorivá válni, hogy felismerték. A mai finom őrlés technológiáját ebben az időben alakították ki, s a finomra őrölt lisztből sokkal több gliadin kerül kapcsolatba a bélfallal. Ráadásul a gabona az amerikai import miatt hirtelen viszonylag olcsóvá vált Európában (Szendi, 2009). A gyakoriság növekedését jó mutatja a cöliákiával párhuzamosan gyakorivá váló 1-es típusú diabétesz előfordulása. Az 1-es típusú diabétesz az inzulin felfedezése előtt halálos volt, azaz gyakoriságának megállapítása viszonylag egyszerű volt. New Yorkban 1866 és 1923 között a diabéteszben meghalt betegek száma 1.5/100 000-ről 25/100 000-re nőtt (Emerson, H.; Larimore, 1924).

Hogy mennyire érdektelen az élelmiszer- vagy a gyógyszeripar a glutén veszélyességével szemben, az abból is látszik, hogy az élelmiszerekben nagyon sok a rejtett glutén, és számos gyógyszerben kötőanyagként szerepel a glutén, anélkül, hogy feltüntetnék (McCabe és mtsi., 2003).

A glutén és a tej érzékeny pontja a nyugati táplálkozásnak, ugyanis alapélelmiszereknek számítanak, s a földművelés kialakulása óta az élet és az egészség fogalmaival több síkon is szorosan összefonódtak. Nem mellékesen hatalmas gazdasági és politikai érdekek állnak ezek termelése és fogyasztása mögött. Ezeket az érdekeket a dietetika a tudományos kutatási eredmények dacára lelkesen kiszolgálja, hirdetve ezen termékeknek az egészség megőrzésében betöltött fontos szerepét.

Következtetések

Az autoimmun betegségek az ipari forradalom után jelentek meg, ezért -figyelembe véve a kialakulásuk meghatározó mechanizmusokat is - teljes joggal mondhatjuk, hogy ezek a kórképek, hasonlóan a civilizációs betegségekhez, életmód betegségek. Sok eset, sőt klinikai vizsgálat is jelzi, hogy a fenti mechanizmusokat figyelembe vevő életmódváltással a betegség tünetmentessé tehető, vagy a tünetek jelentősen enyhíthetők (Konijeti és mtsi., 2017).

Az autoimmun betegségek megelőzésének és sikeres kezelésének legfőbb akadálya a kiváltó tényezők különböző okokból történő negligálása. Az akadémikus orvoslás igyekszik fantazmagóriának tekinteni a szivárgó bél szindrómát, makacsul ragaszkodik a hatástalanul alacsony D-vitaminpótláshoz, a glutén és tej emberi fogyasztásra való alkalmatlanságát azzal tagadja, hogy igyekszik egy sérülékeny kisebbség problémájának beállítani a glutén és a tej okozta népességszintű problémákat, amelyek nem merülnek ki az autoimmun betegségek terjedésében. A közegészségügy napozásellenes propagandát folytat és megbetegítő étrendet ajánl a nyugati népességnek, s tudományosan megalapozatlan, sőt megcáfolt (Szajewska és mtsi., 2015) programot erőltet az anyákra, azt állítva, hogy a korai időszakban adott gluténnel szemben tolerancia alakulhat ki. Amikor Svédországban megemelték a tápszerek gluténtartalmát, hirtelen kétszeresére nőtt a cöliákiás gyerekek száma (Cavell és mtsi., 1992). A "nagy kísérlet"-nek egyetlen következménye lehet: ugrásszerűen nőni fog az autoimmun betegek száma. Amíg egy társadalom nem ébred rá arra, hogy életmódjával a vesztébe rohan, marad az egyéni küzdelem az egészségért.

 

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

  • Araújo-Fernández S, Ahijón-Lana M, Isenberg DA. Drug-induced lupus: Including anti-tumor necrosis factor and interferon induced. Lupus. 2014; 23:545-553.
  • Armelagos, GJ: The paleolithic disease-scape, the hygiene hypothesis, and the second epidemiological transition. in: Rook, GAW (ed.): The Hygiene Hypothesis and Darwinian Medicine. Birkhäuser, 2009. 28-43.
  • Assa A, Frenkel-Nir Y, Tzur D, Katz LH, Shamir R. Large population study shows that adolescents with celiac disease have an increased risk of multiple autoimmune and nonautoimmune comorbidities. Acta Paediatr. 2017 Jun;106(6):967-972.
  • Barceloux DG. Potatoes, tomatoes, and solanine toxicity (Solanum tuberosum L., Solanum lycopersicum L.). Dis Mon. 2009 Jun;55(6):391-402.
  • Berna, A; Bernier, F; Scott, K; Stuhlmüller, B: Ring up the curtain on DING proteins. FEBS Lett, 2002, 524(1-3):6-10.
  • Bibb? S, Pes GM, Usai-Satta P, Salis R, Soro S, Quarta Colosso BM, Dore MP. Chronic autoimmune disorders are increased in coeliac disease: A case-control study. Medicine (Baltimore). 2017 Nov;96(47):e8562.
  • Binienda A, Twardowska A, Makaro A, Salaga M. Dietary Carbohydrates and Lipids in the Pathogenesis of Leaky Gut Syndrome: An Overview. Int J Mol Sci. 2020 Nov 8;21(21):8368.
  • Bishehsari F, Magno E, Swanson G, Desai V, Voigt RM, Forsyth CB, Keshavarzian A. Alcohol and Gut-Derived Inflammation. Alcohol Res. 2017;38(2):163-171.
  • Booth DR, Ding N, Parnell GP, Shahijanian F, Coulter S, Schibeci SD, Atkins AR, Stewart GJ, Evans RM, Downes M, Liddle C. Cistromic and genetic evidence that the vitamin D receptor mediates susceptibility to latitude-dependent autoimmune diseases. Genes Immun. 2016 Jun;17(4):213-9.
  • Boyon C, Collinet P, Boulanger L, Rubod C, Lucot JP, Vinatier D. Fetal microchimerism: benevolence or malevolence for the mother? Eur J Obstet Gynecol Reprod Biol. 2011 Oct;158(2):148-52.
  • Cavell B, Stenhammar L, Ascher H, Danielsson L, Dannaeus A, Lindberg T, Lindquist B: Increasing incidence of childhood coeliac disease in Sweden. Results of a national study. Acta Paediatr., 1992 Aug; 81(8): 589-592.
  • Chang C, Gershwin ME. Drug-induced lupus erythematosus: incidence, management and prevention. Drug Saf. 2011;34:357-374.
  • Chang SH, Chung Y, Dong C. Vitamin D suppresses Th17 cytokine production by inducing C/EBP homologous protein (CHOP) expression. J Biol Chem. 2010 Dec 10;285(50):38751-5.
  • Chao G, Zhu Y, Fang L. Correlation Between Hashimoto's Thyroiditis-Related Thyroid Hormone Levels and 25-Hydroxyvitamin D. Front Endocrinol (Lausanne). 2020 Feb 14;11:4.
  • Cogen AL, Nizet V, Gallo RL. Skin microbiota: a source of disease or defence? Br J Dermatol. 2008 Mar;158(3):442-55.
  • Cordain L, Toohey L, Smith MJ, Hickey MS. Modulation of immune function by dietary lectins in rheumatoid arthritis. Br J Nutr. 2000 Mar;83(3):207-17.
  • de Punder K, Pruimboom L. The dietary intake of wheat and other cereal grains and their role in inflammation. Nutrients. 2013 Mar 12;5(3):771-87.
  • Dittfeld A, Gwizdek K, Michalski M, Wojnicz R. A possible link between the Epstein-Barr virus infection and autoimmune thyroid disorders. Cent Eur J Immunol. 2016;41(3):297-301.
  • Dunsford I, Bowley CC, Hutchison AM, Thompson JS, Sanger R, Race RR: A human blood-group chimera. Br Med J. 1953 Jul 11;2(4827):81.
  • Elliott, DE; Weinstock, JV: Helminthic therapy: using worms to treat immune-mediated disease. in: Fallon, PG (ed): Pathogen-Derived Immunomodulatory Molecules. LandesBioscience and SpringerScience, 2009.pp:157-166.
  • Emerson, H.; Larimore, L.D. (1924) Diabetes mellitus: a contribution to its epidemiology based chiefly on mortality statistics. Arch Intern Med 34, 585-630.
  • Fasano A. Leaky gut and autoimmune diseases. Clin Rev Allergy Immunol. 2012 Feb;42(1):71-8.
  • Fleming JO, Cook TD: Multiple sclerosis and the hygiene hypothesis. Neurology. 2006, 67: 2085-2086.
  • Garcia MCS, Yee AL, Gilbert JA, Dsouza M (2018) Dysbiosis in children born by caesarean section. Ann Nutr Metab 73:24-32.
  • Grode L, Bech BH, Jensen TM, Humaidan P, Agerholm IE, Plana-Ripoll O, Ramlau-Hansen CH. Prevalence, incidence, and autoimmune comorbidities of celiac disease: a nation-wide, population-based study in Denmark from 1977 to 2016. Eur J Gastroenterol Hepatol. 2018 Jan;30(1):83-91.
  • Hochberg, MC; Oliver, JE; Silman, AJ: risk factors for rheumatoid arthritis: other nongenetic host factors. In: Hochberg, MC; Silman, AJ; Smolen, JS; Weinblatt, ME; Weisman, MH (eds): Rheumatoid arthritis. Mosby, 2009. pp:35-40.
  • Invernizzi P. The X chromosome in female-predominant autoimmune diseases. Ann N Y Acad Sci. 2007 Sep;1110:57-64.
  • Kahn, MF: The antiquity of rheumatoid arthritis. Ann Rheum Dis, 1993, 52(4):316.
  • Karatay S, Erdem T, Yildirim K, Melikoglu MA, Ugur M, Cakir E, Akcay F, Senel K. The effect of individualized diet challenges consisting of allergenic foods on TNF-alpha and IL-1beta levels in patients with rheumatoid arthritis. Rheumatology (Oxford). 2004 Nov;43(11):1429-33.
  • Khalili H, Huang ES, Ananthakrishnan AN, Higuchi L, Richter JM, Fuchs CS et al. Geographical variation and incidence of inflammatory bowel disease among US women. Gut 2012; 61: 1686-1692.
  • Kondrashova A, Reunanen A, Romanov A, Karvonen A, Viskari H, Vesikari T, Ilonen J, Knip M, Hyöty H. A six-fold gradient in the incidence of type 1 diabetes at the eastern border of Finland. Ann Med. 2005;37(1):67-72.
  • Konijeti GG, Kim N, Lewis JD, Groven S, Chandrasekaran A, Grandhe S, Diamant C, Singh E, Oliveira G, Wang X, Molparia B, Torkamani A. Efficacy of the Autoimmune Protocol Diet for Inflammatory Bowel Disease. Inflamm Bowel Dis. 2017 Nov;23(11):2054-2060.
  • Kostoglou-Athanassiou I, Athanassiou P, Lyraki A, Raftakis I, Antoniadis C. Vitamin D and rheumatoid arthritis. Ther Adv Endocrinol Metab. 2012 Dec;3(6):181-7.
  • Kristjánsson G, Venge P, Hällgren R. Mucosal reactivity to cow's milk protein in coeliac disease. Clin Exp Immunol. 2007 Mar;147(3):449-55.
  • Lammers KM, Lu R, Brownley J, Lu B, Gerard C, Thomas K, Rallabhandi P, Shea-Donohue T, Tamiz A, Alkan S, Netzel-Arnett S, Antalis T, Vogel SN, Fasano A. Gliadin induces an increase in intestinal permeability and zonulin release by binding to the chemokine receptor CXCR3. Gastroenterology. 2008 Jul;135(1):194-204.e3.
  • Landré-Beauvais AJ. The first description of rheumatoid arthritis. Unabridged text of the doctoral dissertation presented in 1800. Joint Bone Spine. 2001 Mar;68(2):130-43.
  • Lauret E, Rodrigo L. Celiac disease and autoimmune-associated conditions. Biomed Res Int. 2013;2013:127589. doi: 10.1155/2013/127589. Epub 2013 Jul 24. PMID: 23984314; PMCID: PMC3741914.
  • Lemke D, Klement RJ, Schweiger F, Schweiger B, Spitz J. Vitamin D Resistance as a Possible Cause of Autoimmune Diseases: A Hypothesis Confirmed by a Therapeutic High-Dose Vitamin D Protocol. Front Immunol. 2021 Apr 7;12:655739.
  • Lerner A, Matthias T. Changes in intestinal tight junction permeability associated with industrial food additives explain the rising incidence of autoimmune disease. Autoimmun Rev. 2015a Jun;14(6):479-89.
  • Lerner, A; Jeremias, P; Matthias, T: The World Incidence and Prevalence of Autoimmune Diseases is Increasing. International Journal of Celiac Disease, 2015b, 3(4):151-155.
  • McCabe, BJ; Frankel, EH; Wolfe, JJ (eds.): Handbook of Food-Drug Interactions. CRC Press, 2003.
  • McKeown, T: The Role of Medicine: Dream, Mirage, or Nemesis? Princeton University Press, 1979.
  • Mensinga TT, Sips AJ, Rompelberg CJ, van Twillert K, Meulenbelt J, van den Top HJ, van Egmond HP. Potato glycoalkaloids and adverse effects in humans: an ascending dose study. Regul Toxicol Pharmacol. 2005 Feb;41(1):66-72.
  • Miech RP. The role of fetal microchimerism in autoimmune disease. Int J Clin Exp Med. 2010 Jun 12;3(2):164-8.
  • Müller AC, Jakobsen MA, Barington T, Vaag AA, Grunnet LG, Olsen SF, Kamper-Jorgensen M. Microchimerism of male origin in a cohort of Danish girls. Chimerism. 2015 Oct 2;6(4):65-71.
  • Orihara K, Nakae S, Pawankar R, Saito H. Role of regulatory and proinflammatory T-cell populations in allergic diseases. World Allergy Organ J. 2008 Jan;1(1):9-14.
  • Patel B, Schutte R, Sporns P, Doyle J, Jewel L, Fedorak RN. Potato glycoalkaloids adversely affect intestinal permeability and aggravate inflammatory bowel disease. Inflamm Bowel Dis. 2002 Sep;8(5):340-6.
  • Peterson SE, Nelson JL, Guthrie KA, Gadi VK, Aydelotte TM, Oyer DJ, Prager SW, Gammill HS. Prospective assessment of fetal-maternal cell transfer in miscarriage and pregnancy termination. Hum Reprod. 2012 Sep;27(9):2607-12.
  • Rook GAW (2008) The broader implications of the hygiene hypothesis. Immunolog, 126: 3-11
  • Rothschild, BM: Rheumatoid arthritis at a time of passage. J Rheumatol, 2001, 28:245-50
  • Rothschild, BM; Coppa, A; PP; Petrone, PP: "Like a virgin": Absence of rheumatoid arthritis and treponematosis, good sanitation and only rare gout in Italy prior to the 15th century Reumatismo, 2004; 56(1):61-66
  • Rubio-Tapia A, Kyle RA, Kaplan EL, Johnson DR, Page W, Erdtmann F, Brantner TL, Kim WR, Phelps TK, Lahr BD, Zinsmeister AR, Melton LJ 3rd, Murray JA.Increased prevalence and mortality in undiagnosed celiac disease. Gastroenterology, 2009, 137(1):88-93.
  • Salentijn EM, Goryunova SV, Bas N, van der Meer IM, van den Broeck HC, Bastien T, Gilissen LJ, Smulders MJ. Tetraploid and hexaploid wheat varieties reveal large differences in expression of alpha-gliadins from homoeologous Gli-2 loci. BMC Genomics. 2009 Jan 26;10:48
  • Sarkanen TO, Alakuijala APE, Dauvilliers YA, Partinen MM. Incidence of narcolepsy after H1N1 influenza and vaccinations: Systematic review and meta-analysis. Sleep Med Rev. 2018 Apr;38:177-186.
  • Shoenfeld, Y; Agmon-Levin, N: 'ASIA'-autoimmune/inflammatory syndrome induced by adjuvants J Autoimmun, 36 (2011), pp. 4-8
  • Shree R, Harrington WE, Kanaan SB, Forsyth A, Cousin E, Lopez A, Nelson JL, Gammill HS. Fetal microchimerism by mode of delivery: a prospective cohort study. BJOG. 2019 Jan;126(1):24-31.
  • statista.com: https://www.statista.com/statistics/418328/diagnosed-autoimmune-conditions-prevalence-in-selected-countries/
  • Strachan DP (1989) Hay fever, hygiene, and household size. BMJ,299: 1259-1260
  • Szajewska H, Shamir R, Chmielewska A, Pieœcik-Lech M, Auricchio R, Ivarsson A, Kolacek S, Koletzko S, Korponay-Szabo I, Mearin ML, Ribes-Koninckx C, Troncone R: PREVENTCD Study Group. Systematic review with meta-analysis: early infant feeding and coeliac disease - update 2015. Aliment Pharmacol Ther., 2015 Jun; 41(11): 1038-1054.
  • Szendi G: Napfényvitamin. Jaffa, 2018. 2. bővített kiadás
  • Szendi G: Paleolit táplálkozás. Jaffa, 2009.
  • van Herpen TW, Goryunova SV, van der Schoot J, Mitreva M, Salentijn E, Vorst O, Schenk MF, van Veelen PA, Koning F, van Soest LJ, Vosman B, Bosch D, Hamer RJ, Gilissen LJ, Smulders MJ. Alpha-gliadin genes from the A, B, and D genomes of wheat contain different sets of celiac disease epitopes. BMC Genomics. 2006 Jan 10;7:1.
  • Soullane S, Henderson M, Kang H, Luu TM, Lee GE, Auger N. Cesarean delivery and risk of hospitalization for autoimmune disorders before 14 years of age. Eur J Pediatr. 2021 Nov;180(11):3359-3366.
  • Ventura A, Magazz? G, Greco L. Duration of exposure to gluten and risk for autoimmune disorders in patients with celiac disease. SIGEP Study Group for Autoimmune Disorders in Celiac Disease. Gastroenterology. 1999 Aug;117(2):297-303.
  • Vojdani A, Tarash I: Cross-Reaction between gliadin and different food and tissue antigens. Food and Nutrition Sciences, 2013; 4: 20-32.
  • Vojdani A. A Potential Link between Environmental Triggers and Autoimmunity. Autoimmune Dis. 2014;2014:437231.
  • Wacker M, Holick MF. Sunlight and Vitamin D: A global perspective for health. Dermatoendocrinol. 2013 Jan 1;5(1):51-108.
  • Walsh KP, Brady MT, Finlay CM, Boon L, Mills KH. Infection with a helminth parasite attenuates autoimmunity through TGF-beta-mediated suppression of Th17 and Th1 responses. J Immunol. 2009 Aug 1;183(3):1577-86.
  • Wang L, Wang FS, Gershwin ME. Human autoimmune diseases: a comprehensive update. J Intern Med. 2015 Oct;278(4):369-95.
  • Woodford, K: Devil in the Milk: Illness, Health and the Politics of A1 and A2 Milk. Chelsea Green Publishing Company, 2009.
  • Zheng D, Liwinski T, Elinav E. Interaction between microbiota and immunity in health and disease. Cell Res. 2020 Jun;30(6):492-506.