Az élelmiszerekben lévő antioxidánsok csökkentik a rák kockázatát

Fordította: Szendi Gábor

Az antioxidánsok kétélű fegyverek, kétszer is meg kell gondolnunk, mikor és mennyit szedhetünk belőlük

 

 

Source: www.Freepik.com

Az élelmiszerekben található antioxidánsok csökkentik a rák kockázatát?

1967 és 1973 között a norvégiai Oslo kutatói 8000 férfi táplálkozási szokásait vizsgálták, és azt találták, hogy azoknál, akik A-vitamint tartalmazó élelmiszereket fogyasztottak, alacsonyabb volt a tüdőrák kockázata, mint azoknál, akik nem. (2) Két későbbi, az Egyesült Államokban végzett vizsgálat - az egyikben 2000 középkorú férfi, a másikban 17 000 férfi és nő vett részt - ugyanezt állapította meg. (3) 1989-ben a Bethesdában működő Nemzeti Rákintézet kutatói további bizonyítékkal álltak elő. Azt találták, hogy azoknál az embereknél, akiknek vérében magasabb a béta-karotin (egy A-vitamin előanyag) szintje, alacsonyabb a tüdőrák kockázata. (4)

1996-ra több mint kétszáz humán vizsgálat és huszonkét állatkísérlet bizonyította, hogy a zöldségben és gyümölcsben gazdag étrend védelmet nyújt egy sor ráktípussal szemben. (5)

Miután áttekintették mindezen vizsgálatokat, a londoni World Cancer Research Fund kutatói arra a következtetésre jutottak, hogy "a több zöldség- és gyümölcsfogyasztás védőhatására vonatkozó bizonyítékok a gyomor, a nyelőcső, a tüdő, a szájüreg [száj], a garat [torok], az endometrium [méh], a hasnyálmirigy és a vastagbél rákos megbetegedéseinek vonatkozásában is következetesek". Az 1990-es évek végére már annyi kutatási eredmény állt rendelkezésre a témában, hogy a tudósok azt is pontosan meg tudták határozni, mely gyümölcsök és zöldségek a leghasznosabbak. (6)

A helyzet egyértelműnek tűnt. Ha az élelmiszerekben található antioxidánsok megelőzik a rák kialakulását, akkor logikus, hogy a megfelelő étrend-kiegészítők, amelyek sokkal nagyobb mennyiségben tartalmaznak antioxidánsokat, mint amennyit bármilyen élelmiszer tartalmazhat, még nagyobb védőhatást fejtenek ki.

De mint kiderült, a dolog nem így működik.

Az antioxidáns étrend-kiegészítők nem csökkentik a rák és a szívbetegségek kockázatát

1996-ban kutatók 22 000 férfi orvost két csoportra osztottak. Az egyik csoport tizenkét éven keresztül minden másnap 50 milligramm béta-karotint kapott, a másik csoport placebót. A két csoport között nem találtak különbséget a tüdőrák előfordulási gyakoriságában, a daganatos megbetegedések bármely fajtájából eredő halálesetek számában, a szívbetegségekből eredő halálesetek számában, a bármilyen okból bekövetkező halálesetek számában, valamint a szívinfarktus és a sztrók gyakoriságában. (7)

1999-ben a finn kutatók 29 000 dohányos férfit négy csoportba osztottak. Az első csoport napi 50 milligramm E-vitamint, a második napi 20 milligramm béta-karotint kapott, a harmadik mindkettőt, a negyedik pedig egyiket sem. Nyolc év elteltével a kutatók nem találtak különbséget a legtöbb rákos megbetegedés gyakoriságában. Azonban azoknál a férfiaknál, akik étrend-kiegészítő formájában béta-karotint fogyasztottak, 18 százalékkal nagyobb volt a tüdőrák kockázata, mint azoknál, akik placebót kaptak. A kutatók nem tudták mire vélni az eredményeket. "Ez felveti annak lehetőségét, hogy a béta-karotin pótlása káros lehet a dohányosok számára" - ismerték el. De végül úgy döntöttek, hogy itt csak valami értelmezhetetlen statisztikai torzításról lehet szó. "A kapott eredmény akár a véletlen műve is lehet"- írták. (8)

1999-ben kutatók 40 000 nőt osztottak két csoportba. Az egyik csoport 50 milligramm béta-karotint kapott minden másnap, a másik placebót. Négy év elteltével a kutatók nem találtak különbséget a két csoport között a rák, a szívbetegségek vagy az általános halálozás kockázata tekintetében. (9) Később ugyanezen női populáció vizsgálata során a kutatók azt találták, hogy a tíz éven át minden másnap adott 600 nemzetközi egység (NE) E-vitamin szintén nem befolyásolta a rák vagy a szívbetegségek előfordulásának gyakoriságát. (10)

2000-ben a kanadai Ontario tartomány kutatói 10 000 ötvenöt év feletti, szívbetegségben vagy cukorbetegségben szenvedő férfit és nőt osztottak két csoportba. Az egyik csoport naponta 400 NE E-vitamint kapott, a másik placebót. Hét évvel később a rák, a sztrók, a szívroham és a szívbetegségek miatti halálozás előfordulása mindkét csoportban azonos volt. (11) Vagyis a kiegészítőként szedett antioxidánsok nem segítettek a sztrók és a szívroham szempontjából legnagyobb kockázatúnak számító csoporton.

A következő néhány évben a kutatók világszerte megkettőzték erőfeszítéseiket, hogy bizonyítékot találjanak arra, hogy az étrend-kiegészítők megelőzik a rákot és a szívbetegségeket.

2003-ig tizennégy további vizsgálatot végeztek 170 000 ember bevonásával, akiknek A-, C- és E-vitaminok és szelén kombinációját vagy placebót adtak. E vizsgálatok áttekintésekor ugyancsak nem találtak bizonyítékot arra, hogy az antioxidánsok megelőzték volna a nyelőcső-, gyomor-, vastag- és végbél-, hasnyálmirigy-, illetve májrák kialakulását. (12)

2004-ben (13), 2009-ben (14) hasonló vizsgálatok ugyancsak nulla eredménnyel zárultak.

2013-ban az amerikai Preventive Services Task Force arra a következtetésre jutott, hogy "korlátozott bizonyítékok támasztják alá a vitamin- és ásványi anyag pótlás előnyeit a rák és a szívbetegségek megelőzésében" (15)

De vajon mi ez az egész? Miért előzték meg az antioxidánsokat tartalmazó élelmiszerek egyértelműen a rákot, miközben az étrend-kiegészítőként szedett antioxidánsok nem? A tudósok két lehetséges magyarázatot találtak.

Az első az, hogy a környezet is számít. Az élelmiszerekben lévő antioxidánsok és a tablettákban lévő antioxidánsok ebből a szempontból egyáltalán nem ugyanazok, mert előbbieket ezernyi más fitokémiai anyag veszi körül. Catherine Price Vitamania című könyvében leírtak szerint például egy fél alma 1500 milligramm C-vitamin antioxidáns aktivitásával rendelkezik, annak ellenére, hogy csak 5,7 milligrammot tartalmaz a vitaminból. Lehet, hogy a természetes antioxidáns jobb?

A második feltételezés szerint nem az élelmiszerekben lévő antioxidánsok akadályozzák meg a rákot, hanem valami más. Barry Halliwell, a Szingapúri Egyetem biokémia professzora "Az antioxidáns-paradoxon" című cikkében ezt írta: "Az étrend védőhatása nem egyenlő az étrendben lévő antioxidánsok védőhatásával." (16) Bár a gyümölcsök és zöldségek gazdagok antioxidánsokban, ezek az élelmiszerek más fitokémiai anyagokat is tartalmaznak, amelyek mindegyike fontos lehet. Ezek a flavonoidok, izoflavonok, antociánok, antocianidinek, proantocianidinek, tanninok, izotiocianátok, karotinoidok, allilszulfidok, polifenolok, fenolsavak, indol-3-karbinol, alliumvegyületek, proteázgátlók, szaponinok, fitoszterolok, inozitol-hexafoszfát, D-limonén, lutein, folsav, likopin és élelmi rostok - hogy csak néhányat említsünk.(17)

Úgy tűnik, hogy a kiegészítőként szedett antioxidánsok nem védenek a rák és a szívbetegségek ellen, de vajon csak a pénztárcánknak ártanak, vagy a testünknek is? Nos, valószínűleg az utóbbi. Az elmúlt huszonöt év során végzett öt nagymintás vizsgálat kimutatta, hogy az étrend-kiegészítő formájában bevitt antioxidánsok nemhogy nem előzik meg a rákot és a szívbetegségeket, hanem még fokozzák is azok kockázatát. A finn kutatók, akik véletlennek minősítették azt a megfigyelésüket, hogy dohányos férfiak esetében a béta-karotin még növeli is a tüdőrák kockázatát, tudtukon kívül korai betekintést nyújtottak abba, hogy mi is történik valójában.

Az antioxidáns étrend-kiegészítők növelik a rák és a szívbetegségek kockázatát

1996-ban a washingtoni Seattle-ben található Fred Hutchinson Rákkutató Központ kutatói 18 000 dohányost, volt dohányost és azbeszttel dolgozó munkást osztottak két csoportba. Az egyik csoport 30 milligramm béta-karotint és 25 000 NE A-vitamint kapott minden nap, a másik csoport placebót. A kutatók úgy vélték, hogy mivel ez az a populáció, amelynél a legnagyobb a tüdőrák kialakulásának a kockázata, ők profitálhatnak a legtöbbet az antioxidáns étrend-kiegészítők szedéséből. Legnagyobb megdöbbenésükre azt találták, hogy az antioxidánsos csoportban 28 százalékkal nőtt a tüdőrák előfordulásának gyakorisága, 46 százalékkal a tüdőrákban és 26 százalékkal a szívbetegségben való elhalálozás kockázata, és 17 százalékkal a bármilyen okból bekövetkező halálozás kockázata a placebo kapszulát kapó csoporthoz képest! Olyannyira, hogy a vizsgálatot a tervezettnél huszonegy hónappal korábban le is állították.

"Ezek az eredmények roppant aggasztóak" - állapították meg a kutatók. (18) Ráadásul a tüdőrák, illetve a bármilyen okból bekövetkező halálozás megnövekedett kockázata még hat évvel az étrend-kiegészítők szedésének abbahagyása után is fennállt. (19) Tizenegy évvel később a kutatók megállapították, hogy a táplálék-kiegészítőt szedő csoportban az agresszív prosztatarák kockázata is 52 százalékkal nőtt. (20)

A tény, hogy az A-vitamin és a béta-karotin drámaian megnövelte a tüdőrák, a prosztatarák és a szívbetegségek kockázatát, nagyon aggasztotta a kutatókat. Lehet, hogy más vitaminok szedésével is ez a helyzet? Gyorsan az E-vitamin felé fordították figyelmüket.

2005-ben a Maryland állambeli Baltimore-ban található Johns Hopkins School of Medicine kutatói tizenkilenc vizsgálatot tekintettek át egy metaanalízisben, amelyekben összesen 140 000 alany vett részt, akik vagy önmagában, vagy más vitaminokkal és ásványi anyagokkal kombinálva E-vitamint kaptak. Azt találták, hogy a kiegészítőt szedő csoportokban nagyobb volt a bármilyen okból bekövetkező halálozás gyakorisága. Továbbá, minél nagyobb volt az E-vitamin adagja, annál nagyobb volt a kockázat. (21). A vizsgálat gyengéje volt, hogy a nagy dózisú (400 NE/nap vagy ennél több -feltehetőleg - alfa-tokoferol) vizsgálatok gyakran kis létszámúak voltak, és krónikus betegségben szenvedő betegeken végezték őket. Az eredmények egészséges felnőttekre való általánosíthatósága bizonytalan. Nehéz pontosan megbecsülni azt a küszöbértéket, amelynél a kockázat megnő.

Ugyanabban az évben, amikor a Johns Hopkins kutatói közzétették eredményeiket, a québeci Laval Egyetem Rákkutató Központjának kutatói ötezer férfit osztottak két csoportra. Az egyik csoport C-vitamint, E-vitamint, béta-karotint, szelént és cinket tartalmazó kiegészítőt kapott, a másik placebót. Az alanyokat nyolc éven keresztül követték nyomon. Abban bíztak, hogy az étrend-kiegészítő formájában szedett antioxidánsok csökkentik a prosztatarák kockázatát a legnagyobb kockázatúnak tekintett férfiak csoportjánál, vagyis azoknál, akiknek a prosztata-specifikus antigén (PSA) szintjük emelkedett volt. Nem így történt. (22)

2007-ben francia kutatók 13 000 férfit és nőt osztottak két csoportra. A quebeci vizsgálatot utánozva az egyik csoport C-vitamint, E-vitamint, béta-karotint, szelént és cinket kapott, a másik placebót. Ezúttal azonban a kutatók a férfiaknál nem találtak megnövekedett kockázatot a prosztatarák tekintetében (!); a nőknél viszont megnőtt a bőrrák, pontosabban a melanóma kialakulásának kockázata. (23) A szerzők ebből azt a következtetést vonták le, hogy "egyértelműen az egész életen át tartó egészségeses táplálkozást kell előnyben részesíteni - az antioxidáns-kiegészítők kontrollálatlan használatával szemben." (24). Tudjuk azonban, hogy az un. "egészséges" táplálkozás igencsak gyéren tartalmaz bármiféle vitamint és ásványianyagokat.

Miért és kiknek ártalmasak az antioxidánsok?

1982 és 1989 között a CDC több mint egymillió amerikait vizsgált meg, és megállapította, hogy a multivitaminokat szedő dohányzó férfiaknál megnőtt, a nem dohányzóknál csökkent a rák kockázata. (26) A National Cancer Institute által 475 000 férfi bevonásával végzett vizsgálat szerint "Az idősebb, általában jól táplált férfiak rendszeres vagy hosszú ideig tartó multivitamin-használata nem járt együtt sem az általános, sem az agresszív prosztatarák kockázatának növekedésével vagy csökkenésével." (27) Végül, a National Cancer Institute által 300 000 férfi bevonásával végzett vizsgálat szerint a multivitamint szedők közt nem nőtt meg a prosztatarák kockázat, azonban akik intenzíven fogyasztottak multivitamint és egyéb kiegészítőket (szelén, cink), azoknál több mint 30%-kal nőtt meg az előrehaladott és 67%-kal a halálhoz vezető prosztatarák kockázata. (28) A látható ellentmondásokat azzal lehet feloldani, hogy már kialakult rák esetén nem ajánlatos nagy dózisban antioxidánsokat szedni, holott még ma is, ha valakinél rákot mutatnak ki, első ötlete a nagy dózisú vitaminok szedése.

A kérdés azonban továbbra is kérdés marad. Miért? Miért növelik a antioxidáns étrend-kiegészítők a szívbetegségek és a rák számos fajtájának kockázatát? A tudósok a jelenség mögött a következő eseménysort feltételezték.

A vitaminok létfontosságúak. Nélkülük az emberek olyan betegségeket kapnak, mint a skorbut (a C-vitamin hiánya) vagy a pellagra (a B3-vitamin [niacin] hiánya). Ezért a Nemzeti Orvosi Akadémia meghatározza a különböző vitaminok és ásványi anyagok ajánlott napi adagját (Recommended Dietary Allowance, RDA). Az antioxidáns étrend-kiegészítőket vizsgáló kutatók azonban az RDA-nál jóval nagyobb adagokat adtak a vizsgálati személyeknek, jóval nagyobbakat, mint amilyenek a természetben találhatók, és ezek a kiegészítők sajnos mind recept nélkül is kaphatók. Például a C-vitamin RDA értéke 60 milligramm. De a legtöbb ember, aki C-vitamin-kiegészítőket szed, 1000 milligrammot vesz.

2009-ben, amikor a Cleveland Clinic kutatói más rákközpontokkal együttműködve megállapították, hogy a E-vitamin kiegészítők szedése növeli a prosztatarák kockázatát, a Wall Street Journal címlapján megjelent a következő szalagcím: "Tényleg kipukkadt a vitamin-lufi?" (30)

E vizsgálat média interpretációja jól rámutat arra, hogy a tudományban a médián keresztül veszélyes tájékozódni. Ha valaki ugyanis ezt a SELECT-nek elnevezett vizsgálatot (31) alaposan elolvassa, a nagy relatív kockázatok mögött a valóságban az áll, hogy "A placebóval összehasonlítva a prosztatarák kockázatának abszolút növekedése 1000 személyévre vetítve az E-vitamin esetében 1,6-tal több embernél alakult ki prosztatarák, a szelén esetében 0,8-del, a kombináció esetében pedig szelén és E-vitamin együttszedése esetén pedig 0,4-el nőtt a prosztatarákos esetek száma" Persze, ezt sem söpörhetjük le az asztalról, mivel a vizsgálatba olyan személyeket vontak be, akiknél a PSA-érték 4 ng/ml alatt volt, és tapintásra nem volt rákgyanús elváltozás a prosztatájukban. Önmagában, hogy ez mennyire precíz előszűrés, senki nem tudja, de az a tény, hogy a placebocsoportban is sokan megbetegedtek a vizsgálat 8 éve alatt (620 vitaminszedő szemben a nem szedő 529 férfival)., arra utal, hogy a vizsgálati csoportokban már sokan kezdődő prosztatarákban szenvedtek. Az E-vitamincsoportban megnövekedett rákos megbetegedés egyik oka viszont lehetett az, hogy E-vitamin címén alfa-tokoferolt adtak a vizsgálati személyeknek, amit ma önmagában már kifejezetten rákkeltőnek tekintünk. Ezt a hibát ismételten elkövették a korábban idézett vizsgálatokban is. Így ha a kutatók (és az őket idéző média) korrekt akart volna lenni, az alfa-tokoferol szedését kötötték volna össze a megnövekedett rákkockázattal és nem a 8 komponensű E-vitaminnal. A tudomány adós maradt azzal, hogy ezeket a vitaminellenes kutatásokat újraelemezze és kiszűrje a kifejezetten vitaminellenes kutatók hamisításait, ill. a vizsgálattervezi hibákból adódó megnövekedett rákkockázatokat.

De kis különbségek mégis voltak a csoportok közt, és ezt, valamint a fenti eredményeket meg kell tudjuk magyarázni.

Ma már tudjuk, hogy immunrendszerünk, akárcsak a kemoterápiás szerek vagy a deutériumcsökkentett víz is, szabad gyökökkel, azaz oxidatív hatásokkal védekezik a rákkal szemben. A rákellenes C-vitamininfúzió hatását is annak tulajdonítjuk, hogy a C-vitamin szájon át bevéve antioxidáns, de nagy dózisban intravénásan már oxidatív hatású. Több vizsgálatban csak a dohányosoknál volt negatív hatása az antioxidánsoknak, ez is arra utal, hogy a szervezet káros hatásokkal szembeni szabadgyökökkel folytatott védekezésébe avatkoztak be antioxidánsok adásával. További probléma, hogy a D-vitamin ismert rákellenes hatásával egyik vizsgálat sem foglalkozott, így pl. az afroamerikaiakat is bevonó vizsgálatokban könnyen lehet, hogy a megnövekedett rákkockázatért részben ők felelősek, hiszen bőrszínük miatt őket különösen jellemzi a D-vitaminhiány.

Mit tegyünk?

Az antioxidánsok, úgy tűnik, bizonytalan védelmet jelentenek a rákkal szemben. Ha azt tekintjük, hogy élete során minden harmadik ember rákban fog megbetegedni, nehéz megmondani, ki az, aki bátran szedheti nagyobb dózisokban az antioxidánsokat, amiket, azért, lássuk be, nem csak a rák elleni védekezésként szednek az emberek. De pl. az egyik idézett vizsgálatban (22), akiknek induláskor alacsony volt a PSA szintjük, azoknál az étrendkiegészítők hatására 50%-kal csökkent, míg az induláskor már magas PSA értéket mutatóknak 50%-kal nőtt a prosztatarák kockázata.

Amit leszögezhetünk tanulságként, hogy rákgyanús állapotban, vagy már észlelt rák esetén semmiképpen ne gondoljuk, hogy az antioxidánsok megemelt bevitele lassítani fogja a rák növekedését. Ami biztos, hogy a rákkal szemben a megfelelő életmód véd, de a "bogyók" népszerűsége pont abból fakad, hogy ezeket egyszerűbb bekapdosni, mint életmódot változtatni.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre