Szendi Gábor:
Az életmentő magnézium

Nem túlzás azt állítani, hogy a magnéziumhiány halálos lehet, míg a megfelelő szintje komoly védelmet jelent a betegségekkel szemben és jelentősen csökkenti a halálozás kockázatát.

 

 

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az ajánlás elemi magnéziumra (tiszta magnézium fémre) vonatkozik, nem a magnéziumvegyület súlyára.

A különféle magnéziumpótlásra szolgáló készítményekben 8-15 súlyszázaléknyi elemi magnéziumot tartalmaznak, azaz 100 mg magnézium citrát pl. 15 mg magnéziumot tartalmaz. Ha feltesszük, hogy 100 mg magnéziumot a táplálékunkkal is beviszünk, a maradék 300 mg-ot 2000 mg magnéziumciterát tartalmazza. (Ennyi hasmenést szokott okozni, különösen, ha egyszerre veszi be valaki, de más magnéziumvegyületek ennél barátságosabbak.) Mivel a hivatalos ajánlás mindig kicsit alatta van a valódi szükségletnek, ezért abból baj nem lesz, ha kicsit többet viszünk be. Ráadásul az elfogyasztott magnézium felszívódása nem 100%-os, hanem 24-76% közt mozog, ezért a túlságosan az ajánlás alapján kiporciózott magnéziumbevitel hiányhoz vezet. Szerencsére a vese a magnézium jó részét visszaszívja, így a vizelettel csak napi 100 mg-ot veszítünk (Al Alawi és mtsi., 2018). A bevitt magnézium hasznosulását jelentősen leront az alacsony gyomorsavszint és a savcsökkentők (pl. protonpumpa gátlók) szedése.

Mivel az emberek egyre kevesebb növényt fogyasztanak, ráadásul a földek kimerülése miatt a termesztett növényekben egyre csökken a magnéziumtartalom, ezért a nyugati népesség jelentős része magnéziumhiányban szenved, vagy legalábbis elégtelen a magnéziumszintje.

A test kb. 24 gramm magnéziumot tartalmaz, ennek 50-60%-a a csontokban van, a vérben csak 2% kering. A vesekárosodottaknál, pajzsmirigy alulműködésben, lítium szedése alatt könnyebben kialakul túl magas magnéziumszint, ami tud veszélyes lenni. Az intenzív osztályokon gyakori mind a magnéziumhiány, mind a túl magas magnéziumszint.

Magnézium és D-vitamin

A rendszeresen végzett amerikai nemzeti egészségfelmérés adatai alapján az összhalálozás kockázata azonos D-vitaminszintűek közt jelentősen csökkent pusztán attól, hogy több magnéziumot fogyasztottak. Konkrétan, pl. a 20-31 ng/ml D-vitamin vérszintet mutatók közt a naponta több magnéziumot fogyasztóknak 12%-al alacsonyabb volt az összhalálozása. A 32-39 ng/ml szintűeknél a magasabb magnéziumbevitel 14%-os javulást eredményezett az összhalálozási arányban. Akiknél magasabb volt a napi magnéziumbevitel, azok közt szignifikánsan kisebb volt a D-vitaminhiányosok és elégtelen D-vitaminszintűek száma, ami azt jelenti, hogy a nagyobb magnéziumbevitel megemeli a D-vitaminszintet. Azaz, ugyanannyi D-vitamin jobban megemeli a vérszintet azoknál, akik sok magnéziumot fogyasztanak (Deng és mtsi., 2013). Egy 22 éves követéses vizsgálat szerint az összhalálozás kockázata 58%-kal nagyobb volt az alacsony D-vitaminszintűek között - de csak azoknál volt megfigyelhető a nagyobb kockázat, akiknek alacsony volt a magnéziumszintje is. Azaz, magas magnéziumszint mellett az alacsony D-vitaminszintűek halálozási kockázata ugyanolyan alacsony volt, mint a magas D-vitaminszintűeknek. Ennek oka az, hogy a magnézium szükséges a D-vitamin szintézisében szerepet játszó három enzimnek működéséhez, továbbá a D-vitaminszállító fehérje is magnéziumfüggő. Mivel a D-vitamin aktív változata a hatásos, akiben alacsony a magnéziumszint annak hiába magas a vérében mért D-vitaminszint, az nem fog hatni (Mursu és mtsi., 2015).

Magnézium és magas vérnyomás

Több metaanalízis is megjelent, amelyekben a magnézium 1-2 Hgmm-rel vitte csak le a szisztolés és diasztolés vérnyomást. Andrea Rosanoff és Michael R. Plesset azonban 44, a magnézium-magasvérnyomás kapcsolatát elemző vizsgálatot átnézve talált 7 vizsgálatot, amelyekben a magnézium átlagosan 18,7 Hgmm-rel vitte le a szisztolés és 10.9 Hgmm-rel a diasztolés vérnyomást (Rosanoff és Plesset, 2013). Ha valaki vet egy pillantást az alábbi ábrára, amely egy 2016-os metaanalízisben szereplő vizsgálatok eredményét mutatja, látható a piros keretbe foglalt vizsgálatok esetén, hogy mindben csökkent a szisztolés vérnyomás, némelyikben elég jelentős mértékben (Zhang és mtsi., 2016).

Akik csak ennek a metaanalízisnek a végeredményét (azaz az absztraktját) ismerik, azokat kiábrándíthatja a magnéziumból az az eredmény, miszerint a szisztolés vérnyomás átlagosan csak 2 Hgmm-rel, a diasztolés pedig csak 1,78 Hgmm-el csökkent. Ezt a sovány eredményt tehát az adja, hogy a szerzők a metaanalízisben nem különítették el a nagy vérnyomáscsökkenést felmutató vizsgálatokat. Mondhatná erre joggal valaki, hogy nem jogos külön kiemelni a nagy vérnyomáscsökkentést elérő vizsgálatokat.

Csakhogy, és ezen az állásponton van Rosanoff és Plesset, a nagy kérdés az, vajon az egyes vizsgálatokban a résztvevők miért adtak nagy vérnyomáscsökkenés választ a magnéziumra, másokban meg kicsit, vagy éppen vérnyomás növekedés figyelhető meg. Ennek oka valószínűleg többféle lehet. Ha egy vizsgálatban olyanok vesznek részt, akiknek eleve nincs magnéziumhiánya, további magnéziumbevitelre vérnyomáscsökkenés nem várható. Ha a magas vérnyomásnak egyéb oka is van (veseprobléma, káliumhiány), akkor önmagában magnézium nem segít.

Megfogalmazható az a tanács, hogy akinek magnéziumra nem csökken a vérnyomása, az nézzen utána, mi más okozhatja még a magas vérnyomását.

Magnézium és rákkockázat

Egy összefoglaló szerint állatkísérletekben a magnéziumhiány serkenti a daganatok képződését és az áttétek kialakulását. Számos epidemiológiai vizsgálat igazolta, hogy az ivóvíz magas magnéziumtartalma csökkenti a mell- a prosztata- és a petefészekrák halálozást (Castiglioni és Maier, 2011). Egy 16 éves vizsgálatban 911 000 nőt követek, a legtöbb magnéziumot fogyasztók körében 40-50%-kal csökkent a vastag- és végbélrák kockázata (Larsson és mtsi., 2005). Egy, a magnéziumbevitel és vastagbélrák kapcsolatát vizsgáló metaanalízis szerint 100 mg-onként 13%-kal csökken a vastagbélrákot megelőző adenómák kialakulásának a kockázata és 12%-kal csökken a vastagbélrák valószínűsége.

Ez napi 400 mg magnéziumra vetítve már 50%-os kockázatcsökkenést jelent (Wark és mtsi., 2012). A magnéziumhiány és a rák kapcsolatának egyik oka, hogy a magnéziumhiány fokozza a szervezet gyulladásszintjét, ami viszont melegágya a ráknak (Castiglioni és Maier, 2011). A magnéziumhiány azáltal is előállhat, hogy valaki sok kalciumot szed. Az a téves gyakorlat, hogy a magnéziumpótlást gyakran kalciummal társítják, valamint, hogy a csontritkulás megelőzésére is folyamatosan a kalciumpótlást ajánlják, oda vezet, hogy nagy lesz a kalcium/magnézium arány. Mivel a sejtekbe ugyanaz a fehérje juttatja be a kalciumot is, a magnéziumot is, ezért a túl sok kalcium kiszorítja a magnéziumot. A magas kalcium/magnézium arány károsítja a genetikai stabilitást, serkenti a sejtosztódást és a ráksejtek kialakulását.

Egy vizsgálatban a növekvő magnéziumfogyasztás egyre csökkenő mellrákkockázattal járt. A legtöbb magnéziumot fogyasztóknak 60%-kal csökkent a mellrák kockázata. Ezt a kutatók a csökkenő C-reaktív protein (CRP) szinttel magyarázták (Huang és mtsi., 2019), de az eredménybe nyilvánvalóan vastagon belejátszott az, hogy a magnézium jelentősen megnöveli a D-vitamin hasznosulását is.

Mellrákban szenvedő nők közt a legmagasabb magnéziumszintűek fele akkora valószínűséggel haltak meg, mint a legalacsonyabb magnéziumszintűek (Meng-Hua és mtsi., 2016). Mellrákos nők 49%-a, míg egészséges nők 4% volt magnéziumhiányos (Abdelgawad és mtsi., 2015).

A hasnyálmirigy rák egyik kockázata a prediabétesz és diabétesz. Mivel a magnézium fontos szerepet játszik a cukoranyagcserében, ezért hiánya növeli a hasnyálmirigyrák kockázatot. Egy vizsgálat szerint minden 100 mg-os magnéziumbevitel csökkenés 24%-kal növeli a hasnyálmirigyrák kockázatát. 200 mg csökkenés már 50%-kal növeli meg a kockázatot (Dibaba és mtsi., 2015).

Magnézium és diabétesz

A magnézium érzékenyíti az inzulinreceptorokat, és hiánya inzulinrezisztenciát okoz. Ráadásul a magas inzulinszint fokozza a vesében a magnéziumvesztést, azaz az inzulinrezisztencia csak tovább rontja a magnéziumhiányt (Al Alawi és mtsi., 2018).

40 követéses vizsgálat egymillió résztvevőinek adata alapján 100 gramm magnéziumbevitel növekedés 19%-kal csökkentette a diabétesz kialakulásának a kockázatát. Ez azt jelenti, hogy napi 200 mg magnézium már 65%-kal, napi 400 mg pedig 43%-kal csökkenti a betegség kialakulását (Fang és mtsi., 2016). Hasonló eredményt kaptak 13 követéses vizsgálat elemzésével. Az eredmények szerint 100 gramm magnéziumbevitel növekmény 14%-kal csökkentette a diabétesz kockázatot, azaz napi 400 mg magnézium fogyasztása kb. felére csökkenti a cukorbetegség kockázatot (Dong és mtsi., 2011). Egy vizsgálatban prediabéteszben szenvedőket (5.6-7 mmol/l közti éhgyomri vércukorszint) osztottak két csoportba. Egyik csoport naponta 390 mg magnéziumot, a másik csoport plecebót kapott. Négy hónap után a magnéziumot kapó csoportnak átlagosan 4.8 mmol/l-re ment a vércukra, a prediabétesz a csoport felénél szűnt meg (Guerrero-Romero és mtsi., 2015).

Az eredmények értelmezéséhez fontos megjegyezni, hogy az ilyen vizsgálatokban a fogyasztott élelem magnéziumtartalmát kalkulálják ki, azaz a magasabb magnéziumfogyasztás indirekt a több növény fogyasztását jelenti (A magnézium a növények zöld színét adó klorofil része. ) Azaz, ilyen mértékű védettséget pusztán azzal nem lehet elérni, hogy valaki tömi a fejét finomított szénhidrátokkal és hozzá kapdossa meg a magnéziumtartalmú étrendkiegészítőket. A másik megjegyzés, hogy a D-vitamin jelentősen hozzájárul a cukoranyagcsere normalizálódásához, és a megnövelt magnézium bevitel a D-vitamin hatékonyságát növeli. Az alábbi ábra azt mutatja, hogy a növekvő D-vitaminszinttel arányosan nő az inzulinérzékenység és csökken a vércukorszint (Chiu és mtsi., 2004).

A diabétesz egyik súlyos szövődménye a neuropátia, ami végtagamputációt vagy a belső szervek működésképtelenségét is eredményezheti. Magnéziumhiányában az idegek károsodnak, és idegvezetési zavarok, azaz neuropátia lép fel (Chu és mtsi., 2016).

Magnézium és összhalálozás

Sok szerző szerint a magnéziumhiány minden betegséget súlyosbít. Ezt látszik igazolni, hogy a magnézium alacsony szintje jelentősen befolyásolja az összhalálozás. Egy vizsgálatban 10 éven át követtek 38 ezer embert. 10 év után az alacsony magnéziumszintűekben a összhalálozás kockázata kétszerese volt a magas magnéziumszintűekhez képest (Reffelmann és mtsi., 2011).

A vérben a normál magnézium szint 1.7 - 2.2 mg/dL (vagy más mértékegységben 0.85-1.10 mmol/L). Akiknek ennél alacsonyabb volt a magnéziumszintje, azok 36%-kal valószínűbben haltak meg szívbetegségben, és 54%kal valószínűbben hirtelen szívhalálban (Kieboom és mtsi., 2016).

Zárszó

Nem túlzás tehát azt mondani, hogy a megfelelő magnéziumszint akár életmentő is lehet. Nem látunk a testünkbe, nem érzékeljük, hogy ha háromszáz enzim felmondja a szolgálatot vagy csak részlegesen működik, milyen károsodások alakulnak ki, amelyek évtizedek alatt súlyos következményekkel járnak. A magnéziumhiány okozta kétszeres halálozási kockázat elég beszédes. Amikor valaki idejekorán hal meg, az emberek csak összecsapják a kezüket, és a balsorsot vagy az orvosokat hibáztatják. A korai halálok hátterében legtöbbször kimutatható valamilyen hiány, csak ezt sosem vizsgálják. A halál oka - a kórházi jelentés szerint - mindig egy betegség.