Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Spreadbury és Samis:
Az elhízás, az inzulinrezisztencia és a szív és érrendszeri betegségek kockázata

Fordította, kivonatot készítette: Szendi Gábor

Forrás: Ian Spreadbury & Andrew J. W. Samis: Evolutionary aspects of obesity, insulin resistance, and cardiovascular risk. Curr Cardiovasc Risk Rep (2013) 7:136-146

Az elhízás, az inzulinrezisztencia és a metabolikus szindróma, amelynek fontos eleme a szervezetszintű gyulladás, a kardiovaszkuláris betegségeknek komoly kockázati tényezője, s ezek igen elterjedtek a nyugati társadalmakban. Módunkban áll összehasonlítani a nyugati ember nagy kardiovaszkuláris kockázatát a nyugati étrendi hatástól mentes népekkel, akik még idős korukban is mentesek a szívbetegségtől és sztróktól.

 

 

A nyugati életmód gyors terjedése miatt óriási jelentősége van számunkra a még létező vadászó-gyűjtögető életmódot élő, és a gabonafélék fogyasztásától mentes földművelők tanulmányozása, hogy megérthessük a kardiovaszkuláris betegségek okait. A kardiovaszkuláris halálozás az elsők között van a jóléti társadalmakban. Sokan a mozgásszegény életmódot hibáztatják, és kétségtelen,hogy van némi védőhatása a rendszeres sportnak, azonban egy újkeletű vizsgálat kimutatta, hogy a hadzák a nyugati emberhez képest nem fogyasztanak több energiát napi tevékenységeik során. A mozgás természetesen fontos, de nem magyarázza a természeti ember és a nyugati ember közti szívhalálozási különbséget.

Az étrendet régóta felelőssé teszik a kardiovaszkuláris halálozásért, ám a zsírcsökkentő vizsgálatok rendre kudarcot vallottak. Az is világos, hogy a kalóriacsökkentés és a testmozgás minimális súlycsökkenést eredményez. A nyugati ember egyik problémája az agy érzéketlensége a jóllakottságot jelző leptin nevű hormonra. Ezt a túlevés okozza, s ez a kóros elhízás egyik oka. Az elhízás tovább növeli a leptinszintet, ami fokozza a leptinrezisztenciát és így az elhízást. Meglepő, hogy még a bőségesen táplálkozó természeti emberek, mint pl. a kitavai pápuák sem híznak el, nincs magas vérnyomásuk, s vércukor, inzulin és leptinszintjük jóval alacsonyabb még az egészségesnek mondott nyugati emberénél is. Pedig étrendjük 60-70%-át gyökér zöldségekből származó szénhidrát jelenti, viszont soha nem esznek gabonaféléket, cukrot, a kókuszzsíron kívül semmi más növényi olajat. A kardiovaszkuláris egészségük még furcsább annak a fényében, hogy a kitavaiak dohányoznak. A genetikai védettséget kizárhatjuk, mert a nyugati táplálkozásba kezdő kitavaiak egyből meghíznak. Hasonló soványság figyelhető meg a paraguayi achéknél, akiknek alacsonyabb a leptinszintje még a maratoni futókénál is. A nyugati étrenddel kapcsolatba kerülő népeknél azonnal megjelennek a kardiovaszkuláris kockázati faktorok. A romlás azonban visszafordítható, elhízott ausztrál bennszülöttek,mikor visszatértek rövid időre ősi életmódjukhoz, lefogytak és kigyógyultak cukorbetegségükből. Hasonló eredményeket érnek el azok a nyugati emberek, akik áttérnek a paleóra. A paleo vizsgálatokban a természeti ember étrendjét úgy szimulálják, hogy elhagyják a gabonaféléket, cukrot, feldolgozott ételeket, hüvelyeseket, tejtermékeket és a finomított olajat. Ezekben a vizsgálatokban, miközben a személyek bármennyit ehettek, mégis spontán15-30%-kal csökkent a táplálékfelvételük. Súly-, derékméret és vércukorszint csökkenésük sokkal nagyobb volt, mint a Mediterrán étrendet folytatóknak. Az különösen érdekes volt, hogy a különböző vérparamétereik (cukor, inzulin, koleszterin, triglicerid) javulása független volt a súlycsökkenéstől. Az egyik vizsgálatban a leptinszint is 30%-kal csökkent, és ez a gabonafélék elhagyásával függött össze.

A nyugati és természeti ember táplálkozása közti különbséget Staffan Lindeberg foglalta össze legjobban. Sorra véve a maktrotápanyagokat, a tej, bár vannak vele problémák, nem oka a szívbetegségnek. A gyümölcsök és zöldségek hiánya sem magyarázza, ahogy a finomított olajok sem a főbűnösök. A nem feldolgozott hússal ugyancsak nincs probléma. Ami marad, az a finomított, magas glikémiás indexű szénhidrát, amiből a nyugati ember igen sokat fogyaszt, és amely mára egyértelműen a kardiovaszkuláris megbetegedés okának tűnik. Azonban önmagában a rostokkal való dúsítás, pl. teljes kiörlésű gabona, sokat nem segített. A paleó vizsgálatokban a leptinszint a gabonafélék fogyasztásával volt arányos. A gabona azonban olyannyira jelen van a nyugati táplálkozásban, hogy a gabona megbetegítő szerepét senki nem vizsgálja. Pedig az összes szívbetegségmentes nép gabonamentesen táplálkozik. A gabonafélékkel az is gond, hogy lektijeik sok emberi sejthez kötődnek, és fokozhatják pl. az étvágyat és a leptirezisztenciát.

A gyulladást meghatározónak tekintjük a kardiovaszkuláris betegségekben, de a tsimanékben és ghanaiakban a parazita fertőzések miatt hiába magas a gyulladásszint, nyugati étrend nélkül nem alakul ki náluk szívbetegség.

Az elmúlt évtizedben a bélflóra felé fordult a figyelem, mert kiderült, hogy a bélflórának jelentős szerepe van az elhízásban és a vércukorszint szabályozásban. Amikor bélflóramentes egerekbe különféle bélbaktériumokat telepítettek, eltérő leptin, inzulin, vércukorszint és gyulladásszint alakult ki, s az állatok elhíztak vagy lefogytak. emberkísérletekben is, a sovány személyekből átültetett bélflóra fogyást és javuló vércukorszintet eredményezett.

A nyugati ember és az egyes természeti népek bélflórája nagy eltérést mutat. Az új feltevés az, hogy a nyugati étrend nagy szénhidráttartalma átalakította a bélflóra összetételét olyan irányba, hogy az fokozza az elhízást, rontja a cukoranyagcserét, fokozza a gyulladást, míg gabonaféléktől mentes természeti népek étrendje tartalmazhat sok szénhidrátot, bélflórájuk miatt ez nem vezet sem hízáshoz sem egyéb problémához. A nyugati ember és a természeti ember szénhidrátfogyasztása közt az alapvető különbség, hogy a természeti ember sejtekbe zárva, "élő" formában fogyasztja a szénhidrátokat, s ez nemcsak alacsonyabb szénhidráttartalmat jelent, hanem a "sejtes" élelmiszernek más a bélflórára gyakorolt hatása, mint a tiszta keményítőből és cukorból álló élelmiszereknek.

Nem is olyan régen a kenyeret még kísérte nagy mennyiségű gyümölcs, zöldség, tojás, hal és hús. Az újkeletű tanács,amely a zsírokat sejtmentes finomított szénhidrátokra javasolja cserélni, korábban soha nem fogyasztott étrendet hozott létre. A sejtmentes, tiszta szénhidrát jól ismerten gyulladásos szájflórát alakít ki, s fogak és száj egészségének rohamos romlása a nyugatiasodással együtt terjedt el. Vizsgálatokban a kőkori életstílus a sokkal rosszabb szájhigiéniával is alacsonyabb ínygyulladást eredményezett. A nyugati étrend baktériumokra gyakorolt gyulladáskeltő hatása magyarázza, miért függ össze az ínygyulladás a szívbetegséggel. A belekben kialakuló bélflóra eredetű gyulladás serkenti a viszcerális zsír kialakulását, amely az egyik legkomolyabb kardiovaszkuláris kockázati tényező. A finomított olajok is részben a bélflórán keresztül fokozzák a gyulladást.

Végül, bár kutatás kevés van, de anekdotikus adatok alapján mondhatjuk, hogy a gabonaféléktől mentes, paleo étrend mellett ritka az autoimmun és gyulladásos betegségek. Könnyen elképzelhető, hogy a bélflórénak is jelentős szerepe van az autoimmun betegségekben.

Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a természeti népek vizsgálata alapján a kardiovaszkuláris és anyagcserezavarok (pl. diabétesz) az emberiségnek nem természetes velejáró betegségei. A kiterjedt vizsgálatok, amelyben a bevitt kalóriát vagy zsírt csökkentették, semmi eredményre nem vezettek. ellenben a paleo stílusú étrendekkel végzett vizsgálatok igen ígéretes eredményeket mutattak fel. Az életmód változtatással élő vizsgálatokban szokatlan a gabonamentes, teljes értékű étrendre való áttérés, ami pedig elég jelentős változást idéz elő.

Tekintve, hogy az elhízás, a cukorbetegség és a kardiovaszkuláris betegségek óriási költséget jelentenek, indokolt volna nagy és hosszan tartó paleovizsgálatokat lefolytatni, hogy tudományosan is fel lehessen becsülni az ősi étrend hatását a súlyos betegségekre. A nyugati étrend okozta kár egy idő után maradandóvá válik, s ez korlátozhatja az ilyen beavatkozások hatékonyságát.

Az eredmények azt mutatják, hogy az egészség alapja a teljes értékékű, feldolgozatlan sejtes élelmiszer. A liszt, a cukor, a feldolgozott élelmiszerek okozzák a nyugati anyagcserezavarokat, az elhízást, a gyulladást és elindítói a kardiovaszkuláris betegségeknek is.

A szerzők így fejezik be tanulmányukat: "A régóta érvényes tanács, hogy együnk több gyümölcsöt és zöldséget, alapvető: valószínűleg egyszerűen el kéne hagynunk a gabonaféléket, a kenyeret és a pékárúkat, mint legrégibb feldolgozott élelmiszereinket."

Igen érdekes az orvostudomány hozzáállása az evolúciós felfogáshoz. Általában úgy tekintik, hogy "Ja, igen, az embr a majomtól származik. És?" Talán ezért van az, hogy ezt a cikket, mivel úgy kezdődik, hogy "Evolutionary…" mindössze hárman idézték az elmúlt négy évben. Idézte saját cikkét az egyik szerző, idézte Robb Wolf (aki úgye paleoszakértő) és idézte egy spanyol szerzőcsoport. Egy másik cikket, aminek hajszálra ugyanez a címe, csak az elején nem áll ott az hogy "Evolúciós nézőpontból", 2004 óta 304-szer idézték.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre