Szendi Gábor:
Az emberi kultúra, mint udvarlás

A férfi mindig kereste a nő kegyét és figyelmét, s mindig ki akart tűnni valami olyan teljesítménnyel, ami jobb, érdekesebb, hasznosabb, mint a többi férfié. Így alakult ki sok ezer év alatt a tudomány és a művészetek.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Lerágott csont, de nem lehet eleget rágni azt a tételt, hogy az evolúció lényege a gének másolása. A gének élőlényeket hoztak létre, hogy ezek az élőlények a szaporodás útján terjesszék az őket létrehozó géneket (Dawkins, 1986). E tekintetben mi emberek csak kifinomult eszközei vagyunk a gének terjesztésének, de azért ezzel elég jól el vagyunk, hiszen, amíg nem mondták, addig sem zavart ez minket.

Az evolúciós pszichológia, ami kicsit emberibb léptékű megközelítés a számunkra, természetesen nem a gének, hanem az emberek lelkével foglalkozik. Azaz túltesszük magunkat azon, hogy a gének szempontjából mi csak egy szaporító gép vagyunk, és úgy teszünk, mintha a magunk jószántából akarnánk szaporodni. Ezért kis csúsztatással azt szoktuk mondani, hogy az ember érdekelt abban, hogy génjeit elterjessze. Jogos tehát az emberi viselkedést abból a szempontból elemeznünk, hogy viselkedésünk miként járul hozzá génjeink elterjesztéséhez.

A cég általam ajánlott kedvezményes termékei itt tekinthetők meg


Evolúciós szempontból minden emberi tevékenységet úgy kell tekintenünk, mint a szaporodást, azaz a gének elterjesztését elősegítő viselkedést. (Ebbe természetesen beleértendő az életben maradás is, mert az a szaporodás minimum feltétele.) Ha valaki ezt fejcsóválva olvasná, annak javaslom végiggondolni az állítás fordítottját. Egy tulajdonság vagy viselkedés akkor terjed el, ha annak haszna van a túlélésben vagy a szaporodásban. Ha direkt rontja az esélyeket, erős szelekció folyik ellene és eltűnik. Ha semleges, azaz véletlenszerű, akkor itt-ott néha felbukkanhat, de különösebben nem lesz gyakori. Ha viszont egy tulajdonság szinte minden emberre jellemző, akkor annak nagyon is komoly funkciója van vagy volt, ezért terjedt el.

A nyelv, mint udvarlás

Érdekes kérdés például a nyelv. Ennek az emberi élet szempontjából a hasznosságát talán nem kell bizonygatni. Felmerül azonban a kérdés, miért van fölöslegesen sok szavunk? Azt mondják, az egyszerű angol ezer szóval ki tudja fejezni magát, de 6-7 ezer szó már mindenre bőségesen elég. Mégis, egy átlag angol a becslések szerint akár 100 ezer szót is ismer. Vizsgálták, hogy udvarlási szakaszban milyen a férfiak és a nők nyelvhasználata. Kiderült, hogy a férfiak ilyenkor ritkább szavakat használnak és választékosabban fejezik ki magukat, a nők viszont ismertebb szavakat használnak, egyszerűbb nyelvet beszélnek. A szóhasználat szoros kapcsolatot mutat az intelligenciával, az intelligencia pedig erősen örökletes tulajdonság. Egy 37 népre kiterjedő vizsgálat azt igazolta, hogy a nők előnyben részesítik az intelligenciát, a kedvességet és a megértést (Buss és mtsi., 1990). Az intelligenciát szokás problémamegoldó képességként definiálni, így nem csoda, hogy a nők nagyra értékelik a férfiben az intelligenciát. A választékos beszéd tehát önreklám, a férfi intelligenciáját, s ezen keresztül a szaporodási rátermettségét hivatott propagálni (Rosenberg és Tunney, 2008). A férfi dolga, hogy reklámozza jó génjeit, hűségességét, eltartó képességét, stb. Manapság ezt szolgálja a drága autó, a márkás karóra, a felemlegetett végzettség és beosztás. Ennek egy aspektusa az észbeli képességek reklámozása, ha van, ha nincs. Rövid ideig szerencsére sok mindent el lehet hitetni. Egy férfinek sem kell ezt tanítani, ez egy ösztönös viselkedés, azaz sok ezer év alatt alakult ki. Vajon a nők miért nem strapálják magukat, sőt miért mutatják magukat direkt egyszerűbbnek?

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Ki mennyit fektet be?

Ez egy másik fontos alapelv a nemek viszonyának megértéséhez. Amit biztosan befektet egy férfi a szaporodásba, az a szerelmi együttlét. Hogy ennél többre hajlandó-e, az majd elválik. A nő pont ennek a közös jövőnek az esélyeit latolgatja, amikor teszteli a férfit. Hiszen a nő, ha teherbe esik, igencsak sokat fog invesztálni az utódba, mire az felnő. Ha a nő rosszul választ, egy széltoló férfi gyerekének felnevelésére fogja idejét és energiáját pazarolni. A ilyen férfi már a gyermek születése előtt messze földön jár. Ez rontja a gyermek felnevelésének, a nő újra házasodásának és további szaporodásának az esélyeit. Ez még ma is így van, a gyermeküket egyedül nevelő nők élete tele van nehézségekkel, s ráadásul jó minőségű párkapcsolatot is nehezen találnak. A nőnek tehát nem feltétlen érdeke, hogy rásózza magát a férfira, ezért nem fitogtatja intelligenciáját, még elbátortalanítaná a férfit. A férfiak ritkán szeretik az okos nőket. A nő levizsgáztat, aztán a többi férfivel megversenyeztetve udvarlóját, dönt. Nem véletlen, hogy az állatvilágban általában a hímek a színesek, díszesek, és a nőkért folytatott állandó vetélkedés miatt nagyobb testűek is. Ugyanez érvényes az emberekre is. Ne tévesszen meg minket a női divat, ennek célja olyasmi, mint a virágok nektárja, amely odacsalogatja a méheket. A nőnek azért kell reklámoznia adottságait, hogy legyen ki közül válasszon.

A szellemi teljesítmény, mint reklám

A nyelvhasználat, s tágabb értelemben az intelligencia nemi vonzerőként, azaz a szaporodási rátermettségként való bemutatása jó felvezetés ahhoz az állításhoz, hogy maga a kultúra is nemi természetű. Ezt persze így globálisan nehéz átlátni, de sokkal érthetőbbé válik, ha a kultúra képviselőinek szellemi teljesítményét vizsgáljuk szaporodási törekvéseik és sikereik fényében.

Könnyű belátni, hogyha már a beszédben megnyilvánuló intelligenciát a nők vonzónak ítélik, még kézzelfoghatóbb bizonyítéka az intellektusnak a létrehozott technikai, művészeti, tudományos alkotás, hiszen annak társadalmi értéke miatt a férfinek nő a társadalmi elismertsége és anyagi helyzete, azaz jobb partinak ígérkezik.

Ha a tudományos és művészeti alkotás egyfajta udvarlás, akkor igazolni lehet a férfiak túlsúlyát. Ez persze vitát válthat ki a tekintetben, hogy a nőket sokáig háttérbe szorították ezen a téren, azonban a 20. századi teljesítmény vizsgálata esetén ez már sántít.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


A zene

A zenét és a zenei képességeket ősidők óta minden kultúrában nagyra tartották. Hajime Fukui vizsgálatával azt igazolta, hogy a zenehallgatás, legyen az modern, vagy klasszikus, a férfiakban csökkenti, a nőkben pedig növeli a tesztoszteron szintet (Fukui, 2001). Fukui szerint ennek közösségi haszna, hogy férfiakban csökken az agresszivitás, nőkben pedig csökken a csábító viselkedés. Azaz, mint állatoknál és embereknél is egyértelműen tapasztalni a zenének nyugtató és közösségi érzést erősítő hatása van.

A szaporodás biológiai program, a mai társadalomban a férfiak és nők 20-35 éves koruk közt házasodnak és szaporodnak. Vizsgálták, miként függ össze jazz zenészek teljesítménye ezzel az időszakkal, azaz zenei teljesítményük alátámasztja-e azt a feltevést, hogy a zene egyfajta nemi értelemben vett önreklámozás. A zenei teljesítmény zenei albumok kiadásával lehet jól mérni. Geoffrey Miller vizsgálatában 685 férfi zenész 1800, és 34 női zenész 92 albumának megjelenését vizsgálta a zenész életkorának függvényében. Miller kiemelte, hogy a férfiak 20-szor több albumot jelentettek meg, amit persze a feministák a nők elnyomásaként magyarázhatnak, de helytállóbbnak tűnik az a megközelítés, hogy a férfi motiváltabb arra, hogy zenéjével hódítson (Miller, 1999).

A tudomány

Az ókor óta létezik intézményesült tudomány, s a tudományos teljesítmény mindig nagy társadalmi elismerést váltott ki. A tudósok is sietős népség, igyekeznek a házasodás korára híressé válni, hogy megfelelő egzisztenciával kecsegtethessék szívük választottját.

Satoshi Kanazawa 180 házas tudós teljesítményét elemezve kimutatta, hogy a házasodás körüli időszakra esik a legtöbb nagy felfedezés (Kanazawa, 2000).

Elég csak Einstein példáját idéznünk, aki 28 éves korára minden lényeges felfedezését megtette, vagy James Watsonra gondolnunk, aki 25 éves korában Francis Crick-kel leírták a DNS szerkezetét, s több nagy felfedezést nem tett. Barry Marshall 31 éves korában fedezte fel, hogy a Helicobacter pylori vérző gyomorfekélyt okozhat, azóta is ezzel van elfoglalva. Kanazawa megvizsgálta 72 agglegény tudományos teljesítményét és ebben nem talált olyasfajta 25-35 év közötti nagy kiugrást, mint a házasokéban. Az is figyelemre méltó, hogy a megházasodott tudósok életük későbbi szakaszában sokkal kevesebb nagy felfedezést tettek.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Irodalom

Miller vizsgálta az írói teljesítmények életkori eloszlását is. Mivel itt a felkészülési idő nagyobb, az életkori csúcs férfiaknál eltolódott. Miller az 1992-es össze 20. században addig megjelent angol nyelvű könyvből véletlenszerűn kiválasztott 2837-et. Ebből 2213-at 180 férfi, és 624 könyvet 49 nő írt. A görbe alakja megegyezett a zenészek vagy tudósok grafikonján láthatóval, de a férfiaknál 43 éves korban volt a csúcs, míg nőknél 50 évesen. A férfiak háromszor több könyvet írtak, mint a nők (Miller, 1999). Benjamin Lange igazolta, hogy az írok udvarlás sikeresebbek. Példának hozta fel Bertold Brechtet, aki ronda külseje ellenére kétszer házasodott és nagy nőcsábász hírében állt (Lange és mtsi., 2013).

Festészet

A Tate Galléria modern festészeti gyűjteményéből Miller kiválasztotta A-tól K-ig az összes festő képét, amelynek születési ideje ismert volt. 644 férfi 2979 képet festett, míg 95 nő 395-öt. A férfiak tehát nyolcszor több képet festettek. A teljesítmény 20 éves kortól kezdett nőni, és 35 éves korra érte el csúcsát, majd 40 éves kortól csökkenni kezdett (Miller, 1999). Kétszázharminchat vizuális alkotó vizsgálata azt bizonyította, hogy minél sikeresebb volt a férfi vizuális művész, annál több nőkapcsolata volt (Clegg és Nettle, 2011). A női alkotók viszont minél kreatívabbak voltak, annál inkább minőségi tartós kapcsolatra törekedtek.

Sport

Érdekes eredményre vezetett az a vizsgálat, amely professzionális teniszezőknél vizsgálta meg azt a feltevést, hogy a házasság lerontja a teljesítményt. Mint Kanazawa megállapította, az életkorral nem a szellemi hanyatlás miatt romlik a teljesítmény, hanem csökken a munkába való befektetés motivációja. Hiszen, ha az embernek már családja és gyerekei vannak, akkor már sikeresen "letudta" az élet nagy feladatát, nem érdemes annyira hajtania magát.

Daniel Farrelly és Daniel Nettle profi teniszezők teljesítményét vizsgálta meg házasságuk előtti és utáni évben, és összevetette ezt az azonos korú, azonos játékszínvonalú, de nem házas teniszezőkével (Farrelly és Nettle, 2007). Eredményük egyrészt igazolta, hogy a házasodni vágyok teljesítménye házasság előtt jobb volt, mint a házasodni nem szándékozó teniszezőknek, másrészt a házasságkötést követően a házas teniszezőknek annyira leromlott a teljesítménye, hogy most már eredményeiket felülmúlták a nem házas teniszezők.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Konklúzió

Az emberiség tudományos, kulturális fejlődését a nemi szelekció vitte és viszi ma is előre. A társadalmilag elismert szellemi teljesítmény udvarlási eszköz, ha nem is azt látjuk benne, amikor lenyűgöz minket egy regény, egy festmény vagy egy tudományos teljesítmény.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

Dawkins, R: Az önző gén. Gondolat, Budapest, 1986. Forditotta Síklaki István

Buss, D. M., Abbott, M., Angleitner, A., Asherian, A., Biaggio, A., Blanco-Villasenor, A., et al. (1990). International preferences in selecting mates: A study of 37 cultures. Journal of Cross-Cultural Psychology, 21, 5-47.

Rosenberg, J; Tunney, RJ: Human vocabulary use as display. Evolutionary Psychology 2008. 6(3): 538-549.

Fukui H. Music and testosterone. A new hypothesis for the origin and function of music. Ann N Y Acad Sci. 2001 Jun;930:448-51.

Miller, G. F.: Sexual selection for cultural displays. In R. Dunbar, C. Knight, & C. Power (Eds.), The evolution of culture. Rutgers University Press, New Brunswick, 1999. pp. 71-91

Kanazawa, S: Scientific discoveries as cultural displays: A further test of Miller's courtship model. Evolution and Human Behavior, 2000, 21:317-321.

Kanazawa, S: Why productivity fades with age: The crime-genius connection J. Res Pers, 2003, 37:257-272.

Lange, B. P., Schwarz, S., & Euler, H. A.: The sexual nature of human culture. The Evolutionary Review: Art, Science, Culture, 2013, 4, 76-85.

Clegg H, Nettle D, Miell D. Status and mating success amongst visual artists. Front Psychol. 2011 Oct 31;2:310.

Farrelly D., Nettle D: Marriage affects competitive performance in male tennis players. J Evol Psych, 2007, 5(1-4):141-148.