Szendi Gábor:
Az embert álmában is érhetik meglepetések

Az alvási paralízist vagy lidércnyomást többen élik át, mint ahányan ismerik. Így válik egy veszélytelen, érdekes élmény nyomasztó emlékké.

 

 

Source: www.Freepik.com

1981. január elején, egy téli reggelen a huszonkilenc éves Xiong Tou Xiongot holtan találták portlandi, oregoni otthonában az ágyban. Nem volt beteg; halála hirtelen és váratlanul következett be. Két nappal később Yong Leng Thao, egy negyvenhét éves férfi, egy portlandi kórházba szállítás közben halt meg, miután a felesége az ágyában fekve úgy talált rá, hogy nem reagál semmire. Mindkét elhunyt férfi laoszi Hmong menekült volt, akik rövid idővel korábban vándoroltak be az Egyesült Államokba. Halálukról Larry Lewman, Multnomah megye orvosszakértője értesült. A közelmúltbeli jelentések áttekintése során Lewman hamarosan két újabb, hirtelen, váratlan halálesetre bukkant. Továbbnyomozva, kiderült számára, hogy a frissen emigrált délkelet-ázsiaiak körében további rejtélyes esetek fordultak elő. Egy mintázat kezdett kirajzolódni: az összes áldozat váratlanul halt meg; mindannyian huszonöt és ötven év közötti férfiak voltak; mindannyian látszólag egészségesek voltak; és mindannyian alvás közben haltak meg. A Hmongok körében a hirtelen halálesetek a nyolcvanas évek közepén is folytatódtak. (Adler, 2011). Andrew Emery, The Guardian újságírója 2015-ben már 117 esetről tudott (Emery, 2015).

Valami megölte álmukban a Hmong férfiakat, de senki sem tudta kideríteni, hogy mi az. Nem volt nyilvánvaló oka a haláloknak. Fizikailag egyikük sem volt beteg. A Laoszból való emigráció és a közös kultúra kötötte össze őket, de semmi más nem.

A Hirtelen Megmagyarázhatatlan Éjszakai Halál szindróma világszerte figyelmet kapott, mióta 1917-ben először számoltak be róla. A szindróma jellemzője, hogy túlnyomórészt egészséges, fiatal, említésre méltó kórtörténettel nem rendelkező férfiakról van szó, akik alvás közben hirtelen meghalnak. A betegséget a Fülöp-szigeteken "Bangungut " , Thaiföldön "Lai Tai", Japánban "Pokkuri halál szindróma", Hawaiin "Álom betegség", Kínában "Hirtelen Férfihalál Szindróma", és Angliában "Hirtelen Felnőtt Halál Szindróma" elnevezésekkel illetik. A Hirtelen Megmagyarázhatatlan Éjszakai Halál gyakran fordul elő Délkelet-Ázsiában. Kínában a Hirtelen Megmagyarázhatatlan Éjszakai Halál főként délen fordul elő. A Hirtelen Megmagyarázhatatlan Éjszakai Halál előfordulási gyakoriságát Thaiföldön a 20-49 közötti férfiak körében 38/100 000 főre, a Fülöp-szigeteken évente 43/100 000 főre becsülik. (Chen és mtsi., 2016).

Shelley Adler, a téma egyik kutatója sok laoszi emigránssal készített interjút. Hmong férfiak és nők elmondták neki, hogy attól félnek, az ősök szellemei, akik Laoszban megvédték őket a bajtól, képtelenek lesznek átutazni az óceánon az Egyesült Államokba, és így sebezhetővé válnak a lelki veszélyeknek. Egy emigránsról két kutató ezt jegyezte fel:

"Az első éjszaka hirtelen, lihegve ébredt fel egy álomból, amelyben egy macska ült a mellkasán. A második éjszaka a szoba hirtelen elsötétült, és egy nagy fekete kutyához hasonló alak jött az ágyához, és ráült a mellkasára. Nem tudta ellökni magától a kutyát, és gyorsan kapkodta a levegőt. A harmadik éjszaka egy magas, fehér bőrű női szellem jött be a konyhából a hálószobájába, és ráfeküdt. A súlya miatt egyre nehezebben kapott levegőt. . . . Megpróbált az oldalára fordulni, de leszorítva érezte magát. Tizenöt perc múlva a szellem elhagyta őt.

A férfi elmondta, hogy ő és a testvére Laoszban tapasztaltak hasonló szellemekkel való találkozást: 'Azért vagyunk fogékonyak az ilyen támadásokra, mert nem követtük az összes gyászszertartást, amit a szüleink halála után kellett volna. Mivel nem tiszteltük megfelelően az emlékeiket, elvesztettük a kapcsolatot a szellemeikkel, és így nem maradt senki, aki megvédjen minket a gonosz szellemektől. Azt reméltem, hogy ha egy repülővel ilyen messzire repülök, hogy Amerikába jöjjek, az majd megvéd, de kiderült, hogy a szellemek még ilyen messzire is követhetnek'". (Adler, 2011).

Mint a beszámoló is mutatja, ezek az élmények nem mindig, vagy nem rögtön vezetnek halálhoz. Egy Hmong férfi ezt úgy magyarázta, hogy az ártó szellem támadásai az első találkozáskor ritkán, vagy egyáltalán nem halálosak. Jellemzően a halálos veszély csak azután lép fel, ha a Hmong ember nem képes vagy nem akarja kibékíteni a támadó szellemet.

Az alvási paralízis vagy lidércnyomás jelensége

Adler így írja le az alvási paralízis tipikus élményét: "Képzelje el, hogy nagyon fáradtnak érzi magát, lefekszik, és gyorsan elalszik. Pihenését azonban hamarosan megzavarja valamilyen zörgő zaj. Kinyitja a szemét, és az árnyékos sötétségben felismeri a hálószobája megszokott körvonalait, de amikor megpróbál felülni, rájön, hogy megbénult; képtelen mozgatni a karját vagy a lábát, de még a fejét sem tudja elfordítani. Hirtelen, dermesztő rettegéssel és elsöprő rémülettel érzi, hogy valami gonosz van jelen és közeledik. Küzd, és megpróbál segítségért kiáltani, de még mindig nem tud mozdulni, és hangot sem tud kiadni. A baljós lény egy pillanatra maga fölé magasodik, majd felmászik az ágyra, és nehézkesen a mellkasára telepszik, elnyomva a lélegzetét." (Adler, 2011)

Az alvási paralízis meglepően gyakori. Felmérések szerint az emberek 58%-a legalább egyszer átél alvási paralízist élete során, és az élményt kapcsolatba hozzák természetfeletti lények vagy kísértetek látogatásával, az UFOK általi elrablásokkal,s olykor hatására szexuális erőszak hamis emléke is kialakulhat (Parker és Blackmore, 2002). Amilyen gyakori ez a jelenség, annyira nem ismert, s ettől még racionálisan gondolkodó emberekben is félelmeket ébreszt. Elég csak a pánik jelenségére gondolni, hány ember retteg a következő rohamtól, miközben már többet átélt és megtapasztalta, hogy veszélytelen. Ugyanígy, ha valaki átél egy ilyen megmagyarázhatatlan, a semmiből előbukkanó, az alvót felkészületlenül érő félelmetes élményt, könnyen kialakulhat alvászavar. Egy páciensem azért félt az elalvástól, mert ahogy mondta, amikor éppen kezdene álomba zuhanni, olyan érzése támad, mintha meghalna. Ez valószínűleg az elalvásakor megjelenő alvási paralízis volt.

A probléma az, hogy a racionalitás csak felszíni máz, ami csak a mindennapi reális körülmények közt működik, de amint ősibb körülmények közé (éjszaka, sötét erdő, stb.) vagy ősibb állapotokba kerülünk (bénultság érzés, alvás), eluralkodik rajtunk a mágikus gondolkodás, amiben minden lehetséges. A reális és irreális világ közt még keskenyebb a határ a vallási hiedelmekben élőknek vagy a misztikus gondolkodásra hajlamosaknak. Ők már eleve egy elvarázsolt világban élnek, amiben semmi sem az, aminek látszik. Ha felkészületlenül éri, még egy materialista emberben is félelmeket keltenek az ilyen élmények, de egy szellemekkel teli világban élő embernél egy-egy ilyen élmény csak annak a bekövetkeztét jelenti, amitől esetleg titkon mindig is tartott. Ha vannak ártó szellemek, az ember sosem tudhatja, mikor sérti meg valamelyiket valamivel.

Fiziológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy az alvási paralízis összefügg a gyors szemmozgásos (REM) alvással. A REM alvást és az alvási paralízist egyaránt az izomtónus lecsökkenése jellemzi, miközben minden más tekintetben az éber állapot egyéb jellemzői figyelhetők meg. Nevezik ezért a REM-alvást paradox alvásnak is, hiszen a pszichofiziológiai mérések szerint az illető éber állapotban van, ugyanakkor éppen vadul álmodik. Persze, ha csak annyi volna az alvási paralízis, amennyit az elnevezése sugall, akkor csak az lenne ijesztő benne, hogy az illető pár percig nem tud megmozdulni.

De Parker és Blackmore összefoglalója szerint egy vizsgálatban a válaszadók 63%-a jelenlétérzésről számolt be, 35%-a nyomást érzett a mellkasán, 66%-a félt, 30%-a szokatlan zajokat hallott, 56%-uknak pedig szokatlan testérzései voltak. Egy másik vizsgálatban a résztvevők 30%-a érezte úgy, hogy valaki jelen van, 40%-a nyomást érzett a mellkasán, 72%-uk megrémült, 29%-uknak hallucinációi voltak, 15%-uk pedig tapintási hallucinációkat tapasztalt (Parker és Blackmore, 2002).

Azért lássuk be, a jelenlétérzés, azaz békés álmunkból ébredve valami ismeretlen lény jelenlétének az érzése elég rémisztő, pláne, ha ez már eleve félelemmel társul. Valaki így írta le ezt az élményt:"Csak tudtam, hogy ez a jelenlét ott van. Egy baljós jelenlét ... nem csak, hogy nem láttam, de nem tudtam megvédeni sem magam, nem tudtam semmit sem tenni". Egy másik beszámoló még érdekesebb: "A főiskolán kétszer tapasztaltam alvásparalízist. Tanúsíthatom, hogy az élmény milyen rettegéssel jár. Láttam - nem, éreztem - egy gonosz jelenlétet a bal oldalamon. Nem tudom megmondani, hogy mi volt benne a gonosz, vagy honnan tudtam, hogy olyan gonosz. De tudtam. Ahogy az élmény folytatódott, egyre közelebb jött. … Olyan rémülten ébredtem, mint még soha életemben… Amikor az alvásparalízisről olvastam, azonnal azonosítottam azt a jelenlétet (amely a látómezőm bal oldalán maradt) az Öreg Banyaként." (Madrigal, 2011) (Az "Old Hag" a magyar lidérc angol megfelelője).

Alvási paralízis és agyműködés

Ritkán találni utalást arra, melyik oldalon jelenik meg az a Gonosz Valami, ebben a beszámolóban azonban egyértelműen a baloldalra volt lokalizálható. Ha az idegrendszeri történésekre vagyunk kíváncsiak, ebből óhatatlanul a jobbféltekére asszociálhatunk, már csak azért is, mert a bal látómező a jobbféltekébe vetül. Az alvási paralízis során nem ritka a Testen Kívüli Élmény is, amiről a klinikai halál állapotából visszatértek oly gyakran beszámolnak. Ez a neurológiában már jól ismert jelenség. A hálószobába behatoló támadó hallucinációja alvásparalízis során minden érzékszervi modalitásban jelentkezik. Ezt a "betolakodót" gyakran egy árnyékszerű humanoid alaknak érzékelik. Ez az alak sem nem óriási, sem nem miniatűr, de a beszámolók szerint hasonlít az emberi test alakjára. A jelenséget a jobb halánték lebeny és fali lebeny találkozásánál található terület ingerlése váltja ki, és a rémisztő alak nem más, mint az alvási paralízist átélő saját testének a kivetítése (Jalal és Ramachandran, 2014).

A jelenlétérzés nem feltétlen jár negatív élménnyel, pl. egy hegymászó arról számolt be, hogy "Mindannyiszor, mikor egyedül másztam, volt egy erős érzésem, hogy kísér egy másik személy. Ez az érzés olyan erős volt, hogy teljesen megszüntette a magányérzetemet, amit egyébként szoktam érezni. Sőt olykor azt éreztem, hogy kötéllel össze vagyunk kötve, és ha én megcsúsznék, ő megtartana". Azonban, úgy tűnik, alvási paralízisben dominál a félelmetesség (Brugger és Regard, 1997). Jelenlétérzést kiválthat éhezés, oxigénhiány, intenzív stressz is, és ez járhat pozitív érzelmekkel is, mint pl. angyal vagy Isten látomása. Azonban, úgy tűnik, alvási paralízisben dominál a félelmetesség.

Michael Persinger agykutató egyik kísérleti személye, amikor a jobb halántéklebenyében epilepsziás kisülések keletkeztek, istenélményről számolt be. Persinger ebből arra gondolt, ilyen kisüléseket változó elektromágneses térrel ő is létre tud hozni, ezért munkatársaival készítettek egy sisakot, amibe beépítettek egy elektromágnest. A kísérleti személyek egy leszigetelt kamrában sötétben ültek, fejükön a sisakkal, és amikor az elektromágnes aktiválták, a kísérleti személyek 80%-nál jelenlétérzés élménye jelent meg. Neveltetés és kultúra függvénye volt, ki miként számolt erről be. A jelenség általában a baloldalon volt tapasztalható, és a félelemérzés vagy a furcsa szagok érzése (ami halántéklebeny epilepsziában előfordul) a jobbféltekei ingerléskor fordult elő. A balfélteke ingerlésekor jelenlétérzés nem alakult ki. Egy idevágó beszámoló:

"Baloldalamon egy árnyékot látok… valaki megérintette a baloldalamat… fényfelvillanások vannak… egy alagút élmény. Úgy érzem, mintha zsugorodnék és tágulnék. Bizsergő érzés a combomban… szexuális izgalom. Egy hideghullám fut végig rajtam. Látok egy… ez egy jelenés!" (Szendi, 2008).

Összességében tehát sok nyom a jobbféltekéhez vezet.

A kérdés most már csak az, hogyan vezet az alvási paralízis hirtelen halálhoz?

A voodoo halál és az alvási paralízis

A voodoo halált Walter Cannon írta le 1942-ben. Ez a különös halál akkor fordul elő, ha a természeti ember valami tabut sért vagy kiátkozzák. Az ilyen személyt általában a modern orvosi eszközökkel sem lehet megmenteni. Cannon feltevése az volt, hogy a szimpatikus idegrendszer túlaktivitása vezet a halálhoz (Cannon, 1942). Az alvási paralízis alatt bekövetkező Hirtelen Megmagyarázhatatlan Éjszakai Halál okaként is ezt szokták kutatók feszegetni, kimutatva, hogy sok ilyen halál hátterében különböző szívproblémák állnak (Bowker és mtsi., 2003). Ezzel csak az a gond, hogy kevés olyan ember él a fejlett országokban, akinél 50 felett ne lehetne valami elváltozást találni a szívben. Az ilyen haláleseteknél nem tudni, volt-e egyáltalán alvási paralízis élmény, azaz, ezekre az emberekre akár igaz is lehet, hogy a REM fázisra jellemző fokozott szívmunka torkollott valami aritmiába és ez vezetett a halálhoz. Csakhogy a laoszi Hmong fiatalon meghalt férfiaknál ilyet nem találtak.

A voodoo halál kérdését Stephen Porges tette helyre (Porges, 1997). Bizonyította, hogy az ősi holtnak tettetési reflex a fokozott paraszimpatikus aktivitással, azaz a megnövekedett vágusz tónussal áll kapcsolatban. Van egy újabb és egy ősibb váguszideg, utóbbi a félelmi válaszok testi válaszaiért felelős. Mivel a szívfrekvenciát elsősorban a jobbfélteke szabályozza és a stresszválasz is ide lokalizált, erős félelmi válasz esetén a hirtelen megnövekedett váguszhatás szívleállást okozhat (Wittling, 1995).

Egy másik lehetséges mechanizmus a Takotsubo kardiomiopátia, vagy "összetört szív szindróma". Komoly stressz hatására a megnövekedett szimpatikus aktivitás a koronária erek beszűkülését eredményezheti, és ez meggyengíti a balkamra vért pumpáló erejét. A jelenség idősebb nőknél szokott jellemzően előfordulni, s ilyen eseményen átesett nőknél stresszhatására csökkent vágusztónust találtak fokozott szimpatikus aktivitás mellett (Norcliffe-Kaufmann és mtsi., 2016). A szindrómára jellemző női túlsúly miatt kérdéses, hogy a férfiaknál gyakoribb Hirtelen Megmagyarázhatatlan Éjszakai Halál esetében ez a mechanizmus szóba jöhet-e.

Az alvási paralízis alatti élmények önmagukban is félelmetesek, ha ezekre még rárakódik az a vallásos félelem, hogy az ártó szellem jött büntetni, ez olyasfajta, szívmegállással járó halált okozhat, mint a voodoo halál.

Ha legközelebb átmeneti bénultsággal ébred, jusson eszébe ez cikk és várja ki agya teljes felébredését!

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre