Az endometriózis új felfogása és kezelése

Fordította: Szendi Gábor

Az endometriózis az egészségügy mostohagyermeke és sok nő "csak" fájdalmas menstruációnak hiszi

 

 

Source: www.Freepik.com

Most pedig az Oxfordi Egyetem Nuffield Női és Reproduktív Egészségügyi Tanszékének tudósai úgy tűnik, rájöttek, hogy miért van ez így. Kutatásuk szerint az endometriózis, valamint az autoimmun és autoinflammatorikus betegségek, köztük az MS is, közös biológiai alapon nyugszanak (1).

"Ez a vizsgálat valódi változást jelent az endometriózis megértésében" - mondja Nilufer Rahmioglu, posztdoktori kutató és a tanulmány társszerzője (2). "Egy sokkal világosabb kép kezd kialakulni - mintha egy régóta hiányzó darabot illesztenénk be a kirakósba -, amely segíthet megérteni nemcsak az endometriózist, hanem azt is, hogy hogyan illeszkedik az immunrendszerrel kapcsolatos betegségek szélesebb körébe."

Mit tudunk az endometriózisról?

Az endometriózisról kevés biztosat tudunk. A betegség becslések szerint a nők körülbelül 10%-át érinti, különösen a reproduktív korúakat (3). A valódi előfordulási arány azonban valószínűleg magasabb: az endometriózist krónikusan aluldiagnosztizálják, és az érintettek évekig azt hallgathatják, hogy csak "fájdalmas menstruációjuk" van.

A betegség neve az "endometrium" szóból származik, amely a menstruáció során havonta leváló szövet. "Normális esetben ez a szövet úgy borítja a méhet, mint a szőnyeg a padlót" - magyarázza Shree Datta szülész-nőgyógyász szakorvos (4). "De képzelje csak el, hogy szőnyeget talál az ajtón vagy a mennyezeten." Amikor az endometrium szövet olyan helyeken növekszik, ahol nem kellene, például a petefészkeken, a petevezetékeken, a hólyagon és a beleken, ez számos súlyos tünethez vezethet: meddőséghez, fáradtsághoz és - mindenekelőtt - fájdalomhoz a medence területén, a hólyagban és a belekben, valamint szex közben.

Az ok is tisztázatlan. "Még mindig a 19. század végéről és a 20. század elejéről származó elméleteket követjük" - mondja Thomas Bainton, szülész-nőgyógyász szakorvos (5).

1940-ben az amerikai nőgyógyász, John Sampson azt állította, hogy a betegséget "retrográd menstruáció" okozza (6), amelynek során a menstruációs vér visszaáramlik a medenceüregbe, ahelyett, hogy kilépne a testből. Ez a mai napig népszerű elmélet, azonban nem tisztázott, hogy ez a viszonylag gyakori jelenség miért és hogyan vezethet az endometriumsejtek más szervekbe való beágyazódásához. A gyulladás is a kutatások középpontjában áll. Júniusban egy nagy svéd tanulmány megállapította, hogy a születéstől 15 éves korig tartó kedvezőtlen élettapasztalatok - például a gyakori költözés vagy a szülők kábítószer-problémái - növelhetik a nők endometriózis kialakulásának valószínűségét (7). A tanulmány szerzői szerint ez a szervezetben kialakuló magasabb gyulladásos szintnek tudható be.

Más rejtélyek is fennmaradnak. Bár a nőknél négyszer-hétszer nagyobb a valószínűsége a diagnózisnak, ha elsőfokú rokonuknál is diagnosztizálták a betegséget, nincs egyértelmű mintázat a családokban, ami arra utal, hogy a betegség genetikai és epigenetikai tényezők együttes hatásának eredménye lehet (8). Úgy tűnik, hogy az ösztrogén elősegíti a méhnyálkahártya szövetének növekedését a méhen kívül - a tünetek az ösztrogénszint csúcsán fokozódnak, és a menopauza idején enyhülnek -, de a pontos mechanizmus nem tisztázott.

Az autoimmun kapcsolat

Sokak számára fájdalmasan egyértelmű, hogy az endometriózis gyakran más egészségügyi problémákkal együtt jelentkezik. A kutatások már régóta kimutatták az összefüggést számos autoimmun betegséggel (9), míg egy idei meta-elemzés megállapította, hogy az endometriózis 23%-kal növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, és 13%-kal növeli a magas vérnyomás kockázatát (10). Más kutatások is feltárták a petefészek- és emlőrák kockázatának lehetséges emelkedését (11).

"De egyik sem foglalkozott igazán az okokkal" - mondja Rahmioglu. A brit Biobank adatai alapján, több mint 8000 endometriózis-eset és közel 65 000 immunrendszerrel kapcsolatos betegségben szenvedő nő adatai alapján, Rahmioglu és kollégái megvizsgálták az endometriózis és 31 különböző immunrendszerrel kapcsolatos betegség, köztük az MS, a cöliákia, a pikkelysömör és az osteoarthritis közötti összefüggést. Megállapították, hogy az endometriózisban szenvedő nőknél 14 százalékkal magasabb volt az esélye egy immunológiai betegség kialakulásának, mint az endometriózisban nem szenvedő nőknél, de ez a kockázat tovább nőtt: 21 százalékkal magasabb volt az esélye, hogy legalább két immunológiai betegségben szenvedjenek, és 30 százalékkal magasabb, hogy életük során legalább háromban szenvedjenek.

Eddig minden összhangban volt a korábbi kutatásokkal. De aztán jött az áttörés. Hatalmas mennyiségű genetikai és egészségügyi adat felhasználásával a kutatók több ezer ember teljes genetikai térképét átvizsgálták, hogy megtalálják azokat a kis különbségeket, amelyek összefüggésbe hozhatók a betegséggel. Ezután még tovább mentek, és egy másik módszert alkalmaztak, hogy megnézzék, vajon az egyik betegség valóban okozhat-e egy másikat. Ennek során több olyan helyet találtak az emberi DNS-ben, amelyek úgy tűnik, hogy mind az endometriózisra, mind az autoimmun betegségekre, például az SM-re, az osteoarthritisre és a rheumatoid arthritisre hatással vannak.

"Az ilyen, klinikai és genetikai adatokat integráló nagyszabású vizsgálatok egyedülálló lehetőséget nyújtanak a betegségek mechanizmusainak megértéséhez" - mondja Andrew Horne, klinikus és kutató (12). A vizsgálat nem csupán a korrelációt vizsgálja, hanem azonosítja az alapul szolgáló közös genetikai mechanizmusokat, ami szilárd biológiai alapot nyújt annak megértéséhez, hogy ezek a betegségek miért fordulnak elő együttesen - mondja.

Rövid távon ez az endometriózis és az autoimmun betegségek esetében egyaránt a korai beavatkozás lehetőségét jelzi. Az oxfordi csapat például egy potenciális ok-okozati összefüggést is feltárt az endometriózis és a rheumatoid arthritis között, ami azt jelenti, hogy az egyik jelenléte hozzájárulhat a másik kialakulásához. Az állapotok közötti kapcsolat ismerete azt jelenti, hogy az egyikben szenvedőket szorosabban figyelemmel lehet kísérni a másik kialakulásának tekintetében, így a kezelés korábban megkezdhető. "Bár ez még nem része a rutin klinikai gyakorlatnak, az alapokat már lefektették az olyan kutatások, mint a miénk" - mondja Rahmioglu.

"Meghatároztunk bizonyos genetikai variánsokat és géneket, amelyeket tovább kell vizsgálni" - mondja.

Az endometriózis kezelésének jövője

De talán a legfontosabb az endometriózissal élő milliók számára, hogy a felfedezés új kezelési lehetőségeket ígér. "Ennek a kapcsolatnak a feltárása nemcsak izgalmas, hanem ígéretes új lehetőségeket is nyit meg a beavatkozás terén, és olyan terápiák kifejlesztéséhez vezethet, amelyek egyszerre több betegséget is kezelhetnek" - mondja Horne.

Az endometriózist és az autoimmun betegségeket előidéző átfedő útvonalak feltárása új kezelések kifejlesztéséhez és a meglévő gyógyszerek új célra való felhasználásához vezethet. "Az a tény, hogy most már látjuk a közös genetikai felépítést ezekben a betegségekben, lehetőséget nyit arra, hogy hasonló biológiai folyamatok játszanak szerepet az endometriózisban szenvedő nők alcsoportjaiban, és talán már nem kell a nulláról kezdenünk a már használatban lévő kezelések tesztelését" - mondja Rahmioglu. Bár klinikai vizsgálatokra továbbra is szükség van annak megállapításához, hogy az autoimmun betegségek kezelésére már jóváhagyott gyógyszerek hatékonyak-e az endometriózis esetén, ez az út lényegesen rövidebb és olcsóbb, mint egy teljesen új gyógyszer kifejlesztése.

"Ez éveket takaríthat meg" - mondja.

Gardiner számára meglepő, hogy ez a kapcsolat csak most vált egyértelművé. "Azt hittem, hogy az MS és az endometriózis között már régóta ismert összefüggés van" - emlékszik vissza. "Pontosan emlékszem arra a pillanatra, amikor rájöttem a lehetséges összefüggésre - az endometriózis diagnózisom után nem sokkal a kórház folyosóján sétáltam, és azt gondoltam: 'Várjunk csak, ezek a betegségek összefüggnek egymással?'" Elmondta ötletét orvosainak, akik egyetértettek vele. Ez több mint egy évtizeddel azelőtt történt, hogy Rahmioglu csapata sejtszinten összekapcsolta a betegségeket. "Nagyon örülök, hogy a kutatások végre rávilágítanak erre, de ugyanakkor frusztrál, hogy ilyen sokáig tartott" - mondja Gardiner, aki sok más, szintén mindkét betegségben szenvedő emberrel találkozott. "Ez nem lehetett véletlen."

Az a tény, hogy a kutatások új megértést hoznak az endometriózisról, reményt ad, ami a kutatók és az endometriózissal élők szerint hiányzik a meglévő kezelésekből. "Jelenleg háromféle kezelési lehetőség áll rendelkezésre" - mondja Joel Naftalin, a nőgyógyászati tanácsadó (13): vény nélkül kapható vagy vényköteles fájdalomcsillapítók; hormonális módszerek, például fogamzásgátlók, amelyek a reproduktív rendszer "leállításával" gátolják az endometriózis növekedését; vagy a szövet műtéti eltávolítása.

Ezeket gyakran kombinálják, de a kutatók szerint a kezelések általában nem elég hatékonyak (14). Az endometriumszövet eltávolítására vagy roncsolására irányuló műtét nem garantálja, hogy az nem tér vissza, míg a hormonális kezeléseknek vannak mellékhatásaik és szövődményeik, például a termékenység és a szexuális funkciók csökkenése. "Néhány, súlyos tünetekkel küzdő betegnek ezek segíthetnek, de például azoknak, akik terhességet terveznek, nem alkalmasak."

Az újrahasznosított autoimmun kezelések jelentősen kiegészíthetik a meglévő terápiákat. Néhány tudós máris hasonló irányokat kutat. Bainton egy egyéves tanulmányban vesz részt, amelyben súlyos endometriózisban szenvedő résztvevők havonta kapnak infúziót egy immunterápiás gyógyszerből, amelynek célja a betegség kialakulásához hozzájáruló fehérje hatásának csökkentése. "Az endometriózis immunterápiás kezelése új távlatokat nyit" - mondja, és úgy becsüli, hogy a gyógyszer 2030-ra elérhetővé válhat.

A bizonyítékok arra is utalnak, hogy a gyulladás - az autoimmun betegségek kialakulásában szerepet játszó immunválasz - célzott kezelése lehet a megoldás az endometriózisra. Tavaly a Yale-i kutatóknak sikerült azonosítaniuk és megtámadniuk az endometriózis gyulladásával összefüggő sejteket (15). Azáltal, hogy kiiktatták ezeknek a sejteknek egy kulcsfontosságú fehérjéjét, sikerült csökkenteniük az endometriózishoz hasonló elváltozásokat egérmodellekben.

Talán még jelentősebb azonban az, hogy mit jelent az endometriózis iránt megújult tudományos érdeklődés. A betegség kezelési lehetőségeinek hiánya régóta problémát jelent, nemcsak a betegség összetettsége miatt, hanem a nők egészségével kapcsolatos kutatások történelmi hiánya miatt is. "De a széljárás változik" - hangsúlyozza Rahmioglu. "A finanszírozó szervezetek egyre inkább tudatában vannak annak, hogy ez egy nagyon gyakori és megoldatlan betegség." Azok számára, akik most keresik a gyógyírt endometriózusukra, változások nem jöhetnek elég hamar.

Szerencsére a tudósok optimistán tekintenek az endometriózis kezelésének következő évtizedére. "Remélhetőleg változás következik be a betegség megértésében, beleértve annak immunológiai, genetikai és epigenetikai mechanizmusainak multifaktoriális természetét is" - mondja Mohamed Mabrouk, nőgyógyász szakorvos és az Európai Endometriózis Liga elnöke (16).

"Nem csak egy összefüggést figyelünk meg - közös genetikai gyökereket fedezünk fel, amelyek fontos biológiai nyomokat és lehetséges célpontokat adnak a jövőbeli terápiákhoz. Ez valódi esélyt ad nekünk az endometriózis kezelésében elért előrelépés felgyorsítására, amely területen évtizedek óta korlátozott az innováció. A cél az, hogy a genetikai információkat ne csak a betegség kockázatának megértésére használjuk, hanem annak kezelésére is - hogy a kezelés korábban, gyorsabban és személyre szabottabban történjen."- mondja Rahmioglu.

Az endometriózis diagnózisának felállítása

Az endometriózis gyanújától a diagnózisig vezető út meglepően hosszú időt vehet igénybe. A legújabb tanulmányok szerint bár világszerte átlagosan 6,6 év telik el a tünetek megjelenése és a diagnózis között, az országok között óriási eltérések vannak: az Egyesült Királyságban átlagosan nyolc év, Brazíliában pedig körülbelül három év. A kutatók a diagnózis késedelmét a betegségről való általános és szakmai ismeretek hiányával, valamint azzal magyarázzák, hogy a tünetek más fájdalmas állapotok tüneteit is utánozhatják. Az endometriózissal élők azonban gyakran arról számolnak be, hogy tüneteiket figyelmen kívül hagyják. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy évtizedek óta a betegség megerősítésének "arany standardja" a laparoszkópos vizsgálat. "De ez egy invazív vizsgálat, amelynek megvannak a maga kockázatai és szövődményei" - mondja Mohamed Mabrouk.

Az orvosok azonban egyre több eszközzel rendelkeznek a diagnózis megkönnyítésére, például transzvaginális ultrahanggal vagy MRI-vel. Andrew Horne reménykedik a betegség azonosítására és előrehaladásának nyomon követésére alkalmas vérvizsgálatok kifejlesztésében. "A kutatók azonosítottak olyan fehérje biomarkerek csoportját, amelyek az endometriózisban szenvedő nőknél más szinten vannak jelen, mint azoknál, akik nem szenvednek ebben a betegségben" - magyarázza.

Ausztrál kutatók a menstruációs vér felhasználásával történő diagnosztizálási lehetőségeket vizsgálják (17), míg az Egyesült Államokban a Baylor College of Medicine tudósai megteremtették az alapokat egy székletvizsgálat kidolgozásához (18). "A menstruációs vérben a kutatók olyan fehérjéket találtak, amelyek szintje magasabb az endometriózisban szenvedő nőknél, ami arra utal, hogy ezek nem invazív biomarkerként szolgálhatnak" - magyarázza Horne. Az ilyen vizsgálatok reálisan az elkövetkező öt-tíz évben lesznek elérhetők, mondja.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre