Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi G:
Az oltáskritika nem csecsemőgyilkosság

2016 nov. 22-én az Origo-n jelent meg dr. Kunetz Zsombor tollából egy személyeskedő írás az oltáskritikusokról, melyben én is meg lettem nevezve, mint aki oltásellenességből kívánok meggazdagodni. A hangulatkeltés, mások karaktergyilkolászása bumerángként üt vissza. Elég rosszul áll az oltáspártiak helyzete, hogy ilyen alantas érveik volnának csupán.

 

Google hirdetés

 

Több levélíró is felhívta a figyelmemet arra a pamfletre, ami nov. 24-én az Origón jelent meg dr. Kunetz Zsombor tollából. Ebből keveset tudtunk meg az oltásokkal kapcsolatban, annál több személyeskedés olvasható az írásban. Az ilyen írások általában alantas ösztönökre építenek: félelemre és irigységre. A cél az, hogy ne az ellenoldal érveit cáfoljuk, hanem kezdjük ki az ellenfelet becsületességében. A pamflet leadjében az oltáspártiak ismert példája csapódik az olvasó arcába. Aki már látott pár óra alatt meghalni egy ártatlan kisgyermeket olyan betegségben, ami ellen van védőoltás, az többet nem merne az oltásokkal kapcsolatban kritikát megfogalmazni. Ne vegye senki cinizmusnak a részemről, ha azt mondom: aki látott már autó által elgázolt kisgyermeket, az többé nem ülhetne tiszta lelkiismerettel autóba. Az ilyen mondatok az érzelmi manipuláció tanítható mintapéldái. Gyorsan eljutunk oda, hogy az oltáskritikusok tehát gyermekgyilkosok; hogy népellenségek, a társadalmi rend lerombolói - netán alacsonyabb rendű emberfaj? Be kéne őket tiltani? Az írástudó felelőssége, hogy végiggondolja, milyen emlékeket és asszociációkat ébreszt fel fogalmazásmódjával. A szavakkal nem szabad felelőtlenül dobálódzni.

A nyitó sorokban megtudhatjuk, hogy az aljas pénzsóvár Andrew Wakefield miként vezette orránál fogva az autista gyerekek szüleit hamisított tanulmányával, majd később ennek a gazembernek a hazugságaiból miként bontakozott ki az oltásellenes mozgalom. Később megtudhatjuk, hogy a "Szendi-félék" jól meggazdagodnak a "konteókból". (Bevallom, rá kellett keresnem, mi is az a konteó, mivel összeesküvéselméletekben eddig sem, ezután sem fogok utazni, így még a szót sem ismertem. A konteó összeesküvéselméletet jelent).
Nézzük csak, hogyan gazdagodnak meg a "Wakefield- és Szendi-félék". Wakefieldet kiközösítették a tudományos közösségből, bevonták orvosi diplomáját, elüldözték Angliából, a hazájából. Igazi sikertörténet, vesszőfutása során bizonyára dögre kereste magát. S ha már meg lettem említve, mint konteo-milliomos, érdemes felidézni az én meggazdagodás-történetemet is. 2006-ban a pszichiátria 30 milliós kártérítési igénnyel beperelt (amiből végül nem lett semmi), majd 2007-ben fél óra alatt elbocsájtottak tudományos munkatársi állásomból, amit 14 éven át volt szerencsém betölteni. Ez is amolyan igazi irigylésre méltó karrier-történet. Könyvet oltásról soha nem írtam, oltással kapcsolatos nézeteimet ingyen szoktam közzé tenni. Ennyit erről.

A viszontszemélyeskedéstől tartózkodom, csak sárdobáláshoz vezetne. Különben is. Elolvasva Kunetz Zsombor blogjának néhány írását, egy bátor, szókimondó embert ismerhetünk meg, aki nem rejti véka alá nemtetszését. Amolyan watchdog, ami angolszász területen amolyan jogvédőt, fogyasztói érdekvédőt jelent. Szó szerint őrző kutya. De most ebből a cikkből úgy tűnik, ezt az őrzőkutyát bárkire rá lehet uszítani. Egy vérebtől ezt el is várjuk, de egy közéleti watchdogtól intelligensebb prédaválasztást várhatnánk el, pl. hogy ne marjon bele saját fajtájába, a többi watchdogba. Hogy lehet úgy közérdekeket védeni, hogy csak az a közérdek, amit ő gondol annak.

Sokat nem érdemes Wakefield "meggazdagodástörténetével" foglalkoznunk, mert ha igaz volna is az anyagi érdekeltsége, ennek semmi köze állításai igazságtartalmához. Jól tudjuk, hogy a gyógyszeripar bármilyen hamisított vizsgálat számára "szerzőnek" 5-10 ezer dollárért szokott neves professzorokat vásárolni. A saját nevük alatt publikáló kutatók sem ingyen szoktak dolgozni, és én sem attól gondolnám igaznak vagy hamisnak Kunetz Zsombor cikkét, hogy pénzt kapott-e érte, vagy lelkesedésből írta.

Túl a fő érvként használt személyeskedő, lejárató hangvételen, a fő probléma Kunetz írásával, hogy tele van tévedésekkel, végiggondolatlanságokkal. Wakefield és munkatársai tanulmányát kevesen olvasták, annál többen becsmérlik személyét. A tanulmány visszavonásakor jómagam is írtam erről (https://www.tenyek-tevhitek.hu/oltas-es-autizmus.htm). Ha valaki elolvasná az eredeti tanulmányt (az iménti idézett oldalam alján a cikk letölthető), igazából elcsodálkozna, miért lett ebből ekkora botrány. A közlemény vállaltan egy elővizsgálat volt, s a szerzők csupa feltételes módban fogalmazva arról tudósítottak, hogy bizonyos bélrendszeri elváltozások kapcsolatban lehetnek az autizmussal, s ezen elváltozások mintha következetesen a MMR oltást követően jelentek volna meg. Az oltáskritikát nem Wakefield találta ki, hiszen pont azért kérték fel szakértésre autizmus ügyben, mert már tőle függetlenül is régóta felvetődött ez a gyanú.
A cikk végén fel van sorolva 13 munkatárs, tételesen meg van adva, ki mit csinált a kutatásban. Amikor teljes pályás letámadás indult Wakefield ellen, akkor - 12 év után - egy csapásra mind a 13 szerző "rájött", hogy Wakefield csalt. Wakefield a kutatás vezetője volt, nem ő mérte meg a B12 vitamin szintjét, nem ő értékelte a gyerekek autizmusát, stb., stb. Vagy meghamisította Wakefield 13 munkatársa önállóan végzett részfeladatát is- vagy 13 embert súlyosan megfélemlítettek, hogy valljon Wakefield ellen. A vak is látja, ha látni akarja, hogy ez utóbbiról volt szó. Ha Wakefield mondjuk csak a közleményben hamisította volna meg az adatokat, akkor már a lektori szakaszban tiltakoztak volna a szerzőtársak, nem 12 év után, amikor "megkérték" őket erre.

Végül, téves azt állítani, hogy az MMR oltás nem áll kapcsolatban az autizmussal. 2005-ben jelent meg egy gyermekgyógyászati lapban a CDC (Amerikai Járványügyi Hivatal) által levezényelt ilyen irányú kutatás, amelynek 2005-ben valóban ez volt a konklúziója. Csakhogy azóta előállt a vizsgálat akkori vezető kutatója, és bevallotta, hogy az adatokat meghamisították. Fekete amerikai gyerekeknél több mint háromszoros autizmus kockázatot eredményezett az MMR oltás. Erről lehet olvasni a webszájtomon is. A kérdést már az amerikai kongresszus tárgyalja. És ez csak egy látványos beismerés, elég sok közvetett adat bizonyítja, hogy "valami nem stimmel" az oltások körül.

Aztán jó lenne nem keverni a szezont a fazonnal. Az összeesküvéselméletet gyártók (oltás=népirtás) nem azonos műfajt képviselnek azzal a sok felkészült kutatóval és orvossal, akik az oltásokkal kapcsolatos kritikákat megfogalmazzák. Van, aki az önkéntesség mellett érvel, van, aki az oltások biztonságosabbá tételéért fogalmaz meg kritikát. Én ez utóbbin szeretnék "meggazdagodni". Még nem sikerült, de ki tudja. Részemről az oltáskritika nem elvi alapon az oltások ellen, hanem a súlyos mellékhatásokat okozó oltások ellen fogalmazódik meg. Írásaim végén mindig megadom a tudományos szakfolyóirati forrásokat, bárki ellenőrizheti azokat. Írásaim leginkább azt célozzák, hogy az oltóanyagipar vegye komolyabban az oltásbiztonságossági és hatékonysági kutatásokat. A fogyasztókat pedig tájékozott döntéshez szeretnem hozzásegíteni a választható oltások kérdésében.

A szerző az indulatos vagdalkozásában sajnos elveszíti a józan ítélőképességét, és előítéletek rabjává válik. Az oltások nem lehetnek szent tehenek, amiket érinteni sem lehet, bármekkora kárt is okoznak. Az oltóanyagipar nem a jótevőnk, hanem gyárt valamit, aminek a minőségét igenis ellenőrizni kell(ene). Éppen az állami védelem biztosította monopólium, és az oltóanyagipart kiszolgáló propaganda kényelmesíti el az oltóanyagipart, s altatja el a lakosság éberségét. Megannyi sokáig tagadott gyógyszermellékhatás okozta tragédia vezetett oda, hogy végül bevezették a placebokontrollos vizsgálati módszert, és számos más ellenőrzési módszert. Ezek együtt sem tudták megakadályozni, hogy mondjuk a Vioxx nevű fájdalomcsillapító szedésébe ne haljon bele 50 ezer ember. Az oltásokban nincs okunk jobban bízni, mint a gyógyszerekben. Az oltáspártiak mégis azt szeretnék elérni, hogy pisszenést se halljanak az oltásokkal kapcsolatban. Elfogadhatatlan, hogy járulékos, elkerülhetetlen áldozatnak tekintsük azokat, akik oltások következtében meghalnak, megnyomorodnak, autoimmun betegség, autizmus vagy neurodegeneratív betegségek árnyékolják be életüket. Ne játsszuk a naivat. Az elmúlt 30-40 évben 200 gyógyszert vontak vissza veszélyes vagy halálos mellékhatások miatt. Miért volna hát az oltóanyaggyártás tévedhetetlen? A józan vitának nem kedvez, hogy vannak elvakult összeesküvés talaján állók, akik minden oltást azonnal betiltatnának. Vannak egyházak, amelyek minden orvosi beavatkozást, még az életmentőt is ellenzik. Míg azonban az oltáskritikát mindig összemossák a legszélsőségesebb nézetekkel, addig az orvostudományi kritikát nem szokták összemosni az orvoslásellenességgel. Hiszen sok kutatónak az a dolga, hogy vizsgálja a gyógyszerek, de az oltások mellékhatásait is. Vajon az oltáspártiak miért kapva-kapnak az alkalmon, hogy a legszélsőségesebb oltásellenesekkel azonosítsanak minden józan oltáskritikust? A magyarázat elég nyilvánvaló: olcsóbb minden eszközzel tagadni az oltások esetleges kockázatait, mint drága ellenőrző vizsgálatokat végezni, aminek a vége hatalmas kártalanítási perek és drága, az oltások továbbfejlesztését szolgáló kutatások lefolytatása volna. Ennél olcsóbb a kritikát elnyomni. Nem tételezem fel a szerzőről, hogy lepaktált az oltóanyagiparral, de akarja, nem akarja, mégis rossz érdekeket szolgál írásával.Beállt abba a csapatba, amely minden ellenvéleményt üldözendőnek tart, akár méltatlan eszközökkel és stílussal is. Az is elgondolkodtató, vajon a szélsőséges oltásellenességet nem éppen a szülői tehetetlenségérzés és félelem szüli-e. Mit tehet a szülő, ha aggályait folyamatosan nevetségesnek minősítik, rendőri erővel érik el, hogy beadják azt az oltást, amiről őt nem győzték meg, hogy valóban veszélytelen. Oltási szövődmények és halálesetek igenis vannak, akkor is, ha gőzerővel ezt hivatalosan tagadni akarják. Polgári engedetlenséget tanúsít legjobb meggyőződése szerint, mert nem lát más eszközt gyermeke megvédésére. Számos országban kezdik komolyan venni az influenza oltások okozta narkolepszia járványt, vagy a HPV okozta szövődményeket.
Az oltásokkal kapcsolatos problémáknak elég nagy és egyre növekvő a szakirodalma; a szerzőnek javaslom, forrásnak ne az elvakult oltáspártiak hasonló színvonalú kirohanásait tekintse, hanem olvasson utána a kérdésnek. Az oltáskritikát úgyis csak ideig-óráig lehet elnyomni, mert a kutatási eredmények a változást előbb-utóbb kikényszerítik.

Az oltásokkal kapcsolatos tudományos kritikákról itt olvashat további írásokat

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre