Forrás:Thomas Yengst, Heather Ray, Karl Jablonowski, Brian S. Hooker: Comparative Health Outcomes of Vaccinated versus Unvaccinated Children: A Retrospective Cohort Analysis
Fordította, szerkesztette: Szendi Gábor
A vizsgálat szerint az oltott gyerekek az oltatlanohoz képest sokkal betegesebbek
Source: www.magnific.com

Összefoglalás
Háttér/Célkitűzések: A kiterjesztett gyermekkori oltási program hosszú távú egészségügyi kimenetelei továbbra sem megfelelően jellemzettek. A meglévő összehasonlító tanulmányok az oltott gyermekek körében megnövekedett kockázatot jeleztek a idegfejlődési, allergiás és fertőző megbetegedések tekintetében.
Módszerek: Nyolc amerikai gyermekgyógyászati rendelő elektronikus egészségügyi adatait elemezték 6 239 gyermek esetében. Az oltási státuszt két csoportra osztották: legalább egy oltás 13 hónapos kor előtt, illetve soha nem kapott oltást. Kilenc klinikai állapotot - fejlődési késleltetés, nátha, légzési rendellenességek, hányinger/hányás, fülgyulladás, légúti betegség, bőrkiütés, streptococcus fertőzés és láz - értékeltünk az ICD-9/10 kódok alapján.
Eredmények: A 13 hónapos kor előtti oltás szignifikánsan 80%-kal megnövelte az orrgyulladás, a 100%-kal a fülgyulladás, 60%-kal a légúti betegség és a 130%-kal streptococcus fertőzés kockázatát (mindegyik p < 0,001). A fejlődési késés kockázata szignifikánsan 40%-kal megnövekedett a 10 vagy több oltás esetén. A streptococcus fertőzés esetében az oltások számával lineárisan 50-240%-kal nőtt a kockázat. A lányoknál különösen erős összefüggés mutatkozott, a streptococcus fertőzés kockázata 160%-kal nőtt.
Következtetések: Az oltás szignifikánsan megnövekedett kockázattal járt számos akut és krónikus betegség tekintetében. Sürgető szükség volna további kutatásokra.
1. Bevezetés
Az oltást széles körben a modern közegészségügy egyik legjelentősebb vívmányaként népszerűsítik. A születéstől 6 éves korig terjedő gyermekek jelenleg akár 36 Magyarországon 11-et) oltási adagot kapnak 17 (Mo.-on 11-12) különböző fertőző betegség ellen, a korábbi Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (CDC) által ajánlott oltási ütemterv szerint [1]. Az 1 és 2 éves korra a CDC körülbelül 21 (Mo. 7), illetve 28 (Mo. 11) oltási adag ajánlott.
Annak ellenére, hogy a kritikus fejlődési szakaszokban az antigénekkel és más oltóanyag-összetevőkkel való expozíció megnőtt, a teljes körűen beoltott gyermekeket oltatlanokkal összehasonlító vizsgálatok rendkívül ritkák. Az egyes oltóanyagok esetében rövid távú klinikai vizsgálatokat végeznek, de az oltások halmozódó következményei nagyrészt ismeretlenek maradnak [2].
Az orvosi közösség elismeri, hogy az oltás egészségügyi kockázatokkal jár, beleértve a halált is [4]. Az uralkodó narratíva azonban azt állítja, hogy a nemkívánatos események rendkívül ritkák, és az általános haszon indokolja őket. Ez az állítás továbbra is fennáll annak ellenére, hogy szinte teljesen hiányoznak azok a tanulmányok, amelyek valóban beoltatlan kontrollcsoportokat alkalmaznak. [5].
1.1 Korábbi összehasonlító tanulmányok
Kis számú, de módszertani szempontból fontos szakirodalom létezik az oltott és a teljesen beoltatlan gyermekek összehasonlításáról, és az eredmények rendkívül konzisztensek.
Enriquez és munkatársai (2005) elemzésükben összehasonlították az önbevallás alapján megállapított atópiás betegségek előfordulását. Csoportjuk 515 soha nem oltott és 239 teljesen beoltott gyermeket tartalmazott. Az eredmények szerint az asztma előfordulási aránya a teljes körűen beoltott gyermekek körében 21,3% volt, szemben a soha nem beoltott gyermekeknél mért mindössze 3,7%-kal (p < 0,0005). [6].
Mawson és munkatársai (2017) keresztmetszeti vizsgálatot végeztek 666, 6-12 éves, otthon tanított gyermek bevonásával. A 261 beoltatlan gyermekhez képest az oltott gyermekeknél szignifikánsan 210%-kal magasabb volt az idegfejlődési rendellenességek (NDD) előfordulásának valószínűsége. [7]. Ugyanezen adathalmaz kiegészítő elemzésében Mawson és munkatársai (2017) kimutatták, hogy a koraszülött, oltott gyermekeknél 13,9-szer nagyobb volt az NDD kialakulásának valószínűsége, mint a normális időben született, oltatlan gyermekeknél [8].
Mawson és Jacob (2025) a "Science, Public Health Policy and the Law" című folyóiratban megjelent cikkükben jelentősen kibővítették ezt a vizsgálatot, és elemezték a floridai Medicaid segítségkéréseket 47 155 olyan kilencéves gyermek esetében, akik születésüktől kezdve folyamatosan be voltak jelentkezve a programba. Az eredmények egyértelműek voltak: az oltott gyermekek 27,8%-ánál legalább egy NDD diagnózist állapítottak meg, szemben az oltatlan gyermekek 11%-ával, ami 3,12-szeres kockázatot jelentett. Az autizmus spektrum-zavar (ASD) esetében a dózis-válasz gradiens különösen szembetűnő volt - azoknál a gyermekeknél, akik 11 vagy több oltási alkalmon vettek részt, 4,4-szer nagyobb volt az ASD kialakulásának a kockázata, mint az oltatlanoknál. A koraszülés és az oltás együttes hatása 39,9%-os NDD előfordulási arányt eredményezett, szemben a nem oltott koraszülöttek 15,7%-os arányával, ami 3,58-szoros kockázatot jelentett [9].
Hooker és Miller (2020) három gyermekgyógyászati rendelőben elemezte az egészségügyi következményeket, összehasonlítva az élet első évében beoltott gyermekeket a beoltatlanokkal. Megállapították, hogy az oltás 2,18-szeres kockázatot jelentett a fejlődési lemaradásokra, 4,49-szeres kockázatot asztmára és 2,13-szoros kockázatot fülfertőzésekre. Az élet első évében beadott oltások növekedésével nőtt a kockázat is, egy további elemzés kimutatta, hogy a fejlődési lemaradás kockázata lineárisan nőtt, ahogy a diagnózis korhatárát 6 hónapról 24 hónapra emelték [10]. Hooker és Miller (2021) egy másik vizsgálatukban a szoptatást és szülés módját figyelembe véve a beoltott gyermekeknél szignifikánsan 4,31-szer gyakrabban jelent meg súlyos allergia, 5,03-szor nagyobb valószínűséggel autizmus, 13,8-szeres valószínűséggel gyomor és bélrendszeri rendellenesség, 17,6-szeres valószínűséggel, az asztma 20,8-szer volt gyakoribb, és 27,8-szer voltak gyakoribbak a krónikus fülgyulladások.
A legmagasabb arányban a védőoltást kapott, de nem szoptatott, illetve a védőoltást kapott, császármetszéssel született gyermekeknél fordultak elő kedvezőtlen egészségügyi kimenetelek, míg a legkisebb arányban a védőoltást nem kapott, de szoptatott gyermekeknél [11]. Garner (2022) bemutatta az országos, oltatlan amerikaiakra vonatkozó kontrollcsoport felmérés eredményeit, amelyben 1 482 résztvevő vett részt, köztük 210 felnőtt és 1 272 gyermek. A vakcinázottaknál a nem vakcinázott személyekhez képest gyakoribbak voltak a szívbetegségek, a cukorbetegség, az emésztőrendszeri rendellenességek, az ekcéma, az asztma, az allergiák, a fejlődési rendellenességek, a veleszületett rendellenességek, az epilepszia, az autizmus, az ADHD, a rákos megbetegedések és az ízületi gyulladás [12].
1.2 A jelen tanulmány
A jelenlegi elemzésben 6 239 egy évben született gyermek szerepel, közülük 61,3% oltatlan. Oltottnak tekintettek mindenkit, aki 13 hónapos kor előtt legalább egy oltást kapott, s létrehoztak egy alcsoportot, akik 13 hónapos koruk után kaptak oltást.
2. Anyagok és módszerek (lásd eredeti közlemény)
2.4 Az eredmények meghatározása
Kilenc klinikai állapotot értékeltünk.
A fejlődési késés, az orrgyulladás, a légzési rendellenesség, valamint az émelygés és hányás esetén, ha egyszer diagnosztizálják őket, krónikus vagy tartós állapotokat jelentenek.
Az ismétlődő diagnózisok esetét a 12 hónap alatt, legalább 3 különböző időben adott diagnózis alapján állapították meg, elkülönítve az egyszeri, esetleges esetektől. Ilyen diagnózisokra koncentráltak: fülgyulladás, légúti betegség, bőrkiütés, streptococcusos torokgyulladás és a láz.
2.5 Statisztikai elemzés (lásd. eredeti közlemény)
2.6 Alcsoport- és dózis-válasz elemzések
A nemek szerinti csoportok elemzése szerint a lányoknál az erősebb immunválasz miatt több diagnózis született [12].
A dózisszám alapján 4 csoportot képeztek: a: 1-3 oltás; b: 4-5 oltás; c: 6-9 oltás; d: 10 vagy több oltás. Minden csoportot külön-külön összehasonlítottunk a beoltatlan referencia-csoporttal. Ez a megfigyeléses epidemiológiában az ok-okozati következtetés egyik legfontosabb Bradford Hill-kritériuma [13].
2.7 Leíró statisztikák (lásd eredeti közlemény)
2.8 Kovariánsok és zavaró tényezők (lásd. eredeti közlemény)
3. Eredmények
3.1 A kohort jellemzői (lásd. eredeti közlemény)
3.2 A diagnosztizált betegségek előfordulása
A teljes születési csoportban a leggyakoribb betegségek a légúti megbetegedések (41,0%), az émelygés és hányás (24,1%), valamint a streptococcus fertőzés (20,5%) voltak. Fejlődési késést az összes gyermek 17,5%-ánál diagnosztizáltak, jelentős fiú túlsúllyal (673 fiú szemben 372 lánnyal). Az egyes betegségek első diagnózisának átlagos életkora 1,11 év (légúti betegség) és 3,07 év (orrgyulladás) között mozgott.
3.3 Elsődleges elemzés: Átfogó esélyhányadosok
A kilenc betegség közül négy esetében szignifikánsan magasabb előfordulást figyeltek meg az oltott csoportban.
Az orrgyulladás előfordulása 80%-kal szignifikánsan magasabb volt az oltott gyermekek körében.
A fülgyulladás esetében az oltott gyermekek körében kétszeresére nőtt az esély. Ez megerősíti a Hooker és Miller (2020) által a fülgyulladásokra vonatkozóan megállapított 2,13-as kockázati arányt [8], valamint Mawson és munkatársai (2017) eredményeit [6]. A légúti megbetegedések száma szignifikánsan 60%-kal magasabb volt az oltott csoportban.
Az oltott gyermekeknél több mint kétszer akkora volt a valószínűsége a visszatérő streptococcusos torokgyulladásnak - ez a megállapítás klinikai szempontból jelentős, tekintettel az ismételt antibiotikum-kezelés szükségességére, valamint az antibiotikum-rezisztenciára, a mikrobiom zavarára és a ritka, de súlyos poszt-streptococcusos szövődmények kockázatára [15].
A fejlődési lemaradás az összesített elemzésben nem mutatott szignifikáns összefüggést az oltással. Ez látszólag ellentmond a Mawson és munkatársai (2017, 2025) [6,7] valamint Hooker és Miller (2020) [8] által jelentett NDD-összefüggésekkel. Ezt a 4. szakasz (Megbeszélés) részletesen elemzi.
A többi állapot - rendellenes légzés, bőrkiütés, láz és sinusitis - nem érte el a statisztikai szignifikanciát, de ez nem értelmezhető a vakcina biztonságosságának bizonyítékaként, inkább a statisztikai erősség hiányát tükrözhetik.
3.4 Nemi csoportokra bontott elemzés ((lásd. eredeti közlemény)
3.5 Dózis-válasz elemzés
A dózis-válasz elemzés (7. táblázat) a tanulmány egyik legmeggyőzőbb bizonyítékát szolgáltatja.

Az egyes vakcinaadag-csoportokat összehasonlítva a beoltatlan referencia-csoporttal felmérhetjük, hogy az antigén-expozíció növekedése összefügg-e a megnövekedett megbetegedéssel - ez a mintázat megfelelne a Bradford Hill-kritériumok egyikének az ok-okozati következtetés tekintetében [13]. A streptococcus fertőzés (strep infection) esetében egyértelmű, növekvő dózis-válasz gradiens volt megfigyelhető. A visszatérő streptococcus-torokgyulladás esélye a 1,5-szeresről (1. csoport, 1-3 oltás) az 2,2-szeresre (2. csoport, 4-5 oltás), majd 3,4-szeresrere (3. csoport, 6-9 oltás) emelkedett, és minden összehasonlítás rendkívül szignifikáns volt (p < 0,001). A 4. csoport 2,7-szeresre csökkent (10 vagy több oltás), aminek több oka lehet. A lényeg az általános lépcsőzetes növekvés egyértelmű: minél több oltás, annál több streptococcus fertőzés.
A fülgyulladás minden dóziscsoportban következetesen emelkedett.
A rhinitis esetében dózis-válasz gradiens volt megfigyelhető. Ez a kumulatív immunológiai diszregulációval függhet össze [14].
A fejlődési lemaradás (developmental delay) komplex, nem lineáris mintázatot mutatott, amely kritikus jelentőségű. Kezdetben az oltásoknak bizonyos mennyiség alatt védőhatása van, de a 10 vagy ennél több oltás hatására az összefüggés drámaian megfordult: a kockázat 1,4-szeres (p = 0,0031), ami azt jelzi, hogy a legtöbbet beoltott gyermekek körében szignifikánsan megnövekedett a fejlődési lemaradás kockázata.
A mérsékelt számú oltást (4-9 adag) kapó gyermekek olyan családokat képviselhetnek, amelyek jó egészségügyi ellátásban, korai beavatkozási szolgáltatásokban és éber fejlődéskövetésben részesülnek - olyan tényezőkhöz, amelyek elfedhetik vagy megfordíthatják a valódi káros összefüggést. A 4. dóziscsoportban tapasztalt fordulat azonban összhangban áll Mawson és Jacob (2025) dózis-válasz eredményével, miszerint az autizmus-spektrum-zavar (ASD) kockázata az oltási alkalmak számának növekedésével emelkedik [7]. A magas oltási terhelés mellett az ismételt antigén- és adjuváns expozíció toxikológiai hatásai felülmúlhatják az esetleges védő hatású zavaró tényezőket, feltárva az összefüggés valódi irányát.
A légúti megbetegedések esetében rendellenes mintázat mutatkozott. Az első három dóziscsoportban folyamatos kockázatnövekedés látható, a negyedikben viszont védőhatás látszik megjelenni. Ezt a fordulatot biológiailag nehéz megmagyarázni, és tükrözheti a túlélői torzítást: A korábbi szövődmények hatására sok gyereknél letettek vagy elhalasztották a következő oltásokat, s maradtak azok, akik látszólag bírják az oltásokat.
4. Megbeszélés
4.1 Főbb eredmények
A legerősebb és legkövetkezetesebb összefüggéseket a streptococcus-fertőzés, a fülfertőzés, a rhinitis és a légúti megbetegedések esetében figyeltük meg. Ezekben az állapotokban gyakran ismételt antibiotikum-kezelést alkalmaznak, és amelynek későbbi következményei vannak a bélmikrobiomra, az immunrendszer fejlődésére és az antibiotikum-rezisztenciára nézve [15].
4.2 Összhang a korábbi szakirodalommal
E tanulmány eredményei lényegében összhangban állnak a vakcinázottak és a nem vakcinázottak összehasonlítására irányuló eddigi kutatásokkal.
Mawson és munkatársai (2017) az oltottaknál megnövekedett középfülgyulladás- és allergia előfordulást jelentettek, ezt mi is megerősítettük. A 2017-es tanulmányban megállapított, a koraszülés és az oltás közötti szinergikus kölcsönhatást (a idegfejlődési rendellenességek [NDD] esetében 6,6-os kockázat) a jelen tanulmányban nem volt tesztelhető. [6]. Mawson és Jacob (2025) megállapította, hogy az oltottaknál 3, 12-szer valószínűbben fordult elő legalább egy NDD. Az autizmus (ASD) kockázata pedig az 1,7-szeres kockázatról 4,4-szeresre nőtt 11 több oltás esetén. Hooker és Miller (2020) az oltott gyermekeknél 2,18-szoros fejlődési lemaradást, 4,49-szeres asztma és 2,13-szoros fülgyulladás kockázatot talált.
Hooker és Miller (2021) megállapította, hogy az oltottaknál 4,31-szeres az allergiák, 5,03-szoros az autizmus, 13,8-szoros a gyomor és bélrendszeri rendellenességek, 17, 6-szeres az asztm, 20,8-szeres az ADHD és 27,8-szeres a krónikus fülgyulladás kockázata.
Garner (2022) arról számolt be, hogy a vizsgált kilenc állapot közül négyben szignifikáns különbségeket talált, és az összes szignifikáns eredmény a nem vakcinázottak javára szólt. [10].
4.3 A fejlődési késés paradoxona (lásd. eredeti közlemény)
4.5 Klinikai és közegészségügyi következmények
Az oltottak fokozott kockázata betegségekre következményekkel kéne járjanak.
A szülőknek rutinszerűen biztosítják, hogy az ajánlott oltási ütemterv biztonságos, és hogy a nemkívánatos események ritkák. Ezt nem támasztják alá a rendelkezésre álló bizonyítékok, amelyek az oltott és az oltatlan gyermekeket hasonlítják össze.E vizsgálatokban több szervrendszerben és állapotban is következetesen károsodásra utaló jeleket mutatnak ki.
A környezet-egészségügyben és a toxikológiában az elővigyázatossági elv szerint a tisztázatlan biztonsági kérdések és a következetes károsodási jelek esetén a bizonyítási teher azokra hárul, akik a biztonságot állítják, nem pedig azokra, akik a nyilvánvaló károsodásokat dokumentálják [20]. Az oltási rendet soha nem tesztelték.
A jelenlegi oltásrend a gyermekkori krónikus betegségek népességszintű növekedését okozhatja.
A CDC saját honlapja ma már elismeri, hogy az a kijelentés, miszerint "az oltások nem okoznak autizmust", nem bizonyítékokon alapuló állítás, és hogy az összefüggést alátámasztó tanulmányokat az egészségügyi hatóságok szisztematikusan figyelmen kívül hagyták [21].
4.6 A vizsgálat korlátai (lásd. eredeti közlemény)
5. Következtetések
Vizsgálatunkban a 13 hónapos kor előtti oltás szignifikánsan megnövekedett kockázattal járt a rhinitis, a fülgyulladás, a légúti betegségek és a streptococcus fertőzés tekintetében. A betegségek kockázata dózisfüggő mértékben nő, ami alátámasztja az ok-okozati összefüggés létezését. A magas oltási terhelés (10 vagy több oltás) szignifikánsan megnövekedett fejlődési lemaradással járt együtt, ami összhangban áll Mawson és Jacob (2025) megállapításával, miszerint az oltások számának növekedésével emelkedik a idegfejlődési rendellenességek (NDD) kockázata.
A serdülőkoron és a felnőttkoron átívelő hosszú távú követés elengedhetetlen a hosszú lappangási idővel járó kimenetelek feltérképezéséhez. A biológiai mechanizmusok - ideértve az alumínium adjuváns neurotoxicitását, a Th2-dominanciát, a mikrobiom zavarait és a veleszületett immunitásra gyakorolt nem specifikus hatásokat - vizsgálatát prioritásként kell(ene) kezelni.
Jelenleg a szülőknek olyan tanulmányok alapján biztosítják a biztonságot, amelyek soha nem hasonlították össze az oltott és az oltatlan gyermekeket. Az elővigyázatosság elve megköveteli, hogy a következetes károsodási jelek és a megoldatlan biztonsági kérdésekkel szemben a bizonyítási teher azokra háruljon, akik azt állítják, hogy a jelenlegi oltási rend biztonságos, nem pedig azokra, akik a nyilvánvaló káros hatásokat dokumentálják [20].
Pénzügyi támogatás: A kutatás nem részesült külső finanszírozásban.
Hivatkozások:
1. Centers for Disease Control and Prevention. Recommended child and adolescent immunization schedule for ages 18 years or younger, United States, 2025. Atlanta (GA): CDC; 2025.
2. Kuter BJ, Brown M, Wiedmann RT, Hartzel J, Schödel F. Post-licensure safety surveillance of vaccines: a review of current methods and future directions. Vaccine. 2018;36(52):7931-7944.
3. Institute of Medicine. Adverse effects of vaccines: evidence and causality. Washington (DC): National Academies Press; 2011.
4. Miller NZ. Vaccines and sudden infant death: an analysis of the VAERS database. Med Veritas. 2011;8(2):1921-1934.
5. Shaw CA, Tomljenovic L. Aluminum in the central nervous system (CNS): toxicity in humans and animals, vaccine adjuvants, and autoimmunity. Immunol Res. 2013;56(2- 3):304-316.
6. Enriquez R, Addington WW, Davis FG, Freels S, Park CL, Hershow RC, et al. The relationship between vaccine refusal and self-report of atopic disease in children. JAllergy Clin Immunol. 2005;115(4):737-744.
7. Mawson AR, Ray BD, Bhuiyan AR, Jacob B. Pilot comparative study on the health of vaccinated and unvaccinated 6- to 12-year-old U.S. children. J Transl Sci. 2017;3(3):1-12.
8. Mawson AR, Ray BD, Bhuiyan AR, Jacob B. Preterm birth, vaccination, and neurodevelopmental disorders: a cross-sectional study of 6- to 12-year-old vaccinated and unvaccinated U.S. children. J Transl Sci. 2017;3(3):1-8. doi:10.15761/JTS.1000187.
9. Mawson AR, Jacob B. Vaccination and neurodevelopmental disorders: a study of nineyear-old children enrolled in Medicaid. Sci Public Health Policy Law. 2025;6:1-19.
10. Hooker BS, Miller NZ. Analysis of health outcomes in vaccinated and unvaccinated children: developmental delays, asthma, ear infections and gastrointestinal disorders. SAGE Open Med. 2020;8:2050312120925344.
11. Hooker BS, Miller NZ. Health effects in vaccinated versus unvaccinated children, with covariates for breastfeeding status and type of birth. J Transl Sci. 2021;7:1-11.
12. Garner J. Health versus disorder, disease, and death: unvaccinated persons are incommensurably healthier than vaccinated. Int J Vaccine Theory Pract Res.2022;2(2):670-686.
13. von Elm E, Altman DG, Egger M, Pocock SJ, G?tzsche PC, Vandenbroucke JP. The Strengthening the Reporting of Observational Studies in Epidemiology (STROBE) statement: guidelines for reporting observational studies. Lancet. 2007;370(9596):1453-1457.
14. Klein SL, Flanagan KL. Sex differences in immune responses. Nat Rev Immunol.2016;16(10):626-638.
15. Hill AB. The environment and disease: association or causation? Proc R Soc Med. 1965;58(5):295-300.
16. Tomljenovic L, Shaw CA. Aluminum vaccine adjuvants: are they safe? Curr Med Chem. 2011;18(17):2630-2637.
17. Blaser MJ. Antibiotic use and its consequences for the normal microbiome. Science. 2016;352(6285):544-545.
18. Lieberthal AS, Carroll AE, Chonmaitree T, Ganiats TG, Hoberman A, Jackson MA, et al.The diagnosis and management of acute otitis media. Pediatrics. 2013;131(3):e964-e999.
19. Rothman KJ, Greenland S, Lash TL. Modern epidemiology. 3rd ed. Philadelphia (PA):Lippincott Williams & Wilkins; 2008.
20. Benn CS, Netea MG, Selin LK, Aaby P. A small jab - a big effect: nonspecific immunomodulation by vaccines. Trends Immunol. 2013;34(9):431-439.
21. Lyons-Weiler J, Ricketson R. Reconsideration of the immunotherapeutic pediatric safe dose limits of aluminum. J Trace Elem Med Biol. 2018;48:67-73. 22. Kriebel D, Tickner J, Epstein P, Lemons J, Levins R, Loechler EL, et al. The precautionary principle in environmental science. Environ Health Perspect.2001;109(9):871-876.
23. Centers for Disease Control and Prevention. Autism and vaccines. Atlanta (GA): CDC; 2026.
24. van Walraven C, Bennett C, Forster AJ. Administrative database research infrequently used validated diagnostic or procedural codes. J Clin Epidemiol. 2011;64(10):1054-1059.
25. Smith PJ, Chu SY, Barker LE. Children who have received no vaccines: who are they and where do they live? Pediatrics. 2004;114(1):187-195.
26. Fine PE, Chen RT. Confounding in studies of adverse reactions to vaccines. Am J Epidemiol. 1992;136(2):121-135.
27. Copeland KT, Checkoway H, McMichael AJ, Holbrook RH. Bias due to misclassification in the estimation of relative risk. Am J Epidemiol. 1977;105(5):488-495