Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi G:
Az önértékelés egy idejétmúlt érzés?

"A legrosszabb magány az, amikor nem érzed jól magad saját magaddal".(Mark Twain)

 

A Google adatkezelési elvei

 

Az önértékelés a nyugati világ egyik leginkább félreismert és félremagyarázott érzése. Az amazon.com webáruházban csak az önértékelés kulcsszóra 30 ezer könyvet ad ki a kereső. Ha akár csak egy is megoldaná a problémát, többet már nem is kéne írni. Az önértékelés annyira fontos érzés, hogy az 1980-as években az USA-ban egyenesen mozgalom indult arra, hogy az iskolából pozitív önértékelésű gyermekek kerüljenek ki, mert komoly kutatók is úgy vélték, a bűnözés, a drogozás, a terrorizmus, a rossz tanulás, a leányanyaság…szóval minden társadalmi rossz a negatív önértékelésből fakad. Gyorsan kiderült, hogy ez nincs így, de az is kétségtelen, hogy az ember sorsát valóban tönkreteheti, ha túl alacsony az önértékelése, hiszen egész életében alulválaszt majd, kerüli a kihívásokat, megretten a teljesítésektől.

A tanácsadó könyvek többsége, vagy a pszichológusok is abban látják a megoldást, ha "javítják" az önértékelést. De sajnos az is mindennapos tapasztalat, hogy az önértékelést csak ideig-óráig lehet megnövelni. Ha valaki éppen sikerszériában van, szerelmes, vagy egyéb jó dolgok történnek vele, duzzadhat a keble a büszkeségtől, s hiheti, hogy mostantól ő bármire képes. De az ilyen időszakok gyorsan elmúlnak, s sok ember ismét magába zuhan, vagy egyszerűen csak eltengődik valahogy a középszerűség érzésével.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


A probléma ott kezdődik, hogy az önértékelés mibenlétét általában csak definiálják, de ez semmivel nem visz közelebb a megértéséhez. Mint minden érzelem, természetesen az evolúció során alakult ki. Ha valaki az undor, a harag, az öröm vagy más hasonló alapérzelmek okát keresi, villámgyorsan kiderül, hogy ezek a túlélés és a sikeres szaporodás szempontjából alapvető érzelmek. Na, de mi az önértékelés funkciója ilyen szemmel nézve?

Vegyük példaként a csimpánzokat, úgyis, mint elődünket, úgyis, mint szociális lényeket. Csimpánzéknál mindenki tudja, kivel szemben mit engedhet meg magának, kitől kell tartania, és ki felett uralkodhat ő. Minden csimpánz tudja, "hol a helye". Az is világos, hogy ez nem feltétlen a tényleges erőviszonyokat tükrözi, hanem azt, mit hisz magáról adott csimpánz. Abban is biztosak lehetünk, hogy évmilliók alatt a csimpánzok agyában a hierarchiában való hely felismerésére egy genetikailag kódolt funkció alakult ki, azaz egy csimpánznak sem kell "elmagyarázni", hogy meg lesz tépve, ha a feljebbvalója szemébe mélyeszti a tekintetét.

Az emberi őstársadalmakban, amelyek max. 100-150 fősek voltak, azaz itt mindenki ismert mindenkit, ugyanez a szabály érvényesült, csak a hierarchia volt bonyolultabb. Abban jobb pozíciót ért el az erősebb, de az okosabb, a szebben éneklő vagy a viccesebb is számíthatott arra, hogy a többiek sokra tartják. A jobb pozíció azonban szaporodási és túlélési előnyt is jelentett, azaz a többiek megbecsülése komoly előnyt jelentett. Egy evolúciós teóriában az önértékelést szociométernek nevezik, azaz egy olyan "beépített" műszernek, amely pillanatról pillanatra azt mutatja meg, miként értékeli az egyént a törzs, még pontosabban: miként észleli az egyén az elfogadottságát vagy elutasítottságát. Végülis csak a szubjektív észlelés útján észlelhetjük mások rólunk alkotott véleményét.

Az elutasítottság szörnyű érzés, mert veszélyt jelent a túlélés és a szaporodás szempontjából. Az elutasítottság vagy kitaszítottság érzése olyan komoly lelki fájdalmat jelent, hogy emberek képesek öngyilkosságot is elkövetni. Túlzás? Gondoljunk a magányra, a szerelmi csalódásra, az üzleti bukásra. Ezek mind szimbolikus kitaszítottságok, amik nem ritkán vezetnek öngyilkossághoz. Ezért volt büntetés a száműzetés vagy az egyházi kiközösítés. Mert a többiek nélkül meghalunk. Az önértékelés evolúciós haszna pontosan ez: egy erős szorongás, amit mindenképpen kerülni igyekszünk; ki így, ki úgy.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Törzsünk már nincs, olyan világban élünk, amelyben folyamatosan a legkülönfélébb emberek legkülönfélébb szempontjai szerint méretődünk meg. Járókelők, munkatársak, szakértők, vásárlók, családtagok, barátok, szeretők, gyerekek és/vagy szülők vagyunk, s szerepről-szerepre, helyzetről-helyzetre változik a megítélésünk. Ráadásul alig születtünk meg, szüleink máris valahogy viszonyultak hozzánk, s mi velünk született temperamentumunkon keresztül átszűrve éreztük, hogy imádnak, utálnak, vagy közömbösek irántunk. Az önértékelés itt kezdődik. A mi kis "törzsünk" a családunk, amely beállítja a műszerünket. Itt dől el, mennyire leszünk (túl)érzékenyek az elutasítás jelzéseire, és mennyire érezzük alapból elfogadottnak vagy elutasítottnak magunkat. De mivel erre az időszakra nem emlékszünk, szavakkal ez nem érhető el, nem befolyásolható, ezt nevezik implicit önértékelésnek. Az explicit önértékelés az, amihez hozzá tudunk férni, időlegesen be tudjuk bizonyítani, akár egy kudarc ellenére is, hogy mi igenis értékesek vagyunk. De azt is tudjuk, mennyire tünékeny ez, és összességében mégiscsak az implicit önértékelés az, ami meghatározza alapbeállítódásunkat.

Ma már nincs törzsünk, nincs egy egyértelmű referenciaközeg, és mindenható jó vagy rossz szüleink éveken át túl nagy hatást gyakorolhattak "műszerünk" beállítására. Ez a korai "beállítás" teljesen eltorzíthatja a későbbiekben az egyén önészlelését: minden alap nélkül tarthatja magát túl sokra, vagy minden siker ellenére érezheti magát egy nullának. Magyarán a szociométer mára elvesztette funkcióját, ritkán mér hitelesen. Aki persze jó érzi magát a bőrében, azzal nincs is baj. De az emberek többsége nem érzi magát jól, mert önértékelése azt sugallja neki, hogy "nem vagy egészen okés".

Ezért, bármennyire is furcsának tűnik a megoldás, a legjobb arra törekedni, hogy viselkedésünket és érzéseinket ne ez a hibás műszer irányítsa többé. Ez nem könnyű, de kivitelezhető.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre