Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Anna Rodgers:
Az orvos, aki megkérdőjelezte az oltások szükségességét és pert nyert

Fordította:Mezei Elmira

Forrás:Anna Rodgers: The doctor who beat the british general medical council by proving that vaccines aren’t necessary to achieve health

Mi történt, amikor egy brit orvos szakértő tanuként jelent meg a bíróságon, hogy segítsen két anyának bebizonyítani, hogy a gyerekeiknek nem volt szükségük oltásra?

 

Google hirdetés

A Google adatkezelési elvei

 

Mi történt, amikor egy brit orvos szakértő tanuként jelent meg a bíróságon, hogy segítsen két anyának bebizonyítani, hogy a gyerekeiknek nem volt szükségük oltásra?

Egy három évig tartó per vette kezdetét a Brit Általános Orvosi Tanács ellen, amelyben végül a megvádolt orvos elleni összes vádat elejtették.

Dr. Jayne Donegan, brit körzeti orvos eredetileg nagyon határozottan oltáspárti volt, ám évekkel később már az oltások veszélyeire figyelmeztet. A perben a Brit Általános Orvosi Tanács súlyosan megkérdőjelezte a doktornő szakmaiságát.

Néhány stresszes év után azonban Dr. Donegan megnyerte a pert. De nagyon valószínű, hogy Önök erről most hallanak először.

Dr. Donegan engedélyével teszem közzé az általa elmondott történetét:

Dr. Jayne Donegan története

Hagyományos orvosnak tanultam, 1983-ban diplomáztam a londoni St. Mary's Hospital Medical School-on. Az összes egyetemi és posztgraduális tapasztalatom arra vezetett engem, hogy erősen támogassam az Általános Gyermek Oltási Programot. Az 1980-as években tanácsadást tartottam azoknak a szülőknek, akik nem akarták beoltatni a gyereküket szamárköhögés ellen. Azokban az időkben az volt a "problémás" oltás.

Elmondtam nekik, hogy az oltásnak valóban lehetnek káros mellékhatásai. Nem az az orvos voltam, aki elkendőzi ezeket a kellemetlen részleteket, de az volt az orvosi álláspont, hogy a szamárköhögés elleni oltás után esetleg felmerülő kedvezőtlen reakciók legalább tízszer kevésbé valószínűen fordulnak elő, mint a betegségből adódó komplikációk, és hogy az oltás beadásának elsődleges célja a betegség megelőzése.

Úgy gondoltam, hogy azok a szülők, akik nem oltatnak, azok vagy tudatlanok vagy antiszociálisak

Ez a nézet nem ritka az orvosok között. Miért volt ez az álláspontom? Azért, mert az orvosi képzésen azt tanultam, hogy az a több százezer ember, akik torokgyíkban, szamárköhögésben, kanyaróban - vagyis olyan betegségekben, amelyek ellen vannak védőoltások - meghaltak, az oltások bevezetése miatt kezdtek életben maradni.


Eközben azt is tanultuk, hogy a tífusz, a kolera, a reumás láz és a skarlát, amelyek ellen nincsenek védőoltások, azért szűntek meg, mert javultak a társadalmi körülmények. Logikus lett volna feltennem magamnak a kérdést, hogy ha a szociális körülmények javulása javított az emberek egészségén bizonyos betegségek tekintetében, akkor miért nem javított az összes betegséggel kapcsolatban? Az orvosi képzés során olyan mennyiségű információt kell megtanulni, hogy az ember csak elolvassa, anélkül, hogy a mások számára esetleg nyilvánvaló összefüggéseket felismerné.

Számomra és kortársaim számára a hit alapköve volt, hogy a védőoltások minden idők leghasznosabb egészségügyi találmányai voltak, és amikor 1991-ben és 1993-ban megszülettek a gyerekeim, nem volt kérdés, hogy beoltatom-e őket. Meggyőződésem volt, hogy az orvosi képzés alatt teljes képet kaptam, így minden védőoltást megkaptak, az MMR-t is beleértve. Mert így volt helyes. Még azt is megengedtem, hogy a négyhetes lányomat beoltsák egy lejárt BCG oltóanyaggal.

Egy lejárt BCG oltás ártott a lányomnak

Észrevettem, hogy az oltóanyag lejárt (megszokásból egyből ellenőrzöm az ampullákon a gyógyszer nevét, a sorozatszámát és a lejárati dátumát). Szóltam az orvosnak, hogy ne haragudjon, de úgy látom, ez a vakcina lejárt. Azt válaszolta, hogy ne aggódjak, épp ezért nyitott ki egy órával később a rendelő, mert le kellett ellenőrizniük, hogy beadható-e így az oltás, és beadható. Oké, - mondtam, és engedtem, hogy beadja. Szegény kislányomnál egy rémes reakciót váltott ki, de annyira meg voltam róla győződve, hogy a helyes utat járom, hogy a továbbiakat is beadattam, 2, 3 és 4 hónapos korában.

Nincs bizonyíték a kanyaró járványra

Ez volt az én hátterem. De mi történt ezután? 1994-ben volt egy Kanyaró-Rubeola kampány, amelyben 7 millió iskolás gyereket oltottak be e két betegség ellen. A tisztifőorvos levelet küldött ki minden háziorvosnak, gyógyszerésznek, főnővérnek és egyéb egészségügyi dolgozónak arról, hogy kanyaró járvány elébe nézünk.

Ennek a járványnak a bizonyítéka sehol nem jelent meg. Évekkel később úgy tűnt, hogy valami becsléseken alapuló komplikált matematikai modell alapján jósolták a járványt, ami valószínűleg sohasem alakult volna ki. Nekünk azt mondták, hogy minden oltottnak be kell adni egy második oltást, mert amikor kitör a járvány, egy oltással nem lesznek védettek. Ez így rendben is van - gondoltam. Tudjuk, hogy semelyik oltás sem ad 100% védettséget.

Vészharangok: Na, most már három MMR oltás kell?

Azonban az már igenis aggasztott engem, amikor azt mondták, még a két oltás sem ad teljes védettséget, úgyhogy egy harmadikra is szükség van. Lehet, hogy Önök erre már nem emlékeznek, de akkoriban az oltóprogramban csak egy MMR oltás szerepelt. Élővírus vakcina volt, ami az akkori szemlélet szerint életreszóló védettséget adott. Épp csak annyit változtattak a vad víruson, hogy biztonságosabb legyen a vele való találkozás. Azóta az óvodáskorra beiktattak még egy MMR-t.

Nekünk pedig azt mondták, hogy ebből az "egy oltás egy életre", élő vakcinából most már kettő sem elég erős ahhoz, hogy a járvány idején védettséget adjon. Ezen a ponton azt kérdeztem magamtól, hogy: "Miért mondtam én a szülőknek, hogy az oltások biztonságosabbak, mint maga a betegség és hogy az oltás lényegében megakadályozza, hogy a gyerek megkapja a betegséget, a komplikációk kockázatával? A védettség nem 100 százalékos, de ezt tudjuk. Na de az, hogy a gyereket beoltják, esetleg nemkívánt mellékhatások jelentkeznek az oltás után, plusz még a betegséget is megkaphatja, annak a lehetséges komplikációival együtt?! Akkor is, ha már két oltást kapott egy helyett? De mi értelme van ennek? Ezzel nem stimmel valami."

Ha csodálkoznának azon, hogy-hogy valakit már kétszer oltottak egy egyszer adandó oltással, ennek az a magyarázata, hogy amikor az MMR 1988-ban először megjelent, sok gyerek már túl volt a kanyaró oltáson, de nekünk azt mondták, hogy ettől függetlenül adjuk be nekik az MMR-t is, mert ez "megvédi őket a mumpsztól és a rubeolától is, valamint felerősíti a kanyaró elleni immunitást." Azt is mondták, hogy a legjobb egyszerre sok gyereket beoltani, mert ezzel "megakadályozhatjuk a fertőzés láncát". Arra gondoltam: "Miért oltjuk be a 2, 3 és 4 hónapos babákat? Miért nem várunk 2-3 éves korukig és oltunk be mindenkit, aki azóta született, hogy megakadályozzuk a fertőzésláncot?"


Egyszerűen nem stimmeltek a dolgok

Tehát bizonyos dolgok nem stimmeltek. Azonban nagyon nehéz komolyan megkérdőjelezni az oltások biztonságosságát és hatásosságát, különösen, amikor azt annyira belénk verték az egyetemen. Minél inkább orvosi képzettségű valaki, annál nehezebb, mivel bizonyos értelemben annál inkább agymosott. Nem könnyű egy olyan úton elindulni, legalábbis akkor nem volt, amely az ellenkező irányba visz, mint amerre a kollégák és az egész egészségügy halad. Elolvastam néhány "oltásellenesnek" számító könyvet.

Ezekben láttam olyan grafikonokat, amelyek megmutatták, hogy a fertőző betegségekből, például a szamárköhögésből és a kanyaróból fakadó halálozások mértéke már az oltások bevezetése előtt jelentősen csökkent. Úgy döntöttem, hogy nem fogadhatom el csak úgy, amit ezek a könyvek állítanak, különösen azért nem, mert az üzenet pont az ellenkezője volt annak, amit addig tanultam. El kellett végeznem a saját kutatásaimat. A tankönyveimben és az Egészségügyi Minisztérium Immunizációs Kézikönyvében (a Zöld Könyvben) lévő grafikonok azt mutatták, hogy az oltások bevezetése meredek zuhanást okozott az oltható betegségek okozta halálozásokban.

A saját oltás táblázatom összeállítása - miért volt olyan nehéz megtalálni hozzá az információt?

Úgy döntöttem, hogy ha komolyan meg akarom kérdőjelezni, amit az orvosi egyetemen tanítottak nekem, akkor magamnak kell megszereznem a valós adatokat. Ennek megfelelően felhívtam a Nemzeti Statisztikai Hivatalt (ONS), és megkértem őket, hogy küldjék el nekem az oltott betegségekből adódó halálozási grafikonokat a 19. század közepétől mostanáig.

Azt válaszolták, hogy: "Nekünk nincsenek meg, csak a himlő és a TBC; azt ajánljuk, hogy próbálja meg az Egészségügyi Minisztériumban.'" Megpróbáltam. Náluk sem voltak meg a 19. és a korai 20. századi adatok. Azt mondták, hogy: "Inkább próbálkozzon az ONS-nél. "Már próbáltam" - válaszoltam. "Onnan irányítottak ide." Mivel egy ördögi körbe kerültem, még egyszer felhívtam az ONS-t és elmondtam, hogy mi a problémám. "Hát" - mondták - itt megvan nálunk az összes könyv 1837-től, amikor a fertőző betegségekből származó halálozásokat elkezdték regisztrálni. Jöjjön ide és nézze át az anyagot, ha akarja." Nem volt mese.

El kellett mennem Londonba a két kislányommal, akik akkor 6 és 4 évesek voltak. A lányok nagyon jól viselkedtek, már megszokták, hogy mindenhova velem utaznak, és a könyvtári dolgozók nagyon kedvesen fogadták őket. Narancslével és zsírkrétával, rajzpapírral kedveskedtek nekik, amíg én előbányásztam a molyos öreg könyveket az 1837-től 1900-ig terjedő időszak adataival. Azután szerencsére jó pénzért meg tudtam vásárolni egy CD ROM-ot, amit hazavihettem.

A világ legkevésbé felhasználóbarát adatbázisa volt, de annál mégis jobb, mintha minden nap személyesen kellett volna ott ülnöm a könyvtárban. Tehát hazamentem a jegyzteimmel és a CD Rommal, és idővel megalkottam a saját táblázataimat. Meglepő volt számomra, hogy hasonlóak voltak, mint az általam korábban olvasott oltáskritikus könyvek grafokonjai.

Nagy-Brittanniában és az USA-ban is a szamárköhögésből eredő halálozás folyamatosan csökkent mielőtt az oltást bevezették

Az emberek már jóval az oltás bevezetése előtt nem haltak meg szamárköhögésben

Meg voltam döbbenve és nem kicsit össze is zavarodtam, amikor azt találtam, hogy ha a 19. század közepétől megrajzoljuk a szamárköhögés halálozási rátájának grafikonját, világosan láthatjuk, hogy a 19. században és a 20. század elejéhez képest 1950-re, majd az 1960-as években általánosan bevezetett oltás előtt a szamárköhögéshalálozás legalább 99 százalékkal lecsökkent.

Arra is rájöttem, hogy az Egészségügyi Minisztrérium grafikonjain az oltások azért tűnnek annyira hatásosnak, mert csak az 1940-es évektől kezdve ábrázoltak, amikorra a legtöbb javulás már bekövetkezett. És ez még az antibiotikumok széles körű elérhetősége előtt volt. Ha csak a 15 év alattiak halálozását nézzük, a csökkenés még drámaibb: mire a szamárköhögés elleni oltás az 1960-as években az általános immunizációs program részévé vált, a változás döntő része már végbement.


Az Egészségügyi Minisztérium saját grafikonjai: a halálozás és a betegségek változásainak nem világos ábrázolása

Rájöttem, hogy azok a grafikonok, amelyek például az Egészségügyi Minisztérium Zöld Könyvében megjelentek, nem ábrázolták jól és világosan a halálozásban és a betegségek előfordulásában bekövetkező változásokat az oltások bevezetése előtt és után.

A kanyaró esetében hasonló a helyzet: az Egészségügyi Minisztérium Zöld Könyvében megjelent grafikon csak az 1940-es évektől kezdve mutat adatokat. Így úgy tűnik, hogy az 1968-ban bevezetett kanyaró oltás következtében jelentősen csökkent a megbetegedések száma. De ha az 1900-as évekig visszamenő grafikonokat nézzük, akkor láthatjuk, hogy a halálozási ráta 99 százalékkal csökkent mire az oltást bevezették.

A kanyaróból eredő halálozás 100 százalékban lecsökkent három évvel az oltás bevezetése előtt

A 15 év alattiakat vizsgálva láthatjuk, hogy a kanyaró halálozás lényegében 100 százalékban lecsökkent 1905 és 1965 között - három évvel a Nagy-Brittanniában 1968-ban bevezetett kanyaró oltás előtt. Az 1990-es évek végén volt egy MMR oltás reklám, amelyben egy pelenkás baba ült egy szakadék szélén, míg a másik oldalon egy portyázó oroszlán volt látható. A narrátor pedig ezt a szöveget mondta alá: "Egy szerető szülő sem hagyná a gyermekét szándékosan védelem nélküli veszélyben."

Szerintem tudományosabb lett volna a reklámba az ONS egyik grafikonját tenni. Akkor a szülők nagyobb eséllyel hozhattak volna - a félelem kényszere helyett - informált döntést. Amikor ellátogatnak a háziorvosukhoz vagy a védőnőjükhöz, hogy megbeszéljék az oltások kérdését, és félelemmel telve jönnek el onnan, az azért van, mert az ő félelmeik átragadtak Önökre.

Ha a betegségre és az egészségre csupán egy "orvosi modell" áll rendelkezésünkre, akkor csak egy veszélyekkel teli külvilágot látunk, amelyben, ha nincsenek oltások, antibiotikumok és 100 százalékos antibakteriális kézmosók, akkor azt hihetjük, hogy védtelenek vagyunk a kórokozók ellen, hogy a gyermekünk talán túléli a kanyarót, de az is lehet, hogy a vaksors véletlenszerűen lecsap és a gyermek súlyosan károsodik vagy meghal.

A sztenderd orvosi kezelés elnyomja a tüneteket és a legtöbb kárt okozza

Az én tapasztalatom szerint a gyermekbetegségek legsúlyosabb komplikációit a sztenderd orvosi kezelés okozza, amely elnyomja a tüneteket. Mi a legnagyobb akadálya annak, hogy az orvosok akár csak számításba vegyék a lehetőséget, hogy az Általános Gyermek Oltási Program talán nem az az abszolút siker, aminek beállítják? Vagy, hogy az egészség elérésének esetleg lehetnek más, jobb, hosszabb távú módjai is? Lehet, hogy a sorból való kilépés, a különbözéstől való félelem, annak minden következményével az oka. Én ezt a saját bőrömön megtapasztaltam.

A per lezárulása után megkérdezték dr. Donegant, hogy mit tanult ebből az egészből:

Talán azt, hogy ha egy szülő azt mondja, hogy "Aggódom az oltások biztonságossága miatt", akkor azt a választ kapja, hogy: "Ön ezt nem érti, ön nem orvos." Azonban, ha egy orvos mondja azt, hogy "aggódom az oltások biztonságossága miatt", akkor azt a választ kapja, hogy: "Bepereljük súlyos szakmai kötelességmulasztás miatt..."

Dr. Jayne L. M. Donegan

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre