Az övsömör oka, felismerése és kezelése

Fordította: Czárán Judit

Az övsömör - különösen időskorban - elég gyakori, fájdalmas és olykor szövődményekkel járó vírusos megbetegedés

Az Egyesült Államokban az emberek akár 30%-nál is kialakulhat övsömör életük során valamikor, és a betegség kockázata az életkor előrehaladtával nő.

Vagyis három amerikaiból körülbelül egy valamikor élete során övsömörben fog megbetegedni. Bár az esetszám az utóbbi években tetőzött és most már csökkenni látszik (1), az öregedéssel az övsömör kialakulásának kockázata mindenképpen nő. A betegség nem életveszélyes, de akár elviselhetetlen fájdalommal is járhat.

Az övsömör általában könnyen diagnosztizálható, hacsak nem a jellegzetes kiütések nélkül alakul ki. Ez utóbbi esetben "zoster sine herpete"-ről (ZSH) beszélünk, amely - bár viszonylag ritka - fokozott nehézséget okoz a helyes és gyors diagnózis felállításában (2).

Léteznek-e különböző típusai az övsömörnek?

Az övsömörnek nincsenek különböző fajtái. Ez egy vírusfertőzés, amelyet a varicella-zoster vírus (VZV), más néven humán herpeszvírus-3 aktiválódása okoz. Ez ugyanaz a vírus, amely a bárányhimlőt is okozza, vagyis ha valaki volt valaha bárányhimlős, akkor találkozott már a varicella-zoster vírussal, amely utána egész életében a szervezetében marad, és évekkel később övsömör formájában reaktiválódhat.

A varicella-zoster vírus a herpeszvírusok családjába tartozik. Az övsömör testszerte az idegeket érintő nagyon fájdalmas, és nagyon kellemetlen tünetekkel járó betegség.

Mik az övsömör tünetei és korai jelei?

Az övsömör körülbelül két-hat hétig tart, és számos tünettel jelentkezhet, ilyenek például:

láz
fejfájás
letargia
hidegrázás
gyomorpanaszok (pl. hányinger és emésztési zavarok)
viszketés, bizsergés vagy égő érzés az érintett bőrfelületen
elektromos áramütéshez hasonló nyilalló fájdalom
a bőr kipirosodása
kiütés (leggyakrabban a törzsön)
a kiütést kísérő folyadékkal teli hólyagok
látásproblémák, amennyiben a szemideg is érintett (látásvesztés, fokozott fényérzékenység, vakság) (3).

Mivel az övsömörvírus az érintett idegek mentén halad, a kiütés általában csak a test egyik oldalán, sávosan jelenik meg, ott, ahol az ideg jeleket bocsát ki. A kiütés is többnyire lokalizált marad, vagyis nem terjed ki az egész testre.

Bár a tünetek kellemetlenek lehetnek, az övsömör egészséges, jól működő immunrendszerrel rendelkező személyekre nem jelent életveszélyt. A legyengült immunrendszerű felnőtteknél azonban nagyobb a kockázata az övsömör okozta szövődményeknek.

Mi okozza az övsömört?

Az övsömört a bárányhimlő vírusa, a varicella-zoster vírus okozza. A bárányhimlő lezajlása után a vírus a szervezetben lévő idegekben lapul meg. Ha a vírus reaktiválódik - jellemzően az élet későbbi szakaszában -, akkor övsömör alakulhat ki. Ha valaki 1980 előtt született az Egyesült Államokban (4), akkor minden valószínűség szerint volt már bárányhimlős, még ha nem is emlékszik rá. Ugyanis a védőoltások bevezetése előtti időkben az emberek 90%-a átesett a betegségen. Sok embernél a vírus szunnyadó állapotban marad, és soha nem alakul ki náluk övsömör.

Bár a reaktiválódás oka nem teljesen tisztázott, a szakemberek általánosságban úgy vélik, hogy az övsömört okozó vírus akkor reaktiválódik, ha az illető immunrendszere legyengült állapotban van, ha immunszupresszánsokat szed, illetve, ha nagyfokú stressznek van kitéve. Az életkor előrehaladtával az ember immunrendszere gyengülhet, és ezáltal fogékonyabbá válhat az övsömör kialakulására.

Kinél alakul ki nagyobb valószínűséggel övsömör?

Az övsömör kialakulásának valószínűségét olyan tényezők befolyásolják, mint az életkor, az általános egészségi állapot és a genetika. Az övsömört a varicella-zoster vírus reaktiválódása okozza, amelyet a következő tényezők válthatnak ki:

Életkor: Az övsömör kialakulásának elsődleges kockázati tényezője az életkor. Ahogy a szervezet öregszik, romlik az immunműködés. Az 50 év felettiek vannak a legnagyobb veszélyben, a 60 év felettieknél pedig nagyobb valószínűséggel alakulnak ki súlyosabb szövődmények (5).
Nem: Az Egyesült Államok Betegségellenőrzési és Járványügyi Központja (CDC) szerint a nők nagyobb kockázatnak vannak kitéve, mint a férfiak.
Rassz: Az Open Forum Infectious Diseases (7) című szaklapban megjelent 2020-as metaanalízis szerint a fehérek legalább 30 százalékkal nagyobb valószínűséggel betegszenek meg övsömörben, mint a feketék (6). Egy másik, 2018-as felmérés szerint a spanyolajkúaknál 16 százalékkal, az ázsiaiaknál pedig 17 százalékkal nagyobb valószínűséggel alakul ki a betegség, mint a fehéreknél (8).
Gyógyszerek és kezelések: Bizonyos gyógyszerek vagy kezelések, különösen az immunszuppresszánsok, károsíthatják az immunrendszert, és ezáltal fogékonyabbá tehetnek az övsömörre. A sugár- és a kemoterápia növelheti a kockázatot, csakúgy, mint szervátültetés esetén a kilökődést akadályozó gyógyszerek, illetve a szteroidok, például a prednizolon tartós használata.
Genetika: Szakemberek úgy gondolják, hogy akinek volt már a családjában övsömörös beteg, annál nagyobb valószínűséggel alakulhat ki az övsömör. Azt is feltételezik, hogy bizonyos gének, növelhetik a tartós posztherpeszes neuralgia kialakulásának kockázatát.
Alapbetegségek: Az olyan betegségek, mint a rák vagy a HIV, amelyek gyengítik az ember immunrendszerét, ugyancsak nagyobb kockázatot jelentenek az övsömör kialakulása szempontjából.
Fizikai trauma: A 2020-as metaanalízis szerint az övsömör egyik fő kockázati tényezője az illető kórtörténetben előfordult fizikai trauma.

Hogyan diagnosztizálják az övsömört?

Az övsömör általában könnyen diagnosztizálható az érintett idegpályák mentén megjelenő kiütések miatt. Nem ritkán a kellemetlen érzés vagy a fájdalom több nappal megelőzi a kiütést, ilyenkor a végleges diagnózis késhet.

Gyanú esetén az orvos általában kérdéseket tesz fel az illető kórtörténetére vonatkozóan, és fizikális vizsgálatot is végez. Ha vannak kiütések, akkor pusztán vizuális jelek alapján diagnosztizálni tudja az övsömört. Ha Ön gyanus kiütéseket észlel magán, akkor 72 órán belül keresse fel a háziorvosát, hogy optimalizálni lehessen a későbbi kezelést.

Három napnál tovább tartó gyanús ideggyökfájdalom esetén akkor is további diagnosztikai vizsgálatokat lehet elrendelni, ha nincsenek kiütések, vagy azok nem tipikusak az övsömörre. A diagnózis felállítását segítő vizsgálatok a következők:

Polimeráz láncreakció (PCR) vizsgálat: A varicella-zoster vírusjelenlétének kimutatására kenetet vesznek a nem befedett elváltozásokból, hegekből, nyálból vagy szövetből, majd elemzik azt. A PCR- vagy DNS-vizsgálatokat általában az aktív fertőzés kimutatására használják tünetes betegeknél. A kenetvétel után az eredmények általában egy napon belül megérkeznek.
Antitest vagy szerológiai vizsgálat: Vérmintát vesznek az IgM és IgG szintjének megállapítására. Ez a két antitest termelődik, ha valaki varicella-zoster vírussal fertőzött. Az IgM jellemzően az első expozíciót követő egy-két héten belül jelenik meg a vérben, míg az IgG antitestek az expozíció és/vagy a fertőzés után több héttel kezdenek termelődni. Varicella-zoster vírus-antitest-vizsgálatot is el lehet rendelni annak megállapítására, hogy a betegnél kialakult-e immunitás a vírussal szemben.
Közvetlen fluoreszcens antitest (DFA) vizsgálat: Ennél a vizsgálatnál a bőrelváltozásból származó sejteket elemeznek. Ezt a PCR-vizsgálatnál gyorsabb, de kevésbé tartják megbízhatónak.

Milyen szövődményekkel járhat az övsömör?

Az övsömörnek számos szövődménye lehet, amelyek a test számos területét érinthetik (9). Az alábbiakban ezek közül sorolunk fel néhányat:

Posztherpeszes neuralgia (PHN): Ez az övsömör leggyakoribb szövődménye, és az érintett idegben és bőrben tartós égő vagy nyilalló érzéssel jár. Ez a fájdalom, a kiütések és a hólyagok gyógyulása után is hosszú ideig fennmaradhat, de jellemzően a test azon területére lokalizálódik, ahol a kiütés jelen volt. Azoknál, akiknél ez a szövődmény jelentkezik, a fájdalom, az érintett terület rendkívüli érzékenysége, a viszketés vagy a bőr zsibbadása akár három hónapig vagy azon túl is fennmaradhat. Az összes korcsoportot tekintve az érintettek körülbelül 10-18%-a tapasztalja ezt a szövődményt, 60 éves kor felett azonban a PHN kialakulásának esélye meghaladja a 60 százalékot, és ilyenkor a gyógyulás is sokkal tovább tarthat (10).
Szemészeti szövődmények: Mivel az övsömör az esetek mintegy 20 százalékában a fejben lévő idegeket érinti, lehetséges, hogy a beteg szeme, illetve látása károsodik (11). Az övsömör érintheti a szaruhártyát és/vagy a retinát, és látásromláshoz, fényérzékenységhez, szemfájdalomhoz, szemvizenyőhöz, szemvörösséghez, szemváladékozáshoz és/vagy esetenként másodlagos bakteriális fertőzéshez vezethet (12).
Ramsay Hunt szindróma: Ez a betegség akkor alakulhat ki, ha az övsömör vírus az egyik fül közelében lévő arcideget érinti. Ez az egyik oldalon arcidegbénulást vagy arcideggyengeséget okoz, és az érintett fülön halláscsökkenéshez vezethet. Ha időben felismerik és gyógyszerrel kezelik a Ramsay Hunt szindrómát, akkor a fájdalom és a betegség súlyosbodásának kockázata csökkenthető.
Sebhelyek: Ha az övsömörös kiütést hólyagok kísérik, a hólyagok gyógyulásuk során hegesedni kezdenek. Ha ezeket a hegeket feltépik vagy megsérülnek, sebhelyek maradhatnak utánuk. A sebhelyesedés megelőzésének legjobb módja a hegek megfelelő ápolása krémek alkalmazásával, zablisztből főzött nyákos vízben való fürdetéssel, laza ruházat viselésével és (szükség esetén) szájon át szedhető gyógyszerek szedésével.

Az övsömör ritkább szövődményei:

Tüdőgyulladás: Az övsömör ritka szövődménye lehet abban az esetben, ha a vírus a légutakat érinti (13). Ha tüdőtünetek alakulnak ki, azok jellemzően a fertőzést követő egy-hat napon belül jelentkeznek, és általában antibiotikummal kezelhetőek.
Hepatitisz: Ritka esetekben májkárosodás is felléphet a varicella-zoster vírus -fertőzés szövődményeként (14). Ez különösen veszélyes lehet az immunhiányos betegek esetében.
Transzverzális myelitis: Bár ritkán, de előfordulhat gerincvelőgyulladás a varicella-zoster vírus -fertőzést követően, különösen legyengült immunrendszerű egyéneknél. Ennek a szövődménynek a kezeléséhez gyakran gyógyszerekre és rehabilitációs terápiára is szükség van.
Encephalitis: Az agyvelőgyulladás az övsömör nagyon ritka, életveszélyes szövődménye (15).

Hogyan kezelhető az övsömör?

Az övsömörre nincs gyógymód, de vannak hatékony kezelések a vírus gyengítésére és a tünetek enyhítésére. Fontos, hogy a vírusellenes gyógyszereket a beteg a kiütések megjelenésétől számított 72 órán belül elkezdje szedni (16), mert azokkal ebben az időkeretben nagyobb valószínűséggel előzhető meg a posztherpeszes neuralgia kialakulását. Azonban a kezelés 72 óra elteltével is hasznos lehet, ha még mindig jelennek meg a bőrőn új hólyagok.

A leggyakoribb kezelési módok a következők:

Aciklovir: vírusellenes szer, amelyet a fertőzés kezelésére és a sebek okozta fájdalom és kellemetlenségek csökkentésére használnak.
Famvir: a VZV kezelésére használt vírusellenes gyógyszer, amely egyúttal segít csökkenteni a sebek okozta fájdalmat és kellemetlenségeket.
Valtrex: a VZV kezelésére és a bárányhimlő kezelésére szolgáló vírusellenes gyógyszer. Segíthet a sebek okozta kellemetlenségek csökkentésében, illetve azok gyorsabb gyógyulásában is.
Kortikoszteroidok: Az orvosok a legutóbbi időkig rendszeresen írtak fel szájon át szedhető kortikoszteroidokat a gyulladás, a fájdalom és a PHN kockázatának csökkentése érdekében, ám az újabb kutatások már megkérdőjelezik a kortikoszteroidok hatékonyságát a posztherpeszes neuralgia kialakulásának megakadályozásában. Arra azonban továbbra is vannak bizonyítékok, hogy az aktív övsömör korai szakaszában fellépő akut, erős fájdalom csökkentésére ezek a szerek alkalmasak lehetnek.
További gyógyszerek: Az övsömör kezelésére egyéb fájdalomcsillapítók, például kapszaicin tapaszok, görcsoldók, antidepresszánsok, zsibbasztó szerek és szteroid injekciók is felírhatók.

Hogyan hat a mentális állapotunk az övsömör kialakulására?

A mentális állapotunk is befolyásolhatja az övsömör kialakulásának kockázatát, mivel a krónikus stressz hatással van az immunrendszerre. Ha a szervezet nagyobb stressznek van kitéve, az gyengíti az immunrendszert, ami növelheti a varicella-zoster vírus reaktiválódásának esélyét.

A kutatások szerint a stressz általában, illetve a stresszt okozó életesemények (17) és a depresszió magasabb aránya összefügg a varicella-zoster vírus reaktiválódásának és az övsömör kialakulásának magasabb arányával. Ez arra utal, hogy az övsömörre hajlamosabb személyeknél fontos lenne a pozitívabb gondolkodás elsajátítása és/vagy stresszcsökkentő terápiák alkalmazása. Egy közel 13 000, 50 év feletti felnőttet nyomon követő vizsgálat megállapította, hogy a stresszes események nagyobb terhe jelentősen növelte a résztvevőknél az övsömör kialakulásának kockázatát (18).

Egy elővizsgálatban a posztherpeszes neuralgia enyhült, és mind a fájdalom, mind a fizikai működés javult meditációs gyakorlatokat végző egyéneknél (19). Pozitív összefüggés volt megfigyelhető a meditáció és az általános érzelmi állapot, valamint az életminőség észlelt javulása között. Bár további vizsgálatok szükségesek ennek a kapcsolatnak a bizonyításához, az említett kutatás azt jelzi, hogy a mindfulness és/vagy meditáción alapuló gyakorlatok segíthetnek a betegeknek a fájdalom kezelésében és az általános életminőség javításában.

Milyen természetes gyógymódok lehetnek hatékonyak az övsömör ellen?

Bár a vírust nem ölik meg, és nem gyógyítják meg az övsömört, számos természetes gyógymód segíthet csökkenteni a betegséggel járó fájdalmat és kellemetlenséget.

Ezek közül sorolunk fel az alábbiakban néhányat:

Fürdők: A kolloid zablisztes fürdőben való áztatás segítheti az övsömörös kiütést kísérő hólyagok gyógyulását (20). Ehhez mindössze 1-2 csésze langyos, kolloid zablisztes vízre van szükség. De a hideg fürdő vagy zuhany is segíthet a gyulladt bőr hűtésében. A forró vizet viszont kerülni kell, mert az súlyosbíthatja a tüneteket.
Hűsítő borogatások: Az érintett területre tett hideg borogatás is segíthet a hólyagok vagy kiütések okozta kellemetlenségek csökkentésében.
Viszketés elleni szerek: A viszketést csökkentő szerek, mint a kukoricakeményítővel kevert szódabikarbóna és/vagy a viszketés elleni krémek, mint a kalamin oldat, szintén segíthetnek a hólyagok kiszárításában.
Immunerősítő élelmiszerek: A gyulladáscsökkentő, immunerősítő élelmiszerek segíthetnek az immunrendszer erősítésében, illetve a vírus reaktiválódásának megelőzésében. A különböző színű élelmiszerek fogyasztása antioxidánsokkal turbózza fel az étrendünket. Emellett a megfelelő fehérjeforrások is elengedhetetlenek az immunitás erősítéséhez és az izomtömeg növeléséhez.
D-vitamin: A megfelelő D-vitamin szint fenntartása ugyancsak erősítheti az immunrendszert, és így kivédheti a vírus aktiválódását (21). A Nutrients című folyóiratban 2019-ben megjelent retrospektív vizsgálat bizonyítékot talált az alacsony D-vitaminszint és a PHN közötti kapcsolatra (22). Emellett egy koreai vizsgálat alacsony D-vitaminszintet állapított meg a herpesz zoster miatt kórházba került betegeknél (23).
Ivermectin: Elképzelhető, hogy az ivermectin hatásos lehet az övsömört okozó varicella-zoster virus ellen. Erre abból lehet következtetni, hogy az ivermectin számos vírus ellen hatásosnak bizonyult, többek közt a lovakat és szarvamarhákat támadó herpesz vírusokkal szemben is (23), és a lovak herpeszvírusa rokonságban van a varicella-zoster virussal (24). Ezt a megjegyzést ne tekintse orvosi tanácsnak, feltétlen konzultáljon orvosával, mielőtt kísérletezni kezd önmagán.

Hogyan csökkenthetjük az övsömör kialakulásának kockázatát?

Az övsömör kialakulásának kockázatát a következőkkel csökkentheti:

Oltások: Létezik egy vakcina (Shingrix márkanéven), amely segít megelőzni az övsömör kialakulását. A National Institutes of Aging ajánlása szerint az 50 év feletti felnőtteknek két adag oltást kell kapniuk. A vakcinát annak érdemes beadatni, akinek volt már bárányhimlője, aki be van oltva bárányhimlő ellen, akinek korábban volt már övsömöre, illetve, aki korábban már kapott övsömör elleni védőoltást, és/vagy annak is, aki nem emlékszik, hogy volt-e bárányhimlője. Az oltás beadatása azonban személyes döntés, amelynek során a mellékhatásokat is figyelembe kell venni.
Stresszkezelés: A nagyfokú stressz növelheti az övsömör kockázatát a stressz szervezetre gyakorolt immungyengítő hatása miatt. Ezért fontosak lehetnek a stresszcsökkentésre irányuló intézkedések. Az olyan elme-test gyakorlatok, mint a jóga és a tai chi, a meditáció és a mindfulness-mediációs gyakorlatok segíthetnek a stresszkezelésben, és azáltal csökkentik az övsömör kialakulásának kockázatát, illetve javítják a már kialakult betegség kimenetelét.
Alváshigiénia: Fontos a megfelelő mennyiségű alvás, hogy a szervezetnek elegendő ideje legyen a test és a szellem regenerálására. Törekedjünk a hét-nyolc órás éjszakai alvásra, és ragaszkodjunk egy következetes, képernyőmentes lefekvési rutinhoz.
Egészséges életmód: A gyulladáscsökkentő, immunerősítő életmód, mint például a tápanyagokban gazdag étrend és a rendszeres testmozgás mind segíthetnek a varicella-zoster vírus szunnyadó állapotban tartásában.
Ha lehet, kerülje el a vírust: Ha még soha nem volt bárányhimlős és nincs is beoltva bárányhimlő ellen, akkor fontos, hogy kerülje az érintkezést minden olyan személlyel, aki aktív övsömörben szenved. Bár maga az övsömör nem fertőző, de ha övsömörössel érintkezik, akkor fennáll a varicella-zoster vírus fertőzés kockázata, ami viszont övsömörhöz vezethet.

A Google adatkezelési elvei

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre