Fordította: Czárán Judit
Elhitték, hogy betegek, mert elhíztak egy hizlaló étrenden élve, és most egy méregdrága gyógyszer az utolsó reményük egy jobb életre.
Source: www.Freepik.com
Néhány évvel ezelőtt Nyugat-Virginiában, ahol Amerikában a legmagasabb az elhízott emberek aránya, csendben elindítottak egy szokatlan kísérleti programot, amely több száz ember életét változtatta meg: Az állam elkezdte finanszírozni az alkalmazottai számára az elhízás elleni gyógyszereket - miközben sok más biztosító elzárkózott ettől, mondván, hogy "hiúsági" célokból használt drága hatóanyagokat nem finanszíroznak.
A program a felmérések szerint sikeres volt. Az érintettek akár 60 kilót is leadtak, koleszterinszintjük csökkent, prediabéteszük elmúlt, és kevesebb vérnyomáscsökkentőre volt szükségük. Ahogy a hír terjedni kezdett, egyre többen akartak csatlakozni a programhoz. Egy iskolai védőnő például elmondta, hogy az ő fogyása legalább hat másik tanárt, illetve iskolai alkalmazottat ösztönzött arra, hogy ők is jelentkezzenek a kísérletbe.
Aztán a programnak hirtelen vége szakadt, mert a Közalkalmazottak Biztosítási Ügynöksége (PEIA) egyszer csak úgy döntött, hogy nem tudja tovább fizetni a Wegovy és a Zepbound magas költségeit. (Ezeket az elhízás elleni gyógyszereket Ozempic, illetve Mounjaro márkanéven is ismerik, és cukorbetegek kezelésére használják őket.) Ahogy az ezt követő hónapokban a betegek kezdtek kifogyni a gyógyszereikből, próbálták beosztani a meglevő készleteiket, a heti injekcióadagjukat csak 10 naponta, kéthetente, sőt, néha csak háromhetente adatták be. Próbálkoztak hasonló, kombinált változatokkal is, egy nővel pedig a cukorbeteg édesanyja a saját Ozempicjét osztotta meg. Azok, akik már nem jutottak hozzá a gyógyszerekhez, azt tapasztalták, hogy újra érzik az "ételsóvárgást", amelyet az elhízás elleni gyógyszerek korábban elnyomtak. És persze visszahízták a korábban leadott kilókat.
A nyugat-virginiai kísérleti program mikrokozmosza annak a dilemmának, amely elé az új, rendkívül hatékony, de sokkolóan drága elhízás elleni gyógyszerek állítják mind a betegeket, mind az orvosokat és a biztosítókat. A helyzet megoldhatatlannak látszik. Amióta a program véget ért, Laura Davisson, a Nyugat-Virginiai Egyetem testsúlykontrollal foglalkozó orvosigazgatója elmondta, hogy "sok kétségbeesett emberrel találkozunk a praxisainkban". Az ő intézete egyike volt annak a néhánynak, amely benne volt az állam kísérleti programjában, amelynek azonban sosem volt túl sok résztvevője, a csúcson is csak körülbelül 1000 beteget vettek fel, ami a töredéke a több mint 200 000, a PEIA támogatására szoruló nyugat-virginiainak. (Nyugat-Virginiában hozzávetőlegesen minden öt emberből kettő elhízott.) És ez az 1000 ember most akaratán kívül egy olyan kísérletnek is az alanyává vált, amely azt vizsgálja, mi történik, ha egy beteg kap egy olyan gyógyszert, amely megváltoztatja az életét, majd ezt a gyógyszert egyik pillanatról a másikra elveszik tőle.
Megan Pigott például, akit akár Wegovy szuper-reszpondernek is nevezhetnénk, 60 kilót, testsúlyának több mint egyharmadát adta le, miután 2022-ben elkezdte szedni a gyógyszert. Pigottnak általános iskolás kora óta számolnia kellett a bevitt kalóriákat; kipróbálta a SlimFast shake-eket, a káposzta-leves-diétát, amibe majd belepusztult, valamint egy régebbi elhízás elleni szert, a liraglutidot is. De egyik sem működött olyan jól, mint a Wegovy, amelyet a Nyugat-Virginiai Egyetemen írtak fel neki egy diétát és testmozgást is magában foglaló súlycsökkentő program részeként. A gyógyszert határozatlan ideig kell szedni, először a fogyás elősegítése, később a testsúly megtartása érdekében. Pigott elmondta, hogy a Wegovy végre reményt adott neki.
Miután a PEIA megszüntette a támogatást, Pigottnak júliusra elfogyott a Wegovy-ja. Azóta a leadott súlyának felét visszaszedte. Most a liraglutid generikus változatával próbálkozik, annak ellenére, hogy a gyógyszer korábban hányást és hasmenést okozott nála. (Bár a Wegovynak is lehetnek ilyen mellékhatásai, de Pigott személy szerint kevésbé szenvedett tőlük).
Ám még ezért az olcsóbb és kevésbé hatékony gyógyszerért is másfél órát kell autóznia a legközelebbi Rite Aid patikáig, amely elfogad egy olyan kupont, amely havi 245 dollárra csökkenti a költségeit. A Wegovy zsebből fizetendő ára még a gyártói kuponnal együtt is több mint kétszerese ennek, így számára szóba sem jöhet. "Olyan vagyok, mint egy drogos, aki bármire képes, hogy megszerezze az anyagot" - mondta Pigott, aki hajlandó őrült távolságokat megtenni, hogy hozzájusson a szerhez, amely segít neki lefogyni. Ugyanis sok más PEIA-pácienshez hasonlóan ő is megtapasztalta, hogy a súlyának csökkentése megoldott sok olyan problémát, amelyek korábban megbetegítették a testét.
Amikor Cassie Hornbeck Maxwell elkezdte a Wegovy-t használni, már diagnosztizál prediabéteszes volt, alvási apnoéban és policisztás petefészek szindrómában, egy olyan hormonális rendellenességben szenvedett, amely szabálytalan menstruációt okoz - és ezek mind összefüggnek az elhízással. "Már éppen kezdtem lemondani magamról" - mesélte. "Lemondtam az egészségemről." A Wegovy hatására azonban az egészségügyi problémái egytől egyig eltűntek: A vércukorszintje csökkent, az alváshoz nem volt szüksége többé CPAP-készülékre, és a menstruációs ciklusa is rendeződött. Cassie tapasztalatai egybevágnak az egyre szaporodó anekdotikus és klinikai bizonyítékokkal, amelyek szerint az elhízás elleni gyógyszerek hatásosak az elhízással kapcsolatos betegségek ellen.
Egy másik beteg, Hilaria Ireland Swisher a felére tudta csökkenteni a vérnyomáscsökkentő adagját. Elmondta, hogy sírt örömében, miután kipróbálta a Zepboundot, és azt tapasztalta, hogy egy életen át tartó éhezés, fogyókúra, majd fogyókúra utáni visszahízás után sikerült végre találnia egy olyan gyógyszert, amely véget vetett az elhízással folytatott vég nélküli harcának. A testsúlya korábban megnehezítette a mindennapjait: ha lépcsőzött, nem kapott levegőt, egy shoppingtúra után a barátnőivel pedig napokig fájt a lába. A gyógyszer okozta fogyás azonban elindított egy pozitív körforgást az életében: Mivel immár fájdalom nélkül tudott mozogni, sokkal aktívabb lett és egészségesebb szokásokat tudott felvenni. Jelenleg hetente kétszer edzőterembe jár.
Nem csoda, hogy a PEIA-t szedő betegek nem akarják, hogy megfosszák őket a gyógyszereiktől. Bármilyen hátrányai is lehetnek- a hosszú távú mellékhatások ma még ismeretlenek -, nem akarnak lemondani róluk. Bisher Mustafa, a PEIA kísérleti programjában részt vevő Marshall Health testsúlykontrollal foglalkozó szakembere szerint a kísérleti program így egyfajta hullámvasút lett a betegek számára. Davisson a Nyugar-Virginiai Egyetemről ugyancsak síkra száll a program folytatása mellett. Érvelése szerint, ha most leszedik a betegeket a Wegovy-ról és a Zepboundról, az semmissé tesz minden korábbi eredményt: "Az olyan, mintha az összes megtakarított pénzünket kidobnánk az ablakon."
A legtöbb amerikai biztosítótársaságot, amelyeknek ugyanazokkal a költségekkel kellene szembenézniük, mint a PEIA-nak, egyáltalán nem hatotta meg az az érv, hogy az elhízás elleni gyógyszerek támogatásával végső soron pénzt takaríthatnának meg az elhízással összefüggő betegségek, például a cukorbetegség és a szívrohamok kockázatának csökkenése révén. Észak-Karolina az év elején ugyancsak megszüntette fogyókúrás gyógyszerek ingyenes hozzáférhetőségét az állami alkalmazottak számára, és a magánbiztosítók is elzárkóztak azok finanszírozása elől. A Wegovy és a Zepbound még túl rövid ideje vannak forgalomban ahhoz, hogy egyértelmű bizonyítékok álljanak rendelkezésre a gyógyszerek egészségügyi költségekre gyakorolt hosszú távú hatásairól, néhány vizsgálat és szimuláció azonban arra utal, hogy a jövőben várható megtakarítások sajnos eltörpülnek a gyógyszerek költségei mellett, legalábbis a jelenlegi árak mellett. A Wegovy gyártója, a Novo Nordisk szimulációja például 85 millió dolláros megtakarítást állapított meg öt év alatt 100 000 betegre vetítve, míg a Wegovy finanszírozása a jelenlegi listaár mellett ugyanebben az időszakban 8 milliárd dollárt emésztene fel, ami még akkor is hatalmas különbség, ha a biztosítók nem a teljes árat fizetik.
A PEIA szerint Nyugat-Virginiában is nagyon magasak voltak a támogatás költségei: Az 1000 beteg részvételével zajló kísérleti program a csúcsidőszakban nagyjából évi 15 millió dollárba került, annak 10 000 betegre történő kiterjesztése pedig már évi 150 millió dollárt emésztene fel. Ez az összeg az ügynökség vényköteles gyógyszerekre szánt teljes költségvetésének 40 százaléka. "Mióta meghoztam a döntést, nem tudok aludni" - mondta az ügynökség igazgatója, Brian Cunningham júniusban. "De nekem van egy pénzügyi felelősségem, és én ezt tekintem az első számú felelősségemnek". (A PEIA nem válaszolt lapunk kérdésére a kísérleti program befejezésével kapcsolatban). A kísérleti program leállításával Nyugat-Virginia csak beállt a sorba: A legtöbb állam soha nem finanszírozta az alkalmazottai számára az elhízás elleni gyógyszereket. Egy elhízással foglalkozó szervezet szerint a bármilyen biztosítással rendelkező amerikaiak negyedének van olyan biztosítása, amely ezekre a gyógyszerekre is kiterjed.
Azoknak a nyugat-virginiaiaknak, akik rövid időre megkapták, majd elvesztették ezt a nagyszerű lehetőséget, a számokkal kapcsolatos fenti okfejtések meglehetősen elvontnak tűnhetnek ahhoz a változáshoz képest, amelyet nap mint nap a saját testükben tapasztalnak. A biztosítók számára egy megelőzött szívroham csak egy szám egy táblázatban, a betegeknek viszont az életet jelenti. Néhányan levelet írtak a PEIA-nak és a helyi törvényalkotóknak, amelyben próbálták meggyőzni őket. Angela Young, egy nyugdíjas állami alkalmazott (aki nem vett részt a kísérleti programban, de elvesztette a biztosítási fedezetét, amikor egy válás után a PEIA-hoz került), nagyon egyszerűen fogalmazott. Azt írta, hogy érzi a plusz súlyt a térdében, légszomjjal és szívproblémákkal küzd. "Feltételezem - mondta -, hogy ebbe végül bele fogok halni .
A PEIA-páciensek elmondták nekem, hogy már a rövid ideig tartó elhízás elleni gyógyszeres kezelés is megváltoztatta az életüket, mégpedig a fizikai állapotukon túl is. "Ha túlsúlyos vagy, olyan, mintha láthatatlan lennél" - állította Lory Osborn. "Mintha kevesebb lennél a többieknél" - mondta Randi Bourne, az az iskolai védőnő, akinek hat munkatársa vett részt a kísérleti programban. Ezek az emberek mindig is érezték, hogy a kövérségük miatt sokszor megszégyenítik, illetve mellőzik őket, hogy tiszteletlenül bánnak velük, de igazán csak a fogyásuk nyitotta fel a szemüket arra, hogy mennyire másképp bánik a társadalom az elhízott emberekkel. Maxwell úgy érezte, hogy amikor először néztek rá "kövér emberként", elvesztette az identitása egy részét. A fogyással végre elérte, hogy annak lássák őt, aki. De vajon az, hogy visszahízott, megint megfosztja az identitása egy részétől?
A gyógyszerek abban is segítettek Maxwellnek, hogy átértékelje, amit önmagáról és az elhízásról gondolt. Ugyanis sokakhoz hasonlóan ő is abban a tévhitben volt, hogy az elhízás az önfegyelem és a motiváció hiányával függ össze. Azóta, hogy szedte a Wegovy-t, majd a Zepboundot - amelyek az agya kémiájának megváltoztatása révén megszüntették a fejében az "ételsóvárgást" - már orvosi problémaként tekint az elhízásra, amely bonyolultabb, mint az említett gyógyszerek által szimulált hormonok egyszerű egyensúlyzavara. Az orvosok az elhízást ma már általában krónikus betegségnek tekintik, és ezt most már Maxwell is így látja.
Számára és más betegek számára ez még elfogadhatatlanabbá teszi a PEIA döntését. "Ez olyan, mintha egy rákos betegtől megvonnák a rákgyógyszert, vagy egy cukorbetegtől az inzulint" - mondta Swisher az elhízás elleni gyógyszerekre utalva. Sokak szerint az, hogy ezeket a gyógyszereket más kategóriába sorolják, a diszkrimináció minősített esete. A biztosítótársaságok vonakodása az elhízás elleni gyógyszerek finanszírozásától történelmileg abból a meggyőződésből fakad, hogy az elhízott emberek maguk tehetnek az állapotukról. A Medicare-nek még mindig törvény tiltja, hogy fedezze a fogyókúrás gyógyszereket, és bár a Biden-kormányzat nemrég javasolt egy szabályt a törvény megkerülésére, a változtatás csak akkor léphet életbe, ha majd a Trump-kormányzat is jóváhagyja azt.
Ősszel a PEIA javasolta, hogy jövőre emeljék a biztosítási díjakat. Ennek kapcsán többek közt a GLP-1 gyógyszercsoport - amelyek közé a Wegovy és a Zepbound is tartozik - magas költségeire is hivatkozott. A PEIA azonban már korábban félbeszakította az elhízás elleni kísérleti programot.
Amikor Pigott elkezdte a Wegovy szedését, már prediabéteszes volt. "Az egyik ok, amiért használni kezdtem a gyógyszert, az volt, hogy megelőzzem a cukorbetegséget" - mondta. És ez működött is: Pigott vércukorszintje csökkent. Most viszont megint magasabb, ám még mindig nem kaphatja meg a gyógyszert - csak ha majd végül tényleg cukorbeteg lesz. "Ennek meg mi értelme van?" - kérdezte. Ahhoz, hogy segítséget kapjon, előbb még betegebbnek kell lennie?
Kommentár (Szendi G): Az Ozempic és hasonló gyógyszerek jó példái annak, ahogy a gyógyszeripar hasznot húz a megnyomorító nyugati életmód és táplálkozás súlyos egészségügyi következményeiből. Tény, hogy a gyógyszeriparnak nem az a dolga, hogy felvilágosító kampányokat indítson a lowcarb és a sport népszerűsítésére. Ez az egészségügyi kormányzat és a dietetika dolga volna, ha nem volnának szoros összefonódásban az agráriummal és az élelmiszeriparral. Az orvoslás azzal szolgálta és szolgálja ki a gyógyszeripart, hogy betegségnek minősítette a 2-es típusú cukorbetegséget, majd az elhízást. Ezek valójában akut anyagcserezavarok, amiket az orvoslás minősít krónikus betegségnek, elszakítva ezeket az anyagcserezavarokat a nyilvánvaló októl, ami maga a nyugati táplálkozás. Az orvoslásnak döntő szerepe van abban, hogy kialakított egy társadalmi méretű hamistudatot az "egészséges életmódról" és a betegségekről. Mindkét anyagcserezavar esetében Dunát lehet rekeszteni azokkal a vizsgálatokkal, amelyek bizonyítják, hogy ezek a problémák hetek alatt felszámolhatók volnának (elejét véve a további szövődményeknek), ha az emberek abban kapnának lelki és szakértői támogatást, hogy hagyjanak fel a megbetegítő nyugati táplálkozással és életmóddal. A nyugati életmódot elsősorban nem az egyes emberek tartják fenn, hanem a nyugati életmód következményeiből busásan megélő gyógyszeripar, élelmiszeripar és orvoslás. Ha társadalmi szinten át lehetne térni a paleóra vagy a lowcarbra, hosszú távon csak a változni kényszerülő élelmiszeripar és az agrárium maradna talpon, a gyógyszeripar és az orvoslás abból él, hogy az emberek belebetegszenek a nekik felkínált életmódba. Az nem várható el mindenkitől, hogy mögé lásson annak az érdekrendszernek, amely őt arra kárhoztatja, hogy a civilizációs betegségektől szenvedjen és haljon meg. A többség elhiszi, hogy ők "betegek" és gyógyszer nélkül rövid úton végük. A gyógyszeripar örök szlogenje szerint "nélkülünk meghaltok".