Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Az új koronavírus és a Titanic

A Titanic tragédiája örök mementója marad az emberi önhittségnek, elvakult magabiztosságnak és felelőtlenségnek. Most van születőben egy újabb Titanic történet, a neve Covid-19.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Ahogy a Titanicot az elsüllyedése előtti napon több hajó is figyelmeztette a jéghegy veszélyre, úgy a nyugati világ is majd' húsz éve tudta, tudhatta, hogy előbb-utóbb jön a Járvány.De ahogy a Titanic is hetykén, változatlan sebességgel folytatta útját az éjszakában, úgy a nyugati világ is élte tovább a figyelmeztető jelek ellenére az életét, mindenki csak a gazdasági növekedésre figyelt és arra, hogy lehet minél többet harácsolni, hogyan lehet továbbra is hatalmon maradni, hogy lehet önös érdekből a csillagot is lehazudni az égről. Szinte mindenhol csak spórolni akartak az egészségügyön. Volt ebben ráció, nem vitás. Az orvoslás is egy üzletág, amelyben a csúcson ülők pofátlan összegeket nyúlnak le évente, ki hálapénzből, ki gyógyszeripari vesztegetésből, ki túlszámlázásból: a jövedelemszerzés változatos módjait dolgozta már ki az establisment a többség kárára. A pillanatnyi nyereség mindig elhomályosítja a tekintetet. Bizonyára van az egészségügynek lefaragható pazarlása, de a minden áron való spórolás elfeledteti, hogy jöhetnek vészhelyzetek, amire gyógyszert, maszkot, védőruhát,életmentő gépeket tartalékolni kellene. A Titanic-mentalitásnak azonban a legfőbb sajátja a sebezhetetlenségbe vetett hit. Minek hallgatni az intő jelekre, ha egyszer "velünk úgyse történhet ilyen"?


Az első figyelmeztetések

Az orvostudomány régóta parkoló pályán van, csak toldozgat-foldozgat, gyógyítani már rég elfelejtett, jószerivel csak a civilizációs betegségeket és következményeit kezelgeti. Abban az értelemben is látszattevékenység ez, hogy megelőzhető betegségek kezelésére megy el a GDP 5-8%-a. Csak egy példa: a 2-es típusú diabéteszes beteg vércukra a vizsgálatok szerint 1, azaz egy hét alatt étrendváltoztatással rendezhető volna, ehelyett -hogy legyen munka és haszon- inkább milliókért kezelnek élethossziglan minden egyes beteget (Taylor és mtsi., 2019). Ez mérhetetlen pazarlás. Az orvostudomány mára fogatlan, ellustult oroszlán, mert nincs igazi kihívás. Ebben a langyosnak tűnő állóvízben a gyógyszeripar sem tud világraszólót felfedezni, hiszen az életmód betegségeket csak életmódváltással lehetne gyógyítani. Kezelgetni persze lehet, az jó üzlet, a "betegutánpótlás" pedig - hál' Isten a tudománnyal köszönő viszonyban sem lévő étrendi ajánlásoknak-, folyamatos. Egy esetleges járvány elleni gyógyszerbe fektetni kockázatos, mi lesz, ha elmarad a járvány? A gyógyszeriparnak nagy kő esett le a szívéről, amikor a kellően korrumpált WHO 2009-ben influenza világjárványt hirdetett (soha nem volt enyhébb járvány!), s így még 2010-ben túl tudott adni a Tamiflu és Relenza készletein, mielőtt még kiderült volna, hogy ezek hatástalanok.

Elég sokba kerül egy gyógyszer kifejlesztése ahhoz, hogy aztán a gyógyszeripar nyakán maradjon. Kisebb kockázat betegségeket kitalálni, legyártatni hozzájuk az orvostudományi elméleteket, majd a "gyógyszerterítéshez"a protokollt. Így dübörög az antidepresszáns ipar, a koleszterincsökkentő üzletág, a HPV biznisz, a PPI melléküzemág, a "me too" gyógyszerek gyártása, és a régi gyógyszerek kombinálása és újracsomagolása. Az orvoslás vezetőrétege ebben a folyamatban aktív résztvevő, hiszen ő a kereskedő, aki eladja az árut. Persze, félreértés ne essék, nem a mezei orvosokról van szó, ők most is helytállnak. Másra nem, de a hálánkra számíthatnak.

Ebben a jól menő üzletben senkinek nem érdeke Superman-ként ott teremni, ahol a baj van. Mindenki a "normál üzletmenetben" gondolkodik, miközben már régóta háború zajlik: kezd a körmünkre égni a civilizációs betegségek (rák, szívbetegség, cukorbetegség, stb.) járványa. Úgy járunk majd, mint Velence: mert az előző évhez képest mindig csak kicsit volt rosszabb a helyzet, csak akkor kaptak észbe, amikor már derékig gázoltak a vízben. Az ember már csak így gondolkodik. Amíg nem ég a ház, addig nincs baj. Sőt, ha ég, még akkor is lehet mondani, hogy csak kicsit ég. Az antibiotikus éra bukása már bekövetkezett. Csak az USA-ban 2019-ben a Clostridium difficile fertőzéssel együtt 3 millió antibiotikum rezisztens fertőzés történt, s ebben 48 000 ember halt meg. A Titanicon Smith kapitány zsebében előző nap hét jégveszélyre figyelmeztető távirat landolt. Csak nem esünk ettől pánikba?

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Ha homokba dugod a fejed, attól a veszély nem múlik el

Az evolúció a civilizáció kulisszái mögött folyik tovább, akkor is, ha nem veszünk róla tudomást. Flemming már 80 éve megjósolta az antibiotikumok bukását. Hát az évek, évtizedek oly gyorsan elröppentek, mi meg itt találjuk magunkat minden terv nélkül. A vírusok és a bacik pedig nem hagyják magukat, a dzsungelből bármikor előtörhetnek. És időnként portyázgatnak is, gondoljunk csak a HIV-re vagy az ebolára. Aztán 2002-ben jött a figyelmeztetés: Dél-kelet Kínából elindult a SARS (Severe Acute Respiratory Syndrome), kitört a pánik, de szerencsére a világ 8000 fertőzéssel és 774 halállal megúszta. A koronavírus bejelentkezett. De mi azt hittük, mint a Titanicon, hogy a zenekar játszhat tovább. Újra visszakényelmesedtünk abba a világba, ahol az évi 400 ezer influenzahalálozás már-már természetes. Ugyan van nekünk minden szezonban "hatásos" influenza oltásunk, de a vizsgálatok és a Cochrane Library elemzéseiből tudjuk, hogy ezek fabatkát sem érnek. Tudom, ünneprontás, de a vakcina éra is kezd csendben kimúlni, pedig sokaknak a Sars-Cov-2 elleni oltás minden reménye.

Aztán 2004-ben Norvégiában felfedeztek egy újabb koronavírust, a NL63-t (HCoV-NL63), s mint kiderült, az több száz éve jelen van, csak a sok légúti fertőzést okozó vírus közt elvegyült. Valójában 4 ilyen koronavírus kering a népességben (Grant és mtsi., 2020), de mivel a légúti fertőzést -főként gyerekek - viszonylag könnyen megússzák, sokat megint csak nem foglalkoznak vele. 2012-ben felfedezték a MERS-t (Middle East respiratory syndrome), ami ellen ugyancsak máig nincs se gyógyszer, se oltás. De mert főként a tevék terjesztik és Szaud-Arábiát érinti leginkább, megint hátradőltünk: nincs nekünk ezzel dolgunk. A pánik gyorsan elült, amint eloszlott a járvány rémképe, máris drámaian lecsökkentek a koronavíruskutatásra szánt összegek. Az ördögöt a falra festő kutatócskák ne költsék a drága pénzt haszontalan dolgokra! Pedig a SARS halálozási rátája 10% felett van, a MERS-é 35%. 2016-ban a WHO a 8 legfőbb ellenség közé felvette a koronavírus klánt is. De a zenekar játszott tovább.

Aminek nincs piaca, azt nem érdemes se kutatni, se készülni rá. Ez a rövidtávú gondolkodás újra és újra megbosszulja magát, ezt látjuk a környezetvédelem kapcsán is. Pedig a koronavírus bemutatkozott: remekül képes mutálódni, sok alakja van, e tekintetben olyan, mint az influenza. 2002 óta ismerjük a gyenge pontját: a koronavírusok az ACE2 (angiotensin-converting enzyme 2) receptorhoz kötődve jutnak be a gazdasejtbe. De ez a mi gyenge pontunk is, a SARS és a MERS ezt mutatta meg. Az orvostudománynak és a gyógyszeriparnak 18 éve lett volna rá, hogy kitalálja, mivel lehet az így működő vírust elpusztítani vagy a receptort blokkolni. Most a járvány kellős közepén hirtelen rengeteg ötlet van - amiket békeidőben ráérősen tudtak volna tesztelni. Most még abban sincs egyetértés, hogy a sok ACE2 receptor baj-e, mert növeli a behatoló vírusok számát, vagy éppen az a jó, ha sok van belőle, mert kifejezetten gyulladáscsökkentő hatással van a tüdőszövetekben. Most indulnak a klinikai próbák az esetleges ellenszerek tesztelésére.

Hogy is volt a Titanic esetében? Az árboc tetején egyetlen egy matróz guvadt a sötétbe, még a Hold sem világított, s mire észlelte az előttük sötétlő jéghegyet, a Titanic már későn vett éles kanyart, a jéghegy 100 méteres rést hasított a hajó oldalába. Így mondott csődöt Európa járványfigyelő rendszere is, és ahogy a Titanicon sem volt elég mentőcsónak, úgy hiánycikk ma a védőmaszk és a fertőtlenítőszer.

Nem az "utasok" bűne, ha nem készülnek minden nap a végveszélyre. A kapitány és a tisztek dolga volna komolyan venni a veszélyjeleket és megtenni a szükséges intézkedéseket. Kínában tavaly decemberben tört ki a járvány. Hogyan hihette bárki is, hogy a mai határok nélküli világban a vírus majd ott marad Kínában? Egy oxfordi kutatócsoport modellje szerint mára már fél Anglia átesett a fertőzésen, miért volna ez másként más országokban?

De rövidlátók volnánk, ha csak ennyi volna a mostani járvány tanulsága. Az igazi probléma a Titanic mentalitás, ami alattomban már javában ássa a nyugati civilizáció sírját.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


A Titanic-mentalitás

A 19. század végén William Osler, akit a Modern Orvoslás Atyjának szoktak nevezni, azt írta, hogy tíz éves magán és közkórházi praxisa alatt nem találkozott ischémiás szívbeteggel, az infarktust pedig elenyészően ritkának találták. Szintén tőle olvashatunk aggódó sorokat 1900-ban megjelent könyvében arról, hogy míg 1850-ben a rák az összhalálozás 0.0065%-áért, 1890-ben pedig már 0.021%-áért felelt. Ma az emberek 50%-a kardiovaszkuláris betegségben, 24%-a pedig rákban hal meg. Hogy jön ez a COVID-19 járványhoz?

Az olasz Nemzeti Egészségügy Intézet kiadott egy elemzést 355 elhunyt kórtörténetéről. A betegek 0.8%-a volt a fertőzést megelőzően (látszólag!) egészséges, 84%-uk két vagy több civilizációs betegségben szenvedett. Ezen belül 48%-nak három vagy több alapbetegsége volt. A 355 beteg 76%-ának volt magas vérnyomása, 35.5%-a volt cukorbeteg, 20%-uk rákban szenvedett és 18%-nál veseelégtelenség állt fenn. A két 39 éves olasz elhunyt közül az egyikük rákbeteg volt, a másikuk szövődményekkel küzdő cukorbeteg. Ugyanez ismerős már az influenza halálozási adataiból is. Az elhízott, anyagcserezavaros, magas gyulladásszintű betegek rosszul viselik a másoknak akár csak enyhe tüneteket okozó fertőzéseket is. A jóléti társadalmak - lássuk be - nem a vírusokba, hanem a jólétbe halnak bele. A bőség társadalmában előállt a habzsolás és a kezeléssekkel meghosszabbított élet egyensúlya.

Akik most meghalnak, többségükben olyan emberek, akik eddig is csak azért éltek, mert a gyógyszerekkel sikerült nekik az élet és halál mesgyéjén egyensúlyozniuk. Nevezhetjük az orvoslás diadalának, hogy ezek a súlyosan beteg emberek sokáig életben tarthatók, de tekinthetjük ezt az egészet az emberek becsapásának is. A nyugati orvoslás elhitette az emberekkel, hogy az életmódjuk okozta betegségekről nem tehetnek, és az orvostudomány az, amely a gyógyszeriparral karöltve megmenti az ő életüket. A balga tömeg elhiszi, mert el akarja hinni: cserébe ehet és ihat annyit, amennyit csak akar. A dietetika meg jön az okostányérral, meg az "együnk változatosan" dumával, és ajánlgatja a sütőolajat, ami két, évtizedekig eltitkolt vizsgálat újraelemzése szerint kétszeresére növeli a szívhalálozást (Ramsden és mtsi.,2013 és 2016).

Évente milliók halnak meg olyan életmód betegségekben, amelyek életmódváltással megelőzhetők volnának. A silány szénhidrátalapú, mikrotápanyagokban hiányos táplálkozásnak súlyosak a következményei. A nyugati világ úgy túltáplált, hogy közben alattomos hiánybetegségekben szenved. Ide vezet, ha az emberek a szemétből próbálnak "választékosan" táplálkozni.

Mindezt megszoktuk és az élet normális menetének tekintjük. Végülis, aki felhőtlenül akar mulatni, az ne gondoljon a számlára, amit majd a végén kell megfizetnie.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


A nyugati civilizáció vírusok nélkül is rohan a vesztébe, a vírusok csak arra figyelmeztetnek, mennyire elbíztuk magunkat, mennyire sérülékennyé váltunk. A Titanicot nem a jéghegy, hanem az emberi önhittség süllyesztette el. A magát betegre evő társadalom ugyanígy jár. A civilizáció sérülékenységét maga a civilizáció okozza, legyen az környezetszennyezés, széndioxid kibocsájtás vagy mértéktelen fogyasztás. A vírusra mindenki pánikba esik. Pedig a vírus csak az utolsó tőrdöfés az amúgy is haldoklókba.

A status quó fennmaradásában érdekelteknek fontos az emberekkel elhitetni, hogy a vírus öl, nem pedig a nyugati életforma. Nehogy valakinek a nyugati életformát jusson eszébe megkérdőjelezni. Hiszen az egész ipar a nyugati világ enyészetére épül. Az élelmiszeripar, a vegyipar, a gyógyszeripar - és a mindezt felülről mozgató establisment remekül profitál abból, hogy a nyugati civilizációt tereli a klíma- és az egészségügyi katasztrófába. Nem kell ahhoz még vírus sem, hogy az egészségügy összeomoljon. A "görbe kilapítására" is azért van szükség, mert az egészségügy mindennapos üzemmódja a csúcsra járatás, ezt már nem lehet tovább fokozni.

A jelen helyzet

A járvány már javában itt volt, mire a kormányok észbe kaptak. Célzott intézkedések helyett a vezetésben is eluralkodott a pánik. Tudományosan megalapozott döntések helyett eltúlzott intézkedések születtek és születnek, sokszor csak politikai megfontolásokból (Ioannidis, 2020). Ha nincs teszt, nem lehet tömeges tesztelést végezni. Ha nincs valós adat, nem lehet még azt sem felmérni, hol tartunk a járványban. Marad a kommunikációs célokhoz igazított adatok szolgáltatása. A 2009-2010-es "világjárványnak" kikiáltott, utólag a legenyhébbnek bizonyult influenzajárvány tanulságait máig nem vontuk le. Akkor a WHO és a kormányok alaposan eljátszották a hitelüket.

A halálozási adatokban több csúsztatás is van. Egyrészt a halálozási arányszám irreálisan magasnak tűnik, ha nem a valóban megfertőződöttekhez viszonyítjuk a meghaltak számát, hanem a tesztekkel igazolt fertőzöttekéhez. Minél többet teszteltek egy országban, pl. Dél-Koreában vagy Németországban, annál alacsonyabb a halálozás. Dél-Koreában 0,7%, Németországban 0,2%. És még ezekben az országokban sem derítették fel az összes fertőzöttet, azaz, a halálozási arányszám még ennél is alacsonyabb lehet. A Diamond Princess (egy karantén alá helyezett turistahajó 700 megfertőződött utasának) adatai alapján a halálozási arány 1%-os (Ioannodis, 2020). A kínai járvány adatai alapján a halálozási arány 0.66% (Verity és mtsi., 2020). A valódi halálozási arányszám tehát inkább egy rossz influenzaszezonéhoz hasonlít, mint ahhoz, amivel a WHO riogat. (Az influenzajárványok általában 0.1%-os halálozási aránnyal járnak.) Persze, fognak még meghalni, de a fertőzöttek száma is nőni fog, mégpedig nagyobb gyorsasággal, mint a kórházba kerülteké, hiszen a lakosság 80%-a nem komolyan veszélyeztetett a vírus okozta megbetegedés szempontjából. Minél tovább tart a járvány, annál kisebb lesz a valódi halálozási arányszám.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Az is adattorzítás, hogy minden olyan halálesetet a koronavírus számlájára írnak, amelynél az elhunytban jelen volt a koronavírus. Egyrészt, lehetett ott más vírus is, pl. influenza, másrészt meg a legtöbb emberrel az alapbetegségei végeztek. Akárhogy is, a halálesetek többsége "előrehozott" halál, azaz, a vírus maximum felgyorsította a beteg állapotának a romlását, azaz a beteg az alapbetegségeibe halt meg - "csak" korábban. E ponton szoktak emberek felháborodni és a fejemhez vágni azt, hogy ha az én anyukámról volna szó, másként beszélnék.

Nem beszélnék másként. A személyes megrendülést és gyászt ne keverjük össze az objektivitással. Nem az áldozat hibáztatásáról van szó, de felmenteni sem lehet teljesen minden áldozatot. Hol húzzuk meg a határt a teljes tudatlanság és az egészségtudatos viselkedés közt? Nem tudnám megszámolni, hány ember írta nekem, hogy ő szívesen paleózna, mert látja ennek hasznát, de nem tud lemondani a kenyérről meg a nyugati étrend egyéb nyalámságairól. Hány ember fogyott le, rendezte vércukrát és vérnyomását a paleóval, majd tért vissza a nyugati étrendre, mert "nem bírta" a paleót, azaz azt az étrendet, amire az emberi szervezet ki van találva.

Influenzajárványok esetén, hogy érezzük a járvány súlyát, el szokták mondani, hány százezren haltak meg bele. Valójában ezeknek a haláleseteknek a nagyobb része szintén "előrehozott" halál, azaz a vírusnak róttak fel olyan haláleseteket, amelyek kis idővel később maguktól is bekövetkeztek volna. Az összes 1945 utáni influenzajárvány esetében az USA statisztikában azt látni (Macrotrend, 2020), hogy az érintett évben kicsit megugrik a halálozási arány, majd a következő 1-2 évben a járványt megelőző évhez képest jelenősen csökken. Várhatóan ezt fogjuk látni a következő évek statisztikáiban is.

Az nyilvánvaló, hogy van egy sérülékeny réteg, de az is nyilvánvaló, hogy lakosság 80%-a ellenáll a vírusnak. Azaz, a teljes népesség karanténba helyezése és a gazdaság megbénítása helyett az esékeny réteg fokozott védelmét kellene elrendelni. A dolgok könyörtelen logikája, hogy a járványban - akárcsak a háborúban - a veszteségek minimalizálása a cél, de csakis költség-hasznon optimalizálással. A "Ryan közlegény megmentése" típusú döntések ésszerűtlenek, csak propagandisztikus célt szolgálnak. Ha mindenkit meg akarunk menteni, abba a végére többen fognak belehalni. Az elnyújtott járványnak beláthatatlan pszichés és gazdasági következményei lesznek. Hiszen a gazdaság lelassulása, az emberek egzisztenciális elbizonytalanodása, a szociális távolságtartás és bezártság máris túl nagy árnak bizonyul (Ioannidis, 2020). Ha igaz az, hogy az emberek többsége már túl is esett a fertőzésen, értelmetlenné válnak a korlátozások. Ennek igazolására persze még várni kell. Neil Ferguson epidemiológus, az angol kormány tanácsadója, korábbi jóslatát. miszerint 250 ezer angol fog a járványban meghalni, máris lefaragta 20 ezerre (Raphael, 2020).

A cég általam ajánlott kedvezményes termékei itt tekinthetők meg


De, izgatottan figyelhetjük a svéd helyzet alakulását, ahol kevésbé szigorú szabályokat hoztak (pl. nem zárták be az iskolákat) és bár a szociális távolságtartást javasolják, de az otthonmaradást elsősorban a veszélyeztetetteknek ajánlják. A svédek nem akarják bedönteni a gazdaságot, ami 30% feletti munkanélküliséghez vezetne, hanem abban reménykednek, hogy a járvány nem lesz olyan súlyos, mint sokan jósolják. Ha romlana a helyzet, természetesen további szigorításokat is be fognak vezetni (Laurent, 2020). Akárhogy is lesz, a járvány egyszer csak véget ér. Lesz nagy megkönnyebbülés, visszatér az élet a régi medrébe.

Azonban, tartok tőle, visszatekintve majd azt mondhatjuk, nem is a járvány volt a legrosszabb, hanem az, hogy megint nem tanultunk belőle semmit. Minden megy tovább egyéni és társadalmi szinten is a következő járványig, ami lehet sokkalta súlyosabb is, mint a mostani.

Koronavírus cikkek a Tenyek-tevhik.hu-n

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre