Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Bizalom és bizalmatlanság

A bizalom nélkül egyszerűen megszűnne az emberi lét. Bizalom kell az intim együttléthez, bizalom kell anya és gyermek kapcsolatához, bizalom kell fennálljon a munkás és megbízója között, és bizalom szükséges minden egészséges társadalom működéséhez. De honnan ez a nagy bizalom, miközben nem egyszer csalódunk a másokba vetett bizalmunkban? A bizalom csak látszólag lelki dolog.

 

Google hirdetés

 

Nehéz elképzelni az emberi kapcsolatokat bizalom nélkül. Ha elolvassuk a bűnügyi híreket, máris nem tűnik olyan természetesnek, hogy képesek vagyunk mégis minden félelem nélkül számunkra kiválasztottnak tekintett személlyel intim testi közelségbe kerülni, és hogy határtalan bizalommal megyünk bele védtelen és kiszolgáltatott helyzetekbe is. Az sem evidens, hogy egy védtelen csecsemő vagy kisgyerek oly határtalan bizalommal csüngjön szülőjén. Elég a családon belüli erőszakra, megcsalásokra, válásokra, gyilkosságokra gondolni. Az sem természetes, hogy az emberek bátran fegyver nélkül járnak, közömbös arccal átmennek a zebrán, megbíznak a buszsofőrben, nagy összegeket bíznak brókerekre, és a majdani fizetés reményében dolgoznak egész hónapon át. Ha nem tudnánk naponta ezer helyzetben legátolni félelmeinket, megállna a társadalomban az élet. A félelmet és gyanakvást a bizalom, ez az evolúciósan kialakult biológiai mechanizmus képes kioltani. Ma már tudjuk, hogy ezt a funkciót az oxytocin nevű sokoldalú hormon és neurotranszmitter tölti be.

Az oxytocin felfedezése

Az 1900-as évek ismerték fel, hogy a hipofízis hátulsó részének kivonata állatoknál serkenti a méh összehúzódását (Dale, 1096) ill. elősegíti a tej kiválasztását (Ott és Scott, 1910). William Blair-Bell szülészorvos a hipofízis kivonatot azonnal kipróbálta, és bizonyította, hogy elősegíti a szülést és kivédi a szülés utáni fokozott vérzést (Bell, 1909). A hormont hamarosan izolálták, és az 1950-es években Vincent du Vigneaud már szintetikusan is előállította (Magon és Kalra, 2011). Ez nagy lendületet adott az oxytocin kutatásának. Kezdetben az anyaságban játszott szerepét vizsgálták. Mivel a sosem szült nőstény patkányok kifejezetten nem kedvelték az idegen kölyköket, sőt volt olyan nőstény, aki agresszíven rájuk is támadott, felmerült a kérdés, vajon mitől válnak ezek a nőstények szülés után mégis olyan odaadó anyákká? Amikor még sosem szült nőstények agyába oxytocint fecskendeztek, az első útjukba kerülő idegen patkánykölyköt rögtön gondozásukba vették és nekiláttak fészket építeni (Pedersen és Prange, 1979). Ha azonban az éppen szült rágcsáló agyában blokkolták az oxytocin receptort, a nőstény faképnél hagyta kölykeit (Zak, 2012). Amikor az oxytocint termelni képtelen állatokat tenyésztettek ki, azok semmiféle társas érdeklődést nem mutattak - egészen addig, amíg agyukba nem injektáltak oxytocint.

A kötődés hormonja

Világossá vált tehát, hogy a szülés és szoptatás során felszabaduló oxytocin egyben az anyai érzelmeket és az anya gyermekéhez való kötődését is elindítja. Már az 1980-as évektől vizsgálták, vajon a császármetszéssel szült anyák viselkedése eltér-e a normál módon szülő anyákétól, s kiderült, hogy előbbiek még egy év után is kevesebb kontaktust teremtettek gyermekükkel, jobban aggódtak anyai rátermettségüket illetően, hajlamosabbak voltak depresszióra, míg utóbbiak gyakrabban foglalkoztak gyermekükkel és érzékenyebben reagáltak gyermekük sírására (Trowell, 1982; Gathwala és Narayanan, 1991; Swain és mtsi., 2008). E felismerések vezettek el oda, hogy az oxytocin a kötődés hormonjának kezdték nevezni.

A kötődési stílus

John Bowlby nyomán már az 1950-es évektől vizsgálni kezdték az ember kötődési viselkedését, és hamarosan három alaptípust különböztettek meg. Az egyik vizsgálati módszer szerint az anya magára hagyja rövid időre a gyermeket, majd visszatér hozzá. A biztonságosan kötődő gyermek anyjához siet, és az öleléstől megnyugszik. A kötődést kerülő gyermek nem hogy anyjához sietne, de inkább rá sem néz, játszik tovább. Az ambivalensen kötődő gyermek anyjához szalad, de az ölelés nem nyugtatja meg (ezt a szorongás testi jegyeinek mérésével lehet igazolni) (Ainsworth és Bell, 1970). Felnőttek számára kidolgoztak egy kötődési kérdőívet, amelynek során a szülőkkel kapcsolatos viszonyt firtatják. Az elemzése során nem annyira a tartalmat, mint inkább a stílust elemzik. A biztonságosan kötődő higgadtan, kiegyensúlyozott módon beszél gyermekkoráról, szüleiről; az ambivalens típust a kérdőív alapján "belebonyolódónak" is nevezik, mert nincs stabil, kialakult álláspontja, hanem az interjú alatt is, mintegy önmagával vitatkozva, hol pozitívan, hol negatívan látja szüleit. A kötődést elkerülő általában érzelemmentesen, bagatellizáló módon válaszol.

Az anya kötődési stílusából pontosan megjósolható az anyai viselkedés minősége. Egy vizsgálatban egyértelműen igazolták, hogy a biztonságosan kötődő anyákban mosolygó csecsemőjük látványa magasabb oxytocin választ váltott ki (Strathearn és mtsi., 2009). Az elhanyagoló anyák csökkent gondozói viselkedését alacsonyabb oxytocin szintjük magyarázta (Strathearn és mtsi., 2011). Mivel az anya kötődési stílusa határozza meg a felnövekvő gyermek kötődését, azaz oxytocin rendszerének működését, a kérdésnek óriási jelentősége van. Az elmúlt évtizedekben felvett 10 ezer kötődési interjú eredménye alapján az emberek 58%-a biztonságos, 23%-a elkerülő kötődést mutat, és 19%-uk bizonytalan kötődésű (Bakermans-Kranenburg és van IJzendoorn, 2009). Az anyák utódaikban újratermelik saját kötődési stílusukat. Ugyanakkor mindennapi tapasztalat, hogy a mostoha családi légkör nem azonos mértékben károsítja a felnövekvő gyermekeket. Az egyik magyarázat az oxytocin receptor két típusában, az A és G génváltozatban rejlik. A G típusú receptorral rendelkezők általában szociálisan érzékenyebbek, de éppen ezért a mostoha körülmények őket jobban megviselik, mint az A típusú receptorral rendelkezőket. Mivel minden gén két allélból áll, ezért a G és az A alél különböző kombinációja fordulhatnak elő. A G receptor típus fokozott érzékenységre hajlamosító hatása miatt elhanyagoló/bántalmazó családokban felnőttek közt a GA és GG típusba tartozók bizalmatlanabbak és depresszióra hajlamosakká válnak (McQuaid és mtsi., 2013). Ugyanezt igazolta rossz bánásmódban felnövekedett afrikai gyermekek vizsgálata is. A súlyos abuzusokat elszenvedett gyermekeknél gyakran alakul ki érzelmi zavar és dezorganizált kötődési stílus, ám erre a GG receptor-géneket hordozók a legveszélyeztetettebbek, míg az AA típus kifejezetten védelmet élvez a gyermekkori averzív hatásokkal szemben (Bradley és mtsi., 2011).

A hűség és a szerelem hormonja

A préri pocok és a mezei pocok közt gyakorlatilag csak egy különbséget találtak: az előbbi fajtánál a hímek és nőstények a megtestesült hűséget képviselik, mert élethossziglan monogám kapcsolatban élnek, míg a hím mezei pockok nem horgonyoznak le egyetlen nőstény mellett sem. Érthető hát, hogy a kutatók kíváncsiságát felkeltette ez a különbség. Kiderült, hogy a monogám préri pockoknál agyuk bizonyos területén igen sok oxytocin receptor található, míg a poligám mezei pockoknál ezeken a területeken nincsenek ilyen receptorok (Insel és Shapiro, 1992). Ám amikor a kalandor természetű mezei pockoknál mesterségesen létrehozták a hiányzó receptorokat, az állatok monogámmá váltak (Wang és mtsi., 2013).

Mivel nőkben is, férfiakban is a csókolózás, ölelés, simogatás és az orgazmus oxytocin felszabadulással jár, a párok közt ez hozza létre a bizalmat és a tartós kötődést. Szerelmespároknál még hat hónap után is tartósan magas oxytocin szintet lehetett kimutatni (Schneiderman és mtsi., 2012). A férfiakat vizsgálva kimutatták, hogy a kapcsolatuk iránt erősebben elköteleződött férfiakban magasabb az oxytocin szint, s az ilyen férfiak szélesebb ívben kerülték el a számukra vonzó, azaz veszélyes idegen nőket (Scheele és mtsi., 2012).

Közismert, hogy a férfiak sokkal poligámabb természetűek, hajlamosak félrelépni, s apaként sem mindig állnak a helyzet magaslatán. Ennek fő oka a tesztoszteron nemi hormon hatásában rejlik, amely az oxytocinnal ellentétes hatást fejt ki. Minél magasabb egy férfi tesztoszteron szintje, annál kevésbé hajlamos tartós kötődésre és apa funkciók ellátására. Nem véletlen, hogy a tartós kapcsolatban élőknek lecsökken a tesztoszteron és megemelkedik az oxytocin szintje. Ugyanez jellemzi a lelkesebb apai viselkedést tanúsítókat is (Weisman és mtsi., 2014; Gordon és mtsi., 2010).

Bizalom emberek közt

Számos kísérlet bizonyította, hogy mesterségesen megemelt oxytocin szint hatására az emberekben nő a másokba vetett bizalom, azaz hajlamosak voltak több pénzt adni, mint placebo hatás alatt (Kosfeld és mtsi., 2005; Zak és mtsi., 2007). Hogy valóban a bizalom nőtt, s nem a kockázatvállalási hajlam, bizonyítja, hogy bizalmas információkat oxytocin hatására 44-szer gyakrabban osztottak meg másik személlyel (Mikolajczaka és mtsi., 2010b). Fontos azonban, hogy megnövekedett bizalom nem azonos a balekséggel: az oxytocin megnövelte a bizalmat és a bőkezűséget, de csak akkor, ha a másik fél megbízhatónak tűnt (Mikolajczaka és mtsi., 2010a). Jelentős különbség van emberek közt abban, mennyire képesek bízni másokban. Az említett G és A receptor típusok jelentősége e vonatkozásban is sokat számít, ugyanis a GG típusba tartozók sokkal inkább képesek megbízni másokban, míg a GA és AA géneket hordozók sokkal bizalmatlanabbak (Krueger és mtsi., 2012). Evolúciós okokból a férfiakat erős vetélkedési hajlam jellemzi, ezért bizalmatlanok, méghozzá tesztoszteron szintjük mértékében (Bos és mtsi., 2010). Mint az apaságnál is láttuk, itt is a tesztoszteron és az oxytocin ellentétes hatású.

Az oxytocint úgy tekintik, mint ami serkenti a kooperációt is, azonban ez a hatás is kontextusfüggő. Pl. az oxytocin fokozza a saját csoport iránti elköteleződést, és ezért pl. növeli csoporton belül a kooperációhajlamot, de fokozza a csoportok közti vetélkedést, azaz a saját csoportnak kedvez (De Dreu, 2012). Jól ismert kísérleti helyzet a fogolydilemma. Ebben, ha két ember egyformán tagad, akkor kevés büntetéssel megússzák; ha egyikük rávall a másikra, aki tagad, akkor szabadon elmehet, a másikat pedig súlyosan büntetik; ha pedig mindketten rávallanak a másikra, mindketten pórul járnak. Elvileg ilyen felállásban a legeredményesebb stratégia a kooperáció volna, azaz mindkét félnek tagadnia kéne. Oxytocin hatására azonban csak akkor nő a kooperációkészség, ha a "foglyok" ismerik egymást. Ismeretlenek esetén oxytocinra a gyanakvás nő meg, és nem kooperálnak a felek, hanem rávallanak a másikra, hátha az kooperálni akarna. Azaz bizonytalan helyzetben az önérdek szerinti cselekvést erősíti fel az oxytocin (Declerck és mtsi., 2010).

Nem minden fenékig tejföl

Már az eddigiekben is láttuk, hogy számos vizsgálat szerint az oxytocin nem mindig feltétlen a bizalmat és a kötődést erősíti. Akikben kora gyermekkorban kötődési félelmekkel asszociálódott az oxytocin, azokban később a magasabb oxytocin szint félelmet generál bizalom helyett. Egy vizsgálatban például azok a férfiak, akik oxytocin belélegzés után a placebo helyzethez képest több kapcsolati konfliktust idéztek fel, 18 hónappal később már sokkal valószínűbben kiléptek a kapcsolatukból (Cardoso és mtsi., 2016). Egy másik vizsgálatban azt tapasztalták, hogy a placebo kontrollhoz képest az oxytocin belélegzés hatására, az alacsony kötődési szorongást és elkerülést mutató személyek több pozitív emléket idéztek fel szüleikről, míg az erős kötődési szorongást és elkerülést tanúsítóknál a placebo állapothoz képest nőtt a negatív emlékek száma (Bartz és mtsi., 2010). A borderline személyiségzavar tipikusan a szeretetnélküli, mostoha bánásmód hatására alakul ki. Az ilyen típusú személyekben a magasabb oxytocin szint fokozott veszélyérzetet kelt, ez magyarázza azt, hogy az ilyen személyiségtípusú emberek kapcsolataikat bizalmatlanságukkal és szorongásukkal általában tönkreteszik (Bertsch és mtsi., 2013). Más vizsgálatok szerint bizonyos körülmények közt a magasabb oxytocin szint bizalom és nagyvonalúság helyett féltékenységet és irigységet vált ki (Shamay-Tsoory és mtsi., 2009).

Az ellentétes eredmények egybevágnak a hétköznapi tapasztalatokkal. Az a szirupos elképzelés, hogy a szeretet és a bizalom mindent megold, csak tantörténetekben működik, a valóságban a közelség és intimitás sokaknak riasztó, és a bizalommal pedig sokan visszaélnek. A személyiség, a kontextus, s az oxytocin receptor típusa lényegesen befolyásolja a kimenetet. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy az alapvető bizalom a korai szülő-gyermek kapcsolatban alakul ki vagy ott romlik el.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

  • Ainsworth MD, Bell SM. Attachment, exploration, and separation: illustrated by the behavior of one-year-olds in a strange situation. Child Dev. 1970 Mar;41(1):49-67.
  • Bakermans-Kranenburg MJ, van IJzendoorn MH. The first 10,000 Adult Attachment Interviews: distributions of adult attachment representations in clinical and non-clinical groups. Attach Hum Dev. 2009 May;11(3):223-63.
  • Bartz JA, Zaki J, Ochsner KN, Bolger N, Kolevzon A, Ludwig N, Lydon JE. Effects of oxytocin on recollections of maternal care and closeness. Proc Natl Acad Sci U S A. 2010 Dec 14;107(50):21371-5.
  • Bell WB (1909) The pituitary body and the therapeutic value of the infundibular extract in shock, uterine atony, and intestinal paresis. Br Med J 2: 1609-1613.
  • Bertsch K, Gamer M, Schmidt B, Schmidinger I, Walther S, Kästel T, Schnell K, Büchel C, Domes G, Herpertz SC. Oxytocin and reduction of social threat hypersensitivity in women with borderline personality disorder. Am J Psychiatry. 2013 Oct;170(10):1169-77.
  • Bos PA, Terburg D, van Honk J. Testosterone decreases trust in socially naive humans. Proc Natl Acad Sci U S A. 2010 Jun 1;107(22):9991-5.
  • Bradley B, Westen D, Mercer KB, Binder EB, Jovanovic T, Crain D, Wingo A, Heim C. Association between childhood maltreatment and adult emotional dysregulation in a low-income, urban, African American sample: moderation by oxytocin receptor gene. Dev Psychopathol. 2011 May;23(2):439-52.
  • Cardoso C, Kalogeropoulos C, Brown CA, Orlando MA, Ellenbogen MA. Memory response to oxytocin predicts relationship dissolution over 18 months. Psychoneuroendocrinology. 2016 Mar 9;68:171-176.
  • Dale HH 1906 On some physiological actions of ergot. J Physiol 34(3):163-206
  • De Dreu CK. Oxytocin modulates cooperation within and competition between groups: an integrative review and research agenda. Horm Behav. 2012 Mar;61(3):419-28.
  • Declerck CH, Boone C, Kiyonari T. Oxytocin and cooperation under conditions of uncertainty: the modulating role of incentives and social information. Horm Behav. 2010 Mar;57(3):368-74.
  • Insel TR, Shapiro LE. Oxytocin receptor distribution reflects social organization in monogamous and polygamous voles. Proc Natl Acad Sci U S A. 1992 Jul 1;89(13):5981-5.
  • Kosfeld M, Heinrichs M, Zak PJ, Fischbacher U, Fehr E. Oxytocin increases trust in humans. Nature. 2005 Jun 2;435(7042):673-6.és Zak PJ, Stanton AA, Ahmadi S (2007) Oxytocin Increases Generosity in Humans. PLoS ONE 2(11): e1128. doi:10.1371/journal.pone.0001128
  • Krueger F, Parasuraman R, Iyengar V, Thornburg M, Weel J, Lin M, Clarke E, McCabe K, Lipsky RH. Oxytocin receptor genetic variation promotes human trust behavior. Front Hum Neurosci. 2012 Feb 2;6:4.
  • Magon N, Kalra S. The orgasmic history of oxytocin: Love, lust, and labor. Indian J Endocrinol Metab. 2011 Sep;15 Suppl 3:S156-61.
  • McQuaid RJ, McInnis OA, Stead JD, Matheson K, Anisman H. A paradoxical association of an oxytocin receptor gene polymorphism: early-life adversity and vulnerability to depression. Front Neurosci. 2013 Jul 23;7:128.
  • Mikolajczak M, Gross JJ, Lane A, Corneille O, de Timary P, Luminet O. Oxytocin makes people trusting, not gullible. Psychol Sci. 2010a Aug;21(8):1072-4.
  • Mikolajczak M, Pinon N, Lane A, de Timary P, Luminet O. Oxytocin not only increases trust when money is at stake, but also when confidential information is in the balance. Biol Psychol. 2010b Sep;85(1):182-4.
  • Weisman,O; Zagoory-Sharon, O; Ruth Feldman: Oxytocin administration, salivary testosterone, and father-infant social behavior, Progress in Neuro-Psychopharmacology and Biological Psychiatry, Volume 49, 3 March 2014, Pages 47-52, és Gordon I, Zagoory-Sharon O, Leckman JF, Feldman R. Prolactin, Oxytocin, and the development of paternal behavior across the first six months of fatherhood. Horm Behav. 2010 Aug;58(3):513-8.
  • Ott I, Scott JC 1910 The action of infundibulum upon mammary secretion. Proc Soc Exp Biol 8:48-49
  • Pedersen CA, Prange AJ Jr. Induction of maternal behavior in virgin rats after intracerebroventricular administration of oxytocin. Proc Natl Acad Sci U S A. 1979 Dec;76(12):6661-5.
  • Scheele, D., Striepens, N., Güntürkün, O., Deutschländer, S., Maier, W., Kendrick, K.M., et al., 2012. Oxytocin modulates social distance between males and females. J. Neurosci. 32, 16074-16079
  • Schneiderman I, Zagoory-Sharon O, Leckman JF, Feldman R. Oxytocin during the initial stages of romantic attachment: relations to couples' interactive reciprocity. Psychoneuroendocrinology. 2012 Aug;37(8):1277-85.
  • Shamay-Tsoory SG, Fischer M, Dvash J, Harari H, Perach-Bloom N, Levkovitz Y. Intranasal administration of oxytocin increases envy and schadenfreude (gloating). Biol Psychiatry. 2009 Nov 1;66(9):864-70.
  • Strathearn L, Fonagy P, Amico J, Montague PR. Adult attachment predicts maternal brain and oxytocin response to infant cues. Neuropsychopharmacology. 2009 Dec;34(13):2655-66
  • Strathearn L. Maternal neglect: oxytocin, dopamine and the neurobiology of attachment. J Neuroendocrinol. 2011 Nov;23(11):1054-65.
  • Trowell J. Possible effects of emergency caesarian section on the mother--child relationship. Early Hum Dev. 1982 Oct;7(1):41-51. és Gathwala G, Narayanan I. Influence of cesarean section on mother-baby interaction. Indian Pediatr. 1991 Jan;28(1):45-50. és Swain JE, Tasgin E, Mayes LC, Feldman R, Constable RT, Leckman JF. Maternal brain response to own baby-cry is affected by cesarean section delivery. J Child Psychol Psychiatry. 2008 Oct;49(10):1042-52.
  • Wang H, Duclot F, Liu Y, Wang Z, Kabbaj M. Histone deacetylase inhibitors facilitate partner preference formation in female prairie voles. Nat Neurosci. 2013 Jul;16(7):919-24.
  • Zak, PJ: The moral molecule. The new science of what makes us good or evil. Gorgi Books, 2012.