Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
'Boldogkői Zsolt: Hiénák a betegágy körül' című könyvének kritikája

A stílus maga az ember.

 

A Google adatkezelési elvei

 

A paleósok Boldogkői Zsolt nevét már megtanulhatták két éve, amikor az Indexen megjelentette A nagy étrendblöff című írását. Ezt a szöveget most átemelte az Akadémia Kiadónál megjelent új, Hiénák a betegágy körül című könyvébe. Azt gondoltam, az akkor lefolytatott vitából a szerző valamit megszívlelt, s ha nem is szegődik a paleo hívévé, de tévedéseit talán korrigálja. Nem így történt. Bár könyvében többször leírja, hogy ő nem tekintélyelvű, s nem az az érdekes, ki mondja, hanem az, mit mond, úgy tűnik, számára ez csupán szónoki fordulat marad. Mint írja: „Én egy akadémiai doktori (»nagydoktori«) fokozattal rendelkező orvoskari professzor vagyok, ami azzal az előnnyel jár, hogy nem szükséges bizonyítanom a szakmai kompetenciát, a hitelességet a tudásom és a rangom adja. Mivel ismerem az adott téma hátterét és mélyebb kontextusát, határozott kijelentéseket is tehetek.” A tévedhetetlenség jogának vindikálása A harcmodorról szóló fejezetben hangzik el, ahol a szerző ars poetikájáról vall: „az átverések és az irracionalizmus elleni küzdelembe véletlenül” sodródott bele. „Elhatároztam, hogy missziót fogok folytatni az irracionalizmus ellen.” A „paleodiétára” egy rádiós beszélgetés során figyelt fel, s elhatározta, hogy megírja a „sztorit”, melynek hatására „a nagy hazai paleoguru is kénytelen volt megszólalni, védve a mundérja becsületét”. A paleoguru állandósult eposzi jelzőm marad, hisz a szerző külön részt szentelt nekem A paleoguru visszaszól című fejezetben. A szerző itt sérelmezi, hogy „a pszichológus író […] frontálisan nekem támadt, explicite megkérdőjelezve a szakmai felkészültségemet”. Ha valaki újra elolvassa ezt az írásomat a webszájtomon (Nem, a paleo nem blöff, csak van, aki nem kedveli), semmiféle frontális támadást nem fog tapasztalni, csupán ténybeli helyreigazításokat. Természetesen akinek „nem kell bizonyítania a szakmai kompetenciáját”, az talán joggal orrol meg arra, aki vitatkozni mer vele, ahelyett hogy magába szállna, és meghúzná magát. Sajnos, vállalva ismét annak a kockázatát, hogy Boldogkőit feldühítem, azt kell mondanom, hogy paleoügyben továbbra is felkészületlen. Nem is merülnék bele a könyvében megismételt, unalomig ismert „ellenérvek” vitatásába, csak idézném az említett írásom mottóját: „Sose nézzük le ellenfelünk nézeteit, mert ő több időt töltött azok kigondolásával, mint mi a bírálatával.” De tulajdonképpen mellékes kérdés, hogy a paleo étrendet ostobaságnak tartja, vagy, hogy összemossa a hitalapú alternatív módszerekkel. Már nagyobb gond, hogy kétségbe vonja a civilizációs betegségek és a táplálkozás kapcsolatát. Ez végülis ma az egyik uralkodó paradigma, nem a paleo találta ki. De spongyát rá, egy emberrel több, aki hisz abban, hogy elég „mértékletesen táplálkozni”.

Nekem igazából a könyv szellemiségével van bajom, és, gondolom, ezt majd mások is szóvá teszik. A Hiénák a betegágy körül tételesen elemzi az alternatív medicina különféle irányzatait, hol részletesen ismertetve az adott módszert, hol csak egy-két oldalt szentelve neki. Sok felsorolt eljárásnál akár még egyet is érthetnénk a szerzővel, hiszen az alternatív gyógyászat számos, általam is bírált irányzata (lúgosítás, vércsoportétrend, távima) valóban mind elméleti, mind empirikus alapon cáfolható. Amiért mégsem szeretném, ha egy napon említenének a szerzővel, az könyve becsületsértő hangvétele, rosszhiszemű feltételezései, megfellebbezhetetlen és lekezelő stílusa. Már a könyv címe is azt sugallja, hogy minden természetgyógyász és „paleoguru” csaló, aki a hiszékeny, betegsége miatt kiszolgáltatott emberektől akar hatástalan kezelésekért pénzt kicsalni. „Táplálkozásguruk bódítják a népet bizonyítatlan tanokon alapuló elképzeléseikkel és termékeikkel.” „Felháborítónak tartom az ismerethiányban szenvedő betegeket gátlástalanul kihasználó csalást, hiszen ez nem csupán a pénzről, hanem gyakran a becsapott emberek egészségéről is szól.” Ez a minden egészségről és gyógyításról másképp gondolkodót tudatos megtévesztőnek, híveiket pedig ostobáknak beállító gondolkodás azt a naiv elképzelést éleszti újjá, mintha a vallás vagy a materializmussal ellentétes hitek és nézetek képviselői mind pénzéhes csalók, híveik pedig tudatlan, félrevezetett emberek volnának. Boldogkői könyvével szeretne világosságot gyújtani a megtévedt emberek fejében. Természetesen lehet tudományos érvekkel vitatni sok mindent, azonban nem lehet a más nézeteket képviselőket kriminalizálni.

De a stílus maga az ember, és Boldogkői büszkén vállalja is, hogy „gyakran kapom azt a kritikát, hogy arrogáns vagyok”, azonban a „túlzott udvariasság […] elkeni a problémák lényegét”. Amikor vitatkozik (például az ATV Doku című műsorában egy homeopata orvosnővel), akkor „Én nem egy tudományos diskurzusba kapcsolódom be, hanem már eldöntött tényeket ismertetek, ráadásul olyan személyekkel való vitában, akik nem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel, és rendszerint igen zavarosak a gondolataik”. Az ilyen személyekkel szemben a szerző szerint megengedhető a „zsebre tett kéz, a szitokszavak használata és a nem túl diplomatikus vitastílus”. Úgy véli, „ezek teszik egyedivé és érdekessé a műsort”. Utalva a homeopátiáról folytatott vitára, modortalanságát így indokolja: „Ha itt belementem volna a részletekbe, elveszett volna a lényeg, ehelyett az egészet egy nagy butaságnak tituláltam.” A könyvből azt is megtudhatjuk, hogy amit a tájékozatlan néző/hallgató/olvasó egyszerűen modortalanságnak vél, az a szerző jól átgondolt, megtervezett, hatásosnak vélt fellépése csupán: „A nagyközönség azonban nem fogékony a bonyolult okfejtésekre, sőt gyakran az elemi logika is ellenséges indulatokat vált ki […]. Én ezért másfajta didaktikai módszerekkel élek az ilyen témakörök tárgyalásánál. Mivel itt nem pusztán ismeretterjesztésről van szó, hanem egy káros jelenség felszámolásáról, ezért a pszichológia eszköztárát is bevontam a szerepléseim koreográfiájának megtervezésébe […]. Az abszurditás bemutatása, a gúny az értelmetlen elképzelésekkel szemben, ezek határozott elutasítása, erőteljesen hatva az érzelmekre, de nem hagyva el az értelem mezejét, egyértelmű metakommunikációs üzenetek – ezek dominálták a megnyilvánulásaimat.

Én úgy látom, a szerzőt tévedhetetlenségének illúziója és purifikátori buzgalma arra bátorítja, hogy azt gondolja: amiről ő nem tud, az nincs is, amit ő nem ért, azon nem is érdemes töprengeni, és aki mást gondol, az szélhámos. Boldogkői világképében az a „tudományos”, amit az akadémikus tudomány felvett a kánonjába. Nem tudományos, azaz irracionális, hitalapú minden más. Könyvében idézi azt az műsort, amely a deutériumcsökkentett víz rákellenes hatását tárgyalta. Ebben kijelentette, hogy „a föltételezett mechanizmus, ami ezt irányítaná a sejtekben, egyszerűen, hogy mondjam, ilyen nem létezhet […] vagy, hogyha erősebben fogalmaznék, azt mondanám, hogy egyáltalán nem bizonyított….” A deutériumcsökkentett víz kutatása azonban több mint húsz évre tekint vissza, számos nemzetközi tudományos publikáció igazolja a daganatellenes hatást, tavaly rendezték hazánkban a 3. nemzetközi tudományos konferenciát, és olyan kutatók foglalkoznak a kérdéssel, akiknek a tudományban rangot jelentő impakt faktora hatszor-tizenkétszer nagyobb, mint Boldogkőié. Ez tehát egyáltalán nem nevezhető tudományon kívüli területnek, bár kétségtelen, egyelőre gyógyszerként csak állatgyógyászatban törzskönyvezték, de a humán vizsgálatok több mint ígéretesek. Ha valamin itt tépelődni lehetne, az nem a hatásosság kérdése, hanem az, miért áll ellent a hatóság a klinikai vizsgálatok megkezdésének. A szerző úgy véli, akinek a klinikai vizsgálat iránti kérelmét a szakhatóság elutasította, a Gazdasági Versenyhivatal pedig megbüntette, annak nyilvánvalóan nem lehet igaza, és joggal szerepel a Halál vámszedői fejezetben. Boldogkői fejében a tudomány azonos a súlyos üzleti érdekek által torzított hivatalos tudománnyal. „A gaz gyógyszeripar összeesküdött önnönmagával és az élelmiszer-ipari lobbival. Együtt betegítik az emberiséget, hogy egyék a sok csipszet, igyák a hektoliternyi kólát, és szedjék marokszámra az ártó gyógyszereket”. A gúny azonban sajnos nem változtat a tényeken.

Tavaly a Springer Kiadó az év közleménye díjjal jutalmazta a deutériumcsökkentés hatását kutató Prof. Somlyai, Prof. Boros és munkatársaik közleményét. Ugyanez a kiadó, mint olvashatjuk a szerző Facebook oldalán, elutasította A hiénák… megjelentetését. Boldogkői sértetten bemutat néhány Springer-kiadványt, amelyek az alternatív vagy komplementer orvoslás kapcsán gyógynövények és étrendkiegészítők rákellenes hatását tárgyalják. A buzgó kommentelők azzal vigasztalják a szerzőt, hogy a Springernek csak az üzlet számít. Lehet ebben valami: a Springer az Akadémia kiadóval ellentétben talán jobban aggódik a tudományban megszerzett tekintélyéért. Végülis egy kiadó hitelessége azon múlik, mit ad ki. És ha a szerző szótárában az „alternatív” és „komplementer” szavak szitokszóként szerepelnek is, („Alternatív természettudomány nem létezik.”), attól még léteznek e nevekkel illetett, empirikusan igazoltan hatásos eljárások és hatóanyagok. Ide tartoznak például a vitaminok is. De, mint a szerző megjegyzi: „normálisan táplálkozó embereknek nincs szükségük vitaminpótlásra (sem ásványi anyag pótlására)”. Most már csak az a kérdés, mi a „normális” táplálkozás. De elég csak a nyugati világ súlyos D-vitamin-hiányára, s az ezáltal megnövekedett rákos megbetegedés kockázatára gondolnunk, vagy arra, hogy a folsav/folátpótlás mily drámai mértékben csökkentette le a nyitott gerinccel születettek számát, hogy belássuk ennek a kijelentésnek a tarthatatlanságát. Boldogkői ellenszenvvel viseltetik mindennel szemben, amit az emberek egészségvédő céllal szednek. Ezek közt bizonyára akadnak divatbogyók, de vannak tudományosan igazolt hatású szerek is. És tetszik, nem tetszik, ezen hatóanyagok kutatása is a tudomány feladata. A szerző különös élvezettel évődik az omega-3 zsírsavval kapcsolatban. „Manapság az omega-3 zsírsav evésének bolondériája hódít.” Érvelésében azt a hibát követi el, amivel másokat vádol: egyetlen elemzést kiragadva kijelenti, hogy az omega-3 kardiovaszkuláris megbetegedések megelőzésében hatástalan. Tudnivaló, hogy ez az elemzés azóta többszörösen tévesnek bizonyult, más elemzések viszont az omega-3 komoly betegségmegelőző hatásait mutatták ki. „A paleodiéta egyes teroretikusai /értsd. Szendi/ a mentális zavarok elkerülése végett az omega-3 zsírsavak fogyasztását javasolják” pedig „az omega-3 egészségre való jótékony hatása is erősen kétséges”. Idén jelent meg egy metaanalízis a Translational Psychiatry-ban (impact faktor:5. 6), amely 13 placebo kontrollos vizsgálat összevont elemzésével igazolta, hogy depresszióban az omega-3, ezen belül is az EPA, dózisfüggő mértékben javít a depresszión.

Ebben a lekezelő stílusban intézi el az oltáselleneseket is, a ketogén étrend rákellenes hatását („a rákbetegek igencsak blindre mennek vele”), vagy a GMO-kritikát. Elszomorító, ahogy az ártatlanul meghurcolt és szakmájából száműzött Pusztai Árpádról ír. Pusztai a génmódosított burgonya veszélyeiről felettese engedélyével mondott két mondatot a BBC egy adásában. „Pusztait […] tevékenysége miatt kirúgták az egyetemről, amivel egyben mártírrá avanzsált. Ez azonban nem volt neki elég, szentté is akart válni, ezért tovább ment az irracionalizmus útján…”. Aki ismeri Pusztai valódi történetét, az valószínűleg megdöbben e hetyke mondatokon.

Boldogkői könyvét áthatja a hivatalos orvostudomány igazába vetett hite. Hogy az orvosi kezelés mára vezető halál okká lépett elő, hogy minden hétre jut egy leleplezett hamisított gyógyszervizsgálat (a gyógyszeripar kapcsán „a legkorrektebb piaci szektorról beszélhetünk”), hogy a HPV elleni védőoltás súlyos mellékhatásai már letagadhatatlanok, hogy a védőoltásokkal kapcsolatban ASIA néven új autoimmun betegségcsoportot definiáltak, hogy a hivatalos orvostudomány igazolatlan hipotézisekben gondolkodik és ezek alapján kezel (lásd. koleszterin és szerotonin hipotézis, a melanoma UV hipotézise, vagy a magasvérnyomás sóhipotézise, stb.), ez mind nem létező problémák. Ha valami, akkor a hivatalos orvoslásból való indokolt kiábrándulás vezeti az embereket a valóban nem mindig adekvát alternatív irányzatokhoz. Boldogkői válasza erre: „…a nyugati típusú orvoslásnak nincs alternatívája. A tudomány ugyanis képes korrigálni magát…Ez a fő garanciája a töretlen fejlődésnek”. Sajnos, aki éppen most akar életben maradni, azt nem nyugtatja meg az, hogy a „töretlen fejlődés” majd egyszer az ő bajára is megtalálja a gyógyírt.

A könyv bevallottan Boldogkői harcáról szól. Ő maga használja ezt a szót. Missziója, hogy a tudomány kereszteslovagjaként kiirtsa az emberi butaságot. Ellenségeivel, ahogy marcona harcoshoz illik, könyörtelenül bánik el. Nem tételezi fel senkiről, hogy becsületes szándék és jóakarat vezetné. Egy-egy mondata már-már ijesztő számomra. Amikor én vagyok könyvében terítéken, ezt írja: „A kérdés, ami felmerülhet, itt csupán az, hogy vajon műveinkből a fényt maga a tartalom árasztja-e, vagy világosságot ezekből csak a tűzgyújtás csiholna.” Vészterhes korszakokban próbálták már könyvégetéssel megtisztítani a kultúrát és a tudományt: nem jó ezzel viccelni.

Végül a szerző kijelöli saját sorsát, de a felrémlő vég ellenére is folytatja nemes harcát, amíg bírja szuflával. „Ha tovább feszítem a húrt, szinte biztos, hogy bukni fogok, a kérdés csak az, mikor, hogyan és mit hátrahagyva. Azzal is tisztában vagyok, hogy nem az ellenoldal mér majd rám megsemmisítő csapást, hanem egy brutusi tőrt szúrnak a hátamba.

Szerintem a szerző megnyugodhat, ezért a könyvért biztosan senki nem fogja hátba szúrni.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre