Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Jan Kwasniewski
Az 1-es típusú cukorbetegség sikeres kezelése

Fordítás, kivonat: Homoki Szilvia

Forrás: Forrás: Jan Kwasniewski és Marek Chylinski: Homo Optimus. Kiadó: Wydawnictwo WGP, Varsó, 2000. 160-166 oldal

Előljáróban annyit, hogy a szerző nézetei az 1-es cukorbetegségről rendkívül naivak, ezeket ki is hagytam. Kwasniewskire nem hatottak a legújabb táplálkozástudományi kutatások. Ez gyakori azoknál a meg nem értett "prófétáknál", akiket a sikeres, de a hivatalos orvostudománynak ellentmondó gyógyító tevékenységük miatt kirekesztenek a hivatalos orvoslásból. El nem fogadottságukra reakcióként ők is elutasítanak minden "hivatalos" gondolatot és eredményt, és sikereiket aztán gyakran téves spekulációkkal magyarázzák. Ezért fontos betartani azokat az elveket is, amire Kwasniewski nem fordít figyelmet, de a paleolit táplálkozás igen, mégpedig a gabonamentes, tejmentes, hüvelyes zöldségmentes, omega-3 és D-vitamin dús táplálkozási elveket. Minderről bővebben a 2011 nyarán megjelent Paleolit táplálkozás és korunk betegségei könyvemben

 

Google hirdetés

 

Az 1-es típusú cukorbetegséget inzulinfüggő diabetes mellitus (IDDM) vagy fiatalkori cukorbetegség néven is ismerik. Világszerte több millióan szenvednek ebben a betegségben. Különösen fiatal emberekről van szó, alig akadnak köztük idős emberek. A betegségben szenvedőknek nem adatik meg a lehetőség, hogy megérjék az öregkort, mivel korábban meghalnak. A cukorbetegség átlagosan 30%-kal rövidíti meg az életet, jelentősen csökkenti annak minőségét, rengeteg pénzébe kerül az egészségügyi rendszernek, jóval többe a nem inzulinfüggő, 2-es típusú cukorbetegségként közismert diabétesznél (NIDDM).
Általánosságban elmondható, hogy az 1-es típusú cukorbetegség nem létezik az állatvilágban, akár hús-, akár növényevő, természetes környezetükben vadon élő állatokról legyen szó. Olyan fajok képviselőinél fejlődik azonban ki, melyek megfelelő tudás hiányában (ember) vagy az ember befolyása következtében (kutya, házi sertés) csak növényevők számára alkalmas vagy kémiai összetételüknél fogva a növényevőkénél is rosszabb minőségű táplálékot fogyasztanak.
Eszkimó, maszáj vagy hanza emberek, illetve jakut, abház, grúz vagy bolgár juhászok körében (valamint sok más, általában kevés szénhidrátot fogyasztó természeti népeknél) nem létezik 1-es típusú cukorbetegség. (Innen egy bekezdést húztam, mert a szerző tévesen az 1-es típusú cukorbetegséget a szénhidrátterhelésnek tulajdonítja. Az 1-es típusú cukorbetegséget valójában a glutén és a tej korai adása okozza. Lásd. Paleolit táplálkozás könyvemet, ill. a 2011 nyarán megjelenő új könyvemet a paleo és a betegségek kapcsolatáról!)

Jó pár hónappal a cukorbetegség kialakulása előtt a leendő cukorbeteg vére béta-sejtellenes antitesteket tartalmaz. ...
A hasnyálmirigy megmaradó béta-sejtjeinek 5-15%-a továbbra is inzulint választ ki, ez a mennyiség azonban túlzottan kevés a nagy mennyiségű elfogyasztott szénhidráthoz képest. Ennyi inzulin elegendő lenne, ha visszavennénk a szénhidrátbevitelből, hogy az arányos legyen a megmaradt béta-sejtek által termelt inzulin mennyiségével. Az 1-es típusú cukorbetegségnél azzal magyarázható a magas vércukorszint, hogy a szövetek nem igényelik a cukrot. Úgy védekeznek a glükózzal szemben, mint ahogyan az "ördög kerüli a szentelt vizet". Glükóz (cukor) választódik ki a vizeletben, illetve ugrásszerűen megemelkedik a vércukorszint is. A páciens súlyt veszít, mivel az inzulint nem igénylő anyagcsere folyamatok hajtóanyagaként a zsírtartalékot hasznosítják. A szervezetet túlterhelik a számára elégethetetlen mennyiségű ketontestek. Megbomlik a test savbázis egyensúlya, számos más komoly anyagcsere probléma is kialakul, és amennyiben nem jut inzulinhoz a beteg, meghal.
Az inzulininjekciókkal "gyógyított" cukorbetegek többnyire a kisebb veseütőerek, érelmeszesedésre hasonlító, élettani változásai okozta komplikációk következtében halnak meg. Minden "lábadozó" cukorbeteg számára javasolt étrend jóval több cukrot tartalmaz a megmaradt béta-sejtek által kiválasztott inzulinhoz képest. A befecskendezett inzulin mennyiségét több tényező szabja meg. Előfordul, hogy napi egyetlen injekció is elég, máskor többre lehet szükség. A szervezet nem kér cukrot és kívülről kapott inzulint, így minden lehetséges módon védekezik azok ellen, létrehozván az inzulint inaktiváló antitesteket. A hosszú aktivitási idejű inzulinfajták inaktiváltságuk következtében nem túlzottan hatásosak. Az inzulinszintet 24 órán belül mintegy 100 vagy akár 200 egységnyivel kell megemelni - ám a cukorbetegség továbbra is megmarad.
A hasnyálmirigy sebészeti úton történő eltávolítása a húsevőknél - ember, macska, kutya, róka, bagoly és más ragadozó madarak esetében - komoly zavarokat okoz a szervezetben, és gyors halálhoz vezet. Ennek ellenére a húsevők minimális mennyiségű szénhidrátot fogyasztanak. ... Az emberi fogak egyáltalán nem hasonlítanak sem a hús-, sem pedig a növényevők fogaira. Fogaink teljesen egyediek. Őseinknek ugyanolyan fogaik voltak, mint nekünk ma, egy kivétellel: őseink általában nem szenvedtek fogszuvasodásban, és fogaikat paradontózis következtében sem vesztették el.... A megfelelő étrendet betartó embernek talán kezdetben szüksége van fogorvosra, később azonban nincsen. Ennek megfelelő módon szűnik majd meg az igény a diabetológusra is. Ha nincs cukor, inzulinra sincsen (olyan sokra -Sz.G megj.) szükség, és a cukorbetegség örökre megszűnik.

Az 1-es típusú cukorbetegség eseti kezelése

Az 1-es típusú cukorbetegség gyógyítása érdekében a bevitt szénhidrátmennyiséget a beteg inzulintermelő képessége által megadott mennyiségre kell csökkenteni. Ez egy felnőtt esetében általában 40-50 g szénhidrátot jelent, gyermekek esetében a testsúly minden kilogrammjára kb. 1,5 g szénhidrát jut. A napi fehérjebevitelt is testsúly-kilogrammonként 1,5 grammra kell korlátozni oly módon, hogy a legtáplálóbb állati eredetű fehérjét - pl. tojássárgáját, baromfimájat vagy vesét fogyasszon a beteg. A szükséges energiaforrást lehetőleg a legmagasabb biológiai értékű zsírok biztosítsák - pl. velő, tojássárgája, tejszín vagy vaj. A tápanyagok aránya ideális esetben 4-5 g zsír/1 g fehérje legyen, a kóros elhízásban szenvedőknél e szint 2,5 g zsír/1 g fehérje körül tartandó.
Azok számára, akik nem hiszik, hogy az 1-es típusú cukorbetegség megfelelő étrenddel sikeresen gyógyítható, egy "csodát" megélt levélíró szavait idézem:

17 éves vagyok, két éve lettem cukorbeteg. A napi inzulinadagom 15 és 20 egység között volt. Az optimális étrend megkezdése napján felére csökkentettem az inzulinadagomat, és egy héttel később teljesen abbahagytam az injekciózást. Fél évvel az étrend megkezdése után elmúlt a cukorbetegségem, és más apróbb bajaim is megszűntek.

Maria Nowak

Gyakorlati tanácsok

Ha alkalmazni kezdi ezeket az elveket, igyekezzen egy haladó szemléletű diabetológussal konzultálni. A Tények-tévhitek tanácsai téves alkalmazásáért vagy félreértelmezéséért nem vállal felelősséget!

1. Az első naptól kezdve pontosan tartsa be az optimális étrendet.
2. Az első naptól kezdve csökkentse 50%-kal a napi inzulinadagot.
3. A hosszú aktivitási idejű inzulint csak napi egy alkalommal kell befecskendezni. Ha az inaktiváció miatt általában nagy inzulindózisokra van szükség, pár adag rövid aktivitási idejű inzulint is be kell adni.
4. Ha kevés inzulinra van szükség (felnőttnél 10-15 egység/nap), abba lehet hagyni az injekciózást.
5. Minden nap ellenőrizni kell a vércukorszintet.
6. Amikor az éhgyomorra mért vércukorszint 140 mg/dl (7.8 mmol/l) alá csökken, a napi inzulinadagot további 50%-kal csökkenthetjük.
7. Amikor 10-15 egység/napot nem meghaladó inzulinadagnál gyerekek esetében néhány nap, vagy felnőttekében néhány hét alatt elértük a 140 mg/dl (7.8 mmol/l) szintet, teljesen felhagyhatunk az inzulinnal. Ez azonban a könyvben olvasható optimális étrend szabályainak szigorú betartásától függ. (Ez a cukorbetegség régi definíciójára építő javaslat, ma egészségesnek a éhgyomri 5-6 mmol/l vércukorértéket tartjuk. Valójában az ennél alacsonyabb az optimális, de 1-es típusú cukorbetegségnél már az is óriási eredmény, ha inzulinmentesen az 5-6 mmol/l közti határt elérjük. Sz.G. megj.)

Az átmeneti időszak veszélyei

Elméletileg a szénhidrátbevitel 10-15-szörös csökkentése előbb-utóbb teljesen meg kellene gyógyítsa a cukorbetegséget. Ez azonban nem ilyen egyszerű. Egy cukorbeteg szervezetének minden sejtje sok, a cukor anyagcseréjéhez hasznosított nagy mennyiségű enzimet (fehérjét) tartalmaz. A szervezetben összességében több kilónyi ilyen enzim található. Az optimális táplálkozás bevezetését követően a feleslegessé vált enzimek több mint 50%-a gyorsan felszámolódik - glükózzá (cukorrá) alakul át. Egy kilogramm ilyen fehérje akár 560 g cukrot is termelhet - illetve az optimális étrend következtében 10-12 napos cukorszint csökkenés mehet végbe, függetlenül a naponta fogyasztott cukor mennyiségétől… Így aztán az optimális étrendre való áttérést követő napokban (hetekben) a cukor nagyrészt nem külső forrásból, hanem magából a szervezetből származik.
A cukorbetegségből való leggyorsabb - egy hetes - felépülés gyermekeknél tapasztalható, ám a csupán kis adag inzulinnal kezelteknél, és a betegség kezdeti szakaszaiban. Legkésőbb azonban 8-12 hét lefolyása alatt meggyógyul a beteg. Az étrend bevezetését követő hatodik és tizedik nap között átmeneti és eltérő intenzitású ketoacidózis (diabetikus kóma) állapot alakulhat ki. Az ilyen állapotra a ketontestek vizeletben való megjelenése a jellemző, melyek értékét egy 1-től 4-ig terjedő skálán keresztekkel jelzik. Amint azt már korábban említettem, csupán átmeneti állapotról van szó, amely böjt során is tapasztalható, és hatása nem arra utal, hogy a böjttel vagy az optimális étrenddel fel kellene hagyni. Az étrend adott szakaszában azonban átmeneti módosításokat szükséges bevezetni. A tojássárgája, tej, tejszín és zöldségek fogyasztása semlegesíti a savasodást, míg a tojásfehérje, minden húsféle (beleértve a halat és a baromfihúst is) és a csonthájasok súlyosbítják a savasodási folyamatot, így aztán az étrend első 10-14 napjában kerülendőek. Ha minimálisan és átmenetileg növeljük a napi szénhidrátbevitelt, azzal is csökkenthetjük a savasodás mértékét. Az optimális étrend bevezetésének első heteiben elsősorban zöldségekkel vagy esetleg kis mennyiségű, alacsony szénhidráttartalmú gyümölccsel biztosítsuk a szénhidrátbevitelt (lásd a könyv végén található táblázatot).
A zöldség fogyasztható nyersen, főzve (levesben), vagy vajon párolva. A kezdeti két hetes időszak után más, kisebb mennyiségű szénhidrátot tartalmazó táplálék fogyasztását is bevezethetjük az étrendbe. Az átmeneti időszak legnagyobb veszélyét az inzulin túladagolás következtében kialakuló, 50 mg% alá eső vércukorszint csökkenés, a hipoglikémia jelentheti. Így ebben a szakaszban feltétlenül ügyeljünk arra, hogy a vércukorszint ne essen 90-100 rng% (5 mmol/l) alá. Ez azt jelenti, hogy tanácsos inkább kicsit kevesebb inzulint adagolni, mint túladagolni azt, és arra az esetre, ha mégis szükség lenne rá, mindig tartsunk magunknál egy cukorkát vagy egy kis tasak kristálycukrot.
A komplikációkkal járó, nagyobb inzulinadagokat igénylő nem stabil 1-es típusú cukorbetegség illetve a kisgyermekkori cukorbetegség kezelését minden esetben kórházi körülmények között kezdjük. Ez azonban természetesen még több gondot okoz, hiszen az orvosi szakma, és különösen a diabetológusok szentül meg vannak győződve a cukorbetegség gyógyíthatatlanságáról.
Mindez azt jelenti, hogy megfelelő tájékozottsággal (cukorbeteg gyermek esetében a szülők részéről), az étrend szigorú betartásával (és az ételek vegyi összetételének pontos ismeretével), valamint nemrégiben kialakult vagy komplikációmentes (kisebb inzulinadagot igénylő) és stabil lefolyású betegség esetén jó eséllyel sikeresen gyógyítható a cukorbetegség otthon. Az effajta kezelés ma azonban inkább számít kivételnek, mint gyakori esetnek.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre