Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Nuttall FQ; Gannon MC:
A II-es típusú cukorbetegség étrendi kezelése: egy személyes odüsszeia

Fordította: Mezei Elmira

Forrás: Nuttall FQ, Gannon MC.Dietary management of type 2 diabetes: a personal odyssey. J Am Coll Nutr. 2007 Apr;26(2):83-94.

Az alábbi tanulmányt azért tesszük közzé, mert bizonyítja, hogy az a kutató, aki gondolkodik és mentes az előítéletektől, előbb-utóbb a 2-es típusú cukorbetegségben a leghatékonyabbnak azt az étrendet fogja találni, amit úgy hívunk: paleolit étrend. Ők persze nem így nevezik, mert esetleg nem is hallottak róla. Még nem foglalkoztak azzal, hogy egy étrendet nem csak a cukorbetegségre kell optimalizálni, hanem pl. az autoimmun folyamatok kivédésére is. Egy kutató életébe nem fér bele minden. A táplálkozáskutatásba a tápanyagok evolúciós suzemléletét beviszik más kutatók. A végeredmény egy fokozatosan kibontakozó kép, amelyet mindenki másként nevez,de amelyben közös az, hogy létezik egy táplálkozási mód, amely optimális az emberi szervezet működése szempontjából. Ez a paleolit táplálkozás, amely figyelembe veszi a makrotápanyagok arányát és a táplálékban rejló mikrotápanyagok bélrendszeri és immunológiai hatásait is. A táplálkozáskutatásra igaz a mondás, hogy "Minden út a paleolit táplálkozáshoz vezet".

 

Google hirdetés

 

Bevezető

Gyakran halljuk azt a kijelentést, hogy a diéta a cukorbetegség kezelésének a sarokköve. Azonban még mindig nem egyértelmű az állásfoglalás az ügyben, hogy mégis melyik diéta? Előadásunkban megosztjuk Önökkel, hogy milyen eredményeket kaptunk a II-es típusú cukorbetegség diétás kezelésével kapcsolatban. Vizsgálataink tárgya a három nagy élelmiszercsoport: a szénhidrátok, a zsírok és a fehérjék voltak. Ezek közül a szénhidrátokról és a fehérjékről áll a legtöbb adat a rendelkezésünkre.

Négy témát járunk körbe:
1). A cukor és a keményítő hatása a vércukorra a II-es típusú cukorbetegségben.
2). A szénhidrát bevitel csökkentésének hatása a vércukor szintre a II-es típusú cukorbetegségben.
3). Az étkezési fehérje hatása az inzulinszintre és a vércukorszontre.
4). Ezeknek a faktoroknak az összhatása a II-es típusú cukorbetegség diétájának megtervezésében.

A cukorbetegség fajtái

Leggyakrabban két nagy csoportot, I-es és II-es típusú cukorbetegséget különböztetünk meg egymástól. Az I-es típusú cukorbetegség gyermekeknél a leggyakoribb. Itt az autoimmun folyamatok bétasejt pusztulást idéznek elő, és leáll az inzulintermelés. E betegség egyetlen kezelési módja az inzulinpótlás. (Ezzel párhuzamosan diétával is lehet javítani rajta, csökkenteni, vagy akár elhagyni a bevitt inzulint. Lásd 1-es típusú diabétesz sikeres kezelése cikket)

A II-es típusú cukorbetegség általában felnőtteknél alakul ki. A bétasejt állomány lecsökken, de az inzulintermelés nem áll le teljesen. Hagyományosan az orvos súlycsökkentést ajánl, mivel sok cukorbeteg erősen túlsúlyos. Ez általában sikertelen. Ekkor megkezdődik a szájon át adagolt gyógyszeres terápia. Ha ez nem bizonyul elegendőnek, vagy hatékonysága idővel romlik, akkor inzulinkezelés kezdődik.

Klinikai kutatásaink fő célja az volt, hogy kidolgozzunk egy olyan étrendet, ami nem kíván súlycsökkentést vagy gyógyszerelést, és mégis kontroll alatt tartja a vércukor szintet a II-es típusú cukorbetegeknél. A cél, hogy az étrend tartalmát, ne a mennyiségét változtassuk meg.

Egy tanszékvezető kutató személyes útja

Kutatói pályám Dr. Joseph Larner minnesotai laboratóriumában, a glikogén szintáz (a glükóz, vagy köznapi nevén szőlőcukor aktivált formája, egy folyamatszabályozó enzim) vizsgálatával kezdődött. Itt a szív, a vázizomzat és a máj glikogén szintáz vizsgálata folyt. Dr. Larner Carl és Gerty Cori, a két Nobel díjas kutató laboratóriumában kapta képzését. A szív és a vázizomzat glikogén szintézisét az inzulin szabályozza.

Az én személyes érdeklődésem középpontjában a máj glikogén szintáz szabályozása állt. Tehát amikor elhagytam a Larner laboratóriumot, ezt a témát kezdtem kutatni. Ekkor már Dr. Gannon (a társszerző) csatlakozott a csapathoz. Az ő szakterülete az étkezési biokémia és a táplálkozástudomány volt. Mindkettőnket érdekelt a máj, mert az anyagcsere üzemanyag szabályozó központjának tartottuk. A májban egy kifinomult glükóztermelést szabályozó rendszer működik. Ezt a sejtközti glükóz (szőlőcukor), galaktóz (egyfajta egyszerű cukor), de legfőképpen a fruktóz (gyümölcscukor) szint befolyásolja. A szénhidráttartalmú ételekből felszívódó glükóz, galaktóz és fruktóz bekerül a kapuvisszérbe (vena porte), amin keresztül a májba jut. A máj gyorsan kiüríti a fruktózt a keringésből és nagyrészét glikogénként tárolja. A bevitt tejcukorból származó galaktózt is gyorsan kiválasztja. Azonban a glükóz a májon keresztül a perifériás keringésbe jut, ahol serkenti az inzulinkiválasztást. Ez azért fontos, mert a glükóz- és inzulinszint emelkedése jelzi a szervezetnek az éhség állapotából a jóllakottság állapotába való váltást.

Dr. Gannon és én hosszú évekig dolgoztunk kísérleti patkányokkal és egerekkel, és mindkettőnknél súlyos allergia alakult ki ezekre az állatokra. Az egyik gyerekem tanára megkérdezte, hogy milyen orvos vagyok én tulajdonképpen? A válasz: "Ó, apa nem igazi orvos, ő patkányorvos!" A változás tehát minden oldalról égetővé vált. A másik ok pedig az, hogy az ember nem egyenlő egy 70 kg-s patkánnyal. Eldöntöttük tehát, hogy ezek után embereken fogunk kísérletezni. Endokrinológusként mindig is érdekelt a cukorbetegség kezelése, különösen a II-es típusúé.

A cukor és a keményítő hatása a II-es típusú cukorbetegek vércukorszintjére

Előzetes vizsgálataink alapján úgy gondoltuk, hogy ha a táplálékkal bevitt glükóz felelős a vércukorszint emelkedéséért, akkor a szaharóz (közönséges cukor) és laktóz (tejcukor), ami csak 50%-ban tartalmaz glükózt, ebből következően csak fele annyira emeli meg a vércukorszintet.

Először az egyes élelmiszerek hatását vizsgáltuk külön-külön. Azután megnéztük, hogy a keményítők cukorra cserélése egy kombinált étkezésben eredményez-e vércukorszint csökkenést, ha az összszénhidrát tartalom hasonló. A leggyakoribb könnyen emészthető keményítők a gabonákból, burgonyából, rizsből, tésztából származnak. A szaharóz legfőbb hordozói a gyümölcsök, gyümölcslevek és némely zöldségféle. A szaharóztartalmú élelmiszerek szénhidráttartalmának 50%-a glükóz és a másik 50%-a fruktóz.
A laktózt kizárólag a tejtermékeken keresztül fogyasztjuk el. A laktóz fele glükózból, a másik fele galaktózból áll. Megterveztünk egy vizsgálatot, amelyben a két tesztétkezés szénhidrát-, zsír- és fehérjetartalma azonos volt. A kontrollétkezések voltak az ún. "amerikai ételek", a jellemző szénhidrát : fehérje : zsír (40:20:40) aránnyal. Az egyikben a keményítőket cukrokkal helyettesítettük, és itt is ugyanez volt az arány.

Hat, kezeletlen II-es típusú cukorbetegséggel rendelkező férfit vizsgáltunk. Három teljesen azonos étkezést kaptak, vagy az "amerikait" vagy az "alacsony keményítő tartalmút", reggel 8-kor, délben, du. 5-kor egy uzsonna, és este 9-kor az utolsó étkezés. Az étkezéseknek azonos kalóriatartalma volt és utána 24 órán át mértük a vércukor és inzulinszintet.

Ezekből a vizsgálatokból azt szűrtük le, hogy a keményítőtartalmú ételek cukortartalmú ételekkel való helyettesítése vegyes étkezésben jelentősen le tudja csökkenteni a vércukorszintet.

A rövidtávú éhezés hatása a vércukorszintre

Már a rövidtávú éhezés is jelentősen csökkenti a vércukorszintet. Az éhezés a szénhidrátmegvonás legszélsőségesebb formája. Hét kezeletlen II-es típusú cukorbeteg férfit vizsgáltunk, akik 11 óra éjszakai nemevés után még 24 órát böjtöltek. Vércukorszintjük a reggel 8 órakor mért 8,7mmol/l-ről este 7 órára 5,7mmol/l-re csökkent. Másnap reggel 7-re 7,2mmol/l-re emelkedett. Néhányan újabb 24 órán át folytatták a böjtöt és a vércukorszintjük tovább csökkent. Félig tréfásan kijelentettük, hogy 12 órán belül meg tudjuk gyógyítani a cukorbetegséget.

Az összszénhidrát mennyiség csökkentésének hatása a vércukorszintre II-es típusú cukorbetegségben

Miután a rövidtávú éhezés jelentős súlyveszteség nélkül nagymértékben csökkentette a vércukorszintet, feltettük a kérdést: "A szénhidrát csökkentése önmagában képes-e ugyanazt az eredményt produkálni, mint az éhezés?" Terveztünk egy vizsgálatot, amelyben az alanyok alacsony szénhidráttartalom mellett elegendő kalóriát kaptak. Két ok miatt emeltük meg a fehérje mennyiségét: először is, mert így a zsírtartalom emelése nélkül tudtuk csökkenteni a szénhidrátot. (A zsírtartalom megemelése több táplálkozási szakembernek problémát okozott volna). Másodszor pedig, mert mi, és más kutatók is bizonyították, hogy az étkezési fehérje anélkül serkenti az inzulinkiválasztást, hogy megemelné a vércukorszintet.

Az étkezési fehérje hatása a plazma inzulin és a vércukor szintre

1980-ban a cukorbetegek diétáját egy 1950-ben kidolgozott rendszer alapján állították össze. (Joslin: Diabetes Mellitus c. könyvében jelent meg.) Meglepő volt, hogy az ezt követő 30 évben senki nem ellenőrizte ennek a hatékonyságát. Ebben a rendszerben 7 különböző ételcsoport szerepel: tejtermékek, zöldségek, gyümölcsök, kenyérfélék, húsfélék, zsírok és szabadon fogyasztható ételek (20 kcal alattiak). A különböző kategóriákban felsorolt ételek bármelyike felcserélhető, mert tápanyagtartalmuk kb. ugyanakkora. Elhatároztuk, hogy teszteljük a rendszer hatékonyságát. Négy kombinált étkezést terveztünk meg, amelyekben elvileg azonos mennyiségű szénhidrátnak, fehérjének és zsírnak kellett szerepelnie. Az egyes étkezésekre adott plazma glükóz választ 4 órán át mértük. A négyből három étkezés után hasonló plazma glükóz választ találtunk.

Jelentős momentum, hogy a résztvevők cukorbetegségének megállapítására a tesztétkezés előtt 50g glükózt adtunk nekik, és ezután megmértük a vércukor és inzulinszintjüket. Meglepődve tapasztaltuk, hogy bár a kombinált étkezés több szénhidrátot (65g) és glükózt (61g) tartalmazott, az ezután kialakult vércukor érték csupán az 50g glükózra adott érték 70%-a volt. Ami még érdekesebb volt, hogy a kombinált étkezés utáni szérum inzulin az 50g glükózhoz képest drámai mértékben megemelkedett, annak 215%-a volt.

A zsírok általában nem emelik meg a szérum inzulint. Az étkezés glükóztartalma nem magyarázta meg a nagyfokú inzulinszint emelkedést. A fruktóz és a galaktóz csak enyhe hatással van az inzulinszintre. Ez abba az irányba mutatott, hogy a fehérjetartalom okozta a nagy inzulinkoncentrációt. Elhatároztuk, hogy ebben az irányban vizsgálódunk tovább. 7 II-es típusú cukorbetegnek és 8 egészséges alanynak adtunk 50g fehérjét, nagyon sovány marhahús formájában. Az egészséges alanyoknál nem volt változás a vércukor értékben, a cukorbetegeknél a vércukor érték lecsökkent 5 óra alatt. Az egészségeseknél enyhe inzulinszint növekedést tapasztaltunk, míg a cukorbetegeknél óriási inzulinszint emelkedés jelentkezett.

Ebből azt a következtetést vontuk le, hogy a II-es típusú cukorbetegnél a húsfehérje és a glükóz hasonló mértékben serkentik az inzulinkiválasztást. Ezután arra voltunk kíváncsiak, hogy a fehérje és a glükóz párhuzamos elfogyasztása tovább növeli-e az inzulintermelést és csökkenti a vércukorszintet, és hogy vajon a különböző fehérjék egyformán hatnak-e?

Ennek megállapítására hét különféle fehérjét használtunk: marhahús, pulyka, zselatin, tojás fehérje, túró, hal és szója. 25g fehérjét és 50g glükózt adtunk a résztvevőknek, mert ez az arány képviselte legjobban a tipikus amerikai étrendet. A II-es típusú cukorbetegeknél nagy volt az inzulinemelkedés. A legkisebb hatása a tojásfehérjének volt, a legnagyobb a túrónak. Az inzulin koncentráció a vártnál sokkal jobban megemelkedett, ebből azt szűrtük le, hogy a fehérjének és a glükóznak egymást erősítő hatása van az inzulinkiválasztásra.

A LoBAG (low biologically available glucose = alacsony biológiailag felvehető glükóz) étrend

A fenti eredmények birtokában terveztünk egy étrendet (LoBAG étrend), amelyben csökkentettük az össz-szénhidrátot és megváltoztattuk az összetételét (csökkentettük a keményítőt), és megnöveltük a fehérjét.

 

Kontroll étrend

LoBAG étrend

 

 

 

Fehérje

15 %

30%

Szénhidrát

55%

20%

Zsír

30%

50%

A résztvevő kezeletlen II-es típusú cukorbetegek 5-5 hétig voltak mindkét diétán. A LoBAG étrenden a vércukorszint 77%-al, az éhomi vércukor érték pedig 9,3-ról 6,6-ra csökkent. Az evés utáni vércukorszint is jelentősen csökkent. Az 5.-ik hét végére az átlag glikohemoglobin (HbA1c, hosszútávú vércukorértékmérő laborparaméter) is lecsökkent, míg a kontroll étrenden ugyanakkora maradt. Hogy a HbA1c csökkenését tudjuk mihez viszonyítani, megnéztük a 2003-as orvosi gyógyszerkönyv adatait. A LoBAG étrend 3-4-szer hatékonyabban csökkenti a glikohemoglobint, mint a rosiglitazone (infarktus okozó hatása miatt már kivonták a forgalomból) és a metformin (népszerű inzulinérzékenységet fokozó gyógyszerek).

Megjegyzés:

A fent leírt tudományos munkát végző kutatók ismételt kérelmét a hivatalos szervek több ízben elutasították, a kutatásaikhoz szükséges anyagi támogatást megtagadták. Eredményeiket annak ellenére megkérdőjelezték, hogy kis mintán feketén-fehéren bizonyították étrendjük hatékonyságát. A népszerű cukorbetegségre felírt gyógyszerekkel összehasonlítva az étrend jóval hatékonyabb volt. Ez nyilván nem tetszett azoknak, akik ezeket a gyógyszereket gyártják, illetve rutinszerűen felírják.

2006-ban ez a kutatócsoport megkapta az Annual American College of Nutrition Award-ot, ami egy, a táplálkozás területen végzett tudományos munkáért járó nagy presztízsű, komoly díj.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre