A myomát, azaz a méh jóindulatú daganatát multifaktoriális betegségnek tekintik, azaz nem igazán tudják az okát. A sokféle teóriában az evolúciós szemlélet némi rendet teremt, és egyben kézzelfogható ajánlások is megfogalmazhatók mind a megelőzésre, mind a nem medikális kezelésre.
A myoma, a méh jóindulatú daganata. A 35 éves nők körében az előfordulási gyakoriság 40%-os, míg 50 év körül már 70%-os (Baird és mtsi., 2003). Sok érintett azért nem tud myomájáról, mert tünetmentes. A myoma leggyakoribb tünetei közé tartozik az elhúzódó, heves, fájdalmas, bő vérzéssel járó menstruáció, vizelési és székelési problémák, teltségérzés, a has kitüremkedése, fájdalmas nemi együttlét, terhességi komplikációk, meddőség.
A myoma ritkán, de elrákosodhat.
A myoma meglepő gyakorisága arra utal, hogy ez is egy civilizációs betegség. Evolúciós megfontolások alapján ugyanis szinte kizárt, bár erre vizsgálatot nem tudok idézni, hogy az emberi evolúció során egy ilyen termékenységet kockáztató elváltozás ne szelektálódott volna ki.
A később ismertetett táplálkozással és D-vitaminhiánnyal kapcsolatos kockázati faktorok is azt támasztják alá, hogy a myoma modern jelenség. Az megtévesztő adat, hogy már Hippokratész is ismerte, ugyanis ez nem jelenti azt, hogy már az ókorban is gyakori probléma lett volna. Egy betegség civilizációs gyökereit az elterjedtség bizonyítja.
A nyugati orvoslás a gének bűvöletében él, a gének azonban csak bizonyos környezeti hatásokkal interakcióban válnak betegségek okozójává. Ugyanezek a gének, amelyek ma hajlamosítanak myomára, az ősembernél vagy a természeti népeknél nem vezet myomához.
Tekintve, hogy a myomák egyik fontos kockázati faktora az ösztrogén és progeszteronhatás, mert ezek a hormonok serkentik a myomák növekedését. Nyilvánvaló, hogy a modern nők lecsökkent gyermekvállalása, a szoptatási időszak rövidsége azt jelenti, hogy az ősemberhez vagy a természeti népekhez képest rendkívül megnövekedett az élet során a menstruációk száma. Az evolúciós orvoslás nézőpontjából ez rendkívül káros, az emberi hormonrendszer, az agy, a reprodukciós szervek az evolúciós során nem alkalmazkodtak a gyakori menstruációval együtt járó méhfal sérülésekhez és hatalmas hormonális ingadozásokhoz (Burbank, 2009). Furcsának tűnhet, mert sokan a fogamzásgátlást természetellenesnek tekintik, de sok kutató szerint ez volna még leginkább alkalmas arra, hogy e tekintetben reprodukáljuk az ősi életmódot. A fogamzásgátló szedése a szedés időtartamával arányosan csökkenti a myoma kockázatát (Chiaffarino és mtsi., 1999). Minél több gyermeket szül egy asszony, annál kisebb az esélye a myomára. A vizsgálatok azt is bizonyítják, hogy a terhesség és a gyermekszülés összezsugorítja, vagy éppen eltünteti a már meglévő myomákat (Burbank, 2009). Összességében tehát már csak az ősi/természeti és a modern nő reprodukciós történetének különbségei is azt bizonyítják, hogy a myoma modern jelenség.
Természetes, hogy a modern nő nem fog azért 10 gyermeket szülni, hogy elkerülje a myomát, ezért azokat az egyéb kockázati faktorokat kell megvizsgálnunk, amelyek kivédésével jelentősen csökkenthető a myomák kialakulásának vagy túlzott megnövekedésének a kockázata. Hiszen világos, hogy sok nőben a myoma azért tünetmentes, mert kisméretű és kis számban van jelen.
Myoma és táplálkozás
Követéses vizsgálatok szerint minden 10 kg súlyfelesleg 21%-kal növeli meg a myoma kockázatát (Parker, 2007). Az elhízás természetesen csak jelzi a háttérben munkálkodó tényleges kockázati faktorokat. Elhízott nőkben jóval magasabb az ösztrogénszint, s ez önmagában ismert kockázati faktor.
Egy vizsgálatban a sok zöldség és gyümölcsfogyasztás 50%-kal csökkentette a myoma kialakulásának a kockázatát (He és mtsi., 2013).
Fontos a myomák esetében is a növekedési faktorok hatása. Az egyik legnyilvánvalóbb növekedési faktor az inzulin és az IGF (Inzulinszerű Növekedési Faktor). A nyugati étrend alapja a finomított szénhidrátok fogyasztása. Ezek vezetnek először csak folyamatosan magas inzulin és vércukorszinthez, majd elhízáshoz. A paleolit táplálkozás kizárja ezeknek a fogyasztását. Az inzulinszintet növeli a tej és tejtermékek fogyasztása is, ráadásul a tejtermékekben egyéb növekedési faktorok is találhatók.
Minden daganat, így a rák és a myoma növekedésében is fontos szerepet játszik az újér képződést serkentő VEGF (Vascular Endothelial Growh Factor). Ennek a vérben keringő szintje szoros kapcsolatban áll az elhízottsággal (Loebig és mtsi., 2010). Sovány emberekhez képest az elhízottakban a VEGF szintje kétszeres. A nyugati táplálkozással járó magas inzulinszint ugyancsak serkenti a VEGF termelődését (Lu és mtsi, 1999). A finomított szénhidrátok fogyasztásának komplex a következménye a metabolikus szindróma, szoros kapcsolatban áll a myomakockázattal. Egy vizsgálatban önmagában a túlsúly 2.5-szeres, a magasvérnyomás 5-szörös, a magas vércukorszint 2.5-szeres myoma kockázatot képviselt (Takeda és mtsi., 2008).
Táplálkozás szempontjából tehát a legnagyobb -könnyen kivédhető- kockázati faktor a finomított szénhidrátok fogyasztása, amely magas vércukor és inzulinszinthez, majd elhízáshoz és szervezetszintű gyulladásos vezet. Ez a folyamat lavinaszerű változásokat indít el a szervezetben a kialakuló magas gyulladásszint, inzulinrezisztencia, hyperglikémia és hiperinzulinizmus révén.
Magas hormonszintek, magas gyulladásszint, a növekedési faktorok megnövekedett szintje a legnyilvánvalóbb következménye a nyugati táplálkozási módnak. Fontos a növényi olajok kerülése is (kivétel kókusz, olíva), mivel ezek nagy omega-6 tartalma fokozza a szervezetben a gyulladást. A magas glikémiás indexű ételek gyulladásfokozó hatása közvetlenül a táplálék elfogyasztását követően igazolható (Manning és mtsi., 2008). Ganesa Wegienka összefoglalója szerint a myomák a szervezet gyulladásos válaszának a következményei. Mind a magas glikémiás indexű táplálkozás, mind az elhízás, mind a mozgáshiány végső következménye a magas szervezetszintű gyulladás (Wegienka, 2012).
Fizikai aktivitás és myoma
Már korai vizsgálatok is azt jelezték, hogy a fiatalkori testedzés jelentősen csökkenti nem csak a nőgyógyászati rákok, de a mell és a méh jóindulatú daganatainak kockázatát is (Wyshak és mtsi., 1986). Az egyik vizsgálat szerint egyetemista korukban sportoló nőknek pl. 40%-kal kisebb volt a kockázata myomára. Egy későbbi vizsgálat megerősítette ezt az eredményt, a növekvő intenzítású sport és egyéb fizikai aktivitás (séta, takarítás), a legintenzívebb fokozatban 43%-kal csökkentette a myoma kialakulásának kockázatát (Baird és mtsi., 2007). A sport és fizikai aktivitás hatása világos: az izommunka csökkenti az inzulinrezisztenciát, az inzulin és ösztrogénszintet és a gyulladást egyaránt.
Myoma és D-vitaminszint
A nyugati ember krónikus D-vitaminhiányban szenved, részben ez is az oka a rák járványszerűvé válásának. Még nyáron is a kívánatosnál jóval alacsonyabb a népesség átlag D-vitaminszintje. A D-vitamin sejtosztódást és gyulladásszintet szabályozó hatása régóta ismert. Egy nemrég megjelent vizsgálat egyértelműen azt bizonyította, hogy az alacsony D-vitaminszint 30%-kal megnöveli a myoma kialakulásának a kockázatát (Baird és mtsi., 2013).
A védőhatás itt kiátlagolva jött ki, az adatokból nyilvánvaló, hogy minél magasabb a D-vitaminszint, annál védettebb a nő a myomával szemben. Ugyanez a dózishatás figyelhető meg rák esetében is. Amikor a napozással töltött idő szempontjából hasonlították össze a nőket, a legkevesebbet napozókhoz képest a sokat napozóknak 40%-kal csökkent a myoma kockázata. A D-vitamin megelőző hatását igazolja az tény is, hogy az USA-ban élő színesbőrűekben háromszor gyakoribb a myoma és korábban is jelentkezik, mivel bőrszínük miatt csökkent a D-vitaminszintetizáló képességük.
Laboratóriumi vizsgálatokban myoma szövetet D-vitaminnal kezelve sikerült a növekedést meggátolni. Közvetlenül is igazolható, hogy a myoma növekedésében fontos szerepet játszó TGF-béta-3 növekedési faktor hatását gátolja a D-vitamin (Halder és mtsi., 2011).
Összefoglaló
A paleolit életmód három nagy pillére az evolúciós táplálkozás, a magas D-vitaminszint biztosítása és a megfelelő mennyiségű mozgás. A myoma életmódváltással történő megelőzés vagy kezelése nem csak azért alapvető, mert a nőknek életük során 70%-os esélyük van arra, hogy myomájuk lesz, hanem azért is, mert a sikeresen eltávolított myomák az esetek 50%-ban újranőnek. Minél több myomát távolítanak el, annál nagyobb a kockázat a visszanövésre. Akikből három myomát távolítottak el, azoknak már 90% az esélyük az újabb myoma megjelenésére. A myoma kialakulásával a nő hosszútávon méhe elvesztését is kockáztatja, mert a mai egészségügyben előszeretettel, s gyakran indokolatlanul "dobják ki" a myomás méhet.
A paleolit életmód, azaz a finomított szénhidrátok és növényi olajok kerülése, a D-vitamin pótlása tablettával vagy más módon, és a lehetőség szerinti fizikai aktivitást nem csak megelőzheti, de a már kialakult myomát növekedésében is gátolhatja.
A már kialakult myoma esetén demagógia volna csak annyit javasolni, hogy a nők éljenek paleolit életmódot. Ez nélkülözhetetlen a gyógyuláshoz, de ez sok esetben kevés.
-->A már kialakult myomák kezelésében sokféle módszer kialakult, a legújabb, nagy karriernek elébe néző szer az Ulipristal Acetate (Esmya), amely a myomában gátolja a progeszteron receptort, s ezáltal blokkolja a progeszteron myomanövelő hatását. Az Ulipristal Acetate placebokontrollos vizsgálatban 13 hét alatt a gyógyszert kapók 70%-nál megszüntette az intenzív vérzést és csökkentette a myoma méretét (Donnez és mtsi., 2012).
Az ösztrogén myoma növelő hatását jól csökkenti az Indol-3-carbinole, amely blokkolja az ösztrogén receptorokat és így nem csak a myoma méretét csökkenti, hanem jelentős védelmet nyújthat mellrákkal és más nőgyógyászati rákokkal szemben is.
A VEGF hatását gátolja a bogáncskivonat és a Squalamine,amely az egyik leghatásosabb újér képződést gátló és cápamájolajban található.
Érdemes még hatásos kurkuma kivonatot szedni, mert ez komoly gyulladáscsökkentő hatású.
Mivel, mint megannyi civilizációs betegségnek, úgy a myomának is az egyik fő kiváltója a nyugati táplálkozás és életmód, reménytelen a myomával végleg leszámolni életmódváltás nélkül. A nyugati orvoslás terápiás kudarcai elsősorban mindig arra vezethetők vissza, hogy csak a tünetet kezelik, az elváltozást kiváltó életmódot nem.
Felhasznált irodalom
