Chris Kresser
Amikor a "normális" vércukorszint nem normális

Forrás: Kresser: When your “normal” blood sugar isn’t normal (Part 1)

Fordította:Mezei Elmira

Még az egészségére figyelő embereket is megtéveszti az az orvosi gyakorlat, amely a már vészesen magas vércukorszintet is a "még normális" kategóriába sorolja.

 

 

Összekevertük a normálist a gyakorival, pedig a kettő közel sem azonos. Manapság egyre gyakoribbak az elhízott és cukorbeteg gyerekek, mert semmi mást nem esznek, mint finomított lisztet, magas fruktóztartalmú kukoricaszirupot, és iparilag előállított főzőolajat. Ennek ellenére senki nem állítja (még az Amerikai Diabétesz Társaság, az ADA sem), hogy a kövérség és a helytelen metabolikus működés normális lenne akár gyerekről, akár felnőttről van szó.

Ugyanez a helyzet a normálisak tartott vércukor értékek meghatározásánál. Lehet, hogy az ADA által megállapított értékek gyakoriak, átlagosak, de semmiképpen sem normálisak. Mint ahogy a cukorbetegség hosszútávon kialakuló komplikációi, a neuropátia, a retinopátia, a szív- és érrendszeri betegségek, illetve az utolsó évek kórházban vagy otthonban való eltöltése is mind gyakori, de nem normális.

Ebben a cikkben Chris Kresser bemutatja, hogy mi az a három érték, amivel mérik a vércukorszintet, és, hogy a konvencionális modell szerint melyek a normális értékek. A folytatásban áttekintjük, hogy a kutatások szerint mi a normális, egészséges emberek számára. Ugyancsak bemutatom, hogy az ADA által megállapított, úgynevezett normális vércukor értékek megduplázhatják a szívbetegség kockázatot és mindenféle komplikációhoz vezethetnek.

A vércukorszint mérés három módja

Éhomi vércukorszint

Ez még mindig a leggyakrabban használt érték, gyakran az egyetlen, amit vizsgálnak. Az eredmény a vérben található glükózkoncentráció szintjét mutatja meg, egy 8-12 órás éhezés után. Csak az derül ki belőle, hogy az éhezés állapotában hogy viselkedik a vércukorszintünk, arról viszont vajmi keveset árul el, hogy miként reagálunk arra, amit eszünk.

1998-ig az ADA 7,8 mmol/l fölötti éhomi értéket állapított meg cukorbetegségnek. 1998-ban, egy pillanatnyi, már majdnem normális állapotban, ezt az értéket 7 mmol/l-re csökkentették. (Elnézést a szkeptikusságért, de az ADA motivációja az értékek csökkentésében általában az, hogy több gyógyszert lehessen eladni, és nem az emberek egészsége.) A normális vércukor érték felső határát 5,5 mmol/l-ben állapították meg. Az 5,5 és 7 közötti értékeket pre-diabétesznek, vagy más néven csökkent glükóztoleranciának tekintik.

Orális glükóztolerancia teszt (cukorterheléses vizsgálat)

Ez a teszt a glükózra adott elsődleges és másodlagos inzulinválaszt méri. Így működik: éhgyomorra meg kell inni egy 75 gramm glükózt tartalmazó oldatot. Ezután egy, majd két órával mérnek vércukorszintet. Ha az eredmény két órával később 7,8 mmol/l felett van, akkor ez pre-diabétesz, ha 11,1 mmol/l felett, akkor már cukorbetegségről beszélünk.

Ne feledjük, hogy ezek tökéletesen önkényes értékek. Ha az eredmény mondjuk 7,7 mmol/l - éppen csak a pre-diabéteszes határ alatt - akkor ezt az értéket "normálisnak" fogják tekinteni. Ez persze teljesen abszurd. A cukorbetegség nem olyan, mint a megfázás. Nem úgy működik, hogy egy reggel felébredünk, és nem vagyunk túl jól, mert előtte való nap elkaptunk egy súlyos cukorbetegséget. A cukorbetegség, mint minden más betegség, egy folyamat. Valahogy így működik:

rendellenes működés => betegség folyamat => fokozatosan jelentkező tünetek

Mielőtt 7,7 mmol/l lett a vércukorszint, azelőtt 7,4 volt. Azelőtt pedig 7,2. És így tovább… Megegyezhetünk abban, hogy bölcsebb lenne a lehető legkorábbi pillanatban közbelépni, mint hagyni, hogy a dolgok elfajuljanak? Sajnos a diabetológia álláspontja nem a prevenció. Szerintük meg kell várni, amíg a folyamat olyan stádiumba jut, ahonnan már sokkal nehezebb visszafordítani.

A másik probléma a cukorterheléses vizsgálattal, hogy teljesen mesterséges. Senkit nem ismerek, akinek szokása lenne egy 75 gramm glükózt tartalmazó oldatot egy ültében felhajtani.

Egy nagy pohár cukros üdítő 96 gramm cukrot tartalmaz, de ennek 55%-a fruktóz, ami teljesen más hatással van a vércukorszintre. Egy csökkent glükóztoleranciájú ember számára brutális sokk a cukorterheléses vizsgálat, ami sokkal nagyobb vércukor ingadozásokat eredményezhet, mint ami amúgy a hétköznapi szénhidrátfogyasztás következményeként kialakulna.

Arról már nem is beszélve, hogy a lowcarb, a paleo, a ketogén és egyéb alacsony szénhidráttartalmú étrendeken élőknél ugyanezt a mérési technikát alkalmazzák, és rendre cukorbetegnek minősítik a tájékozatlan alanyokat. Nem is lehet őket hibáztatni, végülis ők áttértek egy egészséges étrendre, elég nekik annyit tudni, hogy ez az étrend többek között jó hatással van a vércukorszintjükre és az inzulinrezisztenciájukra. Az orvosnak kéne tudnia, hogy a 75 grammos cukoroldat a croissant és lekváros kenyeret reggelizőknél szimulálja a szénhidrátdús étrendjüket. A kevés és csak lassan felszívódó szénhidrátokat tartalmazó étrendre azonban az izmok fiziológiás inzulinrezisztenciával reagálnak, aminek semmi köze a patológiás inzulinrezisztenciához. A fiziológiás inzulinrezisztencia célja az, hogy spóroljon a vércukorral, hiszen az izmok remekül működnek a zsírokból képződő ketontestekkel is. Primitív hozzáállás az, hogy meg sem kérdezik a vizsgálat személytől, miként táplálkozik, hanem beadják neki a cukros löttyöt, és a terheléses próba katasztrofális eredménye után sem ocsúdnak fel, még akkor sem kérdezik meg, hogy "netán lowcarbon tetszik élni?". Így aztán a szűrésre a legjobb reményekkel érkező alany fejbe kólintva támolyog ki a vizsgálatról, szembesülve azzal, hogy hiába az egészséges táplálkozás, ő bizony cukorbeteg.

Mi ilyenkor a teendő? Opportunista megoldás volna az, ha vizsgálat előtt három napra visszatérne a szénhidrátdús nyugati étrendre. De ez szerintem megalázó, egészségkárosító és egy maradi rendszer fennmaradását szolgálja. A helyes eljárás az, ha kiköveteli, hogy a cukorterhelés a szokásos reggelije legyen, ne a cukros lé. Ez nyilván eredményezni fog némi vitát, legrosszabb esetben kell keresni egy másik helyet, ahol értelmes orvosok végzik a munkájukat.

A hemoglobin A1c

A hemoglobin A1c, vagy röviden HbA1c, az elmúlt évtizedben egyre népszerűbbé vált az orvosok körében. Nagy populáción végzett vizsgálatokban inkább ezt használják vércukorszint mérésre, mert jelentősen olcsóbb, mint a cukorterheléses vizsgálat.

A HbA1c azt méri, hogy mennyi glükóz kötődik a hemoglobinhoz. Egyszerűen szólva, az A1c a mérést megelőző három hónap átlagos vércukorszintjének körülbelüli értékét mutatja meg. Minél magasabb a vércukorszint, annál valószínűbb, hogy a glükóz permanensen kötődik a hemoglobinhoz.

Ezzel a teszttel az a probléma, hogy bármi, ami megváltoztatja a hemoglobinszintet, eltorzítja az eredményt. A vérszegénység pl. egy ilyen állapot, és a szubklinikus anémia nagyon gyakori. A pácienseim 30-40%-nak alacsony hemoglobinszintje van. A dehidratáltság megnöveli a hemoglobinszintet, tehát ez is fals Ac1 eredményhez vezethet.

A "normális" HbA1c tartomány 4% és 6% között mozog. A továbbiakban górcső alá vesszük ezeket a "normál" értékeket, és megnézzük, mennyire állják meg a helyüket.

Áttekintettük, hogy milyen vizsgálatokat használnak a vércukorszint megállapítására, és mely értékeket tekintenek normálisnak:

Most vizsgáljuk meg, hogy a tudományos irodalom alapján mennyire tekinthetők "normálisnak" ezek az értékek! Azt is fontolóra vesszük, hogy e három adat közül melyik a legfontosabb a cukorbetegség és a szívbetegség megelőzésében. De mielőtt bármibe belekezdenénk, szeretnék kiemelni egy nagyon fontos szempontot: mindig a teljes képet kell nézni!

Munkám (Chris Kresserről van szó!) során soha nem támaszkodom egyetlen adatra annak meghatározására, hogy valakinek van-e vércukor problémája. Teljes vérképet csináltatok, amiben benne van az éhomi glükózérték, a HbA1c, a fruktózamin, a húgysav, és a triglicerid (egyéb lipidek mellett), ezen kívül három napon keresztül otthoni ellenőrzést kérek az étkezés utáni vércukorszintekről, különböző ételek fogyasztása után.

Ha néhány étkezés után vércukorszint kiugrás van, de az összes többi érték normális, akkor nem aggódom. Ha az éhomi glükózszint, az A1c és a fruktózamin mind emelkedett, és kiugrások is vannak, akkor tovább vizsgálom a dolgot.

Mivel az A1c önmagában nem feltétlenül jelent problémát, hiszen egyéb kondíciók is befolyásolhatják a mértékét, ha valakinél minden egyéb vércukorral kapcsolatos érték normális, akkor általában nincs ok az aggodalomra.

Nézzük meg a témával kapcsolatos kutatásokat!

Éhomi vércukorszint

Egészséges egyének folyamatos glükóz mérése alapján a normális éhomi vércukorszint 4,61 mmol/l vagy ez alatt van. Számos egészséges embernek van 4,16-4,38 mmol/l tartományban az értéke. Sok orvos szerint az 5,5 mmol/l értékig bezárólag normális, de nem biztos, hogy ez így van. Több vizsgálatból is az derül ki, hogy az 5,27 mmol/l fölötti éhomi értékkel bíró embereknek háromszoros rizikója van a cukorbetegség kialakulására, mint az 5 mmol/l alattiaknak, és a 4,72 mmol/l fölötti férfiaknál megnövekedett szívbetegség rizikó áll fenn.

Az éhomi érték a legkevésbé pontos előrejelzője a későbbi cukorbetegség és szívbetegség kialakulásának. Számos vizsgálat kimutatja, hogy a "normális", 5,27 mmol/l körüli éhomi értékek bejósolják a tíz évvel később diagnosztizált cukorbetegséget. Még ennél is fontosabb, hogy a nap hány órájában van a vércukorszint a problémás 7,7 mmol/l fölött.

Itt van egy ellentmondás, mégpedig az, hogy a nagyon alacsony szénhidráttartalmú étrendek emelkedett éhomi vércukorértéket eredményeznek. Miért? Mert az alacsony szénhidráttartalmú étrendek inzulinrezisztenciát váltanak ki. A szénhidrát megszorítása az inzulinszint természetes csökkenését idézi elő, ami aktiválja a hormonérzékeny lipázt. A zsírszövet lebomlik, és a nem-észterezett vagy más néven "szabad" zsírsavak kiáradnak a véráramba. Ezeket veszik fel és használják üzemanyagként az izmok. Így, mivel az izmok üzemanyag szükséglete kielégült, csökken az inzulinérzékenység. Tehát, ha valaki alacsony szénhidráttartalmú étrendet követ, és határeset magas éhomi vércukor értéke van (5 és 5,83 mmol/l között), ez valószínűleg nem ok az aggodalomra. Az étkezés utáni érték illetve az A1c érték fontosabbak.

Hemoglobin A1c

Annak ellenére, amit az ADA állít, a ténylegesen normális A1c 4,6% és 5.3% között van. Számos vizsgálatban kimutatták, hogy a cukorbeteg kategóriánál alacsonyabb A1c szintek abszolút összefüggésben vannak a szív- és érrendszeri betegségekkel, és minden 1% emelkedés jelentősen megnöveli a rizikót. Ugyancsak többszörösen kimutatták, hogy az ADA által "normálisnak" tekintett A1c nem képes bejósolni a későbbi cukorbetegséget. Egy vizsgálatban azt találták, hogy az ADA által normálisnak tekintett 6% A1c a cukorbetegek 70%-t, a vércukor anyagcsere rendellenességgel bírók 71-84%-t, és a pre-diabéteszesek 82-94%-t nem detektálta. Hát, ez semmiképpen nem nevezhető pontosnak...

Sem az Ac1, sem az éhomi érték nem megbízható előrejelzői a cukorbetegség és a szívbetegség későbbi kialakulásának, ami azért nagyon problematikus, mert az emberek túlnyomó többségét ezekre a vizsgálatokra utalják be.

Orális glükóztolerancia teszt és étkezés utáni mérések

A cukorterheléses vizsgálatot senkinek nem ajánlom, mert túl szélsőségesnek tartom, és a csökkent glükóztoleranciájú embereknek komoly problémákat is okozhat. Ehelyett egy másik, reálisabb és kényelmesebb módot ajánlok: egy glükométer használatát, amivel evés után egy, illetve két órával mérhetünk vércukorszintet.

Mint ahogy a cikk elején ismertetett táblázatból megtudtuk, az ADA szerint a cukorterhelés után két órával mért 7,8 és 11 mmol/l közötti érték a pre-diabétesz kategória, és a 11,1 mmol/l fölött cukorbeteg.

De itt is kiderül, hogy a folyamatos glükózméréses vizsgálatok szerint ezek az értékek túl magasak. A legtöbb embernek a vércukorszintje 6,7 mmol/l alá esik vissza két órával evés után, és sok egészséges egyénnek 5,6 mmol/l-re vagy az alá. Ez a vizsgálat kimutatta, hogy még egy magas szénhidráttartalmú étkezés után is, az egészséges emberek vércukorszintje egy rövid időre 6,9-7 mmol/l-re megy fel, 45 perccel étkezés után a legmagasabb, azután pedig két órával evés után visszamegy 5,6 mmol/l alá.

Még egészséges embereknél is előfordul értékkiugrás, azonban ez rövid időn belül rendeződik. Ha az étkezés utáni érték 7,6 mmol/l fölé megy és hosszasan ott is marad, ennek komoly következményei lehetnek: visszafordíthatatlan bétasejt vesztés (a bétasejtek termelik az inzulint), és idegkárosodás. Kettőből egy "pre-diabéteszes"-nél retinopátia alakul ki, ami egy nagyon komoly cukorbetegség komplikáció. A vizsgálatok szerint 8,9 mmol/l fölötti étkezés utáni vércukorszintnél megnő a rákbetegségek előfordulási gyakorisága, és a sztrók gyakorisága minden 1 mmol/l-el 25%-al nő. Bizonyított tény, hogy az étkezés után egy órával mért, 8,6 mmol/l fölötti vércukorérték szoros összefüggésben van a megnövekedett szívbetegség rizikóval.

Ha valakinek tényleg az egészség és a hosszú élet a célja - és nem csak a súlyos betegségek kialakulásának a pár évvel való kitolása - akkor az alábbi értékekre törekedjünk:

*Ha alacsony szénhidráttartalmú étrendet követünk, akkor az éhomi érték 5-5,5 mmol/ között sem feltétlenül jelent problémát, feltéve, hogy az A1c és az étkezés után mért érték a normális tartományban van.