Megjelent:Sayer Li: Opening Pandora's Bread Box: The Critical Role of Wheat Lectin in Human Disease
Fordította: Homoki Szilva
Szerkesztette: Szendi Gábor
A glutént elleni küzdelemben szem elől tévesztettük a sokkal veszélyesebb búzalektint.
Most, hogy a cöliákia (lisztérzékenység, gluténintolerancia, gluténszenzitív enteropátia vagy sprue) belépést nyert az orvosok által is hivatalosan elismert betegségek panteonjába, és a gluténintolerancia így már nem szélsőséges orvostudományi elképzelésnek számít, ideje figyelmet szentelni a búzában lévő apró, ám óriási hatalommal bíró vegyületre, a búzacsíra agglutininre (WGA, wheat germ agglutinin), mely nagyban felelős a búza számos területre kiterjedő és nehezen diagnosztizálható káros hatásáért. A búzacsíra agglutinin nem csupán belerondít a búzaintolerancia elsődleges okaival kapcsolatos feltételezéseinkbe, hanem mivel e vegyület koncentrációja éppen a "teljes kiőrlésű búzában" a legmagasabb, amihez a magasztalt csíráztatott változat is hozzátartozik, az élelmiszeripar egyik legkedveltebb eszményképe alól is kirántja a szőnyeget.
Most, hogy a cöliákia (lisztérzékenység, gluténintolerancia, gluténszenzitív enteropátia vagy sprue) belépést nyert az orvosok által is hivatalosan elismert betegségek panteonjába, és a gluténintolerancia így már nem szélsőséges orvostudományi elképzelésnek számít, ideje figyelmet szentelni a búzában lévő apró, ám óriási hatalommal bíró vegyületre, a búzacsíra agglutininre (WGA, wheat germ agglutinin).
Ez nagyban felelős a búza számos területre kiterjedő és nehezen diagnosztizálható káros hatásáért. A búzacsíra agglutinin nem csupán belerondít a búzaintolerancia elsődleges okaival kapcsolatos feltételezéseinkbe, hanem mivel e vegyület koncentrációja éppen a "teljes kiőrlésű búzában" a legmagasabb, amihez a magasztalt csíráztatott változat is hozzátartozik, az élelmiszeripar egyik legkedveltebb eszményképe alól is kirántja a szőnyeget.
A hagyományos, különféle vér- és genetikai tesztek radarja előtt jóformán teljesen rejtett marad az agglutinin okozta "lektinprobléma". Habár minden gabonaszemben, magban, hüvelyesben, tejtermékben és az általunk hőn szeretett burgonyafélékben, a paradicsomban és a burgonyában is jelen vannak, ritkán foglalkozunk a lektinekkel, ha egészségről vagy betegségről van szó, és ez még akkor is igaz, ha a lektinek étrendünkben való jelenléte nagyban ronthat az életminőségünkön, és jelentősen megrövidítheti az életünket.
A WGA glikoproteinben az az egyedülálló, hogy közvetlen káros hatással tud lenni az emberi szervezet számos szövetére anélkül, hogy az genetikai hajlamként vagy az immunrendszer által közvetített jelként megnyilvánulna. Ez magyarázatként szolgálhat arra, hogy a búzát fogyasztó társadalmakban miért számít népbetegségnek a sokféle krónikus gyulladás és degeneratív állapot még akkor is, ha meglehetősen ritkán érzékelünk egyértelműen allergiát vagy gluténintoleranciát.
A természet úgy intézte, hogy minden faj rendelkezzen valamiféle védekezési rendszerrel, a fűfélék családjába tartozó növények, pl. rizs, búza, tönkölybúza vagy rozs magjai számára a lektin néven ismert glikoproteinek (szénhidrát és fehérje összekapcsolódása) kiemelkedően magas szintű védelmet biztosítanak. Az ember hagyományosan főzés, csíráztatás, erjesztés vagy emésztés révén igyekszik feldolgozni a fent említett növényi fajban található tápanyag felszívódást gátló anyagokat, ám a lektinek természetüknél fogva különösen ellenállóak a különféle kémhatás- és hőmérsékletváltozást jelentő eljárások széles skálájával szemben, ráadásul a WGA lektin ellenáll az élő rendszerek lebontásukra tett kísérleteinek, és általában felgyülemlik a szövetekben, beépül azokba, és beleavatkozik a normális biológiai folyamatok menetébe.
Az egyre magasabb fehérjetartalom érdekében a több ezer évnyi gondos búzanemesítésnek köszönhetően a többi fehérjével arányosan nőtt a WGA mennyisége is. A lektinek természetüknél fogva két glikoproteinhezkötődnek: az N-acetil-glükozaminhoz és az N-acetil-neuraminsav (laktamin- vagy szialinsav). A porcok, inak és az ízületek kialakulása mind az N-acetil-glükozamin szerkezeti egységeitől függ. Az ember összes nyálkahártyáját borító, az orrnyálkahártyától és a szájtól a végbélig megtalálható nyálkában, továbbá az ereinket védő síkos borítórétegében is N-acetil-glükozamin és N-acetil-neuraminsav (laktamin- vagy szialinsav) található, s ez alkotja a belek és az artériák zárórétegét is. Nem a véletlen műve, hogy a WGA, tehát a búzacsíra agglutinin éppen ehhez a két glikoproteinhez képes kötődni. A természet úgy alkotta meg ezt az anyagot, hogy tökéletesen kötődjön a nyálkás felszínekhez, felbontsa azokat, és képes legyen áthatolni azokon.
A búzacsíra agglutinin legkoncentráltabb formában a búzaszemben van jelen. A WGA rendkívül apró glikoprotein, és mélyen a búzaszem "embriójának" a belsejében koncentrálódik (megközelítőleg 1 mikrogramm búzaszemenként). Ezért nem jó még csíráztatott búzát sem enni! Még a csírázás és sarjadzás folyamatát követően is a lektinek 50%-a a száraz búzaszemben található.
A lektinek még a legapróbb dózisban is veszélyesek lehetnek. 500 mikrogramm (kb. fél homokszemcsényi) ricin (egy a ricinusbokor magjaiból nyert anyag) elég ahhoz, hogy az ember belehaljon. Egyetlen vékony szelet búzakenyér megközelítőleg 500 mikrogramm búzacsíra agglutinint tartalmaz, melyet, ha közvetlenül a vérkeringésbe fecskendeznének, az elméletileg olyan erősen összetapaszthatná a vérlemezkéket és a vörösvértesteket, hogy az infarktust vagy sztrókot okozhatna. Így azonban nem valószínű, hogy érintkezésbe kerülünk a hatóanyaggal, így a WGA következtében kialakuló közvetlen kórképek nagyrészt a bélcsatornára koncentrálódnak, ahol sérülést okoznak a nyálkahártyán. A WGA nagyon apró, könnyedén áthatol a belek sejthártyáin. Egyetlen búzaszem 16,7 trillió különálló WGA molekulát tartalmaz, így aztán a teljes kiőrlésű búzából készült kenyér fogyasztása elmondhatatlanul káros lehet olyasvalaki számára, akinek a védelemként szolgáló bélnyálkahártyája kicsit is áteresztő pl. a gyulladáscsökkentő gyógyszerek (NSAID; pl. aszpirin, ibuprofen, stb.), alkoholfogyasztás, savcsökkentő protonpumpa gátlók, fogamzásgátlók, antibiotikumok szedése vagy baktériumos fertőzés miatt. A búza és a fent említett gyógyszerek együttes fogyasztása magyarázatot adhat a búzacsíralektin által okozott ördögi körre.
Ebből következik tehát, hogy éppen a WGA lektinek felszívódása által okozott gyulladás az oka annak, hogy nem-szteroid alapú gyulladáscsökkentő gyógyszerek szedésére van szükség.
Az eddigi érvek mellett a következők is azt erősítik, hogy a WGA ront az egészségünkön, míg a glükozamin a búzacsíralektin ellen dolgozik.
A WGA gyulladást okozhat
Rendkívül kis koncentrációban a WGA serkenti a gyulladást okozó kémiai információt hordozó anyagok (citokinek) szintézisét, melyek között a belek sejtjeiben és az immunsejtekben megtalálható az interleukin-1, az interleukin-6 és az interleukin-8 [4]. Kimutatták, hogy a WGA az emberi több lépcsőben felszabadítja a reaktív oxigénfajnak nevezett, gyulladást okozó szabadgyököket. [5] Azt is bebizonyították, hogy a krónikus vékonybélgyulladásban szenvedő betegeknél a WGA szerepet játszik az állapot kialakulásában. [6]
A WGA-nak immunotoxikus hatása is lehet
A WGA patkányoknál csecsemőmirigy-sorvadásos folyamatot indít be [7], és közvetlenül kötődhet a fehérvérsejtekhez, valamint aktiválhatja azokat [8]. Az emberi vérsavóban lévő WGA-ellenes antitestekről kimutatták, hogy más fehérjékkel együtt keresztreakciót adnak, ezzel egy esetleges lépést téve az autoimmunitás felé [9]. Valójában mára valószínűvé vált, hogy a WGA szerepet játszik a cöliákia kialakulásában, mely teljesen eltér a gluténre adott reakciótól, mivel a cöliákiás betegeknél a más emésztési rendellenességekben szenvedő páciensektől eltérően lényegesebb magasabb a WGA-ra reagáló IgG és az IgA antitestek szintje. Ezekről az antitestekről is kimutatták, hogy nem váltanak ki keresztreakciót a glutén antigénjeivel [10][11].
A WGA neurotoxikus hatású lehet
A WGA át tud jutni a vér-agy gáton [12], melyet követően szabadon képes mozogni az agy szövetei között, így ennek köszönhetően szívesen használják az idegpályák megfigyelésében [13]. A WGA azon tulajdonsága, hogy a vér-agy gáton képes átjutni, magával húzva az általa megkötött anyagokat, felkeltette a gyógyszereket az agyba juttatni kívánó, gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó vállalatok érdeklődését. A WGA egyedülálló módon képes kötődni az N-acetil-neuraminsavhoz, mely az agyban lévő idegsejtmembránok lényeges alkotóeleme. Sokféle szerepet tölt be a sejtek összekapcsolásában, az ionvezetésben vagy receptorként, és ezek helytelen működése neurodegeneratív rendellenességhez is vezethet. A WGA az idegeket borító mielinburokként [14] ismert védőréteghez is kapcsolódhat, és gátolhatja az idegnövekedési faktort [15]. Jelenleg úgy tartják, hogy a WGA a fájdalompályákon lévő atipikus neurotranszmitterként működő N-acetil-glükozaminnal alakít ki kötést.
A WGA sejtmérgező hatású lehet
Kimutatták, hogy a WGA mind a normális, mind pedig a rákos sejtsorozatokra sejtmérgező hatással lehet, és vagy sejtciklus megállást, vagy programozott sejthalált (apoptózist) okozhat [16].
A WGA beleavatkozhat a génműködésbe
A WGA mind osztódást serkentő, mind pedig gátló aktivitást mutat [17] . A WGA akadályozhatja a DNS-másolást [18]. A WGA a csirkék fejlődése során akadályozza a farokkezdemény fejlődését, ami arra utal, hogy a genetikai és az epigenetikai tényezőket is befolyásolhatja.
A WGA megzavarhatja a hormonrendszer működését
Kimutatták, hogy a WGA utánozza az inzulint, ami fokozza az elhízást és az inzulinrezisztenciát [19]. Az is kiderült, hogy a WGA a kóros elhízás és a leptinrezisztencia esetében is szerepet játszik, mivel a hipotalamuszban akadályozza a leptin, az étvágyhormon receptorát. A WGA serkenti az epidermális növekedési faktort, mely intenzívebb működés esetén növeli a rák kialakulásának kockázatát. A WGA rendkívül jól képes kötődni a pajzsmirigy szöveteihez, és kimutatták, hogy mind a jó- mind pedig a rosszindulatú pajzsmirigycsomókhoz kötődik [20]. A WGA akadályozza a hasnyálmirigyben a szekretin termelődését, ami zavarhatja az emésztést és a hasnyálmirigy kóros megnagyobbodását okozhatja. A WGA az ondósejtekre és a petesejtekre is rátapad, ami kedvezőtlenül befolyásolhatja a termékenységet.
A WGA-nak kardiotoxikus (szívkárosító) hatása lehet
A WGA aktiválja a vérlemezkéket, és azok összetapadását okozza [21]. A WGA erős zavaró hatással van az endoteliális sejtek (az erek belső falát borítják) Tapadásáért Felelős Molekula-1-re (Cell Adhesion Molecule-1; CAM-1), mely kulcsszerepet játszik a szövetek megújulásában és a falósejtek véredényekből történő biztonságos eltávolításában [22].
A WGA kedvezőtlenül hat az emésztésre
A WGA a belek kefeszegély hártyáján a felszíni hámsejtek fokozott leválását okozza, valamint a felszín területének csökkenését, rövidítve a sejtek életét és a bélbolyhok hosszúságát, mivel a kötés is a bélbolyhokkal jön létre. A WGA a sejtek szintjén utánozni tudja az epidermális növekedési faktor (EGF) hatásait, ami arra utal, hogy a cöliákiánál tapasztalható tüszőüreg hiperpláziát (a bélfalban található anyagokat kibocsátó mirigyszerűség) a WGA növekedésserkentő hatása okozhatja. A WGA a belek sejtjeinél a sejtváz kopását eredményezi, melynek következtében elhalnak és gyorsabban cserélődnek a sejtek. A WGA a belek hámsejtjeiben csökkenti a hősokk-fehérjék (hideg, meleg ellen védő fehérjék) szintjét, melynek következményeként a sejtek kevésbé védettek az esetleg káros béltartalom ellen [23].
A WGA-nak és egyes vírusoknak hasonló kórokozó hatásuk van
Számos érdekes hasonlóság figyelhető meg a búzacsíra lektin és a vírusok között. A vírusrészecskék és a WGA is több nagyságrendnyivel kisebb a sejteknél, melyekbe behatolnak, és a sejthártyához való kapcsolódás után az bekebelezés folyamata által válnak a sejt részévé. Az influenza és a WGA is a nyálkahártya nyálkás bevonatán keresztül hasonló folyamat révén jut át. Amint az influenzavírus és a WGA lektin bejutott a gazdatest keringési rendszerébe, mindkettő képes a gazdatest számára elhomályosítani a határvonalat saját maga és az idegen anyag között. Az influenza mindezt úgy teszi, hogy beledolgozza magát sejtjeink génanyagába, és saját maga másolása céljából átveszi a fehérjetermelés működését, melynek eredményeként a fertőzés eltávolítása végett immunrendszerünk kénytelen megtámadni saját, a vírus tevékenysége miatt átalakult sejtjét. A Herpes simplex víruson végzett tanulmányok kimutatták, hogy a WGA a sejtfelszín ugyanazon receptoraival való sikeres kötés révén képes meggátolni a vírusos fertőzés lehetőségét, ami arra utal, hogy nagyon hasonló módon hathatnak a sejtekre. A WGA lektin képes befolyásolni egyes sejtek génműködését, pl. az osztódást serkentő/gátló tevékenységet, és más autoimmunitással összefüggő lektinekhez hasonló módon a WGA képes előidézni azt, hogy egyes sejteket végül a fehérvérsejtek elpusztítanak. Mivel a WGA lektinekre reagáló emberi antitestekről kimutatták, hogy keresztreakciót adnak más fehérjékkel, így ez is eredményezhet autoimmunitást.
Ha tudomásul vesszük, hogy a WGA hány módon káros az egészségre, milyen könnyen jut át a beleinken a keringési rendszerbe, és mennyire nem észlelhető a hagyományos antitest-alapú klinikai vizsgálatok által, akkor könnyen meglehet, hogy a búzaevés rontja az egész búzafogyasztó világ általános egészségét, és hogy az évek során alátámasztottuk a mondást, mely szerint "magának ássa meg az ember a sírját." Ez a nézőpont meglepetésként érheti az "egészséges" termékeket gyártó élelmiszeripart, mivel a teljes kiőrlésű termékek iránti szerelmük kezd nagyipari jelenséggé válni. A "teljes kiőrlésű", "búzafűhajtással" és "búzacsírával" dúsított termékek, melyek közül mindegyik lényegesen nagyobb mennyiségben tartalmaz WGA lektint a gyártási folyamatokon átesett, homogenizált, csírátlanított és állítólag "kevésbé egészséges" megfelelőiknél, talán jelentős mértékben rontja mindannyiunk egészségét.
Úgy hiszem (azaz Sayer Li), hogy a búza alapos kutatása azt az eredményt hozza majd, hogy az ezzel ellentétes hiedelem dacára az ember nem uralkodik a természet fölött. És mindahhoz, amit fogyasztásra alkalmasnak tart, nem biztos, hogy jó neki. Bár a búza látszólagos védtelensége azzal kecsegtet, hogy tömegfogyasztásra alkalmas, számos láthatatlan "tüskével" van felruházva, melyek közül a WGA lektin a legapróbb, és talán a leghatásosabb védelem a ragadozók ellen. És bár csak a WGA a hívatlan vendég az asztalunknál, maga a búza is ugyanolyan ellenséges velünk szemben. Talán, miután felismertük a hibánkat, hogy rossz irányba indultunk, a legértelmesebb, ha sebeink nyaldosása után hagyjuk, hogy különváljanak útjaink. Ahogy majd nő a távolság köztünk és a búza iránti őrült rajongásunk között, egyszer majd biztosan magunkra találunk, és olyan számunkra sokkal alkalmasabb táplálkozási formákat fedezünk majd fel, melyeket az anyatermészet nem terhelt meg ily mértékben függőséget okozó és az egészségre esetleg végzetes hatású fehérjével.
Hivatkozások:
