Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Sue Dengate:
Az élelmi adalékanyagok igazi arca

Forrás: Sue Dengate: Food additives showing their true colours. Clean Food Organic. 2008, 114-124.

Fordította: Váradi Judit

Az ételeket ellenőrző hatóságok szerint az ételszínezékek és más adalékanyagok biztonságosak, jóváhagyásuk előtt alaposan tesztelik azokat. Azt általában elfelejtik megemlíteni, hogy ezek az alapos vizsgálatok nem terjednek ki a viselkedési toxikológiára, vagyis nem vizsgálják azt, hogy az adalékanyagok befolyásolják-e a viselkedést, vagy a tanulási képességeket, különösen gyermekeknél. Sajnos befolyásolják, és egyes becslések szerint a hiperaktivitás diagnózisú gyerekek 60-70%-ának a tünetei az élelmi adalékanyagoknak köszönhetők.

 

Google hirdetés

 

Mióta az 1970-es években széles körben elterjedt a feldolgozott ételek fogyasztása, az ellenőrző hatóságok egyszerűen nem törődnek az adalékanyagok viselkedésre gyakorolt hatásával. Ez 2008 áprilisában változott meg drámai módon, amikor az angol élelmiszervizsgáló hatóságok hat mesterséges színezék használatának önkéntes korlátozását javasolták, mivel azok rossz hatással voltak a gyermekek viselkedésére és tanulására. Ez volt az első eset, hogy a hatóságok komolyan vették a viselkedési toxikológiát.

Mik is azok a mesterséges színezékek?

A feldolgozott élelmiszeripar abban a formában, ahogy ma ismerjük, Amerikában kezdődött a 20. században, a finomított pektin felfedezésével, ami lehetővé tette, hogy dzsemmet és zselét állítsanak elő olcsón, cukorból s vízből. Mesterséges színezékeket és aromákat használtak fel, úgy, hogy a valódi gyümölcsöt ki is lehetett hagyni, így csökkentve a költségeket. Eredetileg a mesterséges színezéket kátrányból állították elő. Noha manapság már szintetikusan állítják elő, még ma is gyakran úgy hivatkoznak rá, mint kátrány származékra. Egy speciális kémiai szerkezetű "azo" nevű színezék nagy valószínűséggel asztmát, csalánkiütést és szénanáthát okoz az arra fogékony fogyasztóknál. Az azo színezékek voltak az első adalékanyagok, amelyek ártalmasságát felismerték, és sokat be is tiltottak karcinogen hatásuk miatt. Egyes kutatók arra gyanakodnak, hogy valamennyi azo színezék karcinogén lehet. A mesterséges színezékeknek más káros hatásai is lehetnek, mint pl. allergiás reakciók a patent kék és az indigó kármin színezékekre, melyeket diagnosztikus közegként a nyirokerek megfestésére használnak.

Természetes színezékek

A fogyasztók mesterséges színezékek iránti gyanakodásának köszönhetően az élelmiszerkutatók folyamatosan keresik a természetes úton, növényekből, állatokból, vagy ásványokból előállítható új színezékeket. Az elmúlt 10 évben sok új színezéket vezettek be, pl. nagy publicitást kapott a természetes kék Smarties új színezéke (cianobaktérium -kékmoszat- származék). A természetes színezékek többe kerülnek, mivel nem laboratóriumban állítják elő őket. Az élelmiszeriparban olyan sok színezéket használnak fel, hogy lehetetlenség valamennyit természetes forrásból fedezni. A "természetes" megjelölés nem garantálja a biztonságot. A természetes annatto festék (16ob) a mesterséges színezékekhez hasonló allergiás reakciót válthat ki. Egy vizsgálatban, ahol 60 csalánkiütéses beteget vizsgáltak, többen mutattak allergiás reakciót az annatto-ra mint bármely mesterséges színezékre. Viselkedés zavarokat okozhat, asztmát, bőrkiütést, kisgyermekeknél fejrázást, mely panaszról nemigen tettek említést a szülőknek írt könyvek az 1970-es évekig. Idősebb gyermekek később el tudták magyarázni, hogy azért rángatták a fejüket, mert a fejfájásuktól (amit az annatto okozott) így próbáltak szabadulni.

Természetes ételek színezékei

A természetes színezékek nem feltétlenül alkalmasak a szerves élelmiszerekben való használatra, mivel a "természetes" azt jelenti, hogy mind a forrásnak, mind pedig az előállítás folyamatának természetesnek kell lennie. Amellett, hogy az előállítás során vegyszereket használnak, a természetes színezékekkel kapcsolatos aggodalmak a genetikailag módosított alkotórészek és az 5 százalékos feliratozási kiskapu miatt fogalmazódtak meg. Ez azt jelenti, hogy ha a tartósítószerekhez hasonló adalékanyagokat használnak fel, ezeket nem kell feltüntetni az "alkotórészek" listáján, mivel a szín adalékanyag a végső terméknek kevesebb, mint öt százalékát teszi ki. Vitatkoznak olyan összetevők biztonságosságát illetően is, mint az alumínium és a szalicilátok.
A vegyszerek ártalmas hatása az adagtól függ. Noha a színezékek a természetben is léteznek, amikor koncentrált kivonatokat használnak fel, esetleg sokkal nagyobb dózisban kerül a szervezetbe, mint természetes formában. Például a canthaxanthin túl nagy adagban (E161g) okozhat retina foltokat, fényérzékenységet, a szürkületi látás romlását és lassabb alkalmazkodást a sötétséghez. Bármilyen kicsiny mennyiségű ételszínezéket is használnak fel a savanyúságokban, mártásokban, cukrászsüteményekben, egyes fogyasztók kivételes módon reagálhatnak ezekre.
Valamennyi ételszínezék közül a leggyakrabban felhasznált a karamell színezék, melyet a színezékanyagok 98 százalékában megtalálhatunk. Felhasználják az ételek és italok széles választékában, a kóla italokban, a mártásokban és egyéb barna ételekben, a brandyben, a whiskyben.

Színezékek a gyógyászatban

Amikor a gyógyszerek feliratait olvassuk, tisztában kell lennünk azzal, hogy az "azo színezéket nem tartalmazó" gyógyszer más, potenciálisan ártalmas színezéket tartalmazhat.
Mivel a színezéket "hatástalan" alkotóelemnek tekintik, a gyógyszerkészítményekre (gyógyszerek, vitaminok étrend-kiegészítők) vonatkozó regulációkban nem írják elő a színezékanyagok felsorolását a címkén. A színezékek leírása a CMI (fogyasztói gyógyszer információ) lapon található, amit a gyógyszerészektől vagy az Interneten szerezhető be.
Ez azonban nem mindig nyújt elegendő információt. Például, ha az Ön gyógyszerének összetevői között szerepel az Opalux, vagy az Opadry színezék, ezek tartrazint (E102), sunset yellow (E110), erythrosint (E127), indigó kármin (E132), vagy brilliantkék (E133) színezéket tartalmazhatnak.

Kik vannak leginkább veszélyben?

Az hogy Ön mennyire van veszélyben a színezékek szempontjából, attól is függ, hol él.
A nyugati társadalmakban rengeteg adalékanyagot fogyasztanak, míg az önellátó falvakban egyáltalán nem. Az ételgyártók gyakran változtatják az élelmiszerek összetevőit, és még a globális márkák esetében is eltérnek az adalékanyagok. Az angol nyelvű országok, elsősorban az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland és Anglia hagyományosan inkább elfogadják az adalékanyagokat, mint az európai lakosság. Ez azonban mostanában változott, Anglia változást követel. Paradox módon, miközben a nyugati fogyasztók kezdik elutasítani a mesterséges adalékanyagokat, a fejlődő országok élelmiszeripara olcsó, erősen színezett termékekkel rukkol elő (pl. nepáli dzsem).

Színezékek és az ADHD (hiperaktivitás)

A kutatók és a szülők több mint 30 éve panaszkodnak az adalékanyagok viselkedést befolyásoló hatásaira. Dr. Ben Feingold, amerikai gyermekgyógyász a hiperaktivitást a táplálkozás számlájára írta 1975-ben, a CSPI (Tudományos Központ a közérdek védelmére) független tudósai 1999-beli beszámolójukban (Étrend, ADHD és viselkedés: áttekintés egy negyed évszázadról) azt javasolták, tiltsák be a mesterséges színezékeket. 2004-ben egy nagy összefoglaló tudományos vizsgálat kimutatta az ételadalékanyagok jelentős hatását az ADHD-vel diagnosztizált (figyelemzavaros hiperaktivitás) gyermekekben.
Jim Stevenson, a pszichológia professzora vezette azt a kutatást, a Southampton University Study-t, amelyet a UK Food Standards Agency (Angol Élelmiszer-Biztonsági Hivatal) finanszírozott, és a Lancet vezető gyógyászati újságban publikáltak 2007 szeptemberében. 300 gyermeket két életkori csoportra osztva vizsgáltak, magas koncentrációjú adalékanyagokat tartalmazó italokat adva az egyiknek, átlagos koncentrációjút, vagy placebot, ami egyáltalán nem tartalmazott adalékanyagot, a másiknak. Az eredmények azt mutatták, hogy a legmagasabb koncentrációjú adalékanyagnak volt a legerősebb hatása. A vizsgálat kimutatta, hogy az ADHD-ben nem szenvedő gyermekekre is hathatnak az adalékanyagok. A szabályozó hatóság, amely szokás szerint figyelembe sem vette a panaszokat, mivel úgy gondolta, csak kevés gyerek volt érintett, most megtudta a kutatóktól, hogy a mesterséges színezék "pszichológiai károsodást" okozhat a normális, egészséges gyermekeknél is, és hogy az ADHD-s gyermekek számát 30 százalékkal lehetne csökkenteni, ha betiltanák az adalékanyagokat.

Lehet, hogy az Ön gyermeke érintett?

A Southampton University Study bebizonyította, hogy az élelmi adalékanyagok okozhatnak hiperaktív viselkedést - azaz túlzott aktivitást, figyelem, vagy impulzuszavart. A korábbi kutatások kimutatták, hogy a szülők nem feltétlenül ismerik fel a hiperaktivitás tüneteit saját gyermeküknél. Pedig hosszú távon e tünetek jelentősége rendkívül nagy. A Southampton University kutatói szerint az élelmi adalékanyagok befolyásolhatják egy gyermek iskolai előmenetelét, mivel a hiperaktivitás összefügg a tanulási nehézségekkel, különösen az olvasással. Az olvasási nehézségek pedig kapcsolatban állnak olyan jövőbeni, élethossziglan tartó problémákkal, mint az alacsony jövedelem. Az adalékanyagok hatásai órákkal, sőt akár napokkal az elfogyasztásuk után jelentkezhetnek, így aztán nem valószínű, hogy egy szülő összefüggést lát a két dolog között. Egy amerikai tudományos lapban egy kísérletről adtak hírt, melyben 803 new yorki iskola 14 mesterséges színezéket, 2 tartósítószert (BHA 320 és BHT 321) és a cukrot távolította el az iskolai étkezésekből négy éven keresztül. Az eredmény az lett, hogy a többi iskolához viszonyítva 16 százalékkal megnőtt az iskolai teljesítmény, és jelentősen lecsökkent ( több mint 12 százalékról kevesebb mint 5 százalékra) a tanulásra képtelen gyerekek száma. A cukorról később bebizonyították, hogy nem befolyásolja a gyermekek viselkedését és tanulási képességét.

Mennyi adalékanyagot fogyaszt Ön?

A szülőknek az jelenti a legnagyobb gondot, hogy a legtöbb fogyasztó nincs is tisztában azzal, milyen adalékanyagot fogyaszt. Az elmúlt 30 évben annyira megváltoztak a táplálékok, hogy még az olyan egészséges ételekben is széles körben használnak fel adalékanyagokat, mint a kenyér, vaj, joghurt, gyümölcslé, vagy müzli szelet. Egy 2007-ben végzett vizsgálat szerint a legtöbb fogyasztó nem is tudja, mely ételek tartalmaznak adalékanyagokat, és alábecsülik az elfogyasztott adalékanyagok mennyiségét. A fogyasztók átlagosan 20 adalékanyagot fogyasztanak el naponta. Ha egy gyermek naponta többször is fogyaszt adalékanyagokat kora gyermekkorától fogva, szülei soha nem is tudhatják, milyen a normális viselkedése.
Amerikában, ahol az ételszínezékeket széleskörűen használják, egy kétségbeesett anya felfedezte, hogy mind az anyatejjel táplált, mind a járni tanuló gyermekének alvási szokásai és viselkedése megváltozott, amikor kiküszöbölte a tartrazint (E102).

A mesterséges színezékek káros hatásai

Nemcsak a viselkedésre hatnak a színezékek.
Az 1950-es évek elején, gyakorlatilag az egész világ népessége kevés adalékanyagot tartalmazó étrenden élt. Akkor a legkönnyebb az adalékanyagok hatásait észrevenni, amikor csak alkalmanként fogyasztjuk őket. Ahogy a feldolgozott élelmiszerek fokozatosan elterjedtek, az adalékanyag bevitel növekedett. AZ egyik legkorábban közzétett jelentés - amelyben hat esetben hoztak összefüggésbe gyermekkori asztmát a mesterséges színezékekkel - 1958-ban volt. A következő évben megjelent egy tudósítás a gyógyszerekben található tartrazinra (E102) való reakciókról. Nyolc évvel később egy súlyos, krónikus asztma esetet a sárga vitamin tablettákban található tartrazinnek tulajdonítottak. Egyre több színezékről és élelmiszeradalékról derült ki, hogy káros hatása van. Az 1980-as évekre az adalékok teljesen elterjedté váltak. Amikor az emberek nap mint nap fogyasztják ezeket, már nem látják világosan a reakciókat, hanem egy krónikus panaszegyüttes áll fenn, a panaszok jönnek és eltűnnek, látszólag ok nélkül. A tünetek nem nyilvánvalóak, hacsak nem a fogyasztás után 30 percen belül jelentkeznek.
A csecsemők és a kisgyerekek vannak a legnagyobb veszélyben, hiszen ők a testsúlyukhoz képest a felnőtteknél relatíve többet esznek és isznak. Még az anyatejjel táplált csecsemők is veszélyben vannak, mivel a színezékek és egyéb adalékanyagok az anyatejbe átkerülhetnek.
Brisbane-ben egy kizárólag anyatejjel táplált 4 hónapos csecsemőnek asztmás köhögése, majd légzési nehézségei voltak az antibiotikum színezékétől. Két éven keresztül kezelték folyamatosan asztmával, amikor is a Royal Prince Alfred Hospital eliminációs diétája (fokozatosan kiszűrik, mely étel okozhatja a tünetet) bebizonyította, hogy asztmája egy sor mesterséges színezéknek volt köszönhető. Az adalékanyagok a bőrön keresztül is bekerülhetnek a szervezetbe. A csecsemő családja tapasztalati úton rájött, hogy a baba asztmája nemcsak az ételek színezékanyagának volt köszönhető, hanem a fogkrém, a sampon és a játékok mesterséges színezékének is.

A legrosszabb forgatókönyv

Az anaphilaxia hirtelen erős allergiás reakció, ami a szervezet legalább két rendszerét mozgósítja, például a légzőszerveket, a bőrt, a gyomorbél traktust, vagy a kardiovaszkuláris rendszert. A tünetek a kiváltó okhoz képest néhány percen belül is, de akár órákkal később is jelentkezhetnek. A reakciók az enyhétől a súlyosig, akár életveszélyes tünetekig terjedhetnek.
Azok az asztmások, akiknek allergiás tüneteik voltak, különösen veszélyeztetettek.
1981-ben egy orvosi lap beszámolt egy 25 éves asztmás egyetemistáról, akinek néhány hónapon belül több hirtelen életveszélyes rohama volt, melyek végső soron a tartrazinnel (E102) színezett ételekre és gyógyszerekre voltak visszavezethetők. Az efféle reakciók ritkák, de az érintett család számára félelmetesek. Egy hasonló reakciókat mutató kisgyermek szülei azt a tanácsot kapták 2007-ben, hogy állandóan tartsanak maguknál EpiPen adrenalin injekciót, és óvják gyermeküket mindenfajta azo színezéktől.

Allergia vagy intolerancia?

Az allergiás reakciók általában néhány ételben fellelhető fehérjére való gyors reakciók, pl. viszketés, dagadás formájában. Viszonylag könnyen felismerhetőek és laborvizsgálattal igazolhatóak. Az étel adalékanyagokra való reakciók többsége azonban nem ilyesféle, hanem vegyi anyagokra való intolerancia reakciók, melyek általában később jelentkeznek, széleskörű tünetek formájában. Rendkívül nehéz azonosítani őket. Az ételintoleranciára nem léteznek igazolható labor tesztek, a reakciókról úgy győződhetünk meg, ha először elhagyjuk, majd újra bevetjük a különböző vegyi anyagokat.
Az ételellenőrző hatóságok abban a nehéz helyzetben vannak, hogy mind az ételgyártók, mind a fogyasztók érdekeit képviselniük kell. A gyártók kedvelik az ételszínezékeket, mivel azok olcsók és hatásosak, és mostanáig az ellenőrző hatóságok az ő oldalukon álltak. Szakítva ezzel a hozzáállással az angol ételellenőrző hatóság követeli a mesterséges színezékek betiltását. A Food Standards Agency (a brit élelmiszerbiztonsági hivatal) elnöke, Dame Deidre Hutton bejelentette, hogy "itt az ideje, hogy a fogyasztó érdekeit helyezzük előbbre".
A mesterséges színezéktől könnyedén megválhatnak a gyártók. A brit Nestlé 9 százalékos növekedést produkált eladásaiban, miután a Smarties termék színezékeit természetesre cserélte 2006-ban.
Az adalékanyagok elhagyása rendszerint nem az élelmiszerellenőrző hatóságoknak, hanem a fogyasztói követeléseknek köszönhető. Angliában az öt legnagyobb szupermarket láncolat ígéretet tett arra, hogy saját márkanevű termékeikből eltávolítják a mesterséges színezékeket. A Cadbury és a Mars is hasonló fogadalmat tett, más nagy cégek is követik példájukat.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre