Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi Gábor
Endometriózis és paleo

A tanulmány engedély nélküli átvétele sérti a szerző jogot!

Az endometriózis meglepően sok nőt érint, sokan nem is tudják, hogy fájdalmas menstruációjuk, medencetáji fájdalmaik ebből fakadnak. Meglepően kevés vizsgálat van, amely a táplálkozás és az endometriózis kapcsolatát vizsgálja, holott az a tény, hogy a 19-20. század során vált gyakorivá ez a betegség, azt sugallja, hogy a nyugati ember megváltozott táplálkozása is kapcsolatban kell legyen az endometriózis kialakulásával és fennmaradásával.

 

A Google adatkezelési elvei

Az endometriózis meglepően sok nőt érint, sokan nem is tudják, hogy fájdalmas menstruációjuk, medencetáji fájdalmaik ebből fakadnak. Meglepően kevés vizsgálat van, amely a táplálkozás és az endometriózis kapcsolatát vizsgálja, holott az a tény, hogy a 19-20. század során vált gyakorivá ez a betegség, azt sugallja, hogy a nyugati ember megváltozott táplálkozása is kapcsolatban kell legyen az endometriózis kialakulásával és fennmaradásával.

Az endometriózis rendkívül gyakori, becslések szerint a termékeny korban lévő nők 10-20%-át érinti, és a meddőségi esetek 30-50%-a endometriózis miatt alakul ki. Az endometriózis jellegzetes tünete a fájdalmas menstruáció, a medencetáji fájdalmak és a meddőség. A medencetáji fájdalmakat tapasztalók 80%-ánál endometriózis áll a háttérben.
Az endometriózist 1690-ben említik először, majd az endometriózist és az adenomyosist anatómiailag Carl von Rokitansky írta le a 19. században. A teljes leírás azonban Thomas Cullen adta meg 1920-ban, és John A. Sampson fogalmazta meg az endometriózis kialakulásának első teóriáját, a retrográd menstruációt[1]. Amikor egy betegség megjelenik a szakirodalomban, azaz leírják, és kutatni kezdik, az mindig annak a jele, hogy a betegség gyakorivá kezdett válni. Az endometriózist ezért modernkor, civilizációs betegségnek tekinthetjük. Mivel igen gyakran meddőséggel jár, öröklődni sem tud, így az a tény, hogy a nyugati társadalmakban nagy számban fordul elő, míg a természeti népeknél ritka, vagy ismeretlen, joggal tételezhető fel, hogy olyan hatásokra alakul ki, amelyek speciálisan a nyugati társadalmat jellemzik.
Az endometriózis korai elmélete a "retrográd menstruáció" (befelé menstruálás) volt: eszerint menstruációkor a méhsejteket tartalmazó vér nem távozik, hanem a méhkürtön át a hasűrbe jut, s ott a méhből származó sejtek megtapadnak, és osztódni kezdenek. Az elmélet ellen szól, hogy a nők 70-90%-nál előfordul ilyen "befelé" menstruálás, mégsem lesz minden nőnek endometriózisa. Önmagában tehát a retrográd menstruáció nem lehet oka az endometriózisnak, feltételezik, hogy pl. az immunrendszer gyengesége és a lokális gyulladás teszi lehetővé, hogy a méhből kiszabadult sejtek megtapadjanak, és osztódni kezdjenek[2].
Az egyik legnépszerűbb modern teória szerint a vegyipar melléktermékeként keletkező dioxin és dioxinszerű anyagok hormonszerű hatásai felelősek az endometriózis gyakorivá válásáért. Ez összhangban van a modern ember paranoiájával, amely mindenért a környezetszennyezést hibáztatja. A dioxin-hipotézist alátámasztani látszik az, hogy majmoknál dioxin hatására nagy arányban alakul ki endometriózis.
A dioxin és dioxinszerű anyagok felhalmozódnak az élő szervezetekben, és amikor az ember elfogyasztja az állati húsokat, tejet, tejterméket és tojást, akkor a bevitt dioxin elraktározódik az emberi szervezet zsírsejtjeiben.
A dioxinnak kétségtelen lehet szerepe az endometriózis kialakulásában, azonban rengeteg dolog ellentmond annak, hogy önmagában a dioxin volna felelős az endometriózis járványért.

Először is, amikor az endometriózis megjelent a 19. század közepe táján, a dioxin nem játszott még akkora szerepet az emberi környezetben, mint manapság.
Mivel a dioxin az emberi zsírszövetekben halmozódik fel, azt várnák, hogy a túlsúly és elhízottság fokozott kockázatot jelent endometriózisra. A vizsgálatok azonban ismételten az ellenkezőjét mutatták ki: endometriózisban általában az átlagnál alacsonyabb a BMI, mi több, kifejezetten sovány alkatú nők vannak nagyobb veszélynek kitéve[3].
A dioxin teóriát látszik alátámasztani az, hogy egy 2004-es vizsgálat szerint a sok vörös húst fogyasztók körében kétszeres a kockázat az endometriózisra[4]. A vizsgálat eredményei azonban erősen vitathatók, többek közt, mert nem mérték az egyes élelmianyagok elfogyasztott mennyiségét. Továbbá a mérések szerint a legtöbb dioxin a halakban, a tejben és a tejtermékekben található. Ebben a vizsgálatban ezek az élelmianyagok mégsem jelentek meg kockázatként - ami ismerve a tej és tejtermékek nyugati étrendben betöltött nagy szerepét - erősen kétségessé teszi a vizsgálat következtetéseit.
Az ilyen vizsgálatokban gyakori hiba, hogy a vizsgált élelmiszerrel együtt fogyasztott élelmi anyagok okozzák a vizsgált élelmiszernek tulajdonított hatást. A húst ugyanis gyakran fogyasztják kenyérrel, burgonyával, rizzsel, tésztafélékkel.

A dioxin-teóriára a végső csapást egy összefoglaló elemzés mérte. Sun-Wei Guo 2004-ben áttekintette az addig megjelent állat és embervizsgálatokat, amelyek az endometriózis-dioxin kapcsolatot voltak hivatottak igazolni[44]. Kimutatta, hogy sem az állatvizsgálatok, sem az embereket végzett epidemiológiai vizsgálatok nem támasztják alá az endometriózis dioxin-elméletét. Még az olaszországi Sevesoban 1976-ban bekövetkezett dioxin szennyezés hatását 20 éven át követő vizsgálat sem talált szignifikáns kapcsolatot a szervezet dioxin szintje és az endometriózis kialakulása között. Guo zárszavában óva int attól, hogy a dioxin-elméleten tovább lovagoljanak, mert ez csak eltereli a figyelmet az endometriózis valódi okainak kutatásáról. A dioxin-teória alapján olyan étrendi ajánlásokat fogalmaznak meg, amelyből száműzik a húsokat, mint a legtöbb dioxint tartalmazó élelmiszereket. Magyarán legyen mindenki vegetáriánus, ha el akarja kerülni az endometriózist. A vegetarianizmussal kapcsolatban azonban még senki nem bizonyította be, hogy védene az endometriózissal szemben, míg a vegetarianizmus meglehetősen kockázatos vállalkozás, különösen gyermekkorban.

Mi lehet az endometriózis valódi oka?

Két fontos megfigyelést kell fontolóra vennünk. Az egyik, hogy az endometriózis ösztrogénfüggő probléma, azaz minél magasabb valakiben a szabad ösztrogén szint, annál aktívabb az endometriózis. A másik fontos megfigyelés, hogy az endometriózis szoros kapcsolatot mutat a gyulladással, mondhatni, gyulladásos természetű betegség.

Ha összehasonlítjuk a természeti népek és a nyugati nők nemi hormon szintjét, azt láthatjuk, hogy a nyugati táplálkozást folytató nőknek jóval magasabbak a nemi hormon szintjeik.

(forrás:[5])

Az ösztrogén szintekkel hasonló a helyzet. Angol középkorú nőkben 36%-kal magasabb az ösztrogén szint, mint azonos korú vidéki kínai nőknek[6]. Más vizsgálatok is hasonló eredményt hoztak. A !Kungok átlagos ösztradiol szintje 112 pg/ml-nek, a sanghai-i kínaiaknak 136 pg/ml-nek és a los angelesi nőknek 164 pg/ml-nek bizonyult[7].

A vizsgálatok azt mutatják, hogy a nemi hormonok magas szintjét három tényező okozhatja.
Az egyik a pozitív energiabevitel, azaz a szükségletnél több élelem fogyasztása, ami általánosan jellemző a nyugati társadalmakra, még a szegény emberekre is[8]. Az elhízott nőkben alacsony az ösztrogént megkötő fehérje szintje, így a túlsúllyal arányosan több a szabad ösztrogén[9]. Az ösztrogén és a test zsírtartalma szorosan összefügg: egy bizonyos testzsír százalék alatt zavar támad a női ciklusban. Éhínségek esetén sok nő terméketlenné válik. Hajdanán evolúciósan előnyös volt, hogy az ösztrogénszint összefügg a környezet eltartó képességével, hiszen az utód felnevelhetősége nagyban függött az elérhető élelem mennyiségétől. Mára a bőségtársadalmakban ez a hormonszabályozási rendszer a nő ellen fordult.

Az ösztrogénszintet jelentősen befolyásolja az elfogyasztott élelmi rostok mennyisége. A paleolit kor emberének és a természeti emberek rostfogyasztása 100-250 gramm naponta, míg a nyugati emberé 10-15 gramm[10]. Egyik feltevés szerint a rostok megkötik az ösztrogénszerű anyagokat, de pl. Lewis és mtsi. vizsgálata szerint a rostok okozta gyors tranzitidő miatt csökken az ösztrogénszerű anyagok felszívódása, s ez csökkenti a vérben az ösztrogén szintjét[11]. Kristine Monro és munkatársai vizsgálata arra is rámutatott, hogy a vízben nem oldódó, nem keményítő eredetű poliszacharidok drasztikusan csökkentik az ösztradiol és ösztron szintjét (a legtöbb rostot fogyasztók körében több, mint 40%-al), míg a vízben oldódó poliszacharidok növelik ezen hormonok szintjét[12]. Eredményük szerint pl. a grapefruit és az avokádó kifejezetten emeli ezen hormonok szintjét, endometriózisban tehát ezek fogyasztása nem ajánlott.
A másik a mozgáshiány. A rendszeres edzés bizonyítottan csökkenti az endometriózis kockázatát. Preet Dhillon és Victoria Holt vizsgálata szerint az intenzív testmozgás 76%-kal csökkentette le az endometriózis kockázatát[13].

Jól ismert jelenség, hogy a korán sportolni kezdőknél az alacsony nemi hormon szintek miatt a menstruáció későbbre tolódik ki, ill. a női atlétáknál gyakori menstruációs zavar is az alacsonyabb hormonszintek miatt alakul ki. Anorexia nervosa esetén a menstruáció teljesen megszűnik.
A táplálékkal felvett energia és a mozgás természetesen összefüggnek, hiszen, aki komoly fizikai aktivitást végez, az sok kalóriát éget el, ugyanakkor a két tényező - a mozgás és elhízás - egymástól függetlenül is kifejtik hatásukat. Azonos tápláltsági szinten lévő nők közül a rendszeres testmozgást végzőben alacsonyabb az ösztrogén szint[14].

A mozgás azonban átvezet minket a gyulladás szerepének tárgyalásához, hiszen a mozgás közvetlen gyulladáscsökkentő szerepe bizonyított: az izomrostok összehúzódása - főként a lábban - végső soron gyulladáscsökkentő anyagok keletkezését idézi elő a szervezetben. (A kérdést részletesen tárgyalom a Boldogtalanság és evolúció könyvemben;)[15]. Másfelől a szervezetszintű gyulladásért az un. viszcerális zsír felelős, amely a belső szervek köré rakódik le, kívülről nem is látható, csak ultrahanggal vagy MRI-vel mérhető. A viszcerális zsír a szénhidrátok fogyasztására alakul ki, és egyfajta hormonszervként folyamatosan gyulladáskeltő anyagokat bocsát ki. Ez a viszcerális zsír elsősorban a fizikai aktivitásra csökken, ezért sovány, de fizikailag inaktív emberekben is magas lehet a szintje, míg fordítva: rendszeres fizikai edzést végző túlsúlyos embereknél a viszcerális zsír tömege lehet kicsi[43].

Endometriózisban a gyulladás szerepe meghatározó. A különféle gyulladásfaktorok (IL-6, TNF-alfa, IL-1alfa és béta, IL-4, IL-5, prostaglandinok, COX enzim aktivitás, VEGF, stb.) endometriózisban magas, a gyulladás mértékével arányos a betegség aktivitása[16]. Mivel a paleolit táplálkozás jellegzetesen ezen gyulladásfaktorok szintjét csökkenti, kézenfekvő, hogy a paleolit táplálkozás hatásos lehet az endometriózis kezelésében. (lásd. később az esetismertetéseket).
A gyulladás szerepét mutatja, hogy az ínygyulladás és a fogágy betegség szoros kapcsolatot mutat az endometriózissal[17], akár más gyulladásos betegségekkel, mint pl. a szív és érrendszeri és vesebetegségekkel[18]. Shahryar Kavoussi és munkatársai vizsgálata szerint 100 ínygyulladásban és fogágy betegségben szenvedő nő közül 61 szenved endometriózisban. Mindkét betegségben ugyanis a szervezetszintű krónikus gyulladás a jellemző.
A gyulladás egyik fontos szerepe az endometriózis kialakulásában, hogy a retrográd menstruációval a hasűrbe jutott sejtek megtapadását és szaporodását serkenti. A gyulladás során a VEGF (vascular endothelial growth factor) hatására új erek képződnek, amelyek serkentik a hasűrben az idegen szövet terjeszkedését[19]. Janos Garai és munkatársai elemzése szerint az endometriózis nagy rokonságot mutat a rákkal: idegen szövet, amely osztódik, áttéteket képez. Amint az endometriózis, úgy a rák is gyulladás talaján alakul ki. Az endometriózis komoly kockázatot jelent a nőgyógyászati rákokra, különösen a petefészek rákra[20].
Az endometriózis és a gyulladás szoros kapcsolatát hangsúlyozza még az a tapasztalat is, hogy az endometriózissal igen gyakran járnak együtt gyulladásos természetű betegségek, mint allergiák, krónikus fáradtság szindróma, autoimmun betegségek (lupus, Sjögren szindróma, pajzsmirigy alulműködés, multiplex szklerózis)[21]. Mivel e kórképekben fontos szerepe van a szivárgó bélszindrómának és a gluténnek, elgondolkodtató a kapcsolat.

Táplálkozás és endometriózis

Evolúciós szempontból az endometriózis, mivel igen gyakran okoz meddőséget, az évmilliók során gyakorlatilag önmagát rostálta ki, és csupán a modern korban jelent meg, mint elterjed betegség. Afrikában a meddőségi klinikákon a meddőséggel vizsgált nők körében 2%-osnak bizonyult az endometriózis előfordulása, szemben a nyugati vizsgálatokkal, amelyben a meddőség hátterében 20-50%-ban endometriózis áll[22]. A természeti népekre általában a csökkentett kalóriabevitel, azaz negatív energiaegyensúly a jellemző. Majomvizsgálatokban a csökkentett kalória hatására a fogságban amúgy nem ritka endometriózis előfordulása 35%-al lecsökkent[23].
Kevés vizsgálat történt az endometriózis és a táplálkozás kapcsolatának tisztázására, de ezek viszonylag egy irányba mutatnak.
A már említett 2004-es vizsgálatban Fabio Parazzini és munkatársai a vörös hús fogyasztást találták az endometriózis kockázati faktorának, aminek ellentmond Britton Trabert és munkatársai vizsgálata[24]. Parazziniék vizsgálatának érvényességét az is megkérdőjelezi, hogy a húsfogyasztásnál nem figyelhető meg dózis hatás, sőt ellenkezőleg. A közepesen sok húst fogyasztóknak kisebb az endometriózis kockázata a kevés húst fogyasztókhoz képest. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a vörös húsok fogyasztása kb. 10%-kal csökkenti az ösztrogén megkötő fehérje szintjét[25], másfelől viszont a vörös hús fogyasztása nem növeli meg az ösztrogén- és progeszteronfüggő mellrák kockázatát[26], sem általában a mellrák kockázatát[27].
Parazziniék másik eredménye viszont figyelemre méltó: a sok zöldségfogyasztás (hetente legalább 14 adag)[28] 70%-kal csökkentette az endometriózis kockázatát. A nagy gyakoriságú zöldségfogyasztás egy táplálkozási módra utal, s ez közelít a csökkentett kalóriájú, ill. paleolit táplálkozáshoz. Ez az eredmény egybevág a növényi rostok ösztrogén csökkentő hatásával.

Traberték vizsgálata szerint a fokozott zsírfogyasztás - függetlenül a zsírfajtától- csökkenti az endometriózis kockázatát. Stacey Missmer és munkatársai 2010-ben kifejezetten a zsírok hatását vizsgálták, és eredményeik szerint a zsírfogyasztás nem állt kapcsolatban az endometriózis kockázattal, de a legtöbbet omega-3-at fogyasztók körében 23%-os endometriózis kockázatcsökkenést tapasztaltak, míg a növényi olajakban található transzzsírok fogyasztása 50%-kal növelte meg az endometriózis kockázatát[29]. Ha az omega-3-at a növényi olajok és transzzsírok helyett fogyasztották, akkor az omega-3 védőhatása már 50% volt. Ha valaki transzzsírokat fogyasztott, de omega-3-at nem, akkor az endometriózis kockázata 100%-kal nőtt. Julie Britton és munkatársai vizsgálata szerint a növényi olajok fogyasztása jelentősen megnöveli a jóindulatú petefészek daganatok, beleértve a petefészek eredetű endometriózis kockázatát is[30]. A szerzők más vizsgálatokat is idéznek hasonló eredménnyel.

Ezek az adatok nyomatékosan alátámasztják a gyulladás szerepét, hiszen az omega-3 ismerten gyulladáscsökkentő hatású, míg a transzzsírok és növényi olajok (omega-6) gyulladáskeltők. Másfelől cáfolják a dioxin-teóriát, hiszen a zsírokban halmozódik fel legjobban a dioxin, s a zsírokat endometriózis szempontjából vagy védőhatásúnak vagy semlegesnek találták.

Dian Mills dietetikus, a londoni Endometriózis és Meddőség klinika igazgatója, maga is endometriózisban szenvedett és méhét eltávolították. Mills 198 nővel végzett egy hat hónapos táplálkozási vizsgálatot. Tapasztalatai szerint az endometriózisban szenvedő nők 80%-ánál a gabonafogyasztás állt a tünetek hátterében. Részben a glutén, részben a gabonában, különösen a gabonarostban (korpában) nagy mennyiségben jelenlévő fitátok káros hatásával magyarázza a jelenséget[31]. A gabonán kívül a tej elhagyását is javasolja, mert tapasztalatai szerint a gabona és a tej gyakran áll az endometriózis hátterében[32]. Davaasambuu Ganmaaa és Akio Satoa vizsgálata szerint a tej és a tejtermékek rendkívül sok ösztrogént tartalmaznak, ezért rendkívül szoros kapcsolatban állnak a nőgyógyászati rákokkal[33]. Maree Brinkman és csoportja vizsgálata ugyancsak megerősítette, hogy a sok tejet fogyasztó nőkben 15%-kal magasabb a szabad ösztrogén szintje[34].

Aguiar és munkatársai endometriózisban szenvedő betegeket vizsgáltak meg gluténérzékenység és cöliákia betegség szempontjából. A gluténérzékenység a vizsgált 120 nő körében 7.5%-os volt, míg a cöliákia betegséget 2.5%-os gyakoriságúnak találták, szemben a kontroll csoport 0.66%-al, ami majd' négyszeres gyakoriságot jelent[42]. Ismert, hogy a gluténérzékenység sokkal gyakoribb, mint azt a vérteszt vagy a bélbiopszia kimutatja. 2011-ben bebizonyosodott, hogy a gluténérzékenységnek létezik egy, a mai klinikai módszerekkel ki nem mutatható, de a tünetekkel igazolható változata is[35].

Fontos megjegyezni, hogy mindenféle alkoholtartalmú ital, ösztrogénszint növelő hatása révén ront az endometriózison. A moderált alkoholfogyasztás 50%-kal, az erősebb alkoholizálás már 170%-kal növeli meg az endometriózis kockázatot[36].
Sok tanácsadó webszájt ajánlja a kávé kerülését is. Ennek elindítója valószínűleg Jennifer Lucero és munkatársai 2001-es vizsgálata volt, amely úgy találta, hogy a kávéfogyasztás emeli az ösztrogén szintet[37]. Joanne Kotsopoulos és munkatársai azonban ennek pontosan az ellenkezőjét kapták: a kávé csökkentette az összes ösztradiol és a szabad ösztradiol szintjét, valamint emelte az ösztrogént megkötő fehérje szintjét[38]. Ugyanezt találta Chisato Nagata és munkatársai [39] és Stephanie London és munkatársai[40]. Közvetve a kávé védőhatását támasztja alá az is, hogy egy 22 éves követéses vizsgálatban 1 700 000 nő adata alapján a kávé kifejezetten védőfaktor a mellrák ellen[41].

A D vitamin szerepét nem nagyon vizsgálták, pedig a D vitaminnak jelentős szerepe van a sejtosztódás szabályozásában. Az endometriózis rákkal való rokonsága is azt sugallja, hogy a nagyobb D vitaminfogyasztás védőhatású lehet az endometriózissal szemben.

Összefoglalás

Ha röviden akarnánk összefoglalni az eddigi eredményeket, akkor a leginkább tanácsolt étrend a paleolit táplálkozás, fokozott figyelemmel az emészthetetlen rostok nagy mennyiségére és a mozgásra. A paleo része az omega-6, a transzzsírok, a, gabonafélék és a tej és tejtermékek kerülése, és a sok növényi rost és omega-3 fogyasztása. Az alkoholfogyasztás kifejezetten árt, a kávé viszont kifejezetten védőhatású lehet endometriózisban. Az állati zsírok ugyancsak védőhatásúak, ezek kerülése tehát fölösleges. A vörös húsok túlzott fogyasztása nem előnyös, de teljes elhagyása indokolatlannak tűnik.
Ha egyszerűen abból a megfontolásból indulunk ki, hogy a természeti népeknél az endometriózis ritka vagy ismeretlen, akkor már csak ebből is következik, hogy endometriózisban is az a táplálkozás és életmód az optimális, amit évmilliók, de legalábbis százezer évek óta folytatott az emberiség.

Az Interneten több helyen találhatunk leírásokat arról, hogy a paleolit táplálkozás segített az endometriózis tüneteinek megszüntetésében.

A PaleoHacks oldalon olvashatók endometriózisban szenvedő nők bejegyzései. Van, akinek hatott a paleo étrend, másoknak kevésbé jött be.

Primalgirl ezt írta:

"Öt hónapja kezdtem el a paleo étrendet, és három hónap múlva a menstruációm rendszeressé vált. Úgy tekintem magamat, mint akinek már nincs endometriózisa, mivel semmiféle tünetem nincs már. Ám úgy gondolom, ha visszaállnák a sztenderd amerikai étrendre, azonnal visszatérnének a heves tüneteim."

Kelly ezt írta:
Egy éve lowcarb, ketogén étrendre tértem át (alacsony szénhidrát, nagy zsírtartalom). Az étrendi változás utáni első menstruációm során normál endometriózisos fájdalmaim voltak. Azonban, a 2.-6. hónap közötti időszak fantasztikus volt. Aztán elkövettem egy súlyos hibát, a karácsony miatt és a januári születésnapom miatt visszatértem az amerikai étrendre. A görcseim azóta komolyan rosszak.

Tess ugyancsak arról számol be, hogy elhagyva a kenyeret, burgonyát, cukrot, endometriózisa gyakorlatilag visszavonult.

Hírlevelem hatására többen megírták sikertörténetüket:

A cisztáim, endometriózisom gyakorlatilag megszűnt

Elmúlt az endometriózisom

Már nem kell kivenni a méhemet

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Felhasznált irodalom

[1] Brosens I, Benagiano G. Endometriosis, a modern syndrome. Indian J Med Res. 2011 Jun;133(6):581-93.
[2] Wu MY, Ho HN. The role of cytokines in endometriosis. Am J Reprod Immunol. 2003 May;49(5):285-96.
[3] Hediger ML, Hartnett HJ, Louis GM. Association of endometriosis with body size and figure. Fertil Steril. 2005 Nov;84(5):1366-74.
[4] Parazzini F, Chiaffarino F, Surace M, Chatenoud L, Cipriani S, Chiantera V, Benzi G, Fedele L. Selected food intake and risk of endometriosis. Hum Reprod. 2004 Aug;19(8):1755-9.
[5] Pollard, TM: Western Diseases: An Evolutionary Perspective. Cambridge Univ. Press, Cambridge UK, 2008
[6] Key, T. J. A., Chen, J., Wang, D. Y., Pike, M. C.; Boreham, J.: Sex hormones in women in rural China and in Britain. British Journal of Cancer, 1990, 62, 631-6. (idézi: Pollard, 2008)
[7] Eaton, SB; Eaton, SB III:Breast cancer in evolutionary context. In: Trevathan, WR; Smith, EO; Mckenna, JJ (eds): Evolutionary Medicine. Oxford Univ. Press, New York, 1999. pp: 429-442.
[8] lásd. [5]
[9] lásd. [5]
[10] Leach, J: Are government recommendations for daily fibre intake too low? an evolutionary perspective. Paleobiotics Lab, 2010 okt. 18. Web: http://paleobioticslab.com/are-government-recommendations-for-daily-fibre-intake-too-low-an-evolutionary-perspective/
[11] Lewis SJ, Heaton KW, Oakey RE, McGarrigle HH. Lower serum oestrogen concentrations associated with faster intestinal transit. Br J Cancer. 1997;76(3):395-400.
[12] Monroe KR, Murphy SP, Henderson BE, Kolonel LN, Stanczyk FZ, Adlercreutz H, Pike MC. Dietary fiber intake and endogenous serum hormone levels in naturally postmenopausal Mexican American women: the Multiethnic Cohort Study. Nutr Cancer. 2007;58(2):127-35.
[13] Dhillon PK, Holt VL. Recreational physical activity and endometrioma risk. Am J Epidemiol. 2003 Jul 15;158(2):156-64.
[14] Jasieńska, G., Ziomkiewicz, A., Thune, I., Lipson, SF; Ellison, PT: Habitual physical activity and estradiol levels in women of reproductive age. European Journal of Cancer Prevention, 2006,15, 439-45. (idézi: Pollard, 2008)
[15] Szendi G: Boldogtalanság és evolúció. Jaffa, Budapest, 2010,
[16] Garai J, Molnar V, Varga T, Koppan M, Torok A, Bodis J. Endometriosis: harmful survival of an ectopic tissue. Front Biosci. 2006 Jan 1;11:595-619.
[17] Kavoussi SK, West BT, Taylor GW, Lebovic DI. Periodontal disease and endometriosis: analysis of the National Health and Nutrition Examination Survey. Fertil Steril. 2009 Feb;91(2):335-42.
[18] Fisher MA, Borgnakke WS, Taylor GW. Periodontal disease as a risk marker in coronary heart disease and chronic kidney disease. Curr Opin Nephrol Hypertens. 2010 Nov;19(6):519-26.
[19] lásd. [2]
[20] lásd. [16]
[21] Sinaii N, Cleary SD, Ballweg ML, Nieman LK, Stratton P. High rates of autoimmune and endocrine disorders, fibromyalgia, chronic fatigue syndrome and atopic diseases among women with endometriosis: a survey analysis. Hum Reprod.2002 Oct;17(10):2715-24.
[22] Kyama CM, Mwenda JM, Machoki J, Mihalyi A, Simsa P, Chai DC, D'Hooghe TM. Endometriosis in African women. Womens Health (Lond Engl). 2007 Sep;3(5):629-35.
[23] Mattison JA, Ottinger MA, Powell D, Longo DL, Ingram DK. Endometriosis: clinical monitoring and treatment procedures in Rhesus Monkeys. J Med Primatol.2007 Dec;36(6):391-8.
[24] Trabert B, Peters U, De Roos AJ, Scholes D, Holt VL. Diet and risk of endometriosis in a population-based case-control study. Br J Nutr. 2011 Feb;105(3):459-67.
[25] Brinkman MT, Baglietto L, Krishnan K, English DR, Severi G, Morris HA, Hopper JL, Giles GG. Consumption of animal products, their nutrient components and postmenopausal circulating steroid hormone concentrations. Eur J Clin Nutr. 2010 Feb;64(2):176-83.
[26] Larsson SC, Bergkvist L, Wolk A. Long-term meat intake and risk of breast cancer by oestrogen and progesterone receptor status in a cohort of Swedish women. Eur J Cancer. 2009 Nov;45(17):3042-6.
[27] Alexander DD, Morimoto LM, Mink PJ, Cushing CA. A review and meta-analysis of red and processed meat consumption and breast cancer. Nutr Res Rev. 2010 Dec;23(2):349-65.
[28] lásd. [4]
[29] Missmer SA, Chavarro JE, Malspeis S, Bertone-Johnson ER, Hornstein MD, Spiegelman D, Barbieri RL, Willett WC, Hankinson SE. A prospective study of dietary fat consumption and endometriosis risk. Hum Reprod. 2010 Jun;25(6):1528-35.
[30] Britton JA, Westhoff C, Howe G, Gammon MD. Diet and benign ovarian tumors (United States). Cancer Causes Control 2000;11(5): 389-401.
[31] Burne, J: Eat less pasta and the pelvic pain will vanish. Daily Mail. 2007 apr. 17. Web: www.dailymail.co.uk/health/article-449141/Eat-pasta-pelvic-pain-vanish.html
[32] Mills, DS; Vernon, M: Endometriosis. A key to healing and fertiliy through nutrition. Thorsons,Londom, 1999.
[33] Ganmaa D, Sato A. The possible role of female sex hormones in milk from pregnant cows in the development of breast, ovarian and corpus uteri cancers. Med
Hypotheses. 2005;65(6):1028-37.
[34] lásd. [25]
[35] Biesiekierski JR, Newnham ED, Irving PM, Barrett JS, Haines M, Doecke JD, Shepherd SJ, Muir JG, Gibson PR. Gluten causes gastrointestinal symptoms in subjects without celiac disease: a double-blind randomized placebo-controlled trial. Am J Gastroenterol. 2011 Mar;106(3):508-14
[36] Grodstein F, Goldman MB, Cramer DW. Infertility in women and moderate alcohol use. Am J Public Health. 1994 Sep;84(9):1429-32.
[37] Lucero J, Harlow BL, Barbieri RL, Sluss P, Cramer DW. Early follicular phase hormone levels in relation to patterns of alcohol, tobacco, and coffee use. Fertil Steril. 2001 Oct;76(4):723-9.
[38] Kotsopoulos J, Eliassen AH, Missmer SA, Hankinson SE, Tworoger SS.Relationship between caffeine intake and plasma sex hormone concentrations in premenopausal and postmenopausal women. Cancer. 2009 Jun 15;115(12):2765-74.
[39] Nagata C, Kabuto M, Shimizu H. Association of coffee, green tea, and caffeine intakes with serum concentrations of estradiol and sex hormone-binding globulin in premenopausal Japanese women. Nutr Cancer. 1998;30(1):21-4.
[40] London S, Willett W, Longcope C, McKinlay S. Alcohol and other dietary factors in relation to serum hormone concentrations in women at climacteric. Am J Clin Nutr. 1991 Jan;53(1):166-71.
[41] Ganmaa D, Willett WC, Li TY, Feskanich D, van Dam RM, Lopez-Garcia E, Hunter DJ, Holmes MD. Coffee, tea, caffeine and risk of breast cancer: a 22-year follow-up. Int J Cancer. 2008 May 1;122(9):2071-6.
[42] Aguiar FM, Melo SB, Galvao LC, Rosa-e-Silva JC, dos Reis RM, Ferriani RA. Serological testing for celiac disease in women with endometriosis. A pilot study. Clin Exp Obstet Gynecol. 2009;36(1):23-5.
[43] Ross R, Janssen I. Physical activity, total and regional obesity: dose-response considerations. Med Sci Sports Exerc. 2001 Jun;33(6 Suppl):S521-7;
[44] Guo SW. The link between exposure to dioxin and endometriosis: a critical reappraisal of primate data. Gynecol Obstet Invest. 2004;57:157-73.