Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Kockázat és nyereség a mérlegen: beoltassuk-e a lányainkat?

A méhnyakrák elleni oltásról

Megjelent: Ideál Magazin 2010 ápr-május 52-54.old.

A méhnyakrák a világstatisztikák szerint a második leggyakoribb rákfajta, azonban ez leginkább az elmaradott országokban igaz, ahol nincs vagy csak szűk réteget érint a szűrés. Hazánkban az évi, mindenféle okból bekövetkező 120-140 000 halálesetből a méhnyakrák ötszázért felelős, ez az összhalálozás 0,4 %-a. Ez nézőpont függvényében sok is, kevés is.

 

 

Google hirdetés

A humán papilloma vírusnak (HPV) körülbelül 100-120 fajtáját ismerik, ebből kb. 40 fertőzi meg a nemi szerveket. A nemi szerveket megfertőző HPV-ket kis és nagy rákkockázatot képviselő típusokra szokták osztani. A tizenöt nagy kockázatú HPV a következő: 16, 18, 31, 33, 35, 39, 45, 51, 52, 56, 58, 59, 68, 73, és 82. A legnagyobb kockázatot képviselőnek a 16-os, a 18-as, a 31es, a 33-as és a 45-ös típust tekintik. Mivel a méhnyakrákos szövetekben 50-80%-ban ki lehet mutatni HPV fertőzést, ezért feltételezik, hogy ennek szerepe lehet a méhnyakrák kialakulásában. A vizsgálatok nem találtak egyértelmű kapcsolatot a fertőzöttség mértéke és a méhnyak sejtek elfajulása között, pl. egy összefoglaló tanulmány 17 vizsgálatot talált, amely szerint a rákos elfajulás mértékét összefüggött a fertőzöttség mértékével, ám másik 25 vizsgálat ezt cáfolta. A HPV fertőzöttség tehát nem elégséges oka, csak valószínűsítő feltétele a méhnyakráknak.
Létezik méhnyakrák HPV fertőzöttség nélkül is, és a méhnyakrák erős családi halmozódást mutat. Ikervizsgálatok komoly genetikai fogékonyságot jeleznek, és a gyorsan kialakuló méhnyakrákos betegeknél nyolcszor valószínűbb, hogy a felmenők közt volt méhnyakrákos. A méhnyakrák kialakulásának valószínűségét fokozza a fogamzásgátló tabletták szedése és a dohányzás is.

A méhnyakrák szűrésen a sejtek elváltozását súlyosságuk szerint CIN1, CIN2 és CIN3 típusba sorolják (CIN=Cervical Intraepithelial Neoplasia, azaz Méhnyaki Hámon belüli Sejtburjánzás). Ezek a kategóriák azonban meglehetősen bizonytalanok, a CIN2 típusú elváltozások 40-50%-a, de még a rák előfutárának tekintett CIN3 is nem ritkán spontán megszűnik. Egy 13 éves követéses vizsgálatban a CIN3 esetek 14%-a fejlődött tovább rákká, 61%-uk nem változott, 25%-uk viszont eltűnt. Mivel az egyes CIN fázisokban egyre nő a HPV fertőzöttek aránya, ez arra utalhat, hogy nem maga a HPV okozza a sejtek elfajulását, csupán nagymértékben hozzájárulhat az elfajult sejtek elrákosodásához.

A nemi életet megkezdő nők többsége, becslések szerint 75-90%-a, előbb vagy utóbb HPV fertőzötté válik. Azonban a vizsgálatok azt mutatják, hogy a HPV fertőzöttnek talált nők 90%-a 6-24 hónapon belüli második vizsgálaton már HPV-mentes, vagyis normálisan az immunrendszer a HPV vírusokat sikeresen megsemmisíti. A kutatások azt jelzik, hogy a HPV vírus akkor fokozza a méhnyakrák kialakulásának kockázatát, ha a gyenge immunrendszer miatt a fertőzés állandósul. A immunrendszer gyengeségének sok oka lehet. Pl. a dohányzók bizonyítottan tovább maradnak fertőzöttek, és szervezetük kisebb valószínűséggel küzdi le a fertőzést.

A szakirodalom szerint hazánkban és Nyugat-Európában a HPV fertőzöttség 7.5-11.3% közt mozog. Adott pillanatban a nők 1.6%-a fertőzött a HPV-16-al és 0.7%-a HPV-18-al.

A HPV oltásról

A HPV elleni oltás alapvetően remek elképzelés, a konkrét megvalósítással azonban rengeteg aggály és kétely merült fel.
Két oltás ismert, a Gardasil a 6, 11, 16 és 18 HPV vírusok ellen fejlesztették ki. A 6 és 11 HPV vírus szemölcsöket okoz. A Cervarix a 16 és 18 HPV vírusok ellen nyújt a gyártó szerint védelmet. Mindkét oltást háromszor kell beadni. Mindkét oltás igen költséges. Persze az egészség minden pénzt megér, a korlátozott erőforrások miatt azonban mindig mérlegre kell tenni, mik a várható előnyök és kockázatok. A két oltást gyártó cég minden létező marketing eszközt és befolyásgyakorlást igénybe vett és vesz, hogy meggyőzze az embereket és kormányokat arról, az oltással milliók életét mentik meg. Amerikában pl. a gyártók elérték, hogy már 2006-tól rutinszerűen adják az oltást 10-11 éves kislányoknak, miközben csak 2007 májusában jelent meg az első vizsgálat arról, hogy az oltás valóban csökkenti a méhnyak sejtek elfajulását.

Kérdések és kételyek

Az oltások csak két rákkeltő HPV vírus ellen védenek, miközben 15 HPV vírusról tudjuk, hogy szerepe lehet a méhnyakrák kialakulásában. A 16-os és 18-as HPV vírusok rendkívül elterjedtek, életük során a nők 79%-ban megfertőződnek. A fertőzéseket azonban a legtöbb nőben az immunrendszer felszámolja, és még azokban sem törvényszerűen fejlődik ki a rák, akikben a fertőzöttség állandósul. Ráadásul a rendszeres szűrés ezeket a nőket is megvédi a rák kockázatától. Az oltás mellett nem érv az, hogy az oltással meg lehet spórolni a szűrést, ugyanis méhnyakrákot még másik 13 vírus is okozhat, sőt fertőzöttség nélkül is kialakulhat a rákos elfajulás. A szakértők egyik aggodalma éppen az, hogy az oltott nők a későbbiekben védettnek vélik magukat és elhanyagolják majd a szűrést.

A következő gond az, hogy vajon mennyi ideig nyújt védettséget az oltás, ugyanis évtizedek alatt alakul ki a rák. A most oltott 10-15 éves lányoknál várhatóan 20-40 év múlva jelenhet meg a méhnyakrák. Az oltás nyújtotta védettség időtartamára nincs és nem is lehet vizsgálat, hiszen mindössze négy éve törzskönyvezték a Gardasilt és két éve a Cervarixet.
Az is nyitott kérdés, vajon a 9-12 éves kislányokat mennyire védi az oltás, ugyanis a gyermekek immunrendszere másként reagál, mint a felnőtteké, és a klinikai vizsgálatokban csak 15-26 év közötti nők védettségére nézve vannak eredmények. Tudományos szempontból teljesen inkorrekt ezeket az eredményeket automatikusan kiterjeszteni fiatalabb korosztályokra.
Az oltás - ha egyáltalán véd hosszú távon a két vírussal szemben - csak akkor hatékony, ha az oltott még nem fertőzött. Mivel a HPV nem csak szexuális úton terjed, a nemi érés előtti oltás nem garantálja a fertőzésmentességet, ezt oltás előtt vizsgálni kéne, kislányoktól méhnyak kenetet venni azonban erősen ellenjavalt. Vajon, ha valóban széles körűvé válna az oltottság, miként hatna ez a HPV vírusok evolúciójára? A vírusok ugyanis egymással is versengenek, és ha egy elterjedt variánst az oltással kiiktatnak, a korábban ritkább rákkeltő vírusok válhatnak dominánssá. A kérdés egyáltalán nem elméleti. A 2007-ben megjelent FUTURE I. és II. mozaikszóval elnevezett két hároméves követéses vizsgálat kiábrándító eredményeket mutatott. Amikor a placebooltást kapott nők és a valódi oltást kapott nők közt kialakult CIN2 és CIN3 állapotok arányát összevetették, kiderült, hogy a FUTURE I. vizsgálatban az oltott nők közt 4.7%-ban, a placebot kapó nők közt 5.9%-ban fordult elő CIN2 és CIN3. A FUTURE II. vizsgálatban pedig az oltást kapott nők közt 1.3%-ban, míg a placebooltást kapottak közt 1.5%-ban fordult elő másod és harmadfokú elváltozás. Ez 20%-os és 17%-os relatív védelmet jelent csupán, ám az adatok részletes elemzése azt mutatta, hogy a legveszélyesebb CIN3 fokozatban az oltott és placebocsoport közt már nem is volt különbség. A relatív kockázatcsökkenés sem túl nagy, ám ha azt nézzük, hogy az oltás valójában 1.2 és 0.2%-os különbséget eredményezett, akkor a védettség gyakorlatilag nem sokat ér. A gyászos eredményt az magyarázza, hogy a 16-os és 18-as HPV vírus "helyét" elfoglalták a többi rákkeltő HPV vírusok. Az oltások tehát lehet, hogy védenek két vírussal szemben, de egyben teret nyitnak más, addig ritka rákkeltő vírusoknak. Ez arra figyelmeztet, hogy a természetben kialakult egyensúlyba nem lehet büntetlenül beavatkozni. Az oltott nőkben kialakult védettség illúzió valójában fokozott rákkockázatnak teszi ki őket a jövőben.

Az oltás biztonságosságáról

A megannyi sajtónyilvánosságot kapott drámai eseten túl, létezik elvileg a civilizált országokban mellékhatás jelentő rendszer. Ezzel minden országban az a legnagyobb gond, hogy a jelentés önkéntes és nyomtatványkitöltéssel jár, következésképen az orvosnak igen elszántnak kell lennie, hogy vegye a fáradtságot a jelentéshez. Ezért úgy becsülik, hogy a hivatalos mellékhatás jelentés rendszerbe a valódi mellékhatások 1-5%-a érkezik be. Az amerikai VAERS rendszerbe 2006 június 1-től 2008 december 31-ig beérkezett jelentések elemzését adták közre 2009 augusztusában a Journal of American Medical Association-ban. A jelentési hajlandóságra jellemző volt, hogy a 23 millió beadott oltás kapcsán jelentett mellékhatások 68%-át a gyártók nyújtották be, ezen jelentések 90%-a azonban olyan hiányos volt, hogy komoly következtetésekre nem adtak lehetőséget. A mellékhatás jelentések 1%-át nyújtották be állami egészségügyi intézményektől. Különféle összefonódások és érdekeltségek miatt az orvosok inkább a gyártónak jelentettek. Mindez csak az adatok súlyának megfelelő értékeléséhez fontos megjegyezni. A mellékhatásjelentést az érintettek nyilvánvalóan elszabotálják.
A beérkezett jelentések harminckettő 12 és 26 év közötti lány haláláról, 42 Guillain-Baré szindrómáról (autoimmun eredetű, részleges vagy teljes bénuláshoz vezető betegség), 68 epilepsziás rohamról, 98 súlyos eszméletvesztésről, 143 vetélésről, 150 neurológiai kivizsgálást indokoló fejfájásról, 56 trombózis reakcióról (melyből 19 tüdőembólia, 9 mélyvénás trombózis), 8 életveszélyes allergiás sokkról, 25 súlyos hiperszenzitív reakcióról (pl. bőrelváltozások), 10 ideggyulladásról, 10 hasnyálmirigy gyulladásról, 51 autoimmun betegségről (pl. 18 lupusz, 13 sokízületi gyulladás), 102 hányásról szólnak. Az enyhének minősülő esetek közt szerepelt 1896 ájulás, 1572 szédülés, 1164 hányinger, 678 allergiás reakció (viszketés, kiütés), 787 fejfájás.
Nehéz megítélni, hogy 23 millió adag oltóanyaghoz képest a jelentett kockázat sok vagy kevés. Az adatok csak az USA-ra vonatkoznak és a mellékhatások száma akár a jelentettek 20-100-szorosa is lehet. Bármilyen csekély is az egy főre eső kockázat, adott személy szempontjából egy mellékhatás vagy bekövetkezik, vagy nem. Nem lehet tehát kicsit meghalni, vagy kicsit tüdőembóliát kapni.

Oltani vagy nem oltani?

A HPV oltással szemben még csak nem is a horribilis ára a legdöntőbb érv, hanem az, hogy valójában reális körülmények közt valójában nem nyújt védelmet. Önmagában a HPV-16 és HPV-18 nem is jelent komoly kockázatot, hiszen a legtöbb nő élete során megfertőződik, és immunrendszere eliminálja is a vírusokat. Az oltás tehát azoknak volna szükséges, akikben majdan 20-40 év múlva a valami okból legyengült immunrendszerük miatt állandósulna a fertőzés. Ám, hogy kik lesznek azok, előre nem tudni. Ha azonban tudható volna is, teljesen bizonytalan, mennyi időre szól a HPV16-vel és HPV18-vel szembeni védettség, továbbá a kiiktatott 2 rákkeltő HPV típus helyett a többi 13 ugyanúgy elszaporodhat a nőkben. A vizsgálatok ezt az elméleti aggályt alá is támasztják.
Következésképen, akik vállalják az oltás költségeit és kockázatát, úgy tűnik, cserébe nem igen jutnak semmiféle előnyhöz.
A dolog tehát úgy áll, hogy az egyes ember vállalja a kockázatot, gyógyszeripar pedig megkapja a nyereséget.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre