Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Chris Kresser:
Jód pajzsmirigy-alulműködés ellen - olaj a tűzre?

A hagyományos orvosok és a természetgyógyászok álma megtalálni azt a tápanyagot, amellyel kezelhető a pajzsmirigy-alulműködés. Az orvosok szemében ez a szer a pajzsmirigyhormon. Az alternatív gyógymódokban hívők számára pedig a jód.

 

Google hirdetés

Előző cikkemben arról írtam, hogy önmagában használva a pajzsmirigy hormonpótló szerek miért olyan ritkán hatásosak. Ez alkalommal azzal foglalkozom majd, hogy a jód miért nem csupán hatástalan, hanem káros is lehet.

A jódhiány világszerte a pajzsmirigy-alulműködés egyik leggyakrabban előforduló oka. Amint a kutatók ezt megállapították, a hatóságok mindenhol a világon elkezdték jóddal dúsítani az asztali sót.

A stratégiával hatásosan csökkentették a népesség jódhiányát, ugyanakkor a jódnak váratlan - és nem kívánt - mellékhatása is jelentkezett. Az asztali sót jóddal dúsító országokban megemelkedett az autoimmun pajzsmirigybetegségben szenvedők száma.

Hogy ez miért van így? Mert a fokozott jódbevitel, különösen táplálék-kiegészítő formájában, intenzívebbé teszi a pajzsmirigy elleni autoimmun támadást.

A jód növeli egy TPO (thyroid peroxidáz) nevezett enzim aktivitását. A Hashimoto-kór esetében a TPO enzim az immunrendszer támadásának célpontja, éppen ezért a jódpótlás súlyosbítja az autoimmun reakciót.

A fenti jelenség extrém változatát jód-Basedow-jelenségnek nevezik, és olyan embereknél fordul elő, akiknek magas számú pajzsmirigy ellenes antitestük van, miközben jódhiányban szenvednek. Ha pedig jódot szedetnek velük, pajzsmirigy-túlműködésre utaló tünetek jelennek meg náluk.

A Hashimoto-kórosok csupán kis százalékánál fejlődnek ki szemmel látható pajzsmirigy-túlműködésre utaló tünetek a jódszedés következében. Legtöbbjüknek semmilyen tünete sincs, ugyanakkor vizsgálati eredményeik magas TPO antitestszámot mutatnak, ami autoimmun gyulladásra enged következtetni.

Másrészről viszont a jódfogyasztás korlátozása visszafordíthatja a pajzsmirigy-alulműködést. Egy tanulmány alapján a Hashimoto-kóros betegek 78%-ának csupán a jódbevitel csökkentése következtében normalizálódott a pajzsmirigyműködése.

Mindez értetlenséget okozhat a pajzsmirigy-alulműködésben szenvedők számára, akik úgy tudják, állapotukat éppen a jód hiánya okozza. Az Egyesült Államokban azonban a pajzsmirigy-alulműködés leggyakoribb oka nem a jódhiány, hanem a Hashimoto-kór.

A felmérések statisztikái alapján én azt a következtetést vonom le, hogy az autoimmun pajzsmirigybetegségben (Hashimoto- és Basedow-Graves-kór) szenvedőkkel nem kellene táplálékkiegészítőként több jódot szedetni. Mivel a pajzsmirigy-alulműködéssel diagnosztizáltak 90%-a Hashimoto-kóros, nyugodtan elmondható, hogy a pajzsmirigy-alulműködéses betegek nagy többségére vonatkoztatható a tanács.

Abban már nem vagyok annyira biztos, hogy csökkenteni kellene-e a jód étellel bevitt mennyiségét. A jódban gazdag táplálékok, mint amilyen a tenger gyümölcsei, más lényeges tápanyagokat is tartalmaznak - például szelént és D-vitamint. Nyugodtan adhatom azonban mindenkinek azt a táplálkozási tanácsot, hogy jódozott só helyett inkább jódozatlan tengeri sót fogyasszon.

A jódfogyasztás pajzsmirigybetegségek esetében sokat vitatott téma. Biztos vagyok benne, hogy az olvasóktól kapott hozzászólásokban majd Dr. Abraham és Dr. Browstein munkásságát ajánlják majd figyelmembe, akik közül mindketten sikeresen kezeltek pajzsmirigy-alulműködéssel diagnosztizált betegeket jóddal.

Olvastam Dr. Brownstein könyvét és Dr. Abraham írásai közül is néhányat, és tiszteletben tartom a klinikai tapasztalataikat. Ha azonban eredményeiket összehasonlítjuk a pajzsmirigy biokémiájára és élettanára vonatkozó ismereteinkkel, illetve a fenti adatokkal arra vonatkozóan, hogy a túlzott jódfogyasztás összefüggésben áll az autoimmun pajzsmirigybetegséggel, úgy gondolom, hogy a Hashimoto-kór esetében a jód fogyasztásának csökkentése mellett több érv szól, mint a jód fogyasztása mellett.

Dr. Datis Kharrazian, a Why Do I Still Have Thyroid Symptoms When My Lab Test Are Normal? [Miért vannak továbbra is pajzsmirigyproblémáim, amikor a vizsgálati eredményeim normálisak?] rengeteget írt a Hashimoto-kóros betegek jódfogyasztásának veszélyeiről. (Amennyiben valakinek gondjai vannak a pajzsmirigyével, tegye meg magának azt a szívességet, hogy megvásárolja ezt a könyvet, mivel messze a legjobb irodalom a témában).

Végül pedig mindenképpen érdemes hangsúlyozni, hogy a jódhiány által okozott pajzsmirigy-alulműködéssel diagnosztizáltak 10%-ánál szükséges és hatásos a kiegészítésképpen szedett jód. Hogy hogyan állapítható meg, hogy ebbe a csoportba tartozik-e valaki? Megvizsgáltatja a pajzsmirigyantitesteket (TPO és TG) a szervezetében. Amennyiben pozitív az eredmény, Hashimoto-kór a diagnózis. Ha azonban negatív az eredmény, legalább még egy alkalommal vizsgálatot kell végeztetni a Hashimoto-kór kizárására. Az antitestszintek ingadoznak, így egyetlen vizsgálattal néha "hamis negatív" eredményt kaphatunk.

És azt se feledjük, hogy a Hashimoto-kórt biopsziával (ami etalonnak számít) alátámasztó vizsgálatok esetében egyes betegeknél soha nem is mutatnak ki pajzsmirigyantitestet. Ennek hátterében valószínűleg az állhat, hogy az immunrendszerük annyira rossz állapotban van, hogy már nem képesek antitestek előállítására. Ha pajzsmirigy alul- és túlműködésre utaló tünetek egyaránt megfigyelhetőek valakinél, akkor a normális antitest eredmények ellenére is Hashimoto-kórra lehet következtetni.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre