Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor
Kalciumhiány és csontritkulás - a modern ember örök aggodalma

Forrás:Szendi-Mezei: Paleolit szakácskönyv. I. Jaffa kiadó, 2010.

A csontritkulás-járvány mesterséges generálásáról a Paleolit táplálkozás könyvemben részletesen írtam, most ezt nem ismételném el. Inkább azokra a félelmekre szeretnék megnyugtató választ adni, ami a tejtermékek elhagyását javasló paleo étrenddel kapcsolatban fel szokott vetődni.

 

 

Google hirdetés

A napi kalciumszükséglet megítélése meglehetősen vitatott kérdés, mindenesetre csecsemő korban napi 400 mg, gyermekkorban 800-1200 mg, kamasz és fiatal felnőttkorban 1200-1500 mg, felnőttkorban 1000 mg, terhesség alatt és időskorban pedig 1200-1500 mg ajánlott (Mann és Truswell, 2002). Úgy tűnik azonban, hogy ezek az értékek messze túlbecsültek. Curtiss Hunt és kollégái a kalcium bevitel és ürítés összevetéséből arra következtettek, hogy egy felnőtt embernek kb. 750 mg/nap kalciumbevitel bőségesen elég (Curtiss és mtsi., 2007). Thijs Klompmaker amellett érvel, hogy a túl sok kálciumbevitel a csontsejtek gyors pusztulásához vezet. Összefoglalója szerint menopausában sem az ösztrogén lecsökkent szintje, hanem sokkal inkább a túlzott kalciumfogyasztás okozza a csontritkulást (Klompmaker, 2005). A mai orvosi szemlélet mindig a csontsűrűségre koncentrál a csonterősség helyett. Klompmaker szerint a napi 300-500 mg kalciumbevitel az optimális.

Persze az akármilyen túlzó vagy precíz ajánlások sem sokat érnek, hiszen az emberek nem szoktak ilyesmit méricskélni, mert ezen kívül még másik száz dolgot is folyamatosan kalkulálni kéne. A megfelelő kalcium és egyéb vitaminok és ásványi anyagok bevitelét nem a méricskélés, hanem a megfelelő táplálkozási szisztéma megválasztása fogja garantálni.
A közegészségügyi ajánlásokban vagy a táplálkozástudományi könyvekben a kalcium címszó alatt mindig azt olvashatjuk, hogy a legjobb kalciumforrások a tej és a tejtermékek (Mann és Truswell, 2002; Laquatra és Yeung, 2003). Az elmúlt évtizedekben mindenki fejébe beleverték, hogy tej nélkül nincs ép csontozat, ezért a paleolit táplálkozás kapcsán mindig az az egyik fő aggodalom, hogy a tej és tejtermékek elhagyásával az emberek a vészes csontritkulás veszélyének teszik ki magukat. Sajnos ez esetben is csupán arról van szó, hogy a tejipar marketing üzenete beöltözött tudományos állításnak. Az evolúciós táplálkozástudomány és a paleolit táplálkozás kutatóin kívül nem igen tették fel eddig azt az egyszerű kérdést, hogy ugyan már, az elmúlt 2.5 millió éves evolúciónk során akkor miből volt nekünk csontozatunk, méghozzá erősebb, mint a mai tejben-vajban fürdő embernek, ha az ember az utóbbi pár száz évig nem ivott rendszeresen tejet. A közegészségügy azt is elfelejti elmondani az embereknek, hogy nem elég a tápanyagok kalciumtartalmát vizsgálni, hanem arról is gondoskodni kéne, hogy az hasznosuljon is. Mivel D vitamin hiányában a kalcium nem is szívódik fel, nem is épül be a csontokba, ezért a csontritkulásért a D vitamin hiány sokkal inkább hibáztatható, mint a kevés kalciumfogyasztásért. A közegészségügyet és az orvoslást súlyos felelősség terheli azért, mert a lakosság az év nagy részében kisebb-nagyobb D vitamin hiányban szenved. A napi ajánlott D vitamin dózis ugyanis 4-800 NE, míg a valóságos napi igény 2000 NE-nél kezdődik, de felmehet akár 10 000 NE-ig is. Aki ma D vitamint szeretne, az kénytelen drága pénzért külföldről beszerezni. Sok pénzbe kerül ám folyamatosan védekezni azok ellen, akik meg akarják védeni tőlünk az egészségünket. A csontok egészsége nem az elfogyasztott kalcium mennyiség, hanem a kalcium-egyensúly függvénye. Azaz, milyen arányú a kalciumfogyasztás és ürítés.

A kalcium egyensúly megőrzésének egyik alapja a szervezet sav-bázis egyensúlyának megőrzése. Ez valójában ion-egyensúlyt jelent, nem pedig a savas és lúgos ételek megfelelő arányát, mint azt a Young házaspár végtelenül leegyszerűsített pH csodája hirdeti. Ha a szervezet ionegyensúlya savas irányba tolódik el a táplálkozás révén, akkor a vese többek közt kalcium kiválasztással állítja helyre a sav-bázis egyensúlyt. Mik azok az ételek, amelyek savasítanak? Természetesen a nyugati étrend alapját képező gabonafélék és tejtermékek, na meg a hús és egyéb fehérjék. Amit tehát a nyugati ember azért fogyaszt reggel-délben-este, hogy erős csontozata legyen, az semmit nem ér, mert a kalcium ki is ürül nagyjából a szervezetéből. A paleo étrend persze sok húst és fehérjét tartalmaz, azonban az étrend 35-50%-a zöldségekből és gyümölcsből áll, amely tökéletesen ellensúlyozza a fehérjék savasító hatását.(Egy nemrég megjelent vizsgálat azt igazolta, hogy a természeti emberek táplálkozása savas irányba tolódott el. Az ősembereknek és természeti embereknek igen erős a csontozata, vagyis a szervezet az enyhén savas étrendhez remekül alkalmazkodott.) Egy vizsgálatban mérték az emberek rendszeresen fogyasztott táplálékában a magnézium, kálium, gyümölcs és zöldség tartalmát, és bizonyították, hogy akik ezekből a legtöbbet fogyasztottak, azoknak a csontja volt a legerősebb (Tucker és mtsi., 1999). Azonban mielőtt bárki rávágná, hogy "de hát ezt mondja a pH csoda is", vegyük szemügyre a paleolit táplálkozás másik összetevőjét, a sok húst és egyéb fehérjét (pl. tojást). Vajon a húsfogyasztás rontja, vagy javítja a csontok erősségét.

A sav-bázis egyensúly lebutított youngi változata szerint rontja, hiszen savasít. Csakhogy a vizsgálatok azt mutatják, hogy a magas fehérjefogyasztás nem gyengébb, hanem erősebb csontozattal jár. Ha a fehérjefogyasztás csontvesztéssel járna, akkor az eszkimók mind angolkórosak lennének. Az újabb vizsgálatok cáfolják, hogy az eszkimóknak ritkábbak volnának a csontjaik (Andersen és mtsi., 2005).
A fehérje fogyasztás és csonttörés kapcsolatát 1966 és 2007 közt végzett 27 vizsgálat összevont elemzése azt bizonyította, hogy minél nagyobb a fehérjefogyasztás, annál kisebb a csonttörés kockázata. A legtöbb fehérjét fogyasztók körében 30%-al kevesebb csonttörés történt, mint a kevés fehérjét fogyasztók közt (Darling és mtsi., 2009). Egy 2005-ös szakirodalmi összefoglaló pedig arra következtetett, hogy a nagy fehérjefogyasztás jobb csontozatot eredményez, és a megfigyelhető nagyobb kalciumürítés nem a csontok kalciumvesztéséből, hanem a hatékonyabb kalcium felszívódásból fakad (Bonjour, 2005). Amikor összehasonlították a leletek alapján a paleolit kor ember csontozatát a földművelésre áttért emberekével, kiderült, hogy a paleolit módon táplálkozó ember csontozata erősebb volt, és az életkorral nem nagyon csökkent, míg a földművelőké eleve gyengébb volt és az életkorral erősen csökkenő tömeget mutatott (Eaton és Nelson, 1991). A mai élő természeti népek csontozata nem tűnik nagyobb sűrűségűnek, mint a nyugati civilizáció emberéé, azonban csontjaik jóval erősebbek (Lindeberg, 2010). A medencecsont törés a természeti népek körében egészen kivételesen ritka, csak baleset miatt fordul elő. A természeti népek és a nyugati ember csontjának erőssége közti különbség annál is különösebb, mert mindenhol azt hirdetik, hogy a gabonafélék és a tejtermékek remek kalciumforrást képviselnek, és ezekből minél többet fogyasztunk, annál erősebb lesz a csontozatunk. A természeti népek paleolit táplálkozásából pedig pont ezek a tápanyagok hiányoznak.

A gabonafélék több okból is rendkívül rossz kalciumforrások. Túl a savasító hatásukon, kicsi a kalciumtartalmuk, rossz a kalcium-foszfor arányuk, rossz a kalcium-magnézium arány és a gabonából készült élelmiszerek, különösen az egészségesebbnek tartott teljes kiőrlésű termékek igen sok, az ásványi anyagok és vitaminok felszívódását gátló fitátot tartalmaznak. Mindezen okokból a gabonafélék nem javítanak, hanem rontanak a kalcium egyensúlyon (Smith, 2002). Hasonló a helyzet a babfélékkel is, melyeknek ugyancsak kalciumfelvételt gátló hatásuk van (Lindeberg, 2010).

A nyugati világ kalciumforrásának tekintett tejről és tejtermékekről kiderült, hogy nem növelik, hanem csökkentik a csonttömeget. Egy tizenkét éves követéses vizsgálatban 78 000 nő táplálkozási adatait vetették össze medence csonttöréseik számával (Feskanich és mtsi., 1997). A rendkívül alapos elemzés szerint minél több tejet ivott valaki naponta, annál valószínűbben szenvedett medencecsonttörést a 12 év alatt. A legkevesebb tejet fogyasztókhoz képest a legtöbb tejet fogyasztók közt kétszer gyakoribb volt a medencetörés. A kartörés tekintetében nem volt ennyire rossz a helyzet, ott egyszerűen csak semmiféle védelmet nem nyújtott a tejfogyasztás. Amikor azt vizsgálták, vajon a kamaszkorban napi három pohár tejet fogyasztók körében ritkább-e a medencecsonttörés, mint a tejet maximum hetente egyszer fogyasztók közt, akkor a tejfogyasztás nem bizonyult védőfaktornak. A nem tejjel, hanem más forrásból felvett kalcium ugyanúgy nem bizonyult védőhatásúnak (Feskanich és mtsi., 1997). Hat követéses vizsgálatban összesen 40 000 ember adatát elemezve ugyancsak nem találták a tejfogyasztást védőhatásúnak a medencecsonttöréssel szemben (Kanis és mtsi., 2005). A fiatalkori tejfogyasztás védőhatását vizsgálták hat éven át, 12 éves kortól 18 éves korig. A 18 éves korban mért csontsűrűség nem függött össze a tejfogyasztással. A csontsűrűséget a fiatalok testedzési szokásai határozták meg. A csontokat a sport erősítette (Lloyd és mtsi., 2000). Ez végülis nem meglepő: az izomtömeg és a csonttömeg egyenes vonalú összefüggést mutat. Minél nagyobb valakinek az izomtömege, annál erősebbek a csontjai is (Anderson, 2000).

A kalciumvesztés másik oka a sófogyasztás. Bár a sót azért szokták elátkozni, mert a hivatalos orvoslás álláspontja szerint a magas vérnyomás egyik oka, valójában nem ez a baj vele. Ettől a legtöbb ember annyi sót ehetne, amennyit akar. A túl sok só igazi problémát a kalciumvesztés miatt okozhat. Tizenöt vizsgálat bizonyítja, hogy a kalciumürítés egyenes arányban van a sófogyasztással (Lindeberg, 2010). Birgit Teucher és Sue Fairweather-Tait összefoglalója szerint azonban a sóra bekövetkező fokozott kalciumürítést csak rövidtávú sóterheléses vizsgálatokból következtetik ki. A módszer jól ismert a vérnyomás vizsgálatokból is, ahol szintén rövid, egy-két hetes sóterheléses vizsgálatokból következtetnek a sófogyasztás vérnyomás növelő hatására (Szendi, 2009). A valóságban nehéz egzakt kijelentést tenni a sófogyasztás és a csontvesztés kapcsolatáról. Mindesetre a két szerző is felveti, hogy az egész probléma valószínűleg csak a sóérzékenyekre vonatkozik, és érdekes mód, megfelelő káliumbevitel mellett, a sónak mind a vérnyomást emelő, mind a kalciumürítő hatása megszűnik (Teucher és Fairweather-Tait, 2003). Lynda Frassetto és munkatársai amellett érvelnek, hogy a nátrium és a klór túlzott bevitele a sav-bázis egyensúlyt rontja, azaz olyan ioneltolódást eredményez, amely fokozott kalciumürítéshez vezet (Frasetto és mtsi., 2008). Ám ők is hangsúlyozzák, hogy ezt a hatást a káliumbevitel, akár káliumcitrát formájában is, kivédi. Mindebből viszont egyenesen következik, hogy megfelelő gyümölcs és zöldségbevitel mellett, amit a paleo étrend biztosít, a só kalciumürítő hatásán valószínűleg fölösleges aggódni.

A csontvesztés újabb komoly forrása a kóla italok fogyasztása. Az utóbbi években figyeltek fel arra, hogy a kólaféléket fogyasztó fiatalok körében ötször gyakoribbak a törések, mint a kólát nem fogyasztók közt (Wyshak, 2000; Petridou és mtsi., 1997). Az első feltevések, hogy a fiatalok tej helyett isznak kólát, nem igazolódott be, mert a másfajta üdítőket ivók körében nem volt nagyobb a törés kockázata. Állatvizsgálatokkal egyértelműen kimutatható volt, hogy a kólát fogyasztó állatoknak 36%-al csökkent a csonttömege (Sax, 2003). A kóla sok, nem szerves kötésben lévő foszfátot tartalmaz, s ez okozza a csontvesztést. A vizsgálatok szerint ez elsősorban fiatalkorban veszélyes (Sax, 2003). Természetesen cukros üdítőket semmilyen formában nem tanácsos fogyasztani (lásd. fruktóz szócikk). A nyugati étrend másik nagy foszforforrása a gabonafélék (Cordain, 2002).

Végül a kalciumpótlás veszélyeire hívta fel a figyelmet egy újabb keletű elemzés, amely 11 vizsgálat 12 000 emberének adatait elemezve arra következtetett, hogy a kalciumpótlás harminc százalékkal növeli meg a szívinfarktus veszélyét, miközben 10%-al csökkenti a csonttörés veszélyét (Bolland és mtsi., 2010). Ez ismét elgondolkodtathat minket azon, vajon nem alapvetően a nyugati táplálkozással van-e a baj, s nem csupán egy üzletág a kalciumpótlás és a csontritkulással való riogatás is, amely csak kihasználja a megbetegítő nyugati táplálkozás negatív hatásait. Mint azt teszi sokszor a gyógyszeripar is.

Persze attól még nem oldódik meg a csont és kalciumkérdés, hogy rámutatok a nyugati táplálkozás és a hiánybetegségek korrigálásának gyengéire. Az igazán égető kérdés az, a paleo táplálkozás miként oldja meg ezt a kérdést?

Egyrészt a paleo táplálkozásnak nem része olyan táplálék (gabonafélék, hüvelyesek), amely fitát tartalma révén gátolná a kalcium felszívódását. A paleo táplálkozás megszünteti az áteresztő bélszindrómát és a glutén okozta esetleges felszívódási zavarokat. A paleo étrend optimális fehérjetartalma serkenti a belekben a kalciumfelszívódást. A sok zöldség és gyümölcs rengeteg káliumot és magnéziumot tartalmaz, és ezek serkentik a kalciumfelszívódását és megtartását (Tucker és mtsi., 1999). A kálium szó szerint gátolja a kalcium ürülését. Egy vizsgálatban káliumcitrátot adva a kísérleti személyeknek meg lehetett szüntetni a kalcium vizeletbe történő kiválasztását (Sellmeyer és mtsi., 2008). Végül a zöldségek és gyümölcsök igen sok kalciumot tartalmaznak, amelyekből a jobb felszívási és visszatartási képességek miatt sokkal jobb a kalciumellátás, mint a nyugati embernél, akit eláraszt a sok kalcium, de keveset tud belőle hasznosítani. A tej és tejtermékek elhagyása nem lehet gond, mivel a sötétzöld levelű zöldségfélékben viszonylag sok, jól felszívódó kalcium van. Egy vizsgálatban azonos mennyiségű kalciumot tartalmazó tejet és fodros kelt fogyasztottak el a kísérleti személyek és mérték az izotóppal megjelölt kalcium felszívódását. A fodros kelből 30%-al hatékonyabban szívódott fel a kalcium (Heaney és Weaver, 1990). A káposztafélékben általában 40-50 mg /100 gramm kalcium van. A magok is sok kalciumot tartalmaznak, a mandula 266 mg/100, a paradió (Brazil dió) 176 mg/100, a mogyoró 60 mg/100, az aszalt füge 290 mg/100 grammot tartalmaz. Végül ne feledjük el, hogy a sok mozgás a legjobb csonterősítő, és ebből a természeti népeknél általában nincs hiány. A paleo táplálkozás paleo életmódot is kíván. A mozgástól sokaknak elveszi a kedvét az életkoruk, az időhiány, testi problémáik. Szerencsére létezik az un. izometriás edzés is, amely röviden egyszerűen az izmok megfeszítését, majd ennek kitartását jelenti. Egy vizsgálatban 56-69 év közötti, csontritkulásban szenvedő nők egy felfújt labdával végeztek különféle izometriás gyakorlatokat, pl. összenyomták, vagy a ráerősített füllel széthúzták a labdát és 5 másodpercig összenyomva vagy széthúzva tartották. Már tíz nap alatt mérhetően erősödtek és javult a csontsűrűségük (Swezey és mtsi., 2000). Állítólag Bruce Lee is ennek köszönhette nagy erejét.

Kiegészítés: A K2-vitaminról

Nem szokásom régebbi írásaimba beleírni, de most kivételt teszek. Amikor első szakácskönyvünkbe ezt a fejezetet írtam, még nem ismertem a K2-vitamin kutatás eredményeit. Azóta nem csak nálam, de a kutatásban is történt haladás, és az én figyelmem homlokterébe bekerült a K2-vitamin problematika. Az már régóta furcsa eredménynek tűnt, hogy a kalciumpótlás fokozza az infarktust, s még meglepőbb eredmény volt, hogy ez D-vitamin szedés esetén is fennáll. A magyarázat viszont egyszerű: a D-vitamin elősegíti a kalcium felszívódását, viszont nem építi be a csontokba, ezáltal viszont még fokozza is az érelmeszesedés kockázatát. A csontokba épülést a K2-vitamin serkenti azzal, hogy aktiválja az osteocalcin nevű fehérjét, amely a kalciumot képes megkötni és csontokhoz szállítani, ahol a csontot felépítő osteoblast sejtek beépítik a csontozatba. A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy megfelelő mennyiségű K2 vitamin (Mk-4-ből min. 1500 mikrogramm, Mk-7-ből 100-200 mikrogramm). A K2-vitaminból sajnálatos módon igen kevés található étrendünkben, ugyanis a legtöbb a legeltetett állatok belsőségeiben és húsában volna található. Csakhogy az állatokat ma már nem legeltetik, hanem szójával, kukoricával és gabonával tömik. Mk-7 és további változatok találhatók a jó érett kemény sajtokban is, de a sok sajttal megint vannak bajok (bétacellulin nevű növekedési faktor van benne). Élelmiszerből megfelelő mennyiségű K2-vitamint nemigen lehet bevinni. A legbiztosabbnak tűnik tehát az Mk-7 kapszulázott változatának fogyasztása (bár általában fermentált szójából vonják ki, de a fermentált szója kevésbé veszélyes, ill. kapható más formában is), amelyből naponta legalább 100, de inkább 200 mikrogrammot kell bevinni a csontépülés elősegítésére, ill. a csontritkulás megállítására.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Felhasznált irodalom

  • Andersen, S; Boeskov, E; Laurberg, P: Ethnic differences in bone mineral density between Inuit and Caucasians in North Greenland are caused by differences in body size. J Clin Densitomet, 2005, 8(4):409-414.
  • Anderson, JJB: The important role of physical activity in skeletal development: how exercise may counter low calcium intake. Am J Clin Nutr, 2000, 71:1384-1386.
  • Bolland MJ, Avenell A, Baron JA, Grey A, MacLennan GS, Gamble GD, Reid IR.Effect of calcium supplements on risk of myocardial infarction and cardiovascular events: meta-analysis. BMJ. 2010 Jul 29;341:c3691. doi: 10.1136/bmj.c3691.
  • Bonjour JP.Dietary protein: an essential nutrient for bone health. J Am Coll Nutr, 2005, 24(6 Suppl):526S-36S.
  • Cordain, L: The paleo diet. John Wiley and Sons, New Jersey, 2002.
  • Curtiss D Hunt and LuAnn K Johnson Calcium requirements: new estimations for men and women by cross-sectional statistical analyses of calcium balance data from metabolic studies1 Am J Clin Nutr 2007;86:1054-63.
  • Darling AL, Millward DJ, Torgerson DJ, Hewitt CE, Lanham-New SA: Dietary protein and bone health: a systematic review and meta-analysis. Am J Clin Nutr, 2009, 90(6):1674-92.
  • Eaton SB, Nelson DA.Calcium in evolutionary perspective. Am J Clin Nutr. 1991 Jul;54(1 Suppl):281S-287S.
  • Feskanich D, Willett WC, Stampfer MJ, Colditz GA. Milk, dietary calcium, and bone fractures in women: a 12-year prospective study. Am J Public Health, 1997; 87:992 -997
  • Frassetto LA, Morris RC Jr, Sellmeyer DE, Sebastian A.Adverse effects of sodium chloride on bone in the aging human population resulting from habitual consumption of typical American diets. J Nutr. 2008 Feb;138(2):419S-422S.
  • Heaney RP, Weaver CM: Calcium absorption from kale. Am J Clin Nutr. 1990 Apr;51(4):656-7.
  • Kanis JA, Johansson H, Oden A, De Laet C, Johnell O, Eisman JA, Mc Closkey E, Mellstrom D, Pols H, Reeve J, Silman A, Tenenhouse A: A meta-analysis of milk intake and fracture risk: low utility for case finding. Osteoporos Int, 2005, 16(7):799-804.
  • Klompmaker, TR: Lifetime high calcium intake increases osteoporotic fracture risk in old age. Med Hypoth, 2005, 65(3):552-558.
  • Laquatra, I; Yeung, DL: HEINZ handbook of nutrition. 9. ed. H.J. Heinz Company, 2003
  • Lindeberg, S: Food and western disease. Health and nutrition from an evolutionary perspective. Wiley-Blackwell, 2010.
  • Lloyd T, Chinchilli VM, Johnson-Rollings N, Kieselhorst K, Eggli DF, Marcus R. Adult female hip bone density reflects teenage sports-exercise patterns but not teenage calcium intake. Pediatrics, 2000, 106 :40 -44
  • Mann, J; Truswell, AS: Essentials of human nutrition. 2. ed. Oxford Univ. Press, New York, 2002
  • Petridou, E., Karpathios, T., Dessypris, N., Simon, E. Trichopoulos, D. (1997) The role of dairy products and non alcoholic beverages in bone fractures among schoolage children, Scandinavian Journal of Socical Medicine, 25: 119-125.
  • Sax, L: Dietary phosphorus as a nutritional toxin: the influence of age and sex. in: Preedy, VR; Watson, RR (eds): Reviews in Food and Nutrition Toxicity. vol I., Taylor & Francis, New York, 2003. pp: 158-168.
  • Sellmeyer, D.E., Schloetter, M.&Sebastian, A. (2002) Potassium citrate prevents increased urine calcium excretion and bone resorption induced by a high sodium chloride diet. J Clin Endocrinol Metab 87, 2008-12.
  • Smith, MD: Going Against the Grain: How Reducing and Avoiding Grains Can Revitalize Your Health. McGraw-Hill, New York, 2002.
  • Swezey RL, Swezey A, Adams J.Isometric progressive resistive exercise for osteoporosis. J Rheumatol. 2000 May;27(5):1260-4.
  • Teucher B, Fairweather-Tait S.Dietary sodium as a risk factor for osteoporosis: where is the evidence? Proc Nutr Soc. 2003 Nov;62(4):859-66.
  • Tucker KL, Hannan MT, Chen H, Cupples LA, Wilson PW, Kiel DP.Potassium, magnesium, and fruit and vegetable intakes are associated with greater bone mineral density in elderly men and women. Am J Clin Nutr. 1999 Apr;69(4):727-36.
  • Wyshak, G. (2000) Teenaged girls, carbonated beverage consumption, and bone fractures, Archives of Pediatric and Adolescent Medicine, 154: 610-613.