Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Richard Friebe:
Zsírdús étrenddel legyőzhető a rák?

Forrás:Richard Friebe: Can a High-Fat Diet Beat Cancer? Monday, Sep. 17, 2007
A Tények-tévhitek számára fordította:Homoki Szilvia

2007 eleje óta a Würzburgi Kórházban dolgozó Dr. Melanie Schmidt és Ulrike Kämmerer biológus I. fázisú klinikai vizsgálata során rendkívül meglepő orvossággal gyógyítja a rákbetegeket - zsírral. Ilyenkor a betegek úgynevezett ketogén diétát követnek, amelyből szinte minden szénhidrát kimarad, beleértve a cukrot is, és az energiát minőségi növényi olajok biztosítják, mint amilyen a kendermagolaj és a lenmagolaj, a fehérjét pedig állati eredetű termékek képviselik.

 

 

Google hirdetés

A Würzburgi Egyetem női kórház részlege egykor a legnagyobbnak számított a maga nemében Németországban. Régebbi mérete az általa képviselt történelmi teher része - a náci Németország földrajzi középpontján elhelyezkedő intézményben számtalan nőt tudtán kívül sterilizáltak.

Mára jelentős mértékben csökkent a barokkot a huszadik század közepére jellemző betonépítészettel összeforraló egyetemi városra nyíló kilátású történelmi épület befogadóképessége. És a falai közt zajló kísérletek is teljességgel más természetűek. 2007 eleje óta a Würzburgi Kórházban dolgozó Dr. Melanie Schmidt és Ulrike Kämmerer biológus I. fázisú klinikai vizsgálata során rendkívül meglepő orvossággal gyógyítja a rákbetegeket - zsírral. Ilyenkor a betegek úgynevezett ketogén diétát követnek, amelyből szinte minden szénhidrát kimarad, beleértve a cukrot is, és az energiát minőségi növényi olajok biztosítják, mint amilyen a kendermagolaj és a lenmagolaj, a fehérjét pedig állati eredetű termékek képviselik.

Az Atkins őrület újabb változatának tűnő elképzelés valójában 80 évnél is korábbra visszanyúló tudományos bizonyítékokon nyugszik. A Nobel-díjas Otto Warburg először 1924-ben publikálta Németországban megfigyeléseit, melyek szerint közös vonás figyelhető meg a gyorsan növekvő daganatoknál: az egészséges sejtektől eltérő módon, melyek a cukor mitochondriumokban végbemenő anyagcseréje által termelnek energiát, a jelek szerint a ráksejtek kizárólag glikolízis által táplálkoznak, mely az energiának a cukor citoplazmában való erjedésével történő, kevésbé hatékony előállítását jelenti. Warburg úgy vélte, ez az anyagcserebeli átállás a rák elsődleges oka, és ezt az elméletet igyekezett 1970-ben bekövetkezett haláláig igazolni, habár sikertelenül.

Akár a rák elsődleges okáról, akár csupán az anyagcserében megnyilvánuló mellékhatásról legyen szó, a két würzburgi kutatónő számára mellékes a mára Warburg-effektusként ismertté vált elméleti vita. Úgy tartják, hogy a jelenség lehetőségei terápiás céllal kiaknázhatóak. Egyszerű elméletről van szó: ha a rák legagresszívebb fajtáinak a növekedéshez és osztódáshoz cukorra van szüksége, akkor a cukor megvonásával a ráksejtek nem szaporodnak majd tovább. Mindez alatt a szervezet többi sejtje, beleértve az agysejteket, képes megbirkózni a cukormentes étrenddel, ugyanis át tud állni a ketontesteknek nevezett zsírmolekulákból való energiatermelésre - így a zsírdús étrend válik a szervezet fő energiaforrásává - márpedig úgy tűnik, erre a legtöbb, gyorsan szaporodó és áttétet képező ráktípus nem képes.

A würzburgi klinikai vizsgálat, melyet a kutatók számára a szükséges táplálékcsomagokat biztosító, a németországi Otzbergben található Tavartis vállalat támogat, még a kezdeti nehéz szakaszban tart. "Az egyik legnagyobb gondunk az" - mondja Schmidt, aki Kämmerer laboratóriumának zsúfolt teakonyhájában apró, kényelmetlen fasámlin üldögél - "hogy csak olyan betegek részvételét engedik meg nekünk, akiknek már nincsen semmilyen más terápiás lehetőségük." Ez azt jelenti, hogy a vizsgálatban résztvevők túlnyomó része már eleve meglehetősen rossz állapotban van. Mindannyian kimerítették már a hagyományos gyógymódokat, mint amilyen a műtét, a sugárkezelés vagy a kemoterápia, sőt alternatív módszereket is igénybe vettek már, például a hipertermiás és az autohemoterápiás kezelést. A klinikai vizsgálatban résztvevő betegeknél hasnyálmirigy-daganatot, glioblasztómának nevezett agresszív agydaganatot, illetve más daganatfajtákat diagnosztizáltak, és elsősorban azért kérik meg őket a vizsgálatban való részvételre, mert a PET-vizsgálatuk eredményei magas glükózanyagcserét mutatnak ki a daganatban.

A vizsgálatban résztvevők közül négyen annyira súlyos állapotban voltak, hogy annak első hetében meghaltak. Mások Schmidt szerint azért nem voltak képesek végigcsinálni a programot, mert nehezen tudták betartani az édességmentes étrendet: "Nem gondoltuk volna, hogy ez ekkora gondot fog jelenteni, de a betegek jelentős része azért esett ki, mert nem volt képes vagy hajlandó lemondani az üdítőkről, a csokoládéról, stb."

A jó hír azonban az, hogy az öt beteg esetében, akik kibírták a három hónapos szénhidrátmentes étrendet, pozitív eredmények születtek: a betegek életben voltak, stabilizálódott vagy javult a fizikai állapotuk, daganatuk lassabban vagy egyáltalán nem növekedett, sőt kisebb lett. Az első eredmények "rendkívül pozitív reakciókat és egyre növekvő érdeklődést váltottak ki a szakmabeliek részéről" - meséli Kämmerer, miközben arra figyelmeztet, hogy csupán kezdetleges eredményekről van szó, illetve hogy a kutatás célja nem a hatékonyság vizsgálata, csupán az étrend-alapú megközelítés mellékhatásait kívánják felismerni, és meghatározni, hogy az mennyire biztonságos. Egyelőre lehetetlen megjósolni, vajon valóban hatásos lesz-e. Az azonban már nyilvánvaló, hogy nem minden esetben az - két beteg nemrég azért döntött a vizsgálatban való részvétel felfüggesztése mellett, mert a daganata tovább nőtt annak ellenére, hogy betartotta az étrend által előírtakat.

A korábban végzett tanulmányok azonban adhatnak némi reményt. A ketogenikus diéta első emberen végzett kísérleteiben a Case Western Reserve Egyetem egykori, ma az amerikai Rákellenes Intézet (National Cancer Institute, NCI) munkatársa, Linda Nebeling onkológus vezetésével két agydaganatos gyermek vett részt. Mindketten jól reagáltak a zsírdús étrendre. Amikor Nebeling legutóbb felkereste a szüleiket 2005-ben, egy évtizeddel a tanulmány befejezése után, a két résztvevő közül az egyik életben volt, és továbbra is magas zsírtartalmú étrend szerint táplálkozott. Nebeling úgy véli, tudományos szempontból nem lenne logikus általános következtetéseket levonni a klinikai vizsgálat eredményeiből, ugyanakkor egyes szakértők véleménye szerint, mint amilyen például a Boston College munkatársaként dolgozó Thomas Seyfried, ez ma is jelentős eredménynek számít. Seyfried régóta szükségesnek tartja a rák ellen alkalmazott alacsony szénhidrát- és magas zsírtartalmú étrend klinikai vizsgálatát, és állatokon végzett kísérletek révén régóta igyekszik előremozdítani az ezen a területen végzett kutatásokat. Az eredményei pedig arról tanúskodnak, hogy a daganatos egerek, beleértve az agydaganatosokat is, sokkal tovább élnek zsírdús étrenden, és még tovább, ha a kalóriabevitelüket is korlátozzák. "A klinikai vizsgálatok rendkívül megbízhatóak" - mondja Seyfried, és az orvostudomány intézményének tulajdonítja az emberi kísérletek hiányát, mivel az véleménye szerint csak egyféle módon közelíti meg a rákkezelést, melyet csak súlyosbít a rák étrenddel való kezeléséből aligha profitáló gyógyszeripar ellenállása.

Lassan azonban lendülni látszik az inga. Jelenleg a würzburgihoz hasonló vizsgálatot végeznek Amszterdamban, és október közepén kezdenének neki egy hasonlónak a németországi Tübingenben lévő Egyetemi Kórházban is, amennyiben végleg jóváhagyást kapnak. A Németország dél-nyugati részén található neves és ódon kutatási intézményben Dr. Johannes Rieger neuroonkológus glioblasztómás és asztrocitómás betegeket szeretne kezelni, olyan agresszív agydaganatos pácienseket, akik számára aligha létezik fenntartható kezelési mód. A sejtkultúrák és állati kísérletek afelé mutatnak, hogy az ilyen daganatfajták különösen jól reagálnak az alacsony szénhidráttartalmú, zsiradékokban gazdag étrendekre. Ráadásul a páciensek fizikailag épek, hiszen az ő esetükben a rák csak az agyat támadja meg. "Reméljük, és okunk van azt feltételezni, hogy hatásos lesz" - mondja Rieger.

Ennek ellenére a ketogenikus diétát jelenleg tanulmányozó kutatók egyike, így Rieger sem feltételezi, hogy a rák általános gyógymódjáról lenne szó. És egyikük sem kívánja a súlyos betegségben szenvedő, az elképzelés által mit sem nyerő páciensekben csodálatos gyógyulás hamis reményét kelteni. A nemrégiben kapott eredményeket azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni. Robert Weinberg, az MIT Whitehead Institute részlegében dolgozó, az első emberi onkogént felfedező biológiaprofesszora már régóta bírálja a Warburg-effektuson alapuló sokféle kezelési szemléletet, és semmiképpen sem ért egyet azzal, hogy elsősorban ezek állnának a daganatok hátterében. Egy e-mailben mégis elismerte, hogy az állati modellben a ketogén diéta által befolyásolt daganatok esetében "ésszerű lehet folytatni az I. fázisú klinikai vizsgálatokat, különösen olyan betegek esetében, akik számára már nincs más, reális kezelési lehetőség."

 

Ajánlott olvasmány külön rák fejezettel:

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre