Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Frassetto és munkatársai (2009):
Metabolikus és fiziológiás javulás a paleolit, azaz vadászó-gyűjtögető típusú diétára.

Forrás: Frassetto LA, Schloetter M, Mietus-Synder M, Morris RC Jr, Sebastian A.: Metabolic and physiologic improvements from consuming a paleolithic, hunter-gatherer type diet. Eur J Clin Nutr. 2009 Aug;63(8):947-55.
Fordította, kivonatolta: Szendi Gábor

Frassetto és munkatársai 2009-es vizsgálatukban mindössze két hét alatt rendkívül komoly eredményeket értek el túlsúlyos, inzulinrezisztenciában szenvedő, de még egészséges emberek paleolit táplálkozásra fogásával.

 

 

Google hirdetés

Eaton és Konner 1985-ben ismertette meg az általános orvos szakmával a "paleolit táplálkozás természetének és jelenkori implikációinak végiggondolásával". A paleolit arra a az emberi faj azon történelmi korszakára utal, amely több mint kétmillió évvel ezelőtt kezdődött és egészen 10 000 évvel ezelőttig tartott, amikor a földművelés (döntően gabonafélék) és a háziállat tartás kezdődött. Ez a két millió év alatt fejlődött ki és jelent meg kb. 200 000 évvel ezelőtt a Homo sapiens, s ő is és korábbi elődeink is vadászó-gyűjtögető életet éltek, vadállati eredetű táplálékot (sovány húst, belső szerveket, csontvelőt, de tejet nem) és nem termesztett növényi eredetű táplálékot (leginkább gyümölcsöket, nem gabonaféléket, zöldségeket, csonthéjasokat, de hüvelyeseket nem) fogyasztottak. A földművelés és állattenyésztés 10 000 éve kevesebb, mint 1%-a az emberi faj evolúciójának, s ez csekély idő arra, hogy az alapvető metabolikus és fiziológiai folyamatok átalakuljanak, válaszként arra a nagy étrendi átalakulásra, amit a földművelés és az állattenyésztés forradalma előidézett. A modern emberi genetikai állománya leginkább azt a metabolizmust és fiziológiát adja ki, amely vadászó-gyűjtögető elődeinké volt. A jelenlegi amerikai étrend nemcsak a földművelés és az állattartás, hanem az ipari forradalom és legújabban a gyorsételek forradalma miatt tér el jelentősen a paleolit táplálkozástól. Mint sok kutató részléetesen bemutatta, ezek a forradalmak olyan élelmiszereket vezettek be, amelyek hiányoztak, vagy alig voltak jelen a paleolit étrendben: finomított gabonafélék és ebből készült termékek, nem emberi tej és termékei, energiadús, tápanyagban szegény készen és olcsón kapható ételek (finomított szénhidrátok széles választéka; kivont zsírok és olajok széles választéka) és hüvelyesek. Az amerikaiak, döntő mennyiségű kalóriát felvéve ezekből az új ételekből, háttérbe szorították a paleolit étrend legfőbb ételeit, a nem gabona eredetű magvakat és a nem hüvelyes növényi táplálékot: a zöldségeket és a gyümölcsöket. Ezek a háttérbe szorított élelmiszerek kevésbé vonzóak az emberbe beépült, az emberi evolúció során kialakult cukor és zsír iránti vonzalom szempontjából. Mások azt ismerték fel, hogy ez a három "forradalom" azzal is járt, hogy lecsökkent a sovány állati fehérje fogyasztása, nagyban nőtt a sófogyasztás és csökken a szerves formában bevitt kálium. Számos szerző tárgyalja, hogy a jelenkori táplálkozás és az évmilliók alatt az alapvető metabolikus és fiziológiai folyamatokat kialakító paleolit táplálkozás közti disszonancia nagyban, vagy alapvetően meghatározza az un. civilizációs betegségek kialakulását: érelmeszesedéses szívbetegség és következményei, inzulinrezisztencia és II-es típusú cukorbetegség, metabolikus szindróma, életkorfüggő izomleépülés és csontritkulás, magas vérnyomás és következményei, némely rákfajta és sok minden más.

Lindeberg és munkatársai 2003-ban bizonyítékokkal támasztották alá a fenti állításokat azzal a kimerítő összefoglalóval, amelyben az ischémiás szívbetegségben és a csökkent glukóz toleranciában vagy II-es típusú cukorbetegségben szenvedők állapotának javulását előidéző étrendi módosításokat tekintették át. Azt követően, hogy a paleolit étrendet vagy egy tipikus mediterrán típusú diétát javasoltak követni, az ischémiás szívbetegeknek és cukorbetegeknek jelentősen javult a cukortűrése azokhoz képest, akik az egészséges nyugati étrendet követték.

Eredményeiket egészében úgy értelmezték, hogy "a nyugati ételek elkerülése sokkal fontosabb, mint számolgatni a kalóriákat, a zsírt, a szénhidrátokat és fehérjéket" ahhoz, hogy ilyen javulás előálljon a cukoranyagcserében. Egy rövid idejű, egészségesekkel folytatott vizsgálatban, melyben a kísérleti személyek jóllakásig ehettek paleolit ételeket, Osterdahl és munkatársai 2007-ben javulást figyeltek meg a vérnyomásban és a súlycsökkenésben, de nem javult szignifikánsan a szénhidrát és zsíranyagcsere. A jelen metabolikusan kontrolált vizsgálatban, számos változó mentén hasonlítottuk össze egészséges felnőtt amerikaiakon a szokásos étrend és a paleolit étrend hatását: mértük a glukóz toleranciát, az inzulinérzékenységet, a vérzsír összetételét, a vérnyomást, az erek reagálási készségét és az ásványi anyagok kiválasztásának mértékét.
A vizsgálatban egészséges személyek vettek részt. Három napon át még ették a szokásos étrendjüket, és ezalatt teljes kivizsgáláson estek át. A paleo étrendre egy, három és három napon keresztül folytatott fokozatosan paleósított diétával tértek át. A paleo étrendben három étkezés és három uzsonna volt beépítve. Ha valaki fogyott, növelték a bevitt étel mennyiségét, mert el akarták kerülni, hogy a fogyás idézze elő a változásokat.
A 15. és 17. napon tesztelték a pácienseket, és ennek átlagát hasonlították össze a nulladik és második napon (amikor még a szokásos diétán éltek az alanyok) mértek átlagával. 11 személy vett részt a vizsgálatban.

Megbeszélés

Mozgásszegény, túlsúlyos (BMI=27.8±2.4) személyeknél a paleolit étrendre váltás rövid időszaka alatt a következőket tudtuk kimutatni:
(a) szignifikánsan csökkent a vérnyomás (-3.4%-al), és javult az erek rugalmassága
(b) jelentősen lecsökken a nátriumürítés és nőtt a káliumé
(c) lecsökkent a kalciumürítés
(d) szignifikánsan lecsökkent az éhgyomri inzulinszint (-68%-al)
(e) jelentősen javult a cukorterheléses vizsgálat eredménye
(f) a cukorterhelés azoknál javult a legnagyobb mértékben, akik a legtöbb káliumot ürítették (ami a legtöbb zöldség és gyümölcsfogyasztásra utal)
(g) szignifikánsan javult az inzulinérzékenység (39%-al)
(h) nagy csökkenés mutatkozott a teljes koleszterinben (-16%-al), az LDL-ben (-22%-al) és a trigliceridben (-35%-al)

A cukorterheléses vizsgálatban 40%-al kevesebb inzulinra volt szükség, ami az inzulinrezisztencia jelentős csökkenésére utalt.

Lindeberg és munkatársai 2007-es vizsgálatában a cukorbetegek sokkal nagyobb javulást mutattak a paleolit diétára, mint a mediterrán diétára. Mindkét diétán tartott csoport átlagosan 4.5 kg-ot fogyott a vizsgálat során, de a paleo diétásoknak 36%-al, míg a mediterrán diétásoknak csak 7%-al csökkent a vércukorszintje. A paleo csoportnak 30%!-al csökkent az inzulin kiválasztása, míg a mediterrán csoportnak csak 13%-al (ez az inzulinérzékenység növekedésére utal). Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a paleolit diéta jobb, mint a mediterrán.
Vizsgálatunkban az is meglepő, milyen gyorsan, két hét alatt, következtek be igen jelentős változások az inzulin és cukoranyagcserében, a vérnyomásban, a vérzsír összetételében anélkül, hogy alanyaink veszítettek volna a súlyukból (ez cél volt). Mindezek a változások igen fontosak a metabolikus szindróma kezelésében. Külön kiemelendő, hogy azoknak javult legtöbbet az inzulinrezisztenciája és a vérzsír összetétele, akiknek a legrosszabb volt!

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre