Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Ne engedjétek hozzájuk a kisdedeket!

 

A Google adatkezelési elvei

 

A pedofilia volt, van és lesz. A pedofilia valójában egy jelenségkör, melybe az eltitkolt beteges hajlamtól a sorozatgyilkosságig sok minden belefér. Meg kell barátkoznunk azzal a ténnyel, hogy a pedofilia önmagában nem bűn, hanem betegség. S mint ilyen, csak akkor üldözendő, ha bűnné válik, vagyis ha valaki beteljesíti pedofil vágyait.

 

A pedofilia volt, van és lesz. A pedofilia valójában egy jelenségkör, melybe az eltitkolt beteges hajlamtól a sorozatgyilkosságig sok minden belefér. Meg kell barátkoznunk azzal a ténnyel, hogy a pedofilia önmagában nem bűn, hanem betegség. S mint ilyen, csak akkor üldözendő, ha bűnné válik, vagyis ha valaki beteljesíti pedofil vágyait.

Becsült adatok szerint 10 évvel ezelőtt Amerikában 18 éves koráig a lányok 15-40%-a, a fiúknak 20%-a esik valamilyen nemi visszaélés áldozatává. Csak Amerikában az évi becsült áldozatok száma 210 000, s a feljelentési arány - de csak az!- az évek során örvendetesen javul.
A gyermekmolesztálók őstípusa az apukás-nagypapás cukros bácsi, aki elcsábítja a gyermeket, csúnya dolgokat csinál vele, aztán esetleg meg is öli, hogy tanú ne maradjon. E figurát emelte át klasszikusba Fritz Lang híres 1931-es filmjében, az "M, avagy egy város keresi a gyilkost"-ban . A film modellje a "Düsseldorfi Vámpír" volt, aki 41 embert támadott meg, melyből kilenc meg is halt. A túlélők leírása szerint a "Vámpír" jól öltözött, bizalomkeltő és tekintélyes ember volt. Lang nyilván a démoniságát akarván fokozni, pedofilizálta a figurát.

A pedofilia nem azonos a gyermekmolesztálással; utóbbi alkalmi nemi visszaélés, s ilyen elkövetők gyakran impulzuskontroll zavarban vagy antiszociális személyiségzavarban szenvednek. Egy másik társaság "normális" családi életet él családja körében, s csak alkalmi lehetőségek hozzák lázba, mondjuk ázsiai bordélyok kínálatát látva. A gyermekáldozat szempontjából persze teljesen mindegy, hogy ő most egy alkalmi áldozat, vagy egy sorozatos elkövető áldozata-e. Maga a nemi visszaélés sem könnyen definiálható. A nyilvánvaló esetek persze vitán felül állnak, de nehezebben elkülöníthető esetekben jó iránymutató, hogy a nemileg éretlen gyermekkel olyan kapcsolatot létesít valaki, melynek célja a gyermek nemi tárgyként való kezelése. A vágyak felöl közelítve a kérdést, a gyermek inadekvát nemi izgalmat gerjeszt pedofil emberben, s e tekintetben már pedofil elkövetés az is, ha valaki gyermekfotókat nemi izgalomkeltés céljából az Interneten nézeget vagy terjeszt.
A pedofiliás vonzalmakat, ha nem is házilag, de fallometrikus technikával jól lehet mérni. Ennek lényege, hogy az alanynak mindenféle, meztelen gyermek és felnőtt képeket mutogatnak, és közben mérik egy bizonyos testrész méretváltozásait. Egy kicsit brutális átnevelési technika, hogyha ez a növekedés nem megfelelő képnél történik, az alany kap egy kis áramütést. Vizsgálatok szerint azonban csak a villanyszámlában áll be valódi változás.
A pedofilia át meg átszövi mindennapjainkat, a gyermekekért túlságosan is rajongó tanár, a lánygyermeke körül túlságosan buzgólkodó apa, az idősebb gyerek mohó érdeklődése a nála kisebbek iránt mind jelezhet pedofil motivációt, hogy itt csak a finomabb verziókat említsem.

Pedofilia és média

Sajnos a média is visszaél a pedofil vonzalmakkal, amikor kislányokat nőnek öltöztet, kifest, a női vonzerő minden jegyével ellát, vagyis pont azt a bizonytalan átmenetet használja ki, ami a pedofilek oly kedvenc vadászterülete: amikor egy gyerek még ártatlan, de ugyanakkor rávetíthetők már buja fantáziák.
A pedofilia szalonképességét Vladimir Nabokov 1956-58 közt betiltott Lolita című könyvéből 1962-ben elkészült azonos című Stanley Kubrick film kezdte előkészíteni. A könyv egy 12 éves, végzetesen csábító lány és mostoha apja, egy irodalom professzor szerelmi afférját meséli el. Ahogy Groucho Marx írta: "A könyv olvasását felfüggesztem hat évre, amikorra Lolita betölti a tizennyolcat". Ugyanakkor a pedofília nem tévesztendő össze a nemileg már érésben lévő kamaszok iránt érzett nemi vonzalommal. Ezt a típust efebofíliának nevezzük. Az ilyen típusú nemi visszaélések elkövetője általában a fiatalban már feltámadt nemi érdeklődést használja ki, azaz látszólag közös megegyezéssel történek a dolgok, csak éppen a fiatal még nem tudja, milyen kihatással lehet a kapcsolat későbbi személyiségfejlődésére.

Az efebofília fotóművészetbe emelésének iskolapéldája a 2016-ban elhunyt David Hamilton, akit fotómodelljei évtizedekkel később nemi erősszakkal és abuzussal vádoltak meg. Erre mondják, hogy aki úgy totyog, úgy hápog és úgy néz ki, mint egy kacsa, az kacsa. Szóval lehet művészi érdeklődésnek álcázni fiatal lányok intim helyzetekben való fényképezését, a lila köd és a művészies komponálás nem tudja igazából elfedni a dolog lényegét.

Bizonyos 18 év feletti oldalakon azóta is előszeretettel használt "Lolita" szó Charlie Chaplin Lolita MacMurry -vel, egy 16 éves fiatal lánnyal kötött házassága óta fémjelzi a nemi csáberővel felruházott 9-13 éves lányokat. A könyvet 1997-ben Adrian Lyne ismét megfilmesítette, átérezve a téma "aktualitását".
A pedofil képek és videók igazi lelőhelye persze az Internet, ahol bárki könnyedén találhat magának való anyagot. A magukat nyilvánossá tevő helyek sokszor "gyermekfotó" site-oknak adják ki magukat, ahol édi-bédi gyermekfotókat mutatnak be izgi topokban, kétrészes fürdőruhákban, felnőtt pózokban. Aki fizet, persze lehet, hogy kevésbé ártatlan képekig is eljut. Semmi kétség, hogy pedofilok fogorvosi nyálelszívókákkal telepednek le a képernyő elé, hogy Maxwell Smythe fotózási tanácsait tanulmányozhassák. Max több ilyen site-ot is üzemeltet, némelyiken az is fel van tüntetve, hogy törvény által engedélyezett, papa-mama is látta, tetszik neki. Már csak azt a papát és mamát kéne a törvénynek is látnia, aki ezek szerint befektetésnek tekinti gyermekét.
Max ars poetikája szerint csodálatos dolog ezeket az ártatlan, már nem gyerek, még nem nő lányokat fotózni, ez élete fő szenvedélye. Max nemes lélek, gyilkolgatás helyett fényképez, ezt nevezi Freud szublimációnak.

Mi is az a pedofilia?

Mi itt nem a kriminális pedofiliáról szólunk, gyerekrablásról, eroszaktevésrol, gyilkolásról: az túl rémisztő volna. Sokkal veszélyesebb, mert ártalmatlannak tűnik a hétköznapi pedofilia, mely családokban folyik, vagy nevelő és tanítványa, vagy fiatalabb és idősebb gyerekek közt intézetekben. Nevem elhallgatását kérve mondom el, hogy egyik gimnáziumi tanárnőm pl. elég zavarbaejtően rendszeresen megdicsért az osztály előtt külsőmért, s nyíltan kivételezett velem, majd később híre kelt, hogy a szomszéd osztályból el is csábított egy arra kapható harmadikos fiút. Világos, hogy ez a fiú nem érezte úgy, hogy őt most abuzálták, mélyen megtisztelve érezte magát, vagy éppen azon szerencsések közé sorolta magát, aki kamasz létére már "felnőtt" nőt "szerzett" magának. Mivel itt papírforma szerint már nemileg érett alanyról van szó, ezt szokás efebofiliának is nevezni, megkülönböztetendő a pedofiliától.
Bárminek is nevezzük persze, az eset rámutat a pedofilia/efebofilia azon vonására, hogy a felnőtt elkövető sokszor könnyedén rá tudja venni a gyermeket, vagy fiatalt, akit tulajdonképpen "kis felnőttnek" tekint, arra, hogy önként vegyen részt a felnőtt számára nemi izgalmat nyújtó praktikákban, s ezt az "önkéntességet" saját felmentésükre használják.

A pedofilia a DSM IV. betegségosztályozó rendszerben is helyt kapott. Eszerint pedofil az, aki pubertás előtti korban a gyermeket nemi tevékenységre ráveszi vagy kényszeríti. Ez gyakran lemeztelenítésben, simogatásban, máskor viszont fizikai érintkezésben is megnyilvánul. Gyakran készítenek fotókat, videókat a jelenetekről, elsősorban utólagos nézegetésre, csere-berére más perverz alakokkal, de gyakran a gyermeket is megzsarolják vele. A pedofilek gyakran hivatkoznak arra, hogy ez csak "felvilágosítási" céllal történt, vagy hogy a gyerek "élvezte", mi több a gyermek "nemian provokálta" a pedofil felnőttet, gondolom, mint tolvajt a pénztárca. Fontos kritérium, hogy ez a nemi késztetés nehezen leküzdhető, az illető életét, kapcsolatait feldúlja, vagyis ez általában egy mindent elsöprő szenvedély. A kriminalizálódás útja a vágyak cselekvésbe fordítása, majd a cselekmény eltitkolására vezető igyekezet szokott újabb bűncselekményekhez vezetni.
Talán meglepő, de egyes felmérések szerint a pedofilek 80-90%-a gyermekkorában maga is nemi abuzus áldozata volt. Ezt nevezik a "molesztált molesztáló" elméletnek. Egy pedofilokat kezelő csoportterápián egy férfi, aki büszkén kijelentette, hogy speciel ő nem volt abuzálva, elmondta, hogy őt nyolc éves korában nagybátyja tanította meg az önkielégítésre, ami jellegzetes pedofil akció volt a felnőtt részéről. Más esetben a bébiszitter bátorította a gyermekeket nemi játékokra. Megint más esetekben a pedofil egyszerűen csak szemtanúja volt apja anyján vagy testvérein elkövetett perverzióinak. Más kutatók azonban ezt vitatják, mondván, hogy majd mindenki játszik papás-mamást gyermekkorában az asztal alatt, mégse mindenki pedofil.
Sok pedofil elkövető racionalizálja viselkedését, vagy nem akarja érteni, miért ártalmas a gyermekre nézve mondjuk az, hogy ő női ruhába öltözteti és sétáltatja maga előtt fel-alá, miközben a pedofil nemi izgalmat él át.
A pedofilokat a szakirodalomban szokás fixálódott és regresszív típusra osztani. A fixálódott azt jelenti, hogy valaki gyermekkora valamely fejlődési szakaszában rekedt meg, a regresszív pedig bizonyos élethelyzetekben hajlamos átmenetileg gyermekkori szintjére visszatérni.
A két típus elkülönítő főbb vonásai:

Fixálódott (kizárólagosan) pedofil

Regresszív (nem kizárólagosan) pedofil

Nemi érdeklődése gyermekekre irányul

Nemi érdeklődése elsődlegesen kortársakra irányul

A pedofil érdeklődés kamaszkorban kezdődik

A pedofil érdeklődés felnőttkorban indul

Nem aktuális stressz váltja ki

Aktuális stressz, depresszió váltja ki

Állandó érdeklődés és kényszerítő vágyak hatása alatt áll

A vágy alkalomszerű, a stresszel megjelenik, majd eltűnik

Kitervelt elkövetés

Hirtelen, impulzív, alkalom-teremtette elkövetés

Az elkövető alkalmazkodik az áldozat életkorához, egyfajta szülő szerepet vesz fel

Az elkövető a gyereket felnőtt-pótléknak tekinti, felnőttként elégíti ki rajta vágyait

Elsősorban fiúk a célpontok

Elsősorban lányok a célpontok

Nincs korának megfelelő nemi kapcsolata, vagy konvencionális házasság mögé rejtőzik

Kortárs nemi kapcsolata is van, általában házasságban, kapcsolatban él

Az elkövetésben alkohol, drog nem játszik szerepet

Gyakori az alkohol és drog gátlásoldó szerepe

 

Ezen belül szokás még megkülönböztetni férfi és női pedofiliát is, mert bár a férfiak nagy fölényt mutatnak, létezik csábító anyuka, óvónéni, vagy gimnáziumi tanárnő.
A fixálódott pedofil tehát tulajdonképpen megreked a fejlődésben, míg a regresszív típus talán soha nem lenne elkövető, ha egy aktuális stressz során nem ütközne olyan lehetőségbe, amelyben felismeri, hogy az csökkentheti frusztráltságát.
John Douglas FBI ügynök, aki személyiségprofilok készítésével segítette a sorozatgyilkosok felkutatását, szintén gyakran tapasztalta, hogy az aktuális gyilkosság közvetlen kiváltó oka valami házastársi veszekedés, vagy egyéb, pl. nemi frusztráció. A sorozatgyilkosok és alkalmi pedofilek mintegy "rátanulnak" arra, hogy a gyilkosság, kínzás, vagy pedofil cselekedetek izgalma feloldja bennük a depressziót, lehangoltságot, ahogy más meg ilyenkor felhívja a barátját és dumcsizik vele egyet, vagy moziba megy.
Peter Banning szakértő szerint, aki pedofilek kezelésével foglalkozik, a pedofilekre egy önrontó kör jellemző, melyben a pedofil cselekedetek által érzett szégyen fokozza a csökkentértékűség érzését, amely újabb stresszt jelent, amely elől ismét a pedofil cselekedetekbe menekül a személy, és így tovább. Egy néhai pedofil honlapján olvasható saját tapasztalata, hogy a pedofil a depressziója előli vigasztalásként kezd el az Interneten gyermekpornó képeket nézegetni, ami persze csak per pillanat enyhít a szégyenén és kétségbeesésén. Mások itt nem állnak meg, hanem élőben szeretnék azt, mit láttak. Hősünk fiatal fiúként döbbent rá, hogy valójában ő fiatal fiúkhoz vonzódik, de mára kitört betegsége börtönéből, egyetemre és terápiába jár, s élete éles fordulatot vett. Lakókörnyezete polgárai nevében is tartós javulást kívánunk neki innen is.

Pedofilia és egyház

A katolikus egyházat, amely továbbra is ragaszkodik a papi nőtlenséghez, pár éve óriási skandalum rázta meg: egy csomó papról kiderült, hogy évek óta, feletteseik szemhunyása mellett zaklatnak gyerekeket. Becslések szerint 40-50 ezer aktív ill. visszavonult katolikus pap van Amerikában, s ezek 6-16 százaléka, vagyis 3-6000 pap pedofil. Ez azt jelenti, hogy egyházmegyénként 16-42 pedofil pap van. Ha ezt beszorozzuk egy átlagos pedofil élethossziglan felmutatott "termésével", vagyis mondjuk 200 gyerekkel, akkor az 3200-8400 gyerek egyházmegyénként, és 600 000 áldozat az USA-ban. Pedofil vádak miatt az évek során 800 papot muszáj volt elbocsátani, s az egyház eddig egymilliárd dollárt fizetett ki kártérítésként ilyen ügyekben és 500 millió kifizetése még függőben van. Egy szakértő szerint kb. ötezer pappal szemben fogalmaztak meg jelenleg ilyen vádakat. Nem témánk, de az oldalról az is kiderül, hogy az apácákra is rájár a rúd, különösen afrikai egyházmegyékben, kb. 30%-uk átélt már valamilyen erőszakot, vagy nemkívánatos nemi zaklatást egyházi személyek részéről. Az Európai Parlament rendkívüli vita után ajánlásokat fogalmazott meg a Vatikán részére, hogy az apácák elleni erőszaktevőket a jövőben adják át az igazságszolgáltatásnak. További kellemetlenségként kiderült, hogy az amerikai papság körében négyszer-nyolcszor gyakoribb az AIDS-ből eredő halálozás, mint az átlag népességben, s eddig, eltérő becslések szerint, kb. 300-700 pap halt meg AIDS-ben. Tekintve, hogy már egy pedofil vagy AIDS-es pap is sok, ha netalántán volna is valami túlzás a fenti adatokban, legyünk nagyvonalúak, s osszuk el kettővel: de még a fele is megdöbbentő.
Mivel elsősorban fiatal fiúk a papok áldozatai, vizsgálni kezdték, nem függ-e ez össze, az amerikai papok közt kiugróan magas, 30-50% homonemi aránnyal, végül is az AIDS-gyakoriság is erre utal. A válasz: igen. Ha precízek akarunk lenni, az esetek egy része talán nem is pedofilia, hanem homonemi erőszak és molesztálás, de ez nem a dolog szépítése akar lenni. A botrányok persze az egész katolikus világot érintik, a kanadai Anglikán egyház fizetésképtelenné válhat az ellene indított zaklatási perek miatt.
Maradva a pedofiliánál, az amerikai napilapok (pl. :25) hemzsegnek a leleplezésektől, melyek közös lényege: papok büntetlenül folytathatták pedofil/homonemi megrontó tevékenységüket; püspökük esetleg azt mondta "ejnye-ejnye" és új vadászterületre helyezte át őket, ahol ismét "megbotlottak" szegény báránykák.
Az áldozatoknak egy ilyen abuzus nem csupán "kellemetlen" emlék, hanem egy életre szóló traumát jelent. Sokan depressziósakká váltak, életük kisiklott, drogosok. alkoholisták, vagy öngyilkosok lettek, egy férfi pedig lelőtte az őt korábban nemian zaklató papot.
Csak a Bostoni egyházmegyében 150 pap ellen 500 keresetet nyújtottak be a korábbi áldozatok, a teljes követelés 100 millió dollár, amiből az egyházmegye eddig 40 milliót fizetett ki. Az egyházmegye jelenleg kölcsönökből fedezi napi kiadásait, és vagyona kiárusítását tervezi.
Persze igazságtalanok vagyunk, ha csak az amerikai egyházat állítjuk pellengérre, természetesen a világ számos országában kiborult a bili. A pedofil fertőzöttséget mutatja az alábbi térkép:

Hál' isten, megnyugodhatunk, látható, hogy Magyarországon ilyen csúnya dolog nincsen, nálunk jó, vagy hallgatag emberek élnek.

A pedofilia oka

Sokféle elmélet közül válogathatunk, a biológiai megközelítések az agysérüléstől a hormonális zavarokig mindenféle elváltozásokat találtak. Ezek azonban soha nem magyarázzák meg a pedofiliát, mint specifikus nemi preferenciát.
A pszichológiai és szociálpszichológiai elméletek hangsúlyozzák a pedofilek nemi gátoltságát, korai nemi traumáit, melyek megrekesztették nemi fejlődésüket; ők a fixálódott pedofilek, akik nemi értelemben áldozataik szintjén vannak, bár biológiailag közben felnőtté váltak. A pedofilek számára fontos szempont, hogy a felnőttekkel nem tudnak bánni, míg a gyerekek befolyásolhatók, engedelmesek és veszélytelenek.
A pedofilia evolúciós elmélete azt hangsúlyozza, hogy a férfiak női partnerválasztásában számos szempont játszik szerepet, így pl. a nő fiatalsága és a birtoklás kizárólagossága, de erről már itt több oldalt megtöltöttem. Ezeket a tulajdonságokat - egy feltevés szerint - külön idegrendszeri mechanizmusok elemzik, s ha valamelyik rendszer önállósul, akkor jelenik meg valamilyen furcsa preferencia, pl. a pedofilia, de akár a nagy mellek utáni erős vonzalmat is ide sorolhatjuk.
A pedofilia agyelmélete arra épít, hogy a magzati élet során olyan hormonális hatások érik az agyat, amely meghatározza a nemi irányultságot, mint azt pl. a melegség esetén Simon LeVay is kimutatta. Ez utóbbira véletlen találtam magyar irodalmat is, valami Szendi Gábor írt erről egy nagy-nagy könyvben.
Felmerül a végső kérdés: ha a pedofilia betegség, akkor miért üldözendő?
John Douglas FBI ügynök válaszol helyettem: aki különbséget tud tenni erkölcsi jó és rossz között, és mégis megteszi a rosszat, az bűnös. De tegyük hozzá, kétszeresen bűnös az, aki a jóságra felesküdve cselekszi ugyanezt.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre