Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A kilúgozott értelem: a Young házaspár pH csodájának kritikája

A Young házaspár pH csodája a megannyi tudományos, még ártalmatlannak sem nevezhető blöffje. A szervezet rendkívül bonyolult működését és a betegségek keletkezését megmagyarázni a savasodással, nem más, mint együgyű óvódás szintű elméletalkotás. Nem is kéne szót emelni ellene, ha nem dőlne be annyi ember neki és tenné kockára lúgosítással az egészségét.

 

Google hirdetés

 

Robert és Shelley Young pH csoda, vagy másként sav-bázis étrendjének (Young és Young, 2007) hatékonysága, hasonlóan a vércsoport diétához, tudományos vizsgálatban soha eddig nem igazolódott - és nem is igazolható. Ha megvizsgáljuk a Young házaspár rendkívül patetikus és megváltó hangulatban írott könyvének tudományos alapjait, gyorsan kiderül, hogy az emberi szervezet sokkalta bonyolultabb annál, semhogy egyetlen tényezőre, a vér és a szövetek pH-jára fel lehetne építeni egy táplálkozási rendszert.

Mint ismeretes, a pH értéke azt mondja meg egy anyagról, hogy oldatban savas vagy lúgos kémiai hatású-e, azaz hidrogén ionokat leadni, vagy felvenni képes oldatról van-e szó. A 7-es pH érték a semleges. Minél alacsonyabb a pH értéke, annál savasabb, s minél magasabb a pH, annál lúgosabb kémhatásról van szó. Az pH csoda egyik legkomolyabb tévedése az, hogy mechanikusan összekapcsolja a szervezet pH-ját az elfogyasztott ételek pH-jával. Mint mondják, ha túl sok savas ételt fogyasztunk, "elsavasodunk", viszont ha "A tányérja legalább háromnegyed részét pakolja tele lúgosító ételekkel, használja az étrend-kiegészítőket úgy, ahogy ez a könyv elmagyarázza, és máris a helyes úton van." A szervezet azonban nem egy lombik, amelyben egyszerűen a savas-lúgos élelmianyagok aránya dönti el, milyen a vér és a szövetek pH-ja. A szervezetben számos un. puffer-rendszer található, amelyek éppen azt a célt szolgálják, hogy a táplálék savasító és lúgosító hatását korrigálják. Bár Youngék is említik ezeket a puffer-rendszereket (Bálint, 1975), ezek működését a szervezet "erőlködésének" tekintik, olyan "erőlködésnek", amely előbb-utóbb kimerül, és akkor jönnek a betegségek. A valóságban a vér pH-ja igen szigorúan szabályozott a 7.35-7.45 pH érték közt, s nem az ettől való eltérés betegít meg, hanem a különféle betegségek képesek patológiás mértékben kimozdítani a vér pH-ját a normál intervallumból. Vagyis Youngék keverik a szezont a fazonnal. A szervezet különböző rendszereinek pH-ját csak egészen drasztikus étrenddel lehet eltéríteni a szervezet által beállított értékektől.

Thomas Remer összefoglalójában rámutat arra, hogy az egyes élelmianyagok pH-ja alapján nem lehet bejósolni a sav-bázis terhelést, ugyanis a szervezet reagál a táplálék összetételére, és eltérő módon és arányban dolgozza fel a különféle élelmi és ásványi anyagokat, szelektíven véve fel az egyes ionokat, ill. igény szerint fokozva a vizelet savasságát vagy lúgosságát. Így pl. a savasítónak tartott állati fehérjék esetében a fehérjefogyasztás fokozza a vese sav-eltávolító képességét (Remer, 2001).

Valójában nem is a "savasodást" szokás problémának tekinteni, merthogy az ki sem alakul, hanem a kálium és kalciumhiányos, túl sok nátriumot tartalmazó táplálkozás ioneltolódást eredményez. A rekonstruált paleolit táplálkozást összevetve a nyugati étrenddel, azt láthatjuk, hogy a táplálék ionösszetétele nagyon megváltozott:

 

paleo táplálkozás

jelenleg ajánlott

tényleges fogyasztás

Vas

87.4

10-15

10-11

Cink

43.4

12-15

10-15

Kalcium

1956

800-1200

750

Nátrium

768

500-2400

4000

Kálium

10 500

3500

2500


Napi 3000 Kcal táplálékot feltételezve mg-ban (Eaton és mtsi., 1997)

Jól látható, hogy a nátrium, kalcium és kálium arány teljesen megfordult a modern táplálkozásban a paleolit étrendhez képest. Ezt az eltolódást szokták elsavasodásnak nevezni, de laikusok számára Youngék szóhasználata teljesen megtévesztő, mert mindenki szó szerinti savasodásra gondol, és mondjuk azonosítja a "savasodást" a refluxszal. A reflux amúgy is egy félreértett probléma, sokszor valójában gyomorsav hiánnyal jellemezhető állapot. A reflux leggyakoribb oka a nyelőcső alsó zárógyűrűjének a kinyílása, amit vagy a gyomorban és belekben erjedő szénhidrátokból származó gázok túlnyomása, vagy a gyomortartalom alacsony pH-ja okoz. Az összezavarodásból következik az a mindennapos probléma, hogy az emberek tömik magukba a gyümölcsöket, amitől a lúgosodást várnák, helyette pedig a sok savas gyümölcs marni kezdi a nyelőcsövüket.
Az ioneltolódás értelmében vett savasodás keltette egyik szokásos aggodalom a sok nátrium okozta magas vérnyomás (Szendi, 2009), ami azonban nem állja meg a helyét. Az európai népességben kevés emberre jellemző a sóérzékenység. A másik fő aggodalom a puffer-rendszerek működésének következtében fellépő kalciumvesztés.

A fehérjék tényleg olyan veszélyesek?

Youngék szerint az "elsavasodás" oka a gyorsan felszívódó szénhidrátok (gabonafélék, burgonya, cukor) és az állati fehérje fogyasztása. A gyorsan felszívódó szénhidrátok egészségromboló hatását azonban nem a "savasító" hatás, hanem a metabolikus szindróma kialakulása és ennek következményei magyarázzák. Az inzulinrezisztencia, majd a viszcerális elhízás, s végül a szervezetszintű gyulladás az, ami pl. a szív és érrendszeri megbetegedéseknek, cukorbetegségnek, a ráknak, a policisztás ovárium szindrómának és más betegségeknek "megágyaz".

A másik fő veszélyforrás savasodás szempontjából Youngék szerint az állati fehérje (hús, tojás). Youngék vállaltan vegetáriánus alapokról indultak. A vegetarianizmust, tekintve az ember mindenevő múltját, evolúciósan és fiziológiailag nem támogatja semmi, s gyakran hiányállapotokhoz vezet. Ha az állati fehérjefogyasztás csontritkulást okozna, akkor az eszkimók súlyos csonttörésekben halnának meg. De ez nem így van. A korábbi vizsgálatokkal ellentétben, melyek az eszkimóknál fokozott csontvesztést állapítottak meg (Mazess és Jones, 1972; Mazess és Mather, 1974), Stig Andersen és kutatócsoportja cáfolta ezt (Andersen és mtsi., 2005).

A nyugati táplálkozás hatásával kapcsolatban is többször felvetették, hogy a fokozott fehérjefogyasztás fokozott csontvesztéssel jár. Egy hétéves követéses vizsgálatban azonban Tanis Fenton és munkatársai nem találtak kapcsolatot a vizelet pH-ja valamint a vizelettel ürített sav mennyisége és a csonttörések és csontsűrűség csökkenése között (Fenton és mtsi., 2010). Andrea Darling és csoportja az 1966 és 2007 közt végzett 27 vizsgálat összevont elemzésével azt bizonyították, hogy minél nagyobb a fehérjefogyasztás, annál kisebb a csonttörés kockázata. A legtöbb fehérjét fogyasztók körében 30%-os kockázatcsökkenés volt kimutatható (Darling és mtsi., 2009). Jean-Philippe Bonjour 2005-ös összefoglaló tanulmányában ugyancsak azt bizonyította, hogy az alacsony fehérjefogyasztás káros a csontozatra, míg a nagy fehérjefogyasztás védi a csontozatot (Bonjour, 2005). Bonjour szerint a fehérjefogyasztás hatására megnövekedett kalciumürítés nem csontvesztésre, hanem fokozott kalciumfelszívódásra utal.

Az idézett vizsgálatok azt bizonyítják, hogy, ha netán jellemző is volna a nyugati civilizációra a csontritkulás, akkor azt nem a "savasodás" és nem az állati fehérjefogyasztás okozza, hanem pl. a gabonafélék és a hüvelyesekben található különféle fitátok, lektinek, glutén okozta felszívódási zavarok. Elgondolkodtató az a tény, hogy a természeti népeknél erősebb csontozata senkinek nincs a világon, s 229 természeti nép étrendjét elemezve kiderült, hogy a természeti ember étrendje savasító hatású (Ströhle és mtsi., 2010).

Másik veszélyként a túlzott konyhasó fogyasztást szokás említeni. Ez azonban valójában csak akkor probléma, ha mellette kevés kálium jut a szervezetbe. A kálium-nátrium arány dönti el, mennyire káros a sófogyasztás. A kálium a növényekben párosul a bikarbonát (HCO3) ion előanyagaival, ez semlegesíti a nátrium H+ ion vonzatát (Frassetto és mtsi., 2008).

A savasodás-lugosítás problémája olyannyira nátrium és kálium ionarányról szól, hogy napi 1-2 gramm káliumcitrátot fogyasztva, teljes mértékben kompenzálni lehet a "savasító" hatást. Más kérdés, hogy a nyugati étrendben - szemben Youngék primitív teóriájával - nem a savasító hatás a fő probléma, hanem az inzulinrezisztencia, a hiperinzulinizmus, a szervezetszintű gyulladás, azaz a metabolikus szindróma kialakulása.

A mikrozyma teória

A Young házaspár mikrozyma teóriája, miszerint a mikroorganizmusok - természetesen savas környezetben-, könnyedén átalakulnak egymásba, alapjaiban rendíti meg Youngék csekélyke tudományos hitelét is. "... képes voltam rögzíteni a pleomorf organizmusok átalakulását pálcikás baktériumokból (bacilus) gömbölyűvé (coccus), és végül élesztő-, penész- és egyéb gombákká - majd ugyanezt visszafelé." "Az én elméletem szerint a vörösvérsejtek is ugyanezt teszik: képesek átalakulni, majd visszaalakulni bármely sejtté, amelyre a testnek szüksége van - csontsejtekké, izomsejtekké, bőrsejtekké, agysejtekké, májsejtekké, szívsejtekké stb. Egyfajta hasonló, de kóros folyamat eredménye az is, hogy baktériumok, élesztő-, penész- és egyéb gombák alakulnak ki egészséges sejtekből (ideértve a vörös vérsejteket, az agysejteket és a májsejteket is). ... megtudtam, hogy savas környezetben a baktériumok és más mikroorganizmusok a saját sejtjeinkből is képesek kialakulni". Ha ez így volna, minimum Nobel díj járna érte. Aki ilyesmit leír és több millió példányban terjeszti, arról csak azt lehet mondani, hogy teljesen elveszítette az önkontrollját, és igénye sincs a tudományos igazolásra.

A Young házaspár a hivatalos orvoslással szembeni gyanakvásból kinőtt, érzelmi alapon minden hivatalos állítást megkérdőjelező naiv mozgalmakhoz csatlakoznak, amikor kétségbe vonják a fertőző betegségek kórokozó elméletét. "A gombás láb és az AIDS, mint két szélsőség között valójában a gombák túlszaporodása rejlik a betegségek (például a cukorbetegség, a rák, az érelmeszesedés, a csontritkulás, a krónikus fáradtság stb.) tünetei mögött - ideértve fertőző betegségeket is, amelyek látszólag emberről emberre terjednek." Ezek a bennünk keletkező és elszaporodó mikroorganizmusok felelősek aztán gyakorlatilag minden betegségért. Youngék ezt nevezik Új Biológiának. A grandiózitás és nagyot mondási vágy tükröződik ezekben a pH étrend szempontjából szükségtelen kijelentésekben. Még azzal sem törődnek, hogy a műveltebb olvasó esetleg e ponton kezd el komolyan kételkedni a rendszerben. Youngékat ez nem zavarja, ők a biológiában járatlan milliókat akarják lenyűgözni.

Sav-bázis és rák

A Young házaspár a rákkal valójában nem sokat foglalkozik, elintézik annyival, hogy a savasodás és a mikroorganizmusok okozzák. "... minden rákos daganatot tejsav vesz körül - egy másik mycotoxin -, de maga a mikroorganizmus vagy ott van, vagy nincs ott. Tehát még azok sem mindig találják meg, akik hajlandóak a dolgokat megfigyelni." A tumorokat valóban savas közeg szokta körülvenni, de nem azért, mert láthatatlanná vált mikroorganizmusok savat termelnek, hanem mert a rákos sejtek nagyon sok cukrot bontanak le (Hersey és mtsi., 2009). A rákos sejtek savas közeget teremtenek maguk körül, ami az egészséges sejteket elpusztítja, míg a rákos sejtek ebben a közegben szaporodni és vándorolni tudnak (Gatenby és mtsi., 2006). Fontos tehát leszögezni, hogy nem a savas közeg "teremti" a rákot, hanem a rákos sejtek hozzák létre a savas közeget.

Maguknak a rákos sejteknek a kialakulásához azonban éppen hogy nem savas, hanem lúgos sejten belüli közeg szükséges. A sejtek rákos elfajulása a sejten belüli kémhatás lúgosba fordulásával indul meg (Reshkin és mtsi., 2000; Orive és mtsi., 2003). Pl. a p53 tumorellenes fehérje működését a lúgos közeg megbénítja (DiGiammarino és mtsi., 2009). A daganatok angiogenezise, azaz új erek létrehozásának képessége szintén szoros kapcsolatot mutat a lúgos kémhatással. A kemoterápiás szerekkel szemben ellenállást kifejlesztő ráktípusok közös jellemzője a sejten belüli extralúgosítás (Harguindey és mtsi., 2005).

Mint látjuk, a savas és lúgos hatások meglehetősen bonyolult rendszert alkotnak a rák kialakulásában és a rákos áttétek keletkezésében. A rák megelőzésében a képzeletbeli mikroorganizmusok elleni küzdelem lúgosítással, meglehetősen reménytelen vállalkozás. A folyamatok bonyolultságát ugyanakkor jól jelzi az a vizsgálat, amely egereknél enyhén lúgosító Nátrium bikarbonáttal (NaHCO3) gátolni lehetett bizonyos tumorfajták esetén a metasztázisok képződését. A mérések szerint azonban nem a szervezet "lúgosodott el", hanem a daganatokat körülvevő sejtek közötti folyadék pH-ja tolódott el lúgos irányban (Robey és mtsi., 2009). A kutatók számításai szerint ezt a hatást, ha embernél is működik, napi 12.5 gramm Nátrium bikarbonát fogyasztásával lehetne elérni. A Nátrium bikarbonátos kezelés tulajdonképpen a szervezet puffer-rendszerét erősíti, s nem befolyásolva a vér pH-ját, a szervezetben a rákosodás miatt előállt helyi savasodást korrigálja (Silva és mtsi., 2009). Ugyanakkor ilyen vizsgálatokat emberekkel nem végeztek, elsősorban számítógépes szimulációs elemzésekre építenek a kutatók.

Az emésztés

Youngék itt valószínűleg kicsit zavarban voltak, amikor azt kellett leírják, hogy az emésztő traktus különböző szakaszain más és más pH uralkodik. Igyekezvén tompítani az ellentmondást, a gyomrot "enyhén savasnak" minősítik. A valóságban a gyomor pH-ja emésztés közben 1-2 között van, aminél savasabb már aligha lehetne (Bálint, 1997). Hogyan is kéne akkor elképzelnünk a szervezet "lúgosítását", ha minden emésztés egy erősen savas közegben indul meg? A vékonybélben a gyomorból a patkóbélen át érkező savas tartalom fokozatosan enyhén lúgossá változik, a pH-ja 7.2-7.6 lesz. A széklet pH-ja 7-7.5 közt van, azaz a semleges és enyhén lúgos között van.
Az emésztés folyamata jól mutatja, hogy a szervezet "tudja a dolgát", mind a savas, mind a lúgos közegnek megvan a maga helye és szerepe. Akik vedelik a lúgos vizet, azok súlyos veszélynek teszik ki magukat, mert lecsökkentik a gyomruk savasságát, aminek az egész emésztőrendszerük látja kárát, s ráadásul még fokozott fertőzéskockázatnak teszik ki magukat. Erről részletesen a Paleolit táplálkozás és korunk betegsége könyvem Reflux fejezetben írok.

Tisztítókúra

Ezért a Young-féle tisztítókúrát, melynek része az alkalikus hatású, nagy mennyiségű folyadék napokon át való fogyasztása, a szervezet elleni merényletnek tekinthetjük, amely a szervezetet komoly elhárító manőverekre kényszeríti.
Nemrég egy hölgy megírta nekem "lúgosítása" történetét, amelynek a vége az lett, hogy olyan súlyos szisztémás alkalózisa alakult ki nála, hogy végül kórházba szállították, mivel egész teste görcsbe feszült, szíve hevesen vert, teste kihűlt. Vére pH-ját a nagy tisztítási igyekezetében sikerült 7,495-re feltornásznia. Ha nem szállítják kórházba, egészen biztosan meghalt volna, mert légzőizmai megbénultak volna.

Youngék teóriájából logikusan következik, hogy egy "elsavasodott" szervezetet vissza kell "lúgosítani". A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a tisztítókúrával mindenki csupán próbára teszi a puffer-rendszereit, amelyek most a túlzott lúgos hatástól igyekeznek megszabadítani a szervezetet. Ha ezek rosszul működnek, vagy túl nagy a lúgterhelés, úgy járhatnak, mint az idézett hölgy. A tisztítókúráknak megint csak nagy hagyománya van, sokan hisznek benne, hogy "mérgeket" kell eltávolítani a szervezetből. A "mérgeket" soha senki nem szokta néven nevezni, de mindenki biztos benne, hogy a különféle teák, vagy éppen a zöld levek fogyasztása képes szelektíven megtalálni a "mérgeket" és eltávolítani azokat a szervezetből. Természetesen létezik célzott méregtelenítés, pl. a nehézfémeket bizonyos anyagok képesek megkötni, de a rituális tisztítókúrákban a "tisztulás" spirituális jelentésű.
Youngék pH csodája lényegében a manapság divatos, tudományosan igazolhatatlan, közszájon forgó teóriák pszeudotudományos ötvözete. A Candida-teóriát, a vegetarianizmust, a tisztító böjtkúrát, a mikrozyma elméletet lazán összeillesztették, s az egészet megfejelték a végtelenül leegyszerűsített pH teóriával.

Miért hat?

Ha valaki szakít a nyugati táplálkozási hagyományokkal, és zöldségeket és gyümölcsöket kezd enni, korlátozza a gyorsan felszívódó szénhidrátok (gabonafélék, cukor) és tejtermékek fogyasztását és gondoskodik megfelelő fehérjebevitelről is, akkor közérzetébe, testsúlyában, gyulladásos eredetű problémáiban minden pH-zás nélkül drámai javulás állhat be. A paleolit táplálkozás lényege durván egy ilyen táplálkozás, sok finomítással, és áltudományos ködösítés nélkül. Ha tehát a pH étrend javít is sok ember egészségén, akkor sem azért hat, amit Youngék gondolnak, hanem azért, mert ez a táplálkozás közelebb áll az emberi szervezet szükségleteihez, mint a nyugati étrend. Ha viszont a táplálkozási rendszerek sorában helyezzük el a pH étrendet, hátul kullog a sorban szélsőséges ajánlásai miatt, amely többek közt fehérjehiányhoz, emésztési zavarokhoz vezethet.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

  • Andersen, S; Boeskov, E; Laurberg, P: Ethnic differences in bone mineral density between Inuit and Caucasians in North Greenland are caused by differences in body size. J Clin Densitomet, 2005, 8(4):409-414.
  • Bálint, P: Orvosi élettan. I-II. Medicina, Budapest, 1975.
  • Bonjour, JP: Dietary protein: an essential nutrient for bone health. J Am Coll Nutr, 2005, 24(6):526S-536S.
  • Darling, AL; Millward, DJ; Torgerson, DJ; Hewitt, CE; Lanham-New, SA: Dietary protein and bone health: a systematic review and meta-analysis. Am J Clin Nutr, 2009, 90(6):1674-1692.
  • DiGiammarino, EL; Lee, AS; Cadwell, C; Zhang, W; Bothner, B; Ribeiro, RC; Zambetti, G; Kriwacki, RW: A novel mechanism of tumorigenesis involving pH-dependent destabilization of a mutant p53 tetramer. Nat Struct Biol, 2002, 9(1):12-16.
  • Eaton, SB; Eaton, SB 3rd; Konner, MJ: Paleolithic nutrition revisited: a twelve-year retrospective on its nature and implications. Eur J Clin Nutr, 1997, 51(4):207-216.
  • Fenton, TR; Eliasziw, M; Tough, SC; Lyon, AW; Brown, JP; Hanley, DA: Low urine pH and acid excretion do not predict bone fractures or the loss of bone mineral density: a prospective cohort study. BMC Musculoskelet Disord, 2010, 11:88.
  • Frassetto, LA; Morris, RC Jr; Sellmeyer, DE; Sebastian, A: Adverse effects of sodium chloride on bone in the aging human population resulting from habitual consumption of typical American diets. J Nutr, 2008, 138(2):419S-422S.
  • Gatenby, RA; Gawlinski, ET; Gmitro, AF; Kaylor, B; Gillies, RJ: Acid-mediated tumor invasion: a multidisciplinary study. Cancer Res, 2006, 66(10):5216-5223.
  • Harguindey, S; Orive, G; Luis, Pedraz, J; Paradiso, A; Reshkin, SJ: The role of pH dynamics and the Na+/H+ antiporter in the etiopathogenesis and treatment of cancer. Two faces of the same coin--one single nature. Biochim Biophys Acta, 2005, 1756(1):1-24.
  • Hersey, P; Watts, RN; Zhang, XD; Hackett, J: Metabolic approaches to treatment of melanoma. Clin Cancer Res, 2009, 15(21):6490-6494.
  • Mazess, RB; Jones, R: Weight and density of sadlermiut long bones. Hum Biol, 1972, 44(3):537-548.
  • Mazess, RB; Mather, W: Bone mineral content of North Alaskan eskimos. AJCN, 1974, 27:916-925.
  • Orive, G; Reshkin, SJ; Harguindey, S; Pedraz JL: Hydrogen ion dynamics and the Na+/H+ exchanger in cancer angiogenesis and antiangiogenesis. Br J Cancer, 2003, 89(8):1395-1399.
  • Remer, T: Influence of nutrition on acid-base balance - metabolic aspects. Eur J Nutr, 2001, 40(5):214-220.
  • Reshkin, SJ; Bellizzi, A; Caldeira, S; Albarani, V; Malanchi, I; Poignee, M; Alunni-Fabbroni, M; Casavola, V; Tommasino, M: Na+/H+ exchanger-dependent intracellular alkalinization is an early event in malignant transformation and plays an essential role in the development of subsequent transformation-associated phenotypes. FASEB J, 2000, 14(14):2185-2197.
  • Robey, IF; Baggett, BK; Kirkpatrick, ND; Roe, DJ; Dosescu, J; Sloane, BF; Hashim, AI; Morse, DL; Raghunand, N; Gatenby, RA; Gillies, RJ: Bicarbonate increases tumor pH and inhibits spontaneous metastases. Cancer Res, 2009, 69(6):2260-2268.
  • Silva, AS; Yunes, JA; Gillies, RJ; Gatenby, RA: The potential role of systemic buffers in reducing intratumoral extracellular pH and acid-mediated invasion. Cancer Res, 2009, 69(6):2677-2684.
  • Ströhle A; Hahn, A; Sebastian, A: Estimation of the diet-dependent net acid load in 229 worldwide historically studied hunter-gatherer societies. Am J Clin Nutr. 2010, 91(2):406-12.
  • Szendi, G: Paleolit táplálkozás. Jaffa, Budapest, 2009.
  • Young, RO; Young, SR: A pH csoda. MG Európa Kft, Budapest, 2007.