Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Placeboműtétek?

A placebohatást sokan azonosítják a valódi kezelésnek álcázott hatástalan tabletta gyógyhatásával. Azonban a placebohatás ennél több, számos műtéti eljárásról bizonyosodott be utólag, hogy sikeressége semmi másnak nem volt köszönhető, mint a műtéti eljárásba vetett hitnek.

 

Google hirdetés

 

A régi korok mindenféle babonán és téves orvosi teóriákon alapuló gyógymódjaiba sokan belehaltak, de sokan meggyógyultak. Évszázadokon át eret vágtak, hólyagot húztak, hashajtóztak, köpölyöztek, piócáztak, a különféle gyógyhatásúnak tekintett kotyvalékokról nem is beszélve. Akkoriban egy gyógymód hatásosságának megítélése teljesen szubjektív volt, s erősen hagyatkoztak a tradíciókra. Ez a szemlélet a 19. századi tudományos forradalom hatására kezdett lassan változni. Az 1930-as évektől fellendülő gyógyszerkutatás kezdetben olyan alapvető szerekkel állt elő, amelyeknek hatásosságához nem fért kétség. Pl. az inzulin, a kortizon, az antibiotikumok hatása oly nyilvánvaló volt az addig végzetesnek tekintett betegségekben, hogy senkinek nem jutott eszébe aggályoskodni a valódi hatást illetően. A gyógyszerkutatás 20. században megfigyelhető egyre gyorsuló fejlődése teremtette meg a placebo tudományos fogalmát és a placebokutatást. Maga a placebo szó szerint azt jelenti, "enyhíteni fogok". Az első placebokontrollos vizsgálatot James Lind hajóorvos végezte el, hogy bizonyítsa a citrom skorbutellenes hatását. 1747-ben a Salisbury fedélzetén különböző szerekkel -ecettel, higított vitriollal, tengervízzel, citrommal és narancslével -kezelte tengerészek kis csoportjait. Egyedül a citrom és narancs-csoport maradt egészséges. Ezután vagy 250 évet kellett várni, amíg a 20. században hébe-hóba kezdték alkalmazni a placebokontrollos vizsgálatokat. A British Medical Journalban 1952-ben egy szerkesztői közlemény a forgalomban lévő gyógyszerek 40%-át hatástalan placebónak minősítette (BMJ, 1952). A valódi gyógyszerhatással szembeni kételyek miatt kezdett elterjedni az un. kettős vak, placebo kontrollos vizsgálati módszer, amelynek lényege, hogy sem az orvos, sem a beteg nem tudja, hogy a vizsgált gyógyszert, avagy hatástalan pirulát kap-e. Azonban csak a 70-es években kezdték minden új gyógyszernél a törzskönyvezés feltételéül szabni a placebóval szemben bizonyított fölényt.
Miközben a gyógyszerekkel szemben fokozatosan kialakult a gyanakvás, a sebészeti eljárásokról továbbra is azt gondolták és gondolják ma is, hogy nem lehet szó placebohatásról, hiszen itt szúrnak, vágnak, eltávolítanak, vagyis a tüneti javulás egyértelműen bizonyítja a műtéti eljárás hatásosságát. Mára kiderült, hogy a műtéteknek ugyanúgy lehet placebohatása. A placeboműtétet úgy határozhatjuk meg, hogy ez olyan műtéti beavatkozás, amely a kezelt betegségre nem hat, de a betegben a gyógyulás elvárása alakul ki. A legelső placeboműtét talán az érvágás volt. Ez annyira bevett gyakorlat volt, hogy szinte mindenre alkalmazták, és gyógyerejében annak ellenére hittek, hogy sok beteg, pl. George Washington is, a nagy vérveszteségbe halt bele.

Évszázadokon tartotta magát az a nézet, hogy az epilepszia egyik oka a székrekedés lehet. Charles Reed 1914-ben arra a következtetésre jutott, hogy a székrekedés során egy Bacillus epilepticus elszaporodik, a véráramba kerül, és ez okozza az epilepsziás rohamokat. Több betegnél a vastagbélből darabokat távolított el, s mint az amerikai orvosok lapjában 1916-ban közölt összefoglalójában írta, a betegek epilepsziája megszűnt. Bár kiderült, hogy a betegek vérében azonosított baktériumok nem okai az epilepsziának, a műtéti eljárást ennek ellenére még majd 1930-ig alkalmazták.

Amikor még nem igen voltak szívgyógyszerek, a koszorú erek beszűküléséből fakadó szívasztma sok ember életét nehezítette meg. Dr. Feischi 1939-ben kidolgozott egy egyszerű műtéti eljárást, melynek során a bőr alatt futó bal mellkasi artériát elkötötték, ezzel segítve a szív vérellátását. Hatalmas sikerekről számoltak be, a betegek 70%-ánál objektíve kimutatható volt a jobb fizikai terhelhetőség. Először Dr. Adams fedezte fel 1958-ban, hogy akkor is javul a betegek állapota, ha nem elköti, csak körbehurkolja az artériát, vagyis csak imitálja a műtétet. Dr. Cobb és munkatársai 1959-ben, majd Dr. Dimond és munkatársai 1960-ban bebizonyították, hogy ha a betegek felén csak álműtétet végeznek, azaz csak bemetszik a mellkas bőrét, akkor is ugyanúgy javul - EKG-val is bizonyíthatóan- a szívműködésük. Hamarosan az is kiderült, hogy a műtéti eljárás anatómiailag téves feltevésre épült.
Egy másik, modern műtéti eljárás is a szív vérellátásának javítását célozta meg, a betegek ugyancsak jelentősen javultak, ám amikor az eljárás eredményességét álbeavatkozás hatásával vetették össze, kiderült, hogy megint csak a betegek kezelésbe vetett hite idézte elő a javulást.

Egy korábbi műtéti technikából arra következtettek, hogy ha lézerrel lyukakat ütnek a szívizomba, akkor ott új erek képződnek, javítva a szívizom vérellátását. A módszert juhokon sikeresen igazolták is. Dr. Leon és munkatársai 2000-ben 300 betegen végezték el placebokontrollos vizsgálati terv szerint a műtétet. A betegek súlyos szívbetegek voltak, 90%-uknak már volt bypass műtéte, 65%-uk már átesett infarktuson. A betegek véletlenszerűen kerültek a magas dózisú (20-25 lézer vágta csatorna), alacsony dózisú (10-15 csatorna), vagy az ál-beavatkozásos csoportba. A lézerfejet a combartérián keresztül juttatták el a bal szívkamráig. Hat hónappal a műtétet követően mindegyik csoport szignifikánsan javult mind objektív, mind szubjektív paraméterek alapján. Egy osztályozási rendszer alapján a jelentős javulást a magas dózisú csoportból 25%, a placebo csoportból 33% és az alacsony dózisú csoportból 39% érte el. Csökkentek az anginás rohamok, fokozódott az EKG-val mért terhelhetőség. A vizsgálat igazolta, hogy a beavatkozás valójában hatástalan, a sikereket a műtét placebohatása váltja ki.

Az USA-ban évente két-háromszázezer emberen hajtanak végre térdműtétet izületi kopás és gyulladás miatt. Felvetődött, hogy tényleg hatásos műtétről van-e szó. Ennek vizsgálatára 180 beteget három csoportba osztottak. Két csoporton a már hatékonynak elfogadott műtéti technikát alkalmazták, a harmadik csoporton altatásban csupán bőrbemetszést végeztek. Két éves követés során a három csoport eredményei teljesen megegyeztek, azonos mértékben csökkent a fájdalom és nőtt a járóképesség.

A szakirodalomban több száz rákból való "csodás" gyógyulást tartanak számon. Ezeket a szakirodalomban spontán gyógyulásként emlegetik. A megmagyarázhatatlan gyógyulások egy részénél az figyelhető meg, hogy történik valami beavatkozás, amely nincs hatással ugyan magára a rákra, a beteg mégis felgyógyul.

Dr. Stephen és kollégái 1979-ben az Urology szaklapban írták le többszörös áttétben szenvedő betegük esetét, akinél a rákos vese eltávolítása után eltűnt a tüdőáttét. A beteg gyógyultan távozott, ám 14 hónap múlva agyi áttét alakult ki. Ekkor felnyitották a koponyáját, de a daganatokat nem tudták eltávolítani, ezért a sebet visszazárták. Hamarosan kiderült, hogy ennek hatására az agydaganatok is eltűntek. Egyetlen magyarázat, hogy a beteg az ismételt műtéteket "gyógyításként" értelmezte, és a gyógyulásba vetett hite aktiválta az immunrendszerét.

Dr. Ota és munkatársai 2001-ben írtak le egy méhből induló tüdőre is átterjedő rákkal vizsgált betegek, akiből csak szövetmintát vettek, és kezelhetetlennek minősítve hazabocsátották. Másfél év múlva a kontrollvizsgált már rákmentesnek találta. Dr. Cann és munkatársai 2004-ben egy gyógyíthatatlannak minősített hasnyálmirigy rákos beteget hazaküldtek meghalni. Ám pár nap múlva a beteget kilyukad gyomorfekélye miatt meg kellett műteni, minek hatására a hasnyálmirigy rákja összezsugorodott és a beteg két évig tünetmentessé vált. Dr. Daly és munkatársai egy kezdetben sikeresen kezelt szájrákos férfi esetét írják le, akinél a rák egy másik helyen kiújult, ám miután tűvel szövetmintát vettek a daganatból, az magától felszívódott. Az esetekben közös, hogy a pusztán diagnosztikus beavatkozásokat a betegek gyógyító beavatkozásként értelmezték, és az így kialakult elvárás hatására gyógyultak meg.

Az egyik legmeghökkentőbb, és etikai okokból nagy vihart is kavart kutatási irány a szinte már mozgásképtelen Parkinson betegeken végzett őssejt beültetés volt.
Dr. Freeman és munkatársai 1999-ben hagyományos eljárásokkal már nem kezelhető Parkinson betegeknél magzati idegsejt beültetést végeztek placebo-műtéti kontrolcsoportot alkalmazva. A placebo csoporton ugyanúgy elvégezték az agyműtéti beavatkozást, csak nem ültettek be őssejteket, majd mindkét csoportnál megkezdték a sejtek kilökődését gátló immunszupressziós kezelést. Az eredmény meglepő volt, mert mindkét csoport egyformán javult mozgásában.

Dr. McRae és munkatársai 2004-ben 30 súlyos Parkinson betegnél végezték el a placebokontrollos őssejt beültetést, vagyis 15 betegen álműtétet hajtottak végre. A műtétet követően jelentős javulás mutatkozott a betegeken, de a javulás mértéke attól függött, hogy ki mit hitt műtétjéről. Aki úgy gondolta, placeboműtéten esett át, az kevésbé javult, mint aki valódi beavatkozásnak vélte a műtétet. Egy idős asszony, aki már évek óta mozgáskorlátozott volt, a műtét után túrázni és jégkorcsolyázni kezdett. Legnagyobb meglepetésre, amikor egy év múlva nyilvánosságra hozták, ki melyik csoportba tartozott, kiderült, hogy ő placebo műtéten esett át.

A placeboműtétek még jobban kidomborítják a placebohatás hihetetlen erejét. A placebo jelenséget nem tudjuk másként megmagyarázni, csak úgy, ha feltételezzük, hogy az evolúció során az emberi fajban kialakult egy öngyógyító mechanizmus, amelyet megfelelő körülményekkel, megfelelő eljárásokkal aktiválni lehet. Amikor a mama a bibis ujjra puszit ad, valószínűleg ugyanaz a belső erő aktiválódik, mint amikor rákból gyógyul fel valaki. Kisebb-nagyobb mértékben mindannyian képesek vagyunk gyógyítani magunkat, ám bizonyos súlyos betegségek esetén szükség van valami olyan külső gyógyító rítusra, amely az öngyógyító erők fokozott működését képes kiváltani. Tapasztalat, hogy enélkül a legnagyszerűbb orvosi technikák is olykor kevésnek bizonyulnak, míg máskor meg -utólag hatástalannak bizonyuló eljárások is- csodás gyógyulásokat eredményeznek.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre