Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Malcolm Kendrick:
A koleszterincsökkentők mellékhatásai

(részlet a Statinok és a szívbetegség fejezetből)

Forrás: Malcolm Kendrick: The great Cholesterol Con. The truth about what really causes heart disease and how to avoid it. John Blake, London, UK, 2008
A Tények-tévhitek számára fordította:Mezei Elmira

A koleszterinhipotézis meglalapozatlan hipotézis maradt és szép csendben kimúlt. Csakhogy, mint a halott diktátorok esetén, a hírt majd csak később mondják be, nehogy "zavar támadjon" a koleszterinszint csökkentőket lelkesen felíró és lelkesen szedő betegek körében. Addig csak pengessék ki a fogyasztók a milliárdokat. De hogy nem csak a pénzük bánja, azt régóta tudjuk. Aki nemolvasta paleolit táplálkozás könyvem vonatkozó részét, az most röviden tájékozódhat arról, mi minden vár rá, vagy ha már szedi ezeket a káros gyógyszereket, mi mindent magyaráz meg a sztatinmellékhatás tüneteiből. Ha esetleg máris feledékeny, olvassa el többször ezt a könyvvrészletet.

 

 

Google hirdetés

Engedjék meg, hogy bemutassak Önöknek egy Duane Graveline nevű amerikai orvost. Űrhajós kiképzést kapott a NASA-nál, és szakterülete a repülőgép pilóták alkalmasságának megállapítása. Néhány évvel ezelőtt emelkedett koleszterin szintet találtak nála és egy sztatin tartalmú gyógyszert kapott. Nem volt ellenvetése, hiszen abszolút hitt a koleszterin hipotézisben, és a sztatinok hasznosságában.

Azonban egy olyan ijesztő memóriavesztéses epizódot tapasztalt, hogy abbahagyta a gyógyszer szedését. Ezután egy évig teljesen rendben volt, úgyhogy az orvosa meggyőzte, hogy kezdje újra a sztatin szedést, amit ő meg is tett. Röviddel ezután egy, az elsőnél sokkal súlyosabb memóriavesztést tapasztalt, aminek során a tizenéves kori tudatállapotába került vissza, és egyáltalán nem emlékezett rá, hogy valaha járt orvosi egyetemre. Érthető módon, nagyon megrázta ez az eset és, a sztatinokat végérvényesen kiiktatta az életéből. Az epizód orvosi diagnózisa ismeretlen eredetű átmeneti globális amnézia volt.

Orvosai, és mindenki más is teljesen elutasította azt a lehetőséget, hogy a sztatin okozója lehetett a memóriavesztésnek. Mivel Dr. Graveline úgy érezte, hogy senki nem hallgat rá, közzétett egy levelet egy People's Pharmacy nevű weboldalon, amelyben felkérte az embereket, hogy ha valakinek volt hasonló tapasztalata sztatin szedéssel, az jelentkezzen. Innentől kezdve százával zúdultak a levelek kétségbeesett páciensektől és hozzátartozóiktól: beszámolók a sztatinokkal, főleg az atorvasztatinnal (Lipitor) kacsolatos mindenféle kognitív mellékhatásról, az amnéziától a súlyos memóriavesztésig, a zavarodottságtól a dezorientációig. Azonban az orvostársadalom főáramának reakcióját így lehetne összefoglalni: "Ti nem tudjátok, hogy miről beszéltek! A sztatinok biztonságosak, és nagyon kevés mellékhatásuk van".

Íme egy Dr. Graveline-nak írott levél, amit beletett a Lipitor, Thief of Memory (Lipitor, a memóriatolvaj) c. könyvébe:

Körülbelül hat hete az orvosom megduplázta a Lipitor adagomat 20 mg-ról 40 mg-ra. Az elmúlt négy hétben fokozódó memóriavesztést tapasztalok. Nem emlékeztem a testvérem telefonszámára. Miután elkészítettem, nem találtam a kisbabánk ételét. Nem emlékeztem a közelmúltban tett kirándulásokra. Nem emlékeztem, hogy részt vettem egy megbeszélésen. Nem emlékeztem egy étteremre, ahol ettem, és még számos ilyen és ehhez hasonló dolog. Ezek egyáltalán nem jellemzőek rám. Felhívtam az orvosomat és most várom, hogy visszahívjon. 39 éves vagyok és kb. 4 éve szedek Lipitort.

Az orvos valószínűleg mellékesnek fogja tekinteni ezt a hatást. Én viszont úgy gondolom, hogy a sztatinokkal kapcsolatos "mentális" problémák messze nem jelentéktelenek. Már 1960-ban felismerték, hogy a koleszterincsökkentő gyógyszereket szedők gyakrabban halnak meg erőszakos halállal: balesetben, öngyilkosságban, lövöldözésben, ilyesmiben. Ezt általában véletlenszerű adatként elhessegették, főleg azért, mert senki nem tudta elképzelni, hogy miféle kapcsolat állhat fenn az alacsony koleszterinszint és az erőszakos halálok között. Olvastam egy elemzést, amiben a tudósok azzal érveltek, hogy mivel az áldozatok között sok gyalogos volt, akit elütöttek, a sztatinok semmiképpen nem tehetők felelőssé. Próbáljuk meg kibogozni a logikát ebből a kijelentésből. Különben akár még 5 évvel ezelőtt is, senki nem tudta, hogy a koleszterinnek bármi köze lenne az agyműködéshez. Annak ellenére, hogy az agy tartalmazza a szervezet össz koleszterin mennyiségének több mint a 25%-át, és az agy teljes súlyának több mint 2%-a koleszterin (feltehetőleg úgy gondolták, hogy csak úgy véletlenül lődörög az agyban). Azonban a közelmúltban felfedezték, hogy az agyműködéshez koleszterin kell.

Egy Dr. Frank Pfrieger által vezetett kutató csoport a gliasejtek (az idegrendszer felépítésében az idegsejteken kívül részt vevő sejtek összefoglaló neve) funkcióját vizsgálta az agyban. Közismert, hogy ezek a "segítő" sejtek kulcsszerepet játszanak a szinapszisok (a neuronok közötti kapcsolatok) működésében. Azt is tudjuk, hogy a gliasejtek kibocsátanak egy anyagot, ami lehetővé teszi a szinapszis létreejöttét és működését. Enélkül az anyag nélkül az agyunk majdnem teljesen használhatatlan lenne. És mi ez a fantasztikus, csodálatos anyag? Igen, a jó öreg "halálos" koleszterin. Lehet, hogy egy hangyányit elhamarkodott volt a kognitív mellékhatásokat puszta véletlennek tekinteni? Különösen, amikor tudjuk, hogy a sztatinszedés előidézhet memóriavesztést, akár globális amnéziát. Lehet, hogy ennek fényében már azt sem olyan nehéz elképzelni, hogy valakinek, akinek az agya nem működik megfelelően, miért van nagyobb esélye arra, hogy meghal egy autóbalesetben, akár mint sofőr, akár mint gyalogos.

Összefüggést találtak az alacsony koleszterin szint és az iskolából való kirúgások gyakorisága között. Férfi bűnözőknél a gyerekkori viselkedészavarok kezdete is összefügg a csökkent szerotonin és koleszterin szinttel. Az sem véletlen, hogy a nők terhesség alatti sztatin szedése súlyos neurológiai rendellenességekhez vezethet a csecsemőnél.

Mennyire gyakoriak ezek a problémák? Ki tudja? A legtöbb esetet nem fogják bejelenteni. Egy kis memóriavesztés itt, egy kis depresszió ott, hát, mindenki depressziós manapság, nem igaz? Düh és agresszió, egy kis közlekedésben tanúsított dühöngés, izomfájdalmak. Melyik páciens fog ezekről a tünetekről beszámolni a háziorvosának? És még ha be is számolna, mennyire fogja ezt komolyan venni az orvos? Ne felejtsük el, hogy Dr. Graveline-nál egy komplett globális amnézia epizód lépett fel és ennek ellenére rávették, hogy kezdje újra a sztatin szedést. Mi a probléma a sztatin szedéssel? A tömörség kedvéért elég gyorsan fogom összefoglalni.

Polyneuropátia
(Polyneuropátia, más néven perifériás neuropátia jellemzői a következők:)

  • Arcizom gyengeség
  • Járási nehézségek
  • A karok, kezek vagy lábfej használatának nehézségei
  • Érzékelésbeli változások, mint pl. fájdalom, égő, bizsergő érzés, zsibbadás vagy csökkent érzékelés (általában a karokban, kezekben, lábakban és lábfejekben)
  • Nyelési nehézségek
  • Beszédfunkció zavarok
  • Izomfunkció vesztés
  • Ízületi fájdalmak
  • Rekedtség vagy hang elváltozások
  • Fáradtság

Dániai kutatók fél millió ember vizsgálatában azt találták, hogy a sztatint szedőknek jelentősen magasabb esélye van a polyneuropátia kialakulására. És hogy mennyivel jelentősebb ez az esély, azt egy, az American Academy of Neurology által megjelentetett tanulmány emelte ki. A kutatók azt állapították meg, hogy a két, illetve több éven át sztatinnal kezelt pácienseknek 26.4-szer magasabb a rizikója a gyógyszer által kiváltott polyneuropátiára. A polyneuropátia általában visszafordíthatatlan.

Izomkárosodás

Az izom fájdalmak és izomgyengeség relatíve gyakori a sztatin szedés alatt. Nagyon nehéz behatárolni, hogy mennyire is. A főáram nézete szerint kb. a sztatint szedők 1 %-a szenved izomfájdalmaktól vagy gyengeségtől. Azonban én ennél sokkal magasabb számokat láttam.
Dr. James K. Liao, nagy sztatin hívő, a bostoni Brigham & Women's Hospital vaszkuláris medicina kutatás vezetője szerint az izomfájdalmak ennél sokkal gyakoribbak: páciensei 15-20%-nál fordulnak elő.

Egy osztrák kutató csoport felfedezte, hogy a sztatinokkal kapcsolatos izom problémák sokkal valószínűbben jelentkeznek azoknál, akik sokat edzenek. Megvizsgáltak egy csoport FH-s profi atlétát és azt találták, hogy csak 20%-uk tudja tolerálni a sztatin szedést komoly izomfájdalmak és gyengeség nélkül.

Az apósom sztatint szed, persze álmában sem jutna eszébe, hogy hallgasson rám. Tavaly, miután felemelték az adagját, csak kb. 25 métert tudott menni análkül, hogy le ne kellett volna ülnie pihenni. Miután lecsökkentettük az adagját, könnyedén elgyalogol akár egy mérföldet is. Persze sem ő, sem az orvosa nem hiszik, hogy az izomgyengesége a sztatinnal volt kapcsolatos. Hiszen már 80 felé jár, volt egy infarktusa, hát Istenem, le van lassulva kicsit. Annyira könnyen legyintünk mások tüneteire!

Májkárosodás

Ez gyakori, de általában nem súlyos. Emelt májenzim szinteket jelent a vérben, ami általában rendeződik a sztatinszedés abbahagyása után. Máj elégtelenség is előfordult sztatin szedés alatt, de ez nagyon ritka.

Rák

Szerintem ez a legkomolyabb hosszútávú probléma. Az American Medical Association 1996-ban megjelent vizsgálatában kimutatták, hogy rágcsálóknál mindenfajta lipid csökkentő gyógyszer (fibrátok és sztatinok) rákot okoznak. A gyógyszergyárak megpróbálták eloszlatni a félelmet azzal, hogy olyan vizsgálatokat készítettek elő, amelyek látszólag kimutatják, hogy a sztatinok nemhogy nem okoznak rákot, de megvédenek ellene. A legjobb védekezés a támadás. Több helyen lehetett olvasni a sztatinok rákellenes védőhatásáról.

Amikor azonban meta-analízisben kielemezték a sztatin vizsgálatokat (a JAMA-ban jelent meg), akkor vajon mit találtak? Hogy a sztatinoknak semmilyen rákellenes védőhatása nincs! Más szóval komplett blöff volt az egész, egy egyszerű marketingfogás, semmi más. De az üzenete mégis megragad az emberek emlékezetében. Szűzanyám, hát ezek a gyógyszerek teljesen mindenhatóak?

Nézzük meg, hogy arra van-e valami bizonyíték, hogy a sztatinok rákot okoznak. Egy soha nem említett nagy japán sztatin vizsgálatban, a J-LlT-ben azt találták, hogy a páciensek egy kis csoportja "hiper-érzékenyen" reagál a szimvasztatinra, vagyis az LDL szintjük drasztikusan lecsökken. Ebben a csoportban szignifikánsan megnőtt a rákos halálozás. A PROSPER vizsgálatban, amit idős embereken végeztek, 24-el többen haltak meg rákban a sztatin csoportban, mint a placebo csoportban. Ez teljesen érvénytelenítette a csekély szív és érrendszeri előnyöket. A CARE vizsgálatban 12 mellrákos eset volt a sztatin, és csak egy a placebo csoportban. Ezek egyike sem bizonyítja konkrétan, hogy a sztatinok rákkeltők, de a sztatin szedés alapos ilyen irányú követést igényelne. Vizsgálja ezt egyáltalán valaki komolyan? Na, ne vicceljünk. Ez olyan, mintha azt kérnénk a British American Tobacco-tól, hogy finanszírozzanak egy vizsgálatot a nikotin függőségről.

Szívelégtelenség

A sztatinoknak millió egyéb mellékhatása létezik, a két leggyakoribb az akut hasnyálmiriggyulladás, és a szédülés. De a legaggasztóbb a szívelégtelenség. Az 1980-as évek végén, mielőtt piacra dobta két sztatin termékét, a Merck gyógyszergyár beadott egy szabadalmat arra, hogy a sztatinok egy Q10 nevű co-enzimmel együtt alkossák a gyógyszert. Q10 minden sejtben található, de nagy koncentrációban az izomsejtekben, különösen a szívizom sejtekben. Szerepe a sejtek működéséhez szükséges üzemanyag biztosítása. Mivel a szívizom sohasem pihenhet, nagyon fontos a megfelelő Q10 ellátottság. Állat és emberkísérletekben egyaránt bizonyították, hogy a csökkent Q10 szint szívelégtelenséghez vezethet. A sztatinok pedig csökkentik a Q10 szintézist. Végül a Merck nem realizálta a kiváltott szabadalmakat. Miért nem? Hát, erről nem szól a fáma.

Hadd jegyezzem meg a következőket:

  • A kombinált gyógyszerek előállítási költsége magasabb, és tovább tart az engedélyeztetésük.
  • A Q10 hozzáadása a sztatinokhoz annak a beismerése lenne, hogy a sztatinok nem teljesen ártalmatlan kisbárányok.
  • Egyéb, akkoriban megjelenő konkurrens sztatin készítmények sem tartalmaztak Q10-et.
  • Az alacsonyabb Q10 szint okozta szívelégtelenség rizikóját még nem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani.

Tegyük hozzá azonban, hogy a Merck eléggé aggódhatott valamin, ha két külön szabadalmi kérelmet is beadtak, ami nagyon ritka. A vizsgálati eredményeiket máig nem publikálták, úgyhogy csak találgatni lehet, hogy mit tartalmazhat. A Merck volt a betiltott Vioxx gyártója is. Miközben a gyógyszegyár azt nyilatkozta, hogy teljes meglepetésként érte őket 2004-ben, hogy a Vioxx megnövekedett szívinfarktus rizikót hordoz, az ellenük indított három perben ellenfeleik bizonyították, hogy a Merck tudott a kardiovaszkuláris rizikóról. Meg is halt bele 50 000 ember.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre