Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A születési sorrend

Azok az idők elmúltak, amikor a születési sorrend egyben örökösödési sorrend is volt, ám kiderült, hogy a testvér sorban elfoglalt hely más tekintetben is alapvetően meghatározza személyiségünk fejlődését, de bizonyos keretek közt még biológiai működéseinket is.

Az evolúciós társasjáték

Hol volt, hol nem volt, úgy hatszázmillió évvel ezelőtt megjelentek az első kis primcsi állatok a földön, és kezdetét vette az állati evolúció nevű társasjáték. Az első szabályok közt volt, hogy szaporodj sikeresebben, és te fogsz elterjedni a Földön. A szaporodási társasjáték hamarosan leginkább valami "Gazdálkodj okosan"-ra kezdett emlékeztetni. Minden szülő azon kezdett spekulálni, "mennyibe fog ez kerülni" neki. Két stratégia alakult ki. Akiknek sok ellensége volt és kevésbé tudtak védekezni, azok utóddömpingre rendezkedtek be és szaporodtak, mint a nyulak. A nagy testű, jobban védekező állatok minőségi termelésben gondolkodtak. Erre kényszerítette őket testméretük is, és az utód táplálása is. E ponton életbevágó volt a megfelelő kalkuláció. A csak a darabszámra vagy csak a minőségre törő stratégiák rugalmatlanok. Meg kellett tanulni a szaporodási tervben figyelembe venni a népesség sűrűségét, a környezet eltartóképességét. Az állami beavatkozások az egész világon evolúciós szabályokat próbálnak keresztezni. Hiába hirdeti meg egy politikus, hogy "több magyart", ha közben az emberek nem érzik biztosítva gyermekeik megfelelő felnevelését. És hiába próbálják meg Kínában az egyke családmodellt erőltetni, egy elmaradott országban, rossz egészségügyi ellátás mellett a családok a kihalást kockáztatják meg engedelmességükkel.
Természetes körülmények közt, ha valaki alábecsülve a lehetőségeket, kevesebbet szül annál, mint amennyit aztán fel tudott volna nevelni, lemarad a szaporodási versenyben. Ha túlbecsülte lehetőségeit és képességeit, akkor meg fölöslegesen pazarolta el energiáját és tette kockára egészségét a később elpusztult utódokért.
De nem csak a szülő, hanem az életben maradtak is kárát látják a dolognak, hiszen az élelem, a védelem, a szülő figyelme megoszlik az utódok közt: ha többen vannak, kevesebb jut egyre. A szülői ráfordítás elmélet lényege, hogy a szülő annyit és addig tesz meg utódaiért, ameddig az az ő összesített szaporodási sikereit, vagyis génjei elterjedtségét növeli. A szülők azonban azáltal, hogy létrehoznak egy családot, testvéreket szülnek, versenyhelyzetet teremtenek utódaik közt, akik szintén maximalizálni szeretnék összesített szaporodási sikereiket. A testvérek versenyeztetése, akár halálra menő csatája bekalkulált dolog, a szülő érdekeit szolgálja. Az afrikai fekete sas első fiókája már születése napján halálra csípi fiatalabb testvérét, ugyanígy jár el a nagykócsag, vagy a szula legidősebb kicsinye is. A szülők nem lépnek közbe, vagyis nincs ellenükre a dolog. De miért tojik egy madár két tojást, ha csak egy utódot akar felnevelni? Amiért előrelátó embernek van tartalékszemüvege és pótkereke, azért előrelátó madáranyuka két tojást tojik, hátha az egyik utód félresikerül. Ha az elsőszülött halálra tudja csipkedni a másodiknak kibújót, azzal hatost dobott, és megérdemli, hogy felneveljék. Egyébként bizonyos madárfajoknál táplálékfüggő az utódok egymás iránt mutatott agresszivitása, vagyis, ha bőven van ennivaló, felnőhet mind a két csemete, ha tartósan éhesek, megkezdődik a harc. A kismalacok szemfoggal születnek, hogy harcolhassanak egymás ellen a jobb tejet adó csecsért. A foltos hiénák is foggal születnek, és a testvérharcban olykor a csemeték fele is elpusztul. A szülőnek érdeke, hogy versenyeztesse utódait, és a győzelmi díj a felnevelés.
Az evolúciós "Gazdálkodj okosan" lényege, hogy a szülő olyan kizárólagos erőforrás, amelynek birtoklásáért minden utód valamilyen módon megküzd, s ebből a harcból a szülő és az utód evolúciós értelemben egyaránt profitál.

Az elsőszülött

Alfred Adler, a Freud által kitagadott, s így önálló iskolát alapító pszichoanalitikus irányította rá először a figyelmet a testvérsorrendben elfoglalt pozíció jellemformáló hatására. Szerinte az elsőszülöttek "hataloméhes konzervatívok", a középső pozícióban lévők a versengők, és a legkisebbek a kizsákmányoltak és lusták. Modern felfogásban a születési sorrend elmélet azt mondja, hogy a szülőért, mint erőforrásért folyó küzdelemben minden következő gyermek megpróbál felvenni egy még szabad szerepet, szakkifejezéssel: elfoglalni egy szabad nichet. A családban elfoglalt szerep fogja kialakítani a gyerek személyiségét.

 

Google hirdetés

 

Az emberi társadalmakban az elsőszülött mindig különleges státuszt jelentett, különösen, ha az fiú volt. Az elsőszülötthöz a szülőknek több okból is speciális a viszonyuk. Egyrészt nem tudhatják, születik-e még gyerekük, ezért az elsőt nagyon megbecsülik és általában túl is óvják. Az elsőszülöttel szemben a szülők mindig nagyobb elvárást és több korlátozást tanúsítanak. A pragmatikusabb kutatások azt hangsúlyozzák, hogy a szülők a legidősebb testvéren akarnak példát statuálni, ám ez ott sántít, hogy a sokadik szülöttekkel mégis engedékenyebbek és lazábbak. Az elsőszülöttségnek biológiája is van, majomvizsgálatok is azt igazolják, hogy az elsőszülött majombébik fokozottabb stresszválaszt mutatnak idegen környezetben, patkányoknál pedig, ahol a magzatok fürtben lógnak a placentán, az elsőként vért kapó magzat később félénkebb lesz. Úgy néz ki a dolog tehát, hogy nemcsak a szülők vigyáznak jobban az elsőszülöttre, hanem az eleve óvatosabbnak születik, mint aki érzi, nagy reményeket fűznek felnövekedéséhez. További gyermekek születése esetén több szempontból módosul a kép. A szülők elvárásai nem csökkennek az elsőszülött iránt, hiszen most ő a "nagy", neki kell példát mutatnia, tőle várják el, hogy legyen önállóbb. Az elsőszülött testvérei születését detronizálásként éli meg, hiszen az addig csak felé áramló figyelem az újszülöttek felé fordul, ezért természetes jelenség, hogy az idősebb testvér féltékeny a kisebbre, különösen, ha kicsi köztük a korkülönbség. Freud mindenben a szexet látta, ezért a testvérféltékenységet szerelmi féltékenységnek látta, de ezt semmi nem igazolja. Ugyanakkor az elsőszülött érthető csalódottsága nem feltétlen tükrözi a valóságot. Egy újszülöttre nyilván nagyobb figyelmet kell fordítani, de a szülőnek nyilván többet ér az a gyerek, akibe már soka invesztált, és aki elsőként fogja elérni a felnőttkort, elsőként fogja a család érdekeit képviselni és elsőként fog szaporodni. Szegényebb családokban az elsőszülött rangját növeli az is, hogy elsőként fogja keresetével támogatni a családot.
Az elsőszülöttre nehezedő szülői elvárások jelentős hatást gyakorolnak személyisége alakulására. Az elsőszülöttek a nagyobb szülői odafigyelés és invesztálás miatt erősen elkötelezettek a szülők és a családi értékek iránt, vagyis konzervatívok, tradíciókövetők, tekintélyelvűek, dominánsak, asszertívek, agresszívek, féltik a rangjukat és pozíciójukat, fokozottan lelkiismeretesek, szorongóbbak, iskolai eredményeik jobbak, mint a sokadik szülötteké. A tudományban, politikában, vallásban konzervatív nézeteket szoktak vallani. Fizikai erőfölényük és a rájuk testált szülőfunkciók miatt hajlamosak "erőből" megoldani a dolgokat, vagyis agresszívek, rámenősek, nyomulósak, a "rend" hívei. Pályaválasztásukban a "polgári", tekintélyt nyújtó konvencionális szakmákat kedvelik.
Már Francis Galton felfigyelt arra, hogy az angol tudományos Királyi Társaság tagjai és a Nobel díjasok közt többségben vannak az elsőszülött fiúk. Az amerikai elnökök több mint a fele elsőszülött volt. Csak néhány a listából, Harry Truman, Lyndon Johnson, Jimmie Carter, George W. Bush, Bill Clinton, de idevehetjük az egyke Franklin D. Rooseveltet is. A politikai nézetek és a születési sorrend kapcsolatát jelzi, hogy az amerikai legfelsőbb bíróságba a konzervatívabb republikánusok jelöltjei majd' mindig elsőszülöttek voltak, míg a liberális demokraták általában sokadik szülött bírákat jelöltek. Persze mindig vannak kivételek. Ha az apával, vagy általában a szülőkkel nem lehet azonosulni, akár az elsőszülött is radikalizálódhat, mint Kepler, aki gyűlölte apját, vagy Luther, akinek életét meghatározta az apjával szembeni lázadás és engedelmesség dilemmája.

A sokadszülöttek

A másod- és sokadszülöttek az elsőszülött által teremtett erő- és szerepviszonyok közé kerülve kell kialakítsák identitásukat. Mivel általában az első szülött ellenében definiálják magukat, ezért a szülői értékekkel is szembe fognak állni. Így szemben az elsőszülöttek konzervativizmusával, általában radikálisabbak nézeteikben és gondolkodásukban. Mivel az elsőszülöttek gyakran merev, tekintélyelvű gondolkodók, a sokadszülöttek ezért kreatívvá, rugalmassá válnak, nyitottabbak a változásokkal szemben. Gyakran háttérbe szorulnak, idősebb testvéreiktől akár fizikai bántalmazást is elszenvednek, ezért sokkal empatikusabbak, politikailag liberálisabbak, vonzódnak az igazságot, szabadságot hirdető eszmékhez és mozgalmakhoz. Vonzódnak a művészetekhez, sokszínűséghez, változatossághoz.
A sokadik szülöttek politikailag mindig vonzódnak a radikális, újszerű eszmékhez. Az elemzések szerint a társadalmi forradalmakat tizennyolcszor valószínűbben vezették sokadik szülöttek, a vallásreformáció korában kilencszer valószínűbben váltak mártírrá. Tudományos nézeteikre is ez jellemző, sokadik szülött tudósok tizenhétszer valószínűbben álltak radikálisan új, még kevésbé alátámasztott tudományos nézetek mellé. Kopernikusz öt gyermek közül a legfiatalabb, mondta ki, hogy a Föld a Nap körül kering. Az ezt követő 50 évben, ötször több sokadik szülött, mint elsőszülött állt ki a teória mellett. De ugyanezzel a hévvel álltak a sokadszülöttek százhuszonnégyszer valószínűbben az evolúciós gondolkodás mellé a darwinizmus győzelme előtt. Amit a hat gyermekből az ötödik Darwin és a kilenc gyermekből a nyolcadik Alfred Russel Wallace dolgoztak ki. (Rossz nyelvek szerint Darwin egyszerűen lenyúlta Wallace munkáját.) A radikalizmus azonban hajlam, és nem feltétlen tisztánlátás! A Franz Gall által propagált frenológiát, amely a koponya dudorai és horpadásai alapján vélte az emberi jellemet meghatározhatónak, a később születettek kilencszer valószínűbben támogatták a maga korában.
Frank Sulloway, aki könyvet is írt a születési sorrendről, a francia forradalmat testvérek harcának látja. A girondisták, aki a nagy francia forradalomban a liberális szárnyat képviselték, általában sokadik szülöttek voltak, harcban álltak a jakobinistákkal, akik az erőszakot és a diktatúrát képviselték, és általában elsőszülöttek voltak. Sulloway szerint a forradalom tragédiája volt, hogy a "forradalom felfalta gyermekeit", vagyis az idősebb testvérek legyilkolták a fiatalabbakat, majd végül őket is elsöpörte a történelem.
Mai átlagemberek, arra a kérdésre, hogy mennyire nyitottak az új, radikális eszmékkel szemben, az elsőszülöttek 47%-a, az utolsó szülöttek 89%-a válaszolt igennel. Sokadszülötteket valószínűbben fogunk találni a tüntetők, a marihuána engedélyezését követelők és a meleg felvonuláson résztvevők közt.

A homoszexualitás egyfajta radikalizmus?

A homoszexualitás nem választás kérdése, hiszen biológiailag determinált a nemi irányultság kialakulása. Oscar Wilde (eredeti nevén Fingal O'fflahertie) másodszülött volt és lázadó és homoszexuális.
A homoszexualitás fiútestvér születési-sorrend elmélete szerint minél fiatalabb valaki a fiúk sorában, annál valószínűbb, hogy homoszexuális lesz. A valószínűség fiútestvérenként 30%-al nő. Nem tudjuk, milyen előnnyel jár pontosan a homoszexualitás, de az viszont kétségtelen, hogy jól felismerhető a fiúszületésekben egy evolúciós logika: minél fiatalabb egy fiú a testvérsorban, annál lágyabb. A fentebb szembeállított első és sokadszülöttek jellegzetesen ellenpontot képviselnek a maszkulin-feminin tengelyen. Az elsőszülöttek agresszívek, rámenősek, hatalomra törők, merevek, míg a sokadszülöttek kreatívak, lazák, nyitottak, empatikusak, liberálisak.
Érdekes igazolását adja ennek a biológiai programnak, hogy az autizmust úgy tekintjük, mint a szélsőséges férfi agy prototípusát, a homoszexualitás hátterében pedig egyfajta feminizált férfi agy áll. Ennek megfelelően nagy mintán igazolták, hogy az autisták közt 42% az elsőszülött, s a negyedik szülöttek már csak 10%-ot képviselnek.
A születési sorrend elmélet(ek) által leírt jellegzetes személyiségtípusok tehát nem egyszerűen lelki reakciók a családi hierarchiára, hanem bizonyos fokig eleve kódolt a génekben. Évmilliók alatt nemcsak egyéni evolúció, hanem családi evolúció is zajlott. Ha ezt nem télteleznénk fel, nem tudnánk értelmezni azt, hogy genetikailag programozott a születési sorrend által meghatározott temperamentum.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre