Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Hoyt és mtsi. (2005):
A teljes és a csökkentett zsírtartalmú tej glikémiás és inzulin válaszának elkülönülése

Fordította, kivonatolta: Mezei Elmira

Forrás: Hoyt G, Hickey MS, Cordain L.Dissociation of the glycaemic and insulinaemic responses to whole and skimmed milk. Br J Nutr. 2005 Feb;93(2):175-7.

Mint ahogy az alábbi vizsgálat is kimutatja, a tejjel és egyéb tejtermékekkel kapcsolatos aggályok egyáltalán nem alaptalanok. Fontos információ, hogy az ételek glikémiás indexe és telítettsége mellett, az inzulin indexüket (inzulinválaszt kiváltó hatásukat) is figyelembe kell venni, hiszen a szervezet anyagcsere egyensúlyára ez az érték is éppúgy hatással van. E három érték együttesen határozza meg egy élelmiszer glükóz és inzulin háztartásra tett hatását.

 

Google hirdetés

 

Bevezető

A legtöbb szénhidráttartalmú ételre a szervezet által adott inzulin válasz (inzulin index) kiszámítható, és szoros kapcsolatban áll az adott étel glikémiás indexével (GI). Egy közelmúltban megjelent, a teljes tej és a belőle készült erjesztett tejtermékek fogyasztásáról végzett tanulmány komoly eltérésről számolt be a GI és az inzulin index (II) között, azaz a tejtermékek nem a glikémiás indexüknek megfelelő inzulinválaszt váltották ki. Mivel egy élelmiszer zsírtartalma befolyásolhatja a GI-t és az II-t, a csökkentett zsírtartalmú tejtermékeknél vizsgálandó, mi a helyzet a lecsökkent zsír esetén. Kilenc egészséges felnőtt alanynál (6 férfi és 3 nő) megállapítottuk mind a csökkentett zsírtartalmú, mind a teljes tej GI-ét és II-ét. Mindkét tejfajtánál szignifikáns különbséget figyeltünk meg a bejósolt és a valós (majdnem ötszörös) inzulin görbe között. A csökkentett zsírtartalmú tejnél az eltérés egy kicsit még nagyobb volt, mint a teljes tejnél. Levontuk a következtetést, miszerint a tej GI-e és az II között mutatkozó váratlanul nagy eltérés nincs összefüggésben a zsírtartalommal.

A GI táblázatot Jenkins és mtsi. dolgozták ki 1981-ben, megkönnyítendő a cukorbeteg páciensek megfelelő étrendi választásait. A megfelelő GI érték mind cukorbeteg, mind egészséges egyéneknél fontos a vér glükóz szintjének kontrollálásában, ám önmagában nem elegendő információ, mert figyelmen kívül hagyja az inzulin anyagcsere rendellenességekben betöltött szerepét. A közelmúlt vizsgálatai kimutatják, hogy a vércukorszint emelkedés nem mindig teszi bejósolhatóvá az inzulinválaszt. A legtöbb szénhidráttartalmú ételnél kiszámítható az inzulinválasz, ami közeli kapcsolatot mutat az ételre adott glükóz válasszal.

Módszerek
Vizsgált személyek: kilenc egészséges alany (6 férfi, átlag életkor 23,3 év, átlag testtömeg index (BMI) 23,5; és 3 nő, átlag életkor 24,3 év, BMI 24,3). A résztvevőket három különböző alkalommal teszteltük, mindig minimum két nap szünettel. A laboratóriumi teszteket megelőző két napban pontosan leírták étrendi és edzésszokásaikat, és a tesztek előtt 8-10 órát böjtöltek. Ezt minden újabb vizsgálat előtt ugyanígy meg kellett ismételni.
Érkezéskor katétert helyeztünk az egyik alkari vénába és vérmintát vettünk, majd találomra adagolt sorrendben el kellett fogyasztani a három tesztelt élelmiszer egyikét (glükóz, teljes tej és csökkentett zsírtartalmú tej). Mindegyik 25 gr felvehető szénhidrátot tartalmazott.
15, 30, 45, 60, 90 és 120 perccel az étkezés után újabb vérvétel következett, majd elemeztük a plazma glükóz és inzulin koncentrációt.

Eredmények
A sovány és a teljes tej GI-e és II-e között nem volt lényeges különbség. Mindkét tejfajtánál szignifikáns különbség volt viszont tapasztalható a valós és a jósolt inzulinválaszban. Ebből következően, mindkét tejnél hasonlóan nagy különbség volt a GI és az II között.

Megbeszélés
Ennek a kísérletnek az eredménye újdonság: egészséges alanyoknál a sovány tej az alacsony glikémiás válaszhoz képest aránytalanul nagy inzulinválaszt váltott ki. Ezek az eredmények kibővítik Gannon és mtsi 1986-os munkáiból szerzett tudásunkat, amely kimutatta, hogy a sovány tej II-es típusú cukorbetegeknél erősen inzulin kiválasztást serkentő, valamint megerősítik egy előző vizsgálat eredményeit a teljes tej és az erjesztett tejtermékek hatásáról (Östman és mtsi, 2001). Östman kimutatta, hogy tejtermékek fogyasztását követően a vérben több inzulin van jelen, mint amennyit az elfogyasztott laktóz indokolna. Ez azt jelenti, hogy a laktózon kívül a tejnek valamely egyéb összetevője serkenti az inzulin kiválasztást. Bár ezek a szerzők azt indítványozták, hogy a tej egyik zsírkomponense lehet a felelős, a mostani eredmények kizárják ezt a lehetőséget, és inkább abba az irányba mutatnak, hogy a tej inzulin kiválasztást serkentő hatásáért a fehérjk valamelyike felelős. Bizonyos aminosavak (triptofán, leucin, izoleucin, és glutamin) növelik az inzulin kiválasztást, ezért Östmanék feltételezték, hogy a tejben ezeknek az aminosavaknak az emelt szintje serkentheti az inzulin kiválasztást. Azonban a marhahús és a tej inzulinogén aminosav profilja elég hasonló, mégis, a marhahús inzulin indexe 51, míg a tejtermékeké 89-115. A laktóznak önmagában 50 az inzulin indexe. Mindezt egybevetve, az adatok azt sugallják, hogy a laktóz és az aminosavak együttes jelenlétében, kölcsönhatásuk miatt jön létre a tejre adott emelt inzulin válasz. Ezt látszott alátámasztani az a kísérlet, amelyben egészséges alanyok sovány marhahús formájában 50 gr fehérjét fogyasztottak 50 gr glükózzal. Mindazonáltal nem zárhatjuk ki az egyéb potenciális inzulin kiválasztást serkentő faktorokat sem a tej fehérje komponensében (pl. specifikus peptidek vagy akár endogén szarvasmarha hormonok).

A sajton kívül, aminek 45 az II-e, minden egyéb tejterméknek (teljes és sovány tej, joghurt, kefír, fagylalt, túró) komoly inzulinkiválasztást serkentő hatása van, aminek messzemenő következménye lehet az egészségünkre nézve. Ludwig 2002-es eredményei kimutatták, hogy a tartós magas inzulinszint az inzulinrezisztencia előzménye lehet, és ez megerősíti Östman 2001-es megfigyeléseit, miszerint a tejfogyasztás reaktív hipoglikémiát vált ki (azaz a tejfogyasztásra hirtelen megnőtt inzulinszint túl gyorsan leeső vércukorszintet eredményez). Négy résztvevőnknél is tapasztaltuk, hogy vérük glükóz koncentrációja 60 perccel a tej elfogyasztása után a kezdetkor mért érték alá esett. Ez a reakció hasonló a magas glikémiás telítettségű szénhidrátokra adott válaszhoz, amely bizonyos inzulin rezisztenciához kapcsolódó betegségek mögöttes oka. A tej még egy alacsony GI étkezéshez hozzáadva is kiváltja az inzulintermelést növelő hatást.

Ezeknek a potenciálisan kedvezőtlen akut hatásoknak ellenére, egy epidemiológiai beszámoló szerint a tejtermék fogyasztás kapcsolatot mutat a II-es típusú cukorbetegség alacsonyabb rizikójával (Pereira és mtsi, 2002)*. Azonban, amíg jól kontrollált intervenciós vizsgálatok ezt meg nem erősítik, a mi eredményeink mindenképpen elővigyázatosságra adnak okot a felnőtteknek ajánlott emelt tejfogyasztással kapcsolatban, különösen azok számára, akik inzulin rezisztenciára veszélyeztetettek.

*Megj.: Azóta megjelentek újabb vizsgálatok, amelyek cáfolták Pereira és mtsi, 2002-es eredményeit. 4000 idős angol nő tejfogyasztáűsi szokásait és inzulinrezisztenciáját ill. metabolikus szindrómáját elemezve az derült ki, hogy a tejet sosem ivóknak 50%-al kisebb volt a kockázata metabolikus szindróma kialakulására. A tejet nem ivók közt kevesebb cukorbeteg volt. Forrás: Lawlor DA, Ebrahim S, Timpson N, Davey Smith G.Avoiding milk is associated with a reduced risk of insulin resistance and the metabolic syndrome: findings from the British Women's Heart and Health Study. Diabet Med. 2005 Jun;22(6):808-11.

Ajánlott olvasmány a témában:

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre