Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Csalás és ámítás: újabb trükk a sztatinok népszerűsítésére

A gyógyszeriparnak az a dolga, hogy eladja a termékét, a megfizetett kutatónak, hogy gyártson ehhez megfelelő reklámanyagot, a médiának pedig, hogy hülyítse vele gyanútlan olvasóját. A legjobb eszköz mindig a megfélemlítés. Ha nem szeded a sztatint: meghalsz.

 

A Google adatkezelési elvei

 

2019 februárjában egy rafináltan félrevezető tanulmány jelent meg, amely azt igyekezett igazolni, hogy minél szorgalmasabban szedi valaki a sztatint (koleszterincsökkentőt), annál jobbak az életben maradás esélyei (Rodriguez és mtsi., 2019). "…az a beteg, aki csupán a felét veszi be a gyógyszerének, 30 százalékkal nagyobb valószínűséggel hal meg szív- és érrendszeri rendellenességben, mint az a páciens, aki az orvosság 90 százalékát bevette. A kockázatok még nagyobbak azoknál, akik abbahagyják a gyógyszerszedést", idézi a HVG.hu a Daily mail-t

Mondjuk választhatott volna forrásnak a HVG szerkesztősége kevésbé bulvár lapot is, de céljaiknak valószínűleg ez is megfelelt. Ha maguk olvassák el az eredeti cikket, akkor sem lettek volna okosabbak. A média nagy felelőssége, hogy sosem valódi szakértőket kérdeznek meg (nincs pénz az igazságra?), hanem csak közvetítik az olvasók felé a gyógyszeripar rafinált, szakpublikációnak álcázott reklámüzeneteit. A HVG és az Index is küzd a fennmaradásáért, de őszintén: ki az a hülye, aki félreinformálásért jutalomból még adományokkal is támogat egy médiumot? Fizessen a gyógyszeripar nekik, ha már ilyen lelkesen tolják a Big Pharma kátyúba került szekerét!


Az ilyen cikkekbe ágyazott átverést csak alapos elemzéssel lehet mindig kideríteni. Gyanútlan orvos, pláne laikus olvasó nem lát át a szitán.

Hol van a kutya elásva?

A sztatinok védőhatását annak tulajdonítják, hogy képesek csökkenteni az LDL ("rossz koleszterin") szintet. Tényleg csökkentik, nem vitás, csakhogy épkézláb kutatás csalás nélkül ennek a védőhatását még soha nem támasztotta alá. Az ellenkezőjét annál többen bizonyították. Nem csupán arról van szó, hogy az LDL szintjének csökkentése nem csökkenti a szív- és érrendszeri halálozás kockázatát, hanem az LDL szint csökkentése kifejezetten veszélyes, és évekkel megrövidíti az életet. Erről elég sokat olvashat itt, és itt, meg itt.

Ez a vizsgálat megkerülte ezt a kérdést, hogy az "alacsony LDL szint véd-e a szívhalálozással szemben?". Nem azt vizsgálta, hogy a lecsökkentett LDL szint hogyan ment meg a szívhaláltól, hanem helyette azt vizsgálta, mennyire rendszeresen szedik a betegek a gyógyszert, és ez hogyan függ össze a bármilyen halál kockázatával.

A kérdésfeltevés teljesen logikusnak tűnik, hiszen minél szorgalmasabban szedik a sztatint, annál stabilabban mutat csökkent értéket az LDL szint, vagyis úgy tűnik, jogos a gyógyszerszedés gyakoriságával helyettesíteni az LDL szintet.

Csakhogy figyelmes olvasónak - már aki eljut az eredeti közleményig - néhány dolog máris feltűnhet. Az egyik az, hogy a szorgalmas gyógyszerszedők 22%-kal kisebb kockázattal haltak meg a nem szorgalmas gyógyszerszedőkhöz képest, de amikor a statisztikai elemzésbe bevonták az LDL szintet is, akkor ez a különbség nem nőtt (mint várnánk), hanem az előny 13%-ra csökkent.

Ha egyszer azért kell rendszeresen szedni a sztatint, mert akkor stabilabban alacsony az LDL szint, akkor miért nem inkább javul a rendszeres sztatinszedők életesélye a rendszertelen szedőkhöz képest? A válasz egyszerű: számtalan vizsgálat (pl. Ne rövidítsék meg senki életét! ) igazolja, hogy minél magasabb valakinek az LDL szintje, annál tovább él. Azaz, akik rendszertelenül szedik a sztatint, azoknak magasabb az LDL szintje, és ez bizony több százezres mintán már statisztikailag értékelhető életkilátásbeli különbséghez vezet.


De, akkor hogy jöhetett ki az, hogy akik rendszeresen szedik a sztatint, azok valószínűbben maradnak életben?

A válasz egyszerű, de nem kézenfekvő. A "healthy adherence" fogalmat valahogy úgy lehetne lefordítani, hogy "rendszeres gyógyszerszedés az egészség érdekében". A szerzők maguk is utalnak erre a gyógyszervizsgálatokban felismert különös jelenségre. Ennek lényege, hogy a gyógyszerszedésben mutatott lelkiismeretességnek önmagában olyan gyógyhatása van, hogy az megegyezik akár a gyógyszerhatással is.

Nézzünk erre egy-két példát!

Vegyünk rögtön egy korai koleszterincsökkentő vizsgálatot (Coronary Drug Project Research Group, 1980). A vizsgálatban clofibratot (egy nem sztatin típusú koleszterincsökkentő) használtak. Az ötéves vizsgálatban a gyógyszercsoportban 20%, a placebocsoportban 20.9% halt meg. Akik azonban rendszeresen szedték a gyógyszert, azoknak csak 15%-a halt meg, szemben a rendszertelen gyógyszerszedők 24.6%-val. Hurrá, akkor hatásos a gyógyszer? Nem, a szerzők csalódottan állapították meg, hogy akik rendszeresen szedték a placebót, azok közt 15.1%-os volt a halálozás, míg a placebót rendszertelenül szedők közt 28.3%-os volt a halálozás. Magyarán igazából komoly halálozási különbség nem a gyógyszert vagy a placebót szedők közt volt, hanem a rendszeresen szedők és a rendszertelenül szedők közt. Akik a placebót rendszertelenül szedték, azok 13.2%-kal valószínűbben haltak meg a placebót rendszeresen szedőkhöz képest.


Koleszterincsökkentővel kapcsolatban ilyen vizsgálatot többet nem igen találunk, a sztatin ipar vigyáz erre. Azonban Anderson 2010-es cikkében (Anderson, 2010), amelynek címében azt a kérdést teszi fel, hogy a sztatin terápiában vajon a lényeg a rendszeres szedés, nem is a sztatin? Példaként hozza fel McGinnis és mtsi (2009) vizsgálatát, amelyben a sztatinok nem előzték meg a placebónál jobban a nem halálos szíveseményeket, de viszont 56%-kal csökkentették az összhalálozást. Ilyen gyógyszerhatás viszont "képtelenség", írja. "Ha arról számolnak be, hogy egy gyógyszer, mondjuk a sztatin, 50%-ban tudja csökkenteni a halálozást, az kétségeket kell ébresszen. ...A hatásosságnak ezen a szintjén a sztatinoknak nem csak az összes szíveredetű halálozást kéne kivédeni (ami már képtelenség), de számos egészen más eredetű halált is. " A tablettákat rendszeresen szedők egyszerűen olyan emberek, akik minden tekintetben jobban vigyáznak az egészségükre, szögezi le Anderson. Ez magyarázza, hogy volt vizsgálat, amelyben a motor és üzemi balesetek számát is 25%-kal, a fogászati betegségeket és a drogfüggést 13%-kal csökkentette a sztatin szedése. Anderson arra is rámutat, hogy a sztatinok a placebóhoz képest 10-15% kockázatcsökkenést tudnak felmutatni (ami persze ugyancsak kérdéses), de rendszeresen szedőknél ez a hatás megháromszorozódik. Ez nyilvánvalóan az "healthy adherence" hatásból következik, nem a sztatinhatásból.

Egy bétablokkolót tesztelő vizsgálatban szintén az derült ki, hogy a placebót rendszeresen szedők 40%-kal kisebb valószínűséggel haltak meg, mint a placebót rendszertelenül szedők (Pressman és mtsi., 2012).

Egy másik bétablokkoló vizsgálatban a gyógyszert rendszertelenül szedőknek egy éven belül 3.5-szeres volt a halálozási kockázatuk a gyógyszert rendszeresen szedőkhöz képest. Ugyanez az arány a placebocsoportban 2.5-szeres halálozási kockázatnak felelt meg (Horwitz és mtsi., 1990). Azaz, a rendszertelen gyógyszerszedők azért halnak meg sokkal gyakrabban, mert általában nem törődnek egészségükkel.

Egy, a szívelégtelenség kezelésére tervezett gyógyszer vizsgálatában a rendszeres gyógyszerszedők közt 34%-kal, míg a rendszeres placeboszedők körében 36%-kal csökkent a halálozás (Granger és mtsi., 2005). Azaz, a siker oka a rendszeresség és nem a gyógyszerhatás volt.

Az aszpirin kontra placebo hatását vizsgálva, a placebot rendszertelen szedőknél 3.5-szer gyakoribb volt a szívhalálozás, mint a rendszeresen szedők közt (Glynn és mtsi., 1994). Holott tudjuk, hogy az aszpirin védőhatása majdnem nulla.(lásd: Az aszpirin megóv minket a sztróktól?)


A kardiovaszkuláris halálozás gyógyszeres csökkentését célul kitűző nyolc vizsgálat összevont elemzése szerint a placebót rendszeresen szedőknek 32%-kal alacsonyabb volt a halálozási kockázata, mint a valódi gyógyszert rendszertelenül szedőknek (Yue és mtsi., 2014). Pedig elvileg a rendszertelenül szedett gyógyszer is többet kéne érjen, mint a placebo.

Nőknél vizsgálták a hormonpótlás hatását. Míg az eredeti vizsgálatban a hormonpótlásban részesülők a placebocsoporthoz képest 24%-kal kevesebb csípőcsonttörést szenvedtek el, a placebót rendszeresen szedőknél 50%-kal kevesebb törés következett be. 31%-kal csökkent az infarktus, 40%-kal a rákhalál, és 36%-kal csökkent az összhalálozás is (Curtis és mtsi., 2011).

Egy másik hormonpótlás hatását ellenőrző vizsgálatban a placebót rendszeresen szedőknek 48%-kal kisebb volt a halálozási kockázata, mint a placebót rendszertelenül szedőknek (Padula és mtsi., 2012).

Simpson és mtsi. (2006) 21 olyan vizsgálat összevont elemzését végezték el, amelyben a gyógyszer és a placebo szedésének rendszerességét is mérték. A placebót rendszeresen szedők körében 44%-kal csökkent, míg a gyógyszert rendszeresen szedők közt 45%-kal a halálozás.

Nem érdemes szaporítani a vizsgálatokat. Egyértelmű, hogy a rendszeres gyógyszerszedők (ez a "healthy adherer effect"), akármit is szednek, 40-50%-os előnyt élveznek túlélésben, gyógyulásban a rendszertelenül szedőkhöz képest. Ezért annak kimutatása, hogy a sztatinokat rendszeresen szedőknek jobbak az életkilátásai nem a sztatinok hatásáról szól, hanem a szakirodalomban jól ismert, bár pontosan meg nem magyarázott lelki/életmódbeli hatásról szól. A sztatinipar jól ismert fogása ez, se szeri se száma azon vizsgálatoknak, amelyek a sztatinszedés rendszerességének hatását vetik össze a sztatinszedés rendszertelenségével, de sosem elemzik ezzel párhuzamosan a placebocsoportban megfigyelhető ugyanilyen különbségeket. Aki jól megnézi ennek a vizsgálatnak a végeredményét, a fentiek fényében akár még el is csodálkozhat, hiszen a rendszeresen szedőknek mindössze 13%-al kisebb az összhalálozási kockázata, mint a rendszertelenül szedőknek, holott minimum 30-50%-os különbség volna várható. 11%-os halálozási csökkenést azok is megtapasztaltak, akik a szívgyógyszereiket rendszeresen, a sztatint rendszertelenül szedték.

Azaz, az egész vizsgálat tulajdonképpen a "healthy adherer" hatást próbálta sztatinhatásként eladni.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

Andersohn F. Adherence to statin therapy: the key to survival? Int J Clin Pract. 2010 Jun;64(7):843-7.

Coronary Drug Project Research Group. Influence of adherence to treatment and response of cholesterol on mortality in the coronary drug project. N Engl J Med. 1980 Oct 30;303(18):1038-41.

Curtis JR, Larson JC, Delzell E, Brookhart MA, Cadarette SM, Chlebowski R, Judd S, Safford M, Solomon DH, Lacroix AZ. Placebo adherence, clinical outcomes, and mortality in the women's health initiative randomized hormone therapy trials. Med Care. 2011 May;49(5):427-35.

Glynn RJ, Buring JE, Manson JE, LaMotte F, Hennekens CH. Adherence to aspirin in the prevention of myocardial infarction. The Physicians' Health Study. Arch Intern Med. 1994;154:2649-2657.

Granger BB, Swedberg K, Ekman I, Granger CB, Olofsson B, McMurray JJ, Yusuf S, Michelson EL, Pfeffer MA; CHARM investigators. Adherence to candesartan and placebo and outcomes in chronic heart failure in the CHARM programme: double-blind, randomised, controlled clinical trial. Lancet. 2005 Dec 10;366(9502):2005-11.

Horwitz RI, Viscoli CM, Berkman L, Donaldson RM, Horwitz SM, Murray CJ, Ransohoff DF, Sindelar J. Treatment adherence and risk of death after a myocardial infarction. Lancet. 1990 Sep 1;336(8714):542-5.

McGinnis BD, Olson KL, Delate TM, Stolcpart RS. Statin adherence and mortality in patients enrolled in a secondary prevention program. Am J Manag Care 2009; 15: 689-95.

Padula AM, Pressman AR, Vittinghoff E, Grady D, Neuhaus J, Ackerson L, Rudd P, Avins AL. Placebo adherence and mortality in the Heart and Estrogen/Progestin Replacement Study. Am J Med. 2012 Aug;125(8):804-10.

Pressman A, Avins AL, Neuhaus J, Ackerson L, Rudd P. Adherence to placebo and mortality in the Beta Blocker Evaluation of Survival Trial (BEST). Contemp Clin Trials. 2012 May;33(3):492-8.

Rodriguez F, Maron DJ, Knowles JW, Virani SS, Lin S, Heidenreich PA. Association of Statin Adherence With Mortality in Patients With Atherosclerotic Cardiovascular Disease. JAMA Cardiol. 2019 Feb 13. doi: 10.1001/jamacardio.2018.4936.

Simpson SH, Eurich DT, Majumdar SR, Padwal RS, Tsuyuki RT, Varney J, Johnson JA. A meta-analysis of the association between adherence to drug therapy and mortality. BMJ. 2006 Jul 1;333(7557):15.

Yue Z, Cai C, Ai-Fang Y, Feng-Min T, Li C, Bin W. The effect of placebo adherence on reducing cardiovascular mortality: a meta-analysis. Clin Res Cardiol. 2014 Mar;103(3):229-35.