Csontgyógyszerek és állkapocs-csontelhalás

Fordította: Szendi Gábor

A csontritkulásra előszeretettel felírt gyógyszereknek súlyos mellékhatása lehet

 

 

Source: www.Freepik.com

A nem múló állkapocs fájdalom, a laza fogak vagy a szájban látható csont nem csak fogászati problémák, hanem súlyos alapbetegség tünetei, amelyek befolyásolják a szervezet gyógyulását. A gyógyszeres kezeléssel összefüggő állkapocs-csontelhalás egy súlyos szövődmény, amely az osteoporosis és a rákos csontvesztés kezelésére általánosan felírt gyógyszerekkel áll összefüggésben. A betegség kialakulása után a károsodás visszafordítása rendkívül nehéz.

A helyzetet még aggasztóbbá teszi, hogy ezeket a gyógyszereket széles körben használják, gyakran anélkül, hogy teljes mértékben tájékoztatnák a hosszú távú kockázatokról. Bár ezeket a gyógyszereket a csontlebomlás megállítására fejlesztették ki, egyúttal gátolják a szervezet természetes öngyógyító képességét is. Idővel ez a kompromisszum fertőzésekhez, törésekhez és az állkapocs szövetének végleges elvesztéséhez vezet.

Ha valaha felajánlottak Önnek denosumab vagy biszfoszfonát típusú csontgyógyszert, vagy ha már szed ilyet, akkor jogosan kíváncsi arra, hogy pontosan mi a kockázat. Mert ez nem csak a mellékhatásokról szól - hanem a hosszú távú egészségének védelméről és a gyógyulási képességének megőrzéséről.

A károsodás kockázata megnő a csontgyógyszerek és a szteroidok használatával

A Scientific Reports folyóiratban megjelent, nagyszabású finn vizsgálat 58 367 felnőttet követett nyomon, akiknek 2013 és 2015 között csontvesztést gátló gyógyszereket - főként biszfoszfonátokat vagy denosumabot - írtak fel. (1)

A csontvesztést gátló gyógyszerek a csontszövetet lebontó sejtek aktivitását gátolva lassítják a csontvesztést, azonban súlyos mellékhatásokkal járnak. A kutatók megvizsgálták, hogy ezek a gyógyszerek milyen gyakran okoznak állkapocs-csontelhalást, egy olyan állapotot, amelyben a csontszövet nem gyógyul, ami krónikus fájdalmat, fertőzést vagy töréseket okoz.

• A résztvevők többsége idősebb nő volt, akik csontritkulás ellen szedtek gyógyszert, de a rákos betegeknél nagyobb volt a kockázat.Az átlagéletkor 72 év volt, és a résztvevők 82%-a nő volt. A legtöbbjük csontritkulás miatt kapott kezelést, de körülbelül 13%-uknál rákot diagnosztizáltak. Az állkapocs-csontelhalás kockázata sokkal nagyobb volt azoknál, akik a gyógyszert rákos csontvesztés kezelésére szedték, különösen akkor, ha a gyógyszert nagy dózisban adták.
• Az állkapocs-csontelhalás előfordulási gyakorisága ötször magasabb volt a denosumabot szedőknél, mint a biszfoszfonátokat szedőknél.Az alacsony dózisú szedők körében az állkapocs-csontelhalás kockázata ötszörösére nőtt, ha a betegek biszfoszfonátok helyett denosumabot kaptak. A magas dózist szedők körében ez a különbség változatlan maradt, a denosumab körülbelül ötszörösére növelte a betegség előfordulási gyakoriságát a biszfoszfonátokhoz képest.
• A kortikoszteroidok súlyosbították a problémát, egyes esetekben hatszorosára növelve a kockázatot.Alacsony dózisú csontvesztést gátló gyógyszereket szedő betegeknél a kortikoszteroidok hozzáadása több mint hatszorosára növelte az állkapocs-csontelhalás kockázatát. Magas dózisban szedőknél a szteroidok hozzáadása még mindig megduplázta a kockázatot. Ez a kombináció különösen veszélyesnek tűnik azok számára, akik csontgyógyszereket nem csak rák kezelésére, hanem megelőzésre is szednek.
• A férfiak, különösen a rákosok, jártak a legrosszabbul.A nagy dózisú terápiában részesülő férfi betegeknél nagyobb valószínűséggel alakult ki állkapocs-csontelhalás, mint a nőknél. A kutatók megjegyezték, hogy ez különösen igaz a prosztatarákos férfiakra. A nemek közötti különbséget a szájhigiénia és az életmódbeli különbségek is magyarázhatják, mivel a férfiak általában ritkábban mosnak fogat és általában rosszabb a fogászati egészségük.

A kockázat 5 év használat után megugrik

Minél hosszabb ideig szedték a csontgyógyszereket a betegek, annál nagyobb volt az esélyük az állkapocs-elhalásra. A nagy dózisban szedőknél öt év folyamatos használat után jelentős növekedés volt tapasztalható az állkapocs-csontelhalás előfordulási gyakoriságában. (2) Ez különösen riasztó, tekintve, hogy sokan végtelen ideig szedik ezeket a gyógyszereket.

• Biológiai szempontból a denosumab túl agresszíven gátolja a csontok regenerálódását.A denosumab gátolja az oszteoklasztok – a szervezet által a régi vagy sérült csontok lebontására használt sejtek – jelenlétét jelző kulcsfontosságú enzimet. Az enzim aktivitásának szinte teljes felszámolásával a denosumab megakadályozza, hogy az állkapocs kisebb sérülések vagy fertőzések után meggyógyuljon. A csontátalakítás ilyen extrém gátlása valószínűleg magyarázza a állkapocs-csontelhalás gyors kialakulását a biszfoszfonátokhoz képest, amelyek idővel lassan halmozódnak fel a csontokban.
• A gyógyszer adagolási módja is fontos volt; az injekciók és az intravénás adagolás több kárt okozott, mint a tablettát.Az csontvesztés elleni gyógyszerek intravénás vagy szubkután adagolása sokkal nagyobb kockázatot jelentett, mint az orális adagolás. Az, hogy egy gyógyszer hogyan jut a szervezetbe, befolyásolja, hogy milyen agresszíven zavarja a csontátalakulást.
• A kockázat drámaian megnőtt, amikor a betegek egyik gyógyszerről másikra váltottak.Azok, akiknek először biszfoszfonátokat írtak fel, majd később denosumabot kaptak, azoknál nagyobb valószínűséggel alakult ki állkapocs-csontelhalás, mint azoknál, akik egy gyógyszert szedtek. Alacsony dózisban szedőknél ez a váltás több mint kétszeresére növelte a kockázatot. A tanulmány szerint ezeknek a gyógyszereknek a kombinálása hiba.

A megelőzés a legjobb védelem az állkapocs károsodása ellen

A Journal of International Society of Preventive & Community Dentistry folyóiratban megjelent iránymutatásban azt vizsgálták, hogyan lehet megelőzni és kezelni az állkapocs-csontelhalást, különösen azoknál, akik csontvesztást gátló vagy újér kialakulását gátló gyógyszereket szednek, amelyek megakadályozzák a szervezetben az új vérerek képződését, és gyakran használják rákkezelésben. (3) A kutatók gyakorlati, lépésről lépésre kidolgozott keretrendszert állítottak fel a kockázati tényezők azonosítására és a súlyos csontkárosodás bekövetkezte előtti beavatkozásra.

Az intravénás kezelésben részesülő rákos betegek a legmagasabb kockázatú csoportok közé tartozna. A cikk különbséget tett az oszteoporózisban szenvedő betegek és a rákos betegek között, rámutatva, hogy az intravénás csontvesztésgátló vagy újér kialakulását gátló kezelésben részesülő rákos betegeknek a terápia megkezdése előtt teljes szájvizsgálatra van szükségük. Ha Ön ebbe a kategóriába tartozik, akkor magas a kockázata a szövődmények kialakulásának, különösen, ha nemrégiben fogászati beavatkozáson esett át, rossz a szájhigiénéje vagy kivehető fogsort használ.

Az állkapocs-csontelhalás-esetek több mint fele foghúzás után kezdődik.A megállapítások szerint az állkapocs-csontelhalás-diagnózisok 52-61%-át fogászati beavatkozások, különösen foghúzás váltotta ki. A tanulmány sürgette a fogorvosokat és az onkológusokat, hogy a gyógyszeres kezelés megkezdése előtt stabilizálják a fogászati problémákat, például a fertőzéseket vagy az előrehaladott ínybetegségeket.

Bár az állkapocs-csontelhalást gyakran fogászati beavatkozások, például foghúzás váltja ki, fogászati beavatkozás nélkül is előfordulhat. A kockázat jelentősen megnő, ha több mint két éve szed csontvesztést gátló gyógyszereket, fogsorral rendelkezik vagy ínybetegségben, például parodontitisben szenved.(4)

Az állkapocs különösen sérülékeny, mert vérellátása gyenge és állandó mikrobiális hatásoknak van kitéve. A test többi csontjával ellentétben az állkapocs vékony, szerkezetileg sűrű és gyakran sérül rágás, fogmosás vagy fogászati beavatkozások során. A tanulmány elmagyarázta, hogy a csökkent véráramlás, a szájból származó magas baktériumterhelés és a folyamatos kopás tökéletes vihart kavar. Ha a csont felszínre kerül, a csontcsökkentő gyógyszerek hatására nehezen gyógyul.

A D-vitamin-hiány, a helyi fertőzések és az immunszuppresszió mind rontják a kimenetelt. Számos kockázatnövelő tényezőt soroltak fel, köztük az alacsony D-vitamin-szintet, a szájban előforduló krónikus gyulladásokat és a kemoterápia által okozott immunrendszeri diszfunkciókat. Ezek a tényezők gátolják a szervezet csontregeneráló képességét és a fertőzések leküzdését, ami jelentősen megnehezíti az állkapocs-csontelhalás visszafordítását, ha egyszer már kialakult.

A megelőző fogászati ellátás csökkenti a kockázatot. A tanulmány hangsúlyozta, hogy a folyamatos fogápolás és a négy-hat havonta végzett rendszeres szűrővizsgálatok segítenek az állkapocsproblémák korai felismerésében. A későbbi stádiumokban a beavatkozások sokkal invazívabbak, beleértve az állkapocs részleges eltávolítását is.

Kerülje a csontgyógyszereket, mivel biztonságosabb csontkezelési lehetőségek is léteznek

Ha azt mondták Önnek, hogy elvékonyodott csontjai vagy osteoporózisa van, könnyen meggyőzhetik, hogy erős gyógyszereket, például biszfoszfonátokat vagy denosumabot szedjen. Ezek a gyógyszerek azonban nem csak lassítják a csontvesztést, hanem leállítják a szervezet természetes regenerációs rendszerét is. Ha ehhez még szteroidokat is szed, az állkapocs maradandó károsodásának kockázata még tovább nő.

Szerencsére vannak jobb módszerek a csontok erősségének támogatására anélkül, hogy az állkapocs-csontelhalás kockázatot vállalná. Akár már szed ilyen gyógyszereket, akár csak fontolgatja azok szedését, még nem késő okosabb, biztonságosabb döntést hoznia. Íme, mit ajánl Dr. Mercola az állkapcsának védelmére, a csontok erősségének megőrzésére és a hosszú távú szövődmények elkerülésére:

1. Kerülje a természetes javító folyamatokat leállító csontgyógyszereket. Ha biszfoszfonátokat vagy denosumabot írtak fel Önnek, gondolja át újra a szedését, de természetesen szakemberrel konzultáljon erről. Ezek a gyógyszerek mikrorepedéseket okoznak a csontokban, mert leállítják a természetes lebontási és újjáépítési folyamatot. (5) Idővel ez a csontokat törékenyebbé teszi, nem pedig erősebbé. Különösen a denosumab csökkenti le szinte nullára az oszteoklasztok aktivitását.

2. Építse újjá csontjait belülről, célzott tápanyagokkal. A csontok nem csak kalciumot tartalmaznak - mindenféle tápanyagra szükségük van ahhoz, hogy erősek és rugalmasak maradjanak. Fontos a D-vitamin, valamint a K1- és K2-vitamin szedése, és a magnézium, a kalcium, a bór és a kollagén bevitele is. Ezek együttesen serkentik az egészséges csontképződést, miközben fenntartják az ásványi anyagok egyensúlyát. A kollagén különösen fontos, mivel ez alkotja azt a rugalmas vázszerkezetet, amelyre az ásványi anyagok épülnek.

3. Eddze a csontjait véráramlás-korlátozó edzésekkel. Ha idősebb vagy nem tud nehéz súlyokat emelni, a véráramlás-korlátozó (BFR) edzés hatékony alternatíva. Ez úgy működik, hogy könnyű edzés közben rövid ideig korlátozza a végtagok vérellátását, ami növekedési reakciót vált ki az izmokban és a csontokban. Így a terhelés nélkül élvezheti az erősítő edzés előnyeit. A BFR ígéretes hatást mutatott a csontsűrűségre,és biztonságosan végezhető, még akkor is, ha gyenge vagy lábadozik (6).

4.Legyen következetes a napi mozgással és az ásványi anyagokban gazdag étrenddel. A csontjai reagálnak a napi szokásaira. Sétáljon minden nap. Rendszeresen tartózkodjon a napon, hogy támogassa a D-vitamin termelést.

Gyakran ismételt kérdések a csontgyógyszerekről és az állkapocs-csontelhalásról

K: Mi az állkapocs-csontelhalás?

V: Az állkapocs-csontelhalás egy súlyos állapot, amelyben az állkapocs csontjának egyes részei elhalnak és nem gyógyulnak meg, ami gyakran fájdalommal, fertőzéssel jár vagy a lágyrészek alól kilátszó csontot eredményez. Közvetlenül összefügg a csontgyógyszerekkel, mint a biszfoszfonátok és a denosumab, amelyeket gyakran írnak fel csontritkulás és rákos csontvesztés esetén.

K: Kik a leginkább veszélyeztetettek a állkapocs-csontelhalás kialakulásában?

V: A denosumabot szedő emberek vannak a legnagyobb kockázatnak kitéve, különösen ha nagy dózisban vagy rákkezelés során alkalmazzák. A kockázat még nagyobb, ha ezeket a csontgyógyszereket kortikoszteroidokkal együtt alkalmazzák. A hosszú távú használat (öt évnél hosszabb), a férfi nem és a fogászati problémák, például ínybetegségek vagy foghúzás szintén növelik a hajlamot.

K: Hogyan okozhatnak csontgyógyszerek állkapocs-károsodást?

V: Ezek a gyógyszerek gátolják a szervezet természetes csontátalakulását, különösen az állkapocsban, ahol a gyógyulás már eleve nehéz a gyenge vérkeringés és a rágásból és a szájbaktériumokból származó állandó stressz miatt. Különösen a denosumab gátolja agresszíven a csontgyógyulást, így az állkapocs nem képes helyrehozni a kisebb sérüléseket vagy fertőzéseket.

K: Aggódnom kell, ha biszfoszfonátokat vagy denosumabot írtak fel nekem?

V: Igen. Ezek a gyógyszerek zavarják a szervezet természetes csontciklusát, ami idővel mikroszkopikus repedések kialakulásához vezet. Ahelyett, hogy erősítenék a csontokat, törékenyebbé teszik őket. A denosumab különösen agresszív, szinte nullára csökkenti az oszteoklasztok aktivitását, ami leállítja a csontok lebontását és a szükséges újjáépítést is.

K: Melyek a csontgyógyszerek biztonságosabb alternatívái?

V: A természetes csonttámogató stratégiák közé tartozik a D-vitamin, a K2-vitamin, a magnézium, a bór és kollagén optimális bevitelének biztosítása, kíméletes erőnléti módszerek, például BFR edzés alkalmazása, valamint a napi mozgás és a gyulladáscsökkentő teljes értékű ételek fogyasztásának előtérbe helyezése. Ezek a módszerek támogatják a csontok erősségét anélkül, hogy leállítanák a természetes javító mechanizmusokat.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre