Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Ki ássa meg a cukorbeteg sírját?

Az egészségügyi kormányzat új takarékossági intézkedése, hogy azok a cukorbetegek, akiket ismételten rajtakapnak, hogy életmódjukkal okozzák cukorbetegségüket, ezentúl majd olcsóbb inzulint kaphatnak, vagy megvehetik a jobbat saját költségükön.

 

Google hirdetés

 

A megfogalmazás, miszerint azok a cukorbetegek, akik "életmódjuktól betegedtek meg, ezentúl majd fizethetik a kezelésüket" önmagában abszurd.
Először is, felvetődik a kérdés, ki is javasolta, nem csak a cukorbetegeknek, hanem mindenkinek, hogy egyen sok finomított szénhidrátot, és igyekezzen lecsökkenteni a zsírt (mert az szívbetegséget okoz) és a húsokat (mert az rákot, vesebajt, köszvényt, stb. okoz)? Természetesen a nyugati orvoslás és a közegészségügy étrendi javaslatait foglaltam itt össze szőrmentén. Tehát az orvoslás szívós munkával rávette a népességet, hogy éljen egy megbetegítő étrenden, aztán most elverik a port azon, aki az emberi szervezet számára alkalmatlan étrendet nem bírja és megbetegszik tőle.
Másodszor, próbálja meg bármelyik cukorbeteg azt a csodát végrehajtani, hogy egyszerre kövesse az orvosa által előírt szénhidrátdús diétát betartani és egyben a vércukorszintjét az elvárt szint alatt tartani.
De mi is a baj a nyugati étrenddel? Az, hogy szembe megy az ember evolúciós szükségleteivel. Az ember kifejlődésének két és félmillió éve során soha nem fogyasztott finomított szénhidrátokat (érts. gabonaféléket, burgonyát, rizst, kukoricát, cukrot, stb.), azaz hasnyálmirigye nincs felkészítve arra, hogy naponta megküzdjön a hatalmas mennyiségű glukózzal, ami étkezések után lökésszerűen szétáramlik a testben. Bizonyíték erre, hogy a természeti népek körében ismeretlen a diabétesz (az 1-es típusú is, de ez egy másik történet), viszont amint áttérnek ezek a természet gyermekei a nyugati étrendre, máris 30-70%-ban cukorbeteggé válnak.
Tekintve, hogy a 19. században még körbecsodálták a 2-es típusú cukorbeteget, mert ritka volt, mint a fehér holló, ma pedig a magyar lakosság közel 10%-a cukorbeteg, valami a 20. században történt. Még pontosabban a koleszterin hisztériát követő évtizedekben, amikor a közegészségügy "kezébe vette" a nép sorsát. Ekkor kezdték ajánlani, hogy az étrend 50-60%-a álljon finomított szénhidrátból és a zsírokat tessenek növényi olajakra cserélni. Majd az élelmiszeripar kezdte a cukrokat az inzulinrezisztencia szempontjából még veszélyesebb fruktózra cserélni. Ezek hatására rohamosan nőtt az elhízottak aránya, és jól ismert, hogy a 2-es típusú diabétesz 80-90%-ában az elhízás a felelős a betegségért.
Amerikai statisztikák szerint 1935 és 1996 között a 2-es típusú cukorbetegség gyakorisága 765%-kal nőtt meg, de 1960 és 1996 közt a növekedés 300%-os volt. Ez az időszak egybeesik a koleszterinhisztéria kirobbanásával, amikor az emberek pánikszerűen kezdték növelni a szénhidrátfogyasztásukat.


(Gross és mtsi. 2004)

Ennek hatásra ugrásszerűen megnőtt az elhízottak aránya. Mivel a nyugati világban a táplálkozási szokások nagyjából egyformák az élelmiszeripar és a közegészségügyi ajánlások nemzetközi jellege miatt, ezért az összefüggések könnyedén átvihetők a magyar népességre is.


(Gross és mtsi. 2004)

A grafikon csak az elhízottak (BMI> 30) arányát mutatja, a túlsúlyosakkal együtt mára kb. 70%-nál tartanak, míg Magyarországon ezek az arányok nagyjából úgy néznek ki, hogy az elhízottak aránya 20%, a túlsúlyosak aránya 40%.
A cukorbetegség kialakulásához jelentősen hozzájárult az egyre fokozódó fruktóz fogyasztás, amit az élelmiszeripar alattomosan mindenhez adagol, amit édesíteni kell, továbbá a csuda egészségesnek beállított üdítőlevek is tele vannak fruktózzal. Ez alól természetesen nem kivétel a 100%-os gyümölcslé sem, mivel a gyümölcsök némelyikében jelentős mennyiségű fruktóz is található.


(Gross és mtsi. 2004)

A cukorbetegség tehát azért vált elterjedtté, mert a hamis közegészségügyi és orvostudományi ajánlások szerint a zsírokat ki kell váltani szénhidrátokkal. Szénhidrát alatt azonban egyre inkább a finomított szénhidrátokat értik, azaz a gabonaféléket, a rizst, a burgonyát, a kukoricát és a cukrot. Az emberek soha nem látott mennyiségben fogyasztanak kenyeret, tésztaféléket, burgonyát és rizst, és desszertnek, tízórainak, uzsonnának süteményeket, csokoládét, fagylaltot, stb. Táplálkozásunk az étrendi ajánlások és a jólét hatására alapvetően átalakult. A bőség és a rossz tanácsok mára elviselhetetlen egészségügyi terheket rónak a civilizált országokra, ráadásul lyukas korsóba öntött a pénz jó része, mert a mai egészségügy fő tevékenysége nem a gyógyítás, hanem a krónikus betegségek kezelése. Ha nem volnának a táplálkozással összefüggő betegségek (szív és érrendszeri betegségek, rák, cukorbetegség), az egészségügy kevesebb pénzből is hihetetlenül magas minőségű ellátást tudna biztosítani.

Mivel a gyógyítás sokáig az adófizetők pénzére épülő hatalmas biznisz volt, senki nem törődött a megelőzéssel.
Sokáig el lehetett játszani, hogy "sajnos a cukorbetegség életre szóló inzulinozást jelent", mert mindenkinek bomba üzlet volt a diabétesz. A diabetológia a gyógyszeripar kereskedőjévé vált, fő funkcióját a gyógyszerek és inzulinok közvetítésében és a betegek letolásában látta. A 2-es típusú diabétesz valójában egy akut anyagcserezavar, amit a diabetológia a betegek megtévesztésével krónikus betegséggé alakít. Ha valaki felvilágosítaná a cukorbeteget, hogy egyáltalán nem volna szabad finomított szénhidrátot ennie, és akkor meggyógyulna, valószínűleg sok beteg választaná ezt az utat, amint a paleolit táplálkozás sikertörténetei is bizonyítják. De a diabetológusok a mai napig is erőltetik a minimum 240 grammos szénhidrátbevitelt, mert ugye anélkül megáll az ütő az emberben. Ettől azonban a cukorbetegek élete folyamatos hízókúra, mert a brutális mennyiségű finomított szénhidráthoz "beállított" inzulinra aztán muszáj enni. A "beállított" inzulinnal arra lehet kényszeríteni egy embert, hogy ne szükségletei vagy elhatározása szerint táplálkozzon, hanem előre kitervelt mennyiséget tömjön magába. És ráadásul az emberi szervezet nem patikamérleg, s a különféle szénhidrátok vércukorszint emelő hatása sem követi a diabetológus elképzeléseit, ezért a vércukorszint hol egekbe tör, hol meg leesik. Azaz, a nyugati étrend mellett gyakorlatilag beállíthatatlan a normál vércukorszint. Ekkor jön a fordulat, a szerencsétlen félrevezetett betegnek -mert elfogyott a pénz- most azt mondják: életmódod miatt vagy beteg, mostantól Neked kell megvenni az inzulint. Ez kb. olyan, mint amikor gonosztevők kivégzendő áldozatukkal megásatják a sírját. Eddig legalább TB alapon lehetett haldokolni, most már a betegnek magának kell finanszíroznia saját lassú pusztulását.

A diabetológia azonban még nem késett le semmiről, mi több, a szemléletváltást az élet és a betegek úgyis ki fogják kényszeríteni. Itt volna az idő, hogy bevallják: eddig sem kellett volna inzulinoznia magát egy 2-es típusú betegnek sem, ha áttért volna a lowcarb vagy a paleolit étrendre. Amit rákölt a zöldségekre és húsra, az visszatérül a szükségtelenné vált gyógyszerek árából, és a meghosszabbodott, egészségesebb életből. További megtakarítás, hogy később, a lábamputáció után, nem kell majd tolókocsit sem venni, mert a trendek szerint hamarosan az is önköltséges lesz.

Grafikonok forrása:
Gross LS, Li L, Ford ES, Liu S. Increased consumption of refined carbohydrates and the epidemic of type 2 diabetes in the United States: an ecologic assessment. Am J Clin Nutr. 2004 May;79(5):774-9.

Ajánlott olvasmány külön fejezettel az 1-es és a 2-es típusú cukorbetegségről!

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre