Cukorbetegséget okozó gyógyszerek

Fordította: Czárán Judit

A diabéteszt okozó gyógyyszert nem is feltétlen kéne szedni, vagy hatásos volna kisebb adagban is. Ha mégis muszáj, életmóddal ellensúlyozhatnánk hatását.

 

 

Source: www.Freepik.com

Dióhéjban

• A vényköteles gyógyszerek egyik leggyakoribb és legsúlyosabb szövődménye a magas vércukorszint és a cukorbetegség
• A kortikoszteroidok és a megemelkedett vércukorszint közötti kapcsolat, vagyis hogy ezek a gyógyszerek súlyosbíthatják a már meglévő cukorbetegséget, de akár a cukorbetegség kialakulásához is vezethetnek, régóta ismert. A kortikoszteroidok egy külön osztályt képeznek, amikor a gyógyszer okozta cukorbetegségről van szó.
• Az antipszichotikumok, a sztatinok, a tiazin-diuretikumok és a béta-blokkolók négy másik olyan gyakran felírt gyógyszercsoport, amelyek megnehezíthetik az érintettek vércukorszintjének szabályozását.
• Többféle mechanizmus ismert, amelyeken keresztül ezek a gyógyszertípusok cukorbetegséget válthatnak ki, de vannak módszerek, amelyek segíthetnek visszavenni a ellenőrzést a vércukorszintünk felett.
• A legjobb módja az említett egészségügyi problémák megelőzésének az, ha amennyire csak lehet, kerüljük ezeknek a gyógyszereknek a használatát, és a mitokondriális egészségünk és a sejtjeink energiatermelésének optimalizálásával a kezelni kívánt betegség kiváltó okát szüntetjük meg.

A különböző egészségügyi problémák kezelésére és a tünetek enyhítésére irányuló törekvéseik során az orvosok gyakran támaszkodnak olyan erős gyógyszerekre, mint a szteroidok, az antipszichotikumok, a sztatinok, a vízhajtók és a béta-blokkolók. Ezek azonban, bár fontos terápiás előnyöket nyújthatnak, egy kevésbé ismert kockázatot is hordoznak, ez pedig a 2-es típusú cukorbetegség kialakulása.

Mivel a cukorbetegség gyakorisága világszerte folyamatosan nő, kiemelkedő fontosságú, hogy megértsük a kapcsolatot ezen gyakran felírt gyógyszerek és a cukorbetegség kialakulása között. A problémát alapvetően az okozza, hogy az említett szerek megváltoztathatják az anyagcsere-folyamatokat, ami inzulinrezisztenciához, megemelkedett vércukorszinthez, végül pedig a 2-es típusú cukorbetegséghez vezethet.

Ugyanakkor fontos tudni, hogy nemcsak a gyógyszerek fokozzák a cukorbetegség kialakulásának kockázatát, hiszen abban négy elsődleges, nem gyógyszeres tényező is jelentős szerepet játszik: a túlzott omega-6-bevitel, az ösztrogéndominancia, az elektromágneses mezőknek (EMF) való fokozott kitettség és az ebből eredő endotoxintermelés a bélrendszerben. Ezen elemek mindegyike felboríthatja a szervezet anyagcsere-egyensúlyát és a inzulinszabályozását, ami idővel cukorbetegséghez vezethet.

A kortikoszteroidok használatának súlyos következményei lehetnek

A nagy dózisú kortikoszteroidok adagolása gyakori orvosi beavatkozás. Az ízületi gyulladás kezelésének ez a leggyakoribb és legtöbb mellékhatással járó módja; a szteroidok a gyulladást okozó vegyületek termelődésének blokkolása révén hatnak. Kortikoszteroidokat először az 1930-as években szintetizáltak, az 1950-es évektől pedig már általánosan használták őket ízületi fájdalmak kezelésére. (1) Az 1980-as évek eleje óta az autoimmun betegségekben szenvedőknek is szteroidokat írnak fel a gyulladás leküzdése céljából.(2)

Sajnos a szteroidok káros mellékhatásai tagadhatatlanok. Legveszélyesebb és legmérgezőbb hatásai közül sokat már az 1960-as évekre azonosítottak, és a károk minimalizálása érdekében protokollokat dolgoztak ki a szteroid adagok csökkentésére, illetve megvonására.(3) Ám jobb, ha tudjuk, hogy ezeknek a gyógyszereknek a káros hatásai még rövid távú használat esetén is drámaiak lehetnek.

A kortikoszteroidok ismert mellékhatásai közé tartozik a csontritkulás, a szürkehályog és a magas vércukorszint kialakulása. Ráadásul a vizsgálatok szerint térdfájdalom ellen például nem is hatásosabbak a placebónál, miközben megduplázzák a porckopás mértékét (4).

A szteroidok immunszuppresszív tulajdonságokkal is bírnak, ezért autoimmun betegségek kezelésére is használják őket, de az immunrendszer működésének elnyomásával egyúttal fogékonyabbá teszik a beteget a szepszisre és fertőzésekre is.(5) A vizesedés, a viselkedésbeli változások, a súlygyarapodás, a fáradtság, az izomgyengeség és a különböző vírusok és baktériumok okozta fertőzéseknek való fokozott kitettség ugyancsak gyakori probléma az orvosi szteroidok használatával összefüggésben.(6)

Szteroidok okozta cukorbetegség

A kortikoszteroidok használatából eredő potenciális egészségügyi problémák hosszú listájából a magas vércukorszint és a cukorbetegség lehet a legelterjedtebb. A kórházi körülmények között nagy dózisú szteroidokat kapó betegek több mint felénél alakul ki túl magas vércukorszint, és 86% az, aki legalább egyszer szembesül ilyen epizóddal (7).

A cukorbetegség egy inzulinrezisztencia okozta betegség, amely magas vércukorszinttel jár. Az inzulin a vércukorszintet szabályozó hormon, amelyet a hasnyálmirigy termel.(8) A kortikoszteroidok azáltal idéznek elő cukorbetegséget, hogy a májat ellenállóbbá teszik az inzulinnal szemben. Így, még -ha a hasnyálmirigy elegendő inzulint is termel-, a máj továbbra is termel glükózt.

A szteroidok jelentős mértékben fokozzák az étkezés utáni hiperglikémiát, aminek az étkezésekkel egyidejű inzulinadagolás a tipikus kezelése. (9) Az új cukorbetegségek 2%-a világszerte összefüggésbe hozható az orális kortikoszteroidok szedésével. (10)

A szteroidok okozta cukorbetegség egyik legriasztóbb aspektusa, hogy nagyon gyorsan alakul ki. Kimutatták, hogy a vércukorszint már a mozgásszervi fájdalmakra adott szteroid injekciókat követő napon megugrik.(11) A szteroidok által okozott cukorbetegség nem mindig maradandó, de fennáll a lehetősége, hogy azzá válik, különösen a 2-es típusú cukorbetegség szempontjából fokozottan veszélyeztetett személyek esetében .(12)

Antipszichotikus szerek

A legjobb megközelítés a kortikoszteroidok elkerülésére, amelyek szinte mindig hiperglikémiát okoznak, az egészséges életmód, amellyel csökkenteni lehet a szervezet öregedéssel járó károsodását. A leggyakrabban felírt második generációs antipszichotikumok szintén kapcsolatba hozhatók a cukorbetegséggel.

Egy vizsgálatban a betegek 76,52%-ánál találtak klozapin (pl. Leponex) okozta prediabéteszt, illetve cukorbetegséget, és a prediabéteszes betegek 47%-ánál metformin egyidejű adagolásával sem sikerült megakadályozni a diabétesz kialakulását. (13)

Egy dán vizsgálat szerint a második generációs antipszichotikumok 32%-kal növelték a cukorbetegség kialakulásának kockázatát, amely még a riszperidon esetében is 24%-kal magasabb volt az átlagnál (14, 15) A betegség ijesztő gyorsasággal, általában már a kezeléstől számított hat hónapon belül kialakul (15).

A második generációs antipszichotikumok súlyos és gyakori hátrányai közé tartoznak a súlygyarapodás és a cukorbetegség kialakulása. Az olanzapint szedő betegek 40%-ánál jelentős súlygyarapodást tapasztaltak, de a kutatók arra nem találtak bizonyítékot, hogy a súlygyarapodás összefüggésben állna a cukorbetegséggel. A mögöttes anyagcserezavarok megértésének hiánya áthelyezi a kezelés hangsúlyait. A viselkedésterápiák és az ezt kiegészítő gyógyszeres terápiák csak korlátozott klinikai sikert értek el e káros hatások visszafordításában (16).

A gyakran felírt koleszterin- és vérnyomáscsökkentő szerek, illetve a szívgyógyszerek is okozhatnak cukorbetegséget

A sztatinok a leggyakrabban felírt gyógyszerek közé tartoznak, ám népszerűségüket inkább a gyógyszeripar profitja, mint azok egészségre gyakorolt áldásos hatása indokolja, hiszen a szív- és érrendszeri betegségek szempontjából alacsony kockázatúnak számító milliókkal is szedetik őket, és egyáltalán kérdéses az egész koleszterin teória. A sztatinbirodalom az értékesítési technikákra és a koleszterinszintre vonatkozó irányelvek megváltoztatására épült. A VIATRIS által gyártott Lipitort például több mint 29 millió betegnek írták fel (17).

A sztatinok megduplázzák a cukorbetegség kockázatát, és ha három évnél tovább szedik őket, akkor a kockázat akár meg is háromszorozódhat. A sztatinok úgy működnek, hogy blokkolnak egy enzimet a májban, amelyre a koleszterin előállításához van szükség. Ez elég egyszerűen hangzik, csakhogy az emberi szervezet roppant komplex rendszer, amelyben egy tényező megváltoztatása nemkívánatos következményekkel és károkkal járhat.

Azonban az egészségünket holisztikusan javító életmód-stratégiák népszerűsítése helyett, a cukorbetegség és a sztatinok kapcsolatának hagyományos megoldásaként a betegeknek cukorbetegség kezelésére való gyógyszer szedését javasolják. Ilyen szer pl. a glyburide. Ezeknek azonban szintén számos mellékhatása lehet. Ezek közé tartozik a májkárosodás, a hányinger, a gyomorégés, a homályos látás, az izom- és ízületi fájdalmak (18).

A Diabetes.co.uk újságírója hívta fel a figyelmet a sztatin-gliburid gyógyszerfelírási lánc abszurditására: "Mivel a gliburid serkenti az inzulintermelést, egy 2-es típusú cukorbetegség elleni gyógyszer alkalmazása a 2-es típusú cukorbetegség megelőzésére különös kezelésnek tűnik."(19)

A tiazid diuretikumok - egy másik népszerű gyógyszercsoport, amelyet a magas vérnyomás kezelésére használnak - szintén igazolt összefüggést mutatnak az újonnan kialakuló cukorbetegséggel. A tiazid diuretikumok csökkentik a nátrium visszavételét és fokozzák a vizelettermelődést, szó szerint lecsapolva és csökkentve ezzel a sejtek közötti teret és a plazma térfogatot.(20) Elemzések kimutatták, hogy az ezt a gyógyszertípust szedő betegeknél nagyobb a kockázata a csökkent glükóztoleranciának és a cukorbetegségnek.(21)

A béta-blokkolókat is a szív- és érrendszer egészségének védelme érdekében, illetve a szívritmuszavarok kezelésére használják. Ez a gyógyszertípus az adrenalintermelés blokkolása révén éri el, hogy a szív lassabban és kisebb erővel verjen. A béta-blokkolók emellett kitágítják a vénákat és az artériákat, ezáltal javítják a véráramlást és csökkentik a vérnyomást (22).

Természetesen az ilyen típusú beavatkozásoknak is vannak következményei. A béta-blokkolók az inzulinérzékenység csökkentése révén növelhetik a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát.(23) Inzulinfüggő cukorbetegeknél a béta-blokkolók elnyújthatják, fokozhatják, megváltoztathatják, illetve súlyosbíthatják a hipoglikémia, vagyis az alacsony vércukorszint tüneteit.(24) Nem inzulinfüggő cukorbetegeknél ennek az ellenkezője a helyzet. Ilyenkor a hiperglikémia válik jelentős kockázattá. A béta-blokkolók antagonizálják az orális hipoglikémiás gyógyszerek hatását, és növelhetik a vércukorszintet.

A gyógyszerek okozta cukorbetegség elkerülése és gyógyítása a omega-6-ok kerülésével

Ezeknek a gyakran felírt gyógyszereknek a mellékhatásai riasztóak, különös tekintettel a cukorbetegség kialakulásának fokozott kockázatára. A legjobb megoldás az, ha olyan életmódot folytatunk, amely feleslegessé teszi az említett gyógyszerek szedését. Ahogy korábban utaltunk rá, a krónikus betegségek számának megugrása, amelyek kezelésére ezeket a cukorbetegséget elősegítő gyógyszereket felírják, három mindenütt jelenlévő mitokondriális méregre vezethető vissza: az omega-6-ra, az ösztrogén-dominanciára és az EMF-ekre.

Gyakorlatilag minden ismert egészségügyi probléma, beleértve az olyan súlyos betegségeket is, mint a szívbetegségek, a rák és az elhízás, a sejtek fenti toxinok okozta energiatermelő képességének a károsodására vezethető vissza. Ezek a toxinok ugyanis ideális környezetet teremtenek a belekben az endotoxin-termelő baktériumok fejlődéséhez.

Tehát az elsődleges cél minden betegség esetében a sejtek egészséges energiatermelésének a helyreállítása, amely lehetővé teszi a szervezet számára, hogy a vastagbél oxigénmentes maradjon. Ez később megkönnyíti a normális bélflóra helyreállítását. A kulcs itt az, hogy ha nem sikerül kizárni az oxigént a vastagbélből, ahol annak semmi keresnivalója, az közvetlenül hozzájárul az energiatermelés károsodásához.

A mitokondriumok működésének optimalizálása

Miközben sokan értik már, hogy a feldolgozott élelmiszerek egészségtelenek, a legtöbben ezért a cukrot hibáztatják, holott valójában a magolajok okozzák a legtöbb kárt. A felesleges omega-6 és az ösztrogén-dominancia a mitokondriális diszfunkció legfőbb okozói.

A finomított cukor nagy mennyiségben történő fogyasztása persze nem egészséges, de még az sem olyan rossz, mint a többszörösen telítetlen zsírok (PUFA-k) és valamivel kisebb mértékben az egyszeresen telítetlen zsírok (MUFA-k). Tehát a magolajok kiiktatása az étrendünkből kulcsfontosságú az egészségünk megőrzése szempontjából.

Amint azt korábbi cikkeinkben sokkal részletesebben kifejtettük, ha túl sok zsírt fogyasztunk, a szervezetünk a glükóz-anyagcsere helyett a zsíranyagcserét fogja előnyben részesíteni, holott a mitokondriumok általi legnagyobb energiatermelést a glükóz elégetése biztosítja. Tehát a túlzott zsírbevitel valójában szuboptimális energiatermelést eredményez.

Az iparilag előállított mitokondriális toxinok, mint például a növényi és magolajokból származó omega-6 zsírsavak, az ösztrogének, az ösztrogénszerű adalékanyagokat tartalmazó műanyagok és az elektromágneses mezők (EMF) súlyosan befolyásolják a mitokondriumok általi energiatermelést.

Márpedig a csökkent energiatermelés kulcsfontosságú probléma, hiszen a szervezetünkben zajló összes folyamathoz energiára van szükség. Ha ezekhez nem áll rendelkezésére megfelelő mennyiségű energia, akkor az általános egészségi állapotunk romlik. A mitokondriális energiatermelésünk fokozásával azonban többnyire képessé válhatunk arra, hogy teljesen elkerüljük a vényköteles gyógyszerek szedését.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre