Szendi Gábor
Árthat az utódnak a terhesen szedett D-vitamin?

Paleo válaszok V.

Vajon milyen érdekeket szolgál az, hogy a média álhírekkel bizonytalanítja el az embereket? A terhesség alatti D-vitaminhiány rengeteg egészségkárosodást okozott már eddig is a nyugati világ utolsó 150 évében, s most végre, mikor tudatosul az emberekben a D-vitaminfogyasztás szükségessége, pont akkor kell felelőtlen írásokkal veszélyeztetni anyákat és gyermekeiket?

 

 

Árthat az utódnak a terhesen szedett D-vitamin? címmel jelent meg egy népbutító írás a Diványon, s a cikk válasza a címben feltett kérdésre, hogy bizony a terhesség alatt szedett D-vitamin (vagy napozásból eredő magas D-vitaminszint) bizony többszörösére fokozza az utódban az ételallergia kockázatát.

Amikor ilyen cikket olvasok, mindig azt kérdezem magamtól: mi a célja az ilyen embereket összezavaró írásoknak? Mindig arra lyukadok ki, hogy a média egyedül a hírértékre megy rá. Hogy hazugság-e, súlyosan megtévesztő-e, nem számít, lényeg, hogy ma egyre több ember ébred rá a D-vitamin fontosságára, nosza, csapjuk őket arcul egy hírrel, hogy "ne akarj olyan biztos lenni a dolgodban". Ha mondjuk ez az írás valóban hatna az anyákra, akkor utódaiknál jelentős kockázatnövekedésre lehetne számítani a schizofrénia, az autizmus, az 1-es típusú cukorbetegség vagy a multiplex szklerózis tekintetében. Vajon átgondolja ezt a szerkesztő és az újságíró? Nyilván nem, mert gőze sincs róla. Ha én lennék a Dívány szerkesztősége, abban akarnék kitűnni, hogy ha minden felületes médium közreadja az álhírt, akkor én meg a cáfolatát közölném le, s ez lenne az igazi hír. De ehhez szakértő munkatársakra, felelős gondolkodásra volna szükség. Ez a cikk arra jó érv, miért ne olvassuk a Dívány cikkeit, miért ne olvassuk az Index, az Origo, a Hvg.hu és társai "tudományos" rovatait.

De nézzük a konkrét tanulmányt.

Bocsássuk előre, hogy az epidemiológiai vizsgálatok szerint az ételallergia délről északra egyre gyakoribb, amit egyértelműen a fokozódó D-vitaminhiánnyal hoznak kapcsolatba (Mullins és mtsi., 2012). Hogy a D-vitaminhiány az egyik oka az ételallergiának, azt bizonyítja az is, hogy az ősszel-télen született gyerekek közt jóval gyakoribb az ételallergia, mivel jóval alacsonyabb bennük a D-vitaminszint (Vassallo és mtsi., 2010; Mullins és mtsi., 2011). Vagyis vaskos tények igazolják, hogy az ételallergia nem a magas, hanem az alacsony D-vitaminszinttel függ össze. Azaz a terhesség alatt és kisgyermekként szedett D-vitamin véd az ételallergiával szemben.

A Dívány idézte vizsgálat mindezekkel az igazolt összefüggésekkel megy szembe. Ettől persze még lehetne igaza, de nincs.

A vizsgálatban a terhesség alatt, majd születéskor az újszülöttnek a köldökzsinórból vett vérből megmérték a D-vitaminszintet, és ezt összevetették azzal, hogy az első két év alatt kialakult-e élelmiszer allergia a gyermekben (Weisse és mtsi., 2013). Végigbogarászva a 9 oldalas tanulmányt, sajnos arra kellett következtetnem, hogy a szerzők ezt az anyagot soha nem közölték volna le, ha nem volna az egyetemeken és a kutatóhelyeken publikációs kényszer (az előmenetel, a tudományos karrier a publikációk számán és idézettségén múlik). Ha egyszerűen akarnék fogalmazni, azt mondhatnám, a tanulmány 9 oldalon keresztül nagyon okosan nem szól semmiről. Ugyanis a két év alatt 272 gyermekből mindössze 15-nél diagnosztizáltak ételallergiát, s a különbség a legalacsonyabb és legmagasabb D-vitaminszintű anyák gyermekei közt NEM SZIGNIFIKÁNS (p=0.025). Azaz a vizsgálat alapján nem állítható, hogy a fokozott D-vitaminszint ételallergiát okozna. Ez nem is meglepő az eddig idézett ellenkező összefüggést igazoló vizsgálatok fényében. Az már csak hab a tortán, hogy az anyák és a gyermekek többsége a vizsgálatban D-vitaminhiányban vagy D-vitamin elégtelenségben szenvedtek.

A vizsgálattal szembe állítható Nwaru és munkatársai (2010) vizsgálata is, amelyben a magas terhesség alatti anyai D-vitaminszint SZIGNIFIKÁNS védőfaktor volt az utód ételallergiájával szemben. Ebben a vizsgálatban mellesleg azt is bizonyították, hogy az utódban kialakuló ételallergia kockázatát (D-vitamintól függetlenül) 26%-kal növelte a terhesség alatt fogyasztott gabonafélék. Az anya étrendjében semmi mással nem függött össze a gyermek ételallergiája!

De menjünk tovább!

Allen és mtsi. (2013) hússzor nagyobb létszámú vizsgálatban azt igazolták, hogy a 20 ng/ml D-vitamin vérszint alatti gyerekek 11.5-szer valószínűbben lesznek mogyoróallergiások, és 4-szer valószínűbben lesznek tojásallergiások. A szerzők következtetése: ez az első közvetlen bizonyíték arra, hogy a D-vitaminhiány ételallergiát okoz.

2013 februárjában megjelent tehát két tanulmány. Az egyik rendkívül precíz módszerekkel egyértelműen igazolta, hogy a D-vitaminhiány komoly kockázatot jelent az ételallergiára (Allen és mtsi., 2013), és megjelent egy másik tanulmány, amelynek azon állítása, hogy a D-vitamin ételallergiát okozna, nem szignifikáns eredményeken nyugszik, azaz tudományosan nem tekinthető semmiféle igazolásnak.

Az egyik tanulmány hozzásegíthetné az embereket, hogy gyermekeik egészségesebbek legyenek, a második tanulmány aláássa a D-vitaminba frissen vetett bizalmat, és súlyos kockázatnak teszi ki mind az anyát (pl. D-vitaminhiányban jelentősen nő a császármetszés kockázata, lásd. Szendi, 2012), mind az utódot.

Felmerül a kérdés, miért nem abból lett hír, hogy a D-vitamin már nem csak a rák, az autoimmunbetegségek, stb. ellen véd, hanem nem meglepő módon az ételallergia ellen is? Házifeladatként a kérdést válaszolja meg mindenki maga.