Fordította: Szendi Gábor
Sokan szenvednek attól, hogy akármit csinálnak, vékonyak maradnak
Source: www.Freepik.com
Mielőtt Beata Barnes súlykontroll-tanácsadó új ügyfelekkel konzultál, már előre tudja, mit fognak mondani. A nők természetesen küzdenek a súlyukkal. De nem fogyni akarnak, hanem hízni.
Ügyfelei túl vékonynak tartják magukat, és ez szenvedést okoz nekik. "A múlt héten felvettem egy ügyfelet, aki fenékpárnás leggingst visel" - mondja Barnes, aki Nagy-Britanniában él. "Nemrég volt egy másik ügyfelem is, aki nyáron három pár leggingst visel, csak hogy kicsit testesebbnek tűnjön." (A leggings lábra feszülő nadrág.)
Ezek a nők egy olyan demográfiai csoporthoz tartoznak, amelyet széles körben figyelmen kívül hagynak. Míg a világ a több mint egymilliárd elhízott polgárra koncentrál, a spektrum másik végén vannak olyanok, akik vékonyak, gyakran kétségbeejtően vékonyak, és nem szeretnének azok lenni. A kutatók becslései szerint a lakosság körülbelül 1,9 százaléka "alkatilag vékony", és csak az Egyesült Államokban 6,5 millió ilyen ember él.
Az alkatilag vékony emberek gyakran ugyanannyit esznek, mint társaik, és nem edzenek keményen. Ennek ellenére testtömeg-indexük 18,5 alatt van - néha akár 14 is, ami 152 cm-es testmagasság mellett 32 kg-nak felel meg -, és nem híznak meg könnyen. Ez az állapot "igazi rejtély" - írják a szerzők egy nemrégiben megjelent cikkben az Annual Review of Nutrition című folyóiratban (1). A velük született vékony testalkat, szerintük, megkérdőjelezi "az energiaegyensúlyról és az anyagcseréről szóló alapvető axiómákat". Ezenkívül kevéssé kutatott terület: kevesebb mint 50 klinikai tanulmány foglalkozott a velük született vékony testalkatú emberekkel, szemben a nem kívánt súlygyarapodással foglalkozó több ezer tanulmánnyal (2).
A kutatók nemrégiben kezdték el vizsgálni, hogy a természetesen vékony testek miben különböznek. A tudósok remélik, hogy olyan anyagcsere-ismereteket fedeznek fel, amelyek segítenek az alkatilag vékony embereknek a súlygyarapodásban. A munka a túlsúlyos embereknek is segíthet a fogyásban, mivel az alkatilag vékony testalkat az elhízás "tükörképe" - mondja Mélina Bailly, a legutóbbi review társszerzője és fiziológiai kutató a franciaországi Clermont Auvergne Egyetem anyagcsere-kutató laboratóriumában.
Genetikai és anyagcsere-tényezők
Azokról az egyénekről, akik bőségesen esznek, de megmagyarázhatatlanul vékonyak maradnak, először 1933-ban számoltak be a tudományos irodalomban. Évtizedekkel később, egy 1990-es, mérföldkőnek számító kísérlet bebizonyította, hogy az emberek milyen mélyrehatóan különböznek egymástól a testsúlyuk szabályozásában.
Tizenkét egypetéjű ikerpárnak hat napon át napi 1000 kalóriával többet adtak enni. Három hónapos túltáplálás után - ami napi egy extra Big Macnek és egy közepes adag sült krumplinak felel meg - a fiatal férfiak átlagosan közel 8 kg-ot híztak, főleg zsír formájában, de a súlygyarapodás mértéke nagy eltéréseket mutatott: az egyikük közel 14 kg-ot, a másikuk pedig kevesebb mint 5 kg-ot hízott (3). Az utóbbiak valahogyan a többletenergia 60%-át elhasználták.
A tanulmány azt is megállapította, hogy a súlygyarapodás eltérése az ikerpárok között háromszor nagyobb volt, mint az ikrek között - ami arra utal, hogy a túltáplálkozás esetén a súlygyarapodásra genetikai hatással van.
Más tanulmányok is megerősítették, hogy az alkatilag vékony emberek nagyrészt "ellenállnak" a súlygyarapodásnak, különösen zsíros ételek fogyasztása esetén. A túltáplálkozás révén felszedett kilók gyorsan eltűnnek, amint visszatérnek a normális étkezés
(Az ábrán a világoszöld ill. szürke vonalak a "szórást" jelölik, azaz azt a két szélső értéket, ami az átlagtól - a sötétzöld és a sötétszürke - lefele vagy felfele eltér.)
A túltáplálkozás után a test általában visszafogy. De ahogy ez a grafikon is mutatja, mind a túltáplálkozásra adott reakciók, mind a test "normális" súlyához való visszatérés változatos. (A "jóllakásig" azt a kísérletben szereplő időszakot jelenti, amikor a résztvevők azt esznek és annyit, amit és amennyit akarnak.
Ez bizonyos mértékben összhangban van a jelenlegi gondolkodásmóddal. Sok kutató úgy véli, hogy testünknek van egy előre beprogramozott "beállított pontja" vagy "beállított tartománya", amelyhez vissza próbál térni. Ez az egyik oka annak, hogy kevés fogyókúrázó képes hosszú távon megtartani a leadott súlyt. Anyagcseréjük lelassul, kevesebb kalóriát égetnek el, és könnyebben visszahíznak, különösen akkor, ha a fogyókúrázó abbahagyja a kalóriák korlátozását. (A rendszer bizonyos rugalmasságot mutat, ami megmagyarázza, az évek során miért híznak sokan a törzsükre.
"A soványak cikizése"
Csoportként a vékony emberek valószínűleg ugyanolyan heterogének, mint a túlsúlyosak. Néhányan azért maradnak vékonyak, mert kisebb az étvágyuk, vagy hamarabb éreznek teltséget. Mások ugyanannyi kalóriát fogyasztanak, mint a nehezebb emberek.
Egy tanulmány megállapította, hogy az alkatilag vékony emberek naponta több mint 300 kalóriával többet esznek, mint amennyire az anyagcseréjüknek szüksége van (4). "Pozitív energiaegyensúlyuk van, és mégis ellenállnak a súlygyarapodásnak" - mondja Bailly, a franciaországi Clermont Auvergne Egyetem NUTRILEAN projektjének munkatársa, amely az alkatilag vékony emberekre összpontosít.
Az elhízott emberekhez hasonlóan a vékony testalkatú emberek is szembesülnek a társadalmi megbélyegzéssel. A vékony férfiak túl soványnak érezhetik magukat ahhoz, hogy megfeleljenek a férfias ideáloknak. A vékony nők gyakran panaszkodnak, hogy nincsenek kerek formáik. Az emberek arra gyanakszanak, hogy étkezési zavarokkal küszködnek (5). "Ismeretlen emberek tesznek rájuk megjegyzéseket az utcán" - mondja Jens Lund, a koppenhágai egyetem Novo Nordisk Alapítvány Alapvető Anyagcsere-kutatási Központjának posztdoktori kutatója. "Ezek az emberek úgy érzik, hogy nem mehetnek WC-re egy családi vacsora után... mert attól tartanak, hogy az emberek úgy néznek rájuk, mintha hányni mennének, mintha bulimiásak lennének."
Barnes súlygyarapodási tanácsadó technikailag soha nem tartozott a természeténél fogva vékony kategóriába, de rengeteg ilyen "vékonyság miatti megszégyenítést" tapasztalt első kézből. Családtagjai megjegyzéseket tettek a súlyára, de nem vették komolyan a szorongását. "Úgy éreztem, soha nem beszélhetek erről" - mondja. "Az emberek azt mondták: 'Ez nem igazi probléma' vagy 'Csak vegyél át tőlem egy kis súlyt'".
Hova tűnnek a veleszületett vékony emberek kalóriái? A kutatók elkezdték kizárni a lehetőségeket.
Hogyan használja fel a szervezet az energiát?
E n e g i a l e a d á s |
Energia felvétel/veszteség |
Alap metabolikus ráta |
|
Nem edzéssel kapcsolatos hőtermelés |
|
A táplálék okozta hőtermelés |
|
Edzés okozta hőtermelés |
|
Széklettel történő veszteség |
|
Vizelettel történő veszteség |
|
Nem vacogással termelt hő |
A kutatók rájöttek, hogy nagy egyéni különbségek vannak abban, ahogy a test felhasználja a kalóriákat. (A termogenezis az az anyagcsere-folyamat, amelynek során a kalóriák hőtermelés céljából elégetődnek.
Egy 2021-es metaanalízis néhány meglepetést hozott. Amikor Bailly és kollégái összeállították az alacsony testsúlyú emberek testösszetételére vonatkozó adatokat, váratlan felfedezést tettek: az alacsony testsúlyú emberek testében szinte normális mennyiségű zsír található (6). "Nagyon szokatlan, hogy ilyen alacsony testsúllyal meglehetősen normális zsírszövet mennyiség párosuljon" - mondja Bailly.
Ami hiányzik, az az izomtömeg. Az alkatilag vékony embereknek kevesebb izomtömegük van - a kutatások kimutatták, hogy izomrostjaik átlagosan körülbelül 20 százalékkal kisebbek, mint a normál testsúlyú embereké. Az alkatilag vékony emberek csonttömege is csökkent lehet.
Ezek a tények arra utalnak, hogy a soványságnak egészségügyi költségei vannak. Bár a kutatások még nem elégségesek, Bailly gyanítja, hogy az öregedéssel, különösen a vékony nőknél nagyobb a csontritkulás, a csontok veszélyes gyengülésének kockázata. A csökkent izomtömeg a mindennapi feladatok, például az üvegek kinyitása vagy a bevásárlás cipelése is nehezebbé teheti.
Ez pedig betegség esetén kevesebb fehérjetartalékot jelenthet - mondja Julien Verney, a Clermont Auvergne metabolikus laboratóriumának fiziológiai kutatója és az Annual Review of Nutrition cikk társszerzője.
A testösszetételbeli különbségeken túl a kutatók úgy spekulálnak, hogy a vékony testalkatúak "pazarlóbban" használják a kalóriákat. Például egyes tanulmányok szerint a vékony emberek kevesebbet sportolnak, de többet izegnek-mozognak (7).
Lehet, hogy több kalóriát is kiválasztanak, mint mások. Bár ezt még nem vizsgálták kifejezetten a sovány emberek esetében, ismert, hogy egyesek a bevitt kalóriák akár 10 százalékát is kiválasztják a székletben (és kisebb mértékben a vizeletben), míg másoknál ez az arány csak 2 százalék. Egy tanulmányban egy nő naponta 200 kalóriát választott ki, ami fél liter üdítőnek felel meg (8).
A vékony testalkatú emberek további anyagcsere-különlegességei még felfedezésre várnak. "Nemrég találtunk néhány nyomot, amely arra utalhat, hogy zsírszövetük anyagcseréje aktívabb" - mondja Bailly. "Ez igazán meglepő." Más tanulmányok már korábban is arra utaltak, hogy a természetesen vékony embereknek több "barna zsírjuk" van - ez egy kalóriát égető zsírszövet, amely testhőt termel.
Hogy pontosabb válaszokat találjon, Lund a Koppenhágai Egyetemen egy kórházi vizsgálatot tervez elindítani. A vizsgálat során metabolikus kamrát (zárt rendszer, minden mérhető benne) használnak, hogy nyomon kövessék a természetesen vékony emberek energiafelvételét, -felhasználását és az energiaveszteség minden útját - beleértve a székletet, a vizeletet és a kilélegzett gázokat. 2020 óta Lund csapata egy olyan dánokból álló hálózatot hozott létre, akik saját bevallásuk szerint természetesen vékonyak, így egyedülálló alapot biztosítva a jövőbeli kutatásokhoz.
Az 1990-es ikervizsgálat kimutatta, hogy a vékony testalkatnak erős genetikai komponense van: a kutatások szerint a nagyon vékony emberek 74 százalékának vannak hasonló testalkatú rokonai. Ahogy a kutatók azonosítják a génvariánsokat, rájönnek, hogy ezek közül sok - például az FTO, MC4R és FAIM2 nevűek - az elhízáshoz vezető folyamatokban is szerepet játszanak. Bár a részleteket még nem értik, a tudósok gyanítják, hogy az alkatilag vékony embereknek egyedi aktivitási mintázata lehet az energia termeléssel kapcsolatos génekben.
Az egyik ilyen gén, amely felkeltette a kutatók figyelmét, az ALK (anaplasztikus limfóma kináz). Amikor a tudósok ezt a gént eltávolították egerekből, az állatok ellenálltak a súlygyarapodásnak, amikor magas zsírtartalmú étrendet kaptak - még az elhízásra genetikailag hajlamos egérfajták esetében is (9). Az ALK gén úgy tűnik, hogy az agyban hat, amely aztán jeleket küld, amelyek befolyásolják a zsírsejtek energiaégetési sebességét.
A genetika fontos szerepet játszik a veleszületett soványságban, és a kutatók elkezdték azonosítani az érintett géneket. Egerekben az egyik gén - az Alk nevű eltávolítása - , amikor magas zsírtartalmú étrendet kaptak, ellenállóvá tette őket a súlygyarapodással szemben,.
Az ilyen genetikai mechanizmusok megértése új kezelési módszerekhez vezethet mind a boldogtalanul vékony, mind a boldogtalanul elhízott emberek számára, mondja Lund. "Ha rájössz, mi védi őket a túlsúly kialakulásától, akkor bármi is legyen az a mechanizmus, megpróbálhatod azt gyógyszerré alakítani" - mondja. "Annyi jelátviteli molekula van a testben, amelyekről még csak nem is tudunk." Az álom az, hogy olyan áttörést találjunk, amely ugyanolyan átalakító hatással bír, mint a legújabb elhízás elleni gyógyszerek.
Míg a kutatók biológiai nyomokat keresnek, Bella Barnes egyedül próbálja megérteni a súlygyarapodás komplexitását. Évekig tartó kísérletezés után fokozatosan körülbelül 40 fontot hízott azáltal, hogy az erősítő edzéseket gondos, tudatos étkezéssel kombinálta. Eleinte, ha nem érte el a napi kalóriaigényét, csak fogott egy csomag kekszet - bármit, ami növelte a számokat. De idővel megtalálta az egyensúlyt. "Nem minden kalória egyforma. Teljes értékű ételeket kell enni" - mondja. És sokat.
Ma Barnes már több mint száz nőnek tanította meg súlygyarapodási technikáit, és nagy TikTok-követőbázissal rendelkezik; azt mondja, büszke az általa felépített erős testre.
Talán még öt kiló, teszi hozzá, "az tenne a legboldogabbá".