Életközépi halláscsökkenés és demencia

Fordította: Czárán Judit

A látszólag csak hiúsági kérdésből komoly életvégi dráma bontakozhat ki

 

 

Source: www.Freepik.com

Az Egyesült Államokban a 70 év feletti felnőttek körülbelül kétharmadát (2) érinti, és az életkor előrehaladtával a halláskárosodás kialakulásának kockázata nő, előfordulási gyakorisága 12 éves kor után tízévenként megduplázódik (3).

Bár a halláskárosodást korábban egy öregedéssel járó ártalmatlan problémának tekintették, a legújabb vizsgálatok kimutatták, hogy az gyakran egészségkárosító következményekkel jár, többek között társadalmi elszigetelődéshez és kognitív hanyatláshoz vezethet (4).

A JAMA Network Open (5) folyóiratban nemrég megjelent tanulmány szerint az életkorral összefüggő halláskárosodás 71%-kal növeli a demencia kockázatát, a hallókészülékek használata azonban segít csökkenteni a kockázatot.

Mill Etienne (6) MD, a New York Medical College neurológusa, aki ebben a kutatásban nem vett részt, a Medical News Today-nek erről a következőket mondta:

"Egyre több bizonyíték van rá, hogy a halláskárosodás összefüggésbe hozható a demencia kockázatával. Ez a tanulmány a probléma eddigi talán legátfogóbb elemzését adja, összekapcsolva a középkorú emberek halláskárosodását az agy öregedésének több olyan mutatójával, mint az agy szerkezetének megváltozása, a kognitív hanyatlás, valamint a demencia kialakulásának megnövekedett kockázata - mindezt ugyanazon a korcsoporton belül."

A halláskárosodás szerepe a demenciában

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) (7) szerint napjainkban közel 57 millió ember szenved demenciában világszerte, számuk minden évben közel 10 millióval nő.

A legtöbb esetben a demenciát genetikai tényezők és módosítható környezeti tényezők együttes hatása okozza.

A kutatók több módosítható kockázati tényezőt azonosítottak a demencia kialakulásában (8), köztük a vérnyomást, a koleszterinszintet, az iskolázottságot, a társadalmi elszigeteltség mértékét, az alkoholfogyasztást és a dohányzást.

A legújabb kutatások azonban (9) az életkorral összefüggő halláskárosodás és a demencia kockázata közötti összefüggésre is rámutatnak.

Több különböző vizsgálat is kimutatta, hogy összefüggés van a halláskárosodás és a kognitív funkciók romlása (10), illetve az agy szerkezetének megváltozása (10) között, amit agyi képalkotó vizsgálatok is igazoltak.

Az a néhány vizsgálat azonban, amely a kognitív funkciók értékelését és az agyi képalkotást kombinálta, túlságosan kis mintán alapult (11).

Összefoglalva: Azok a tanulmányok, amelyek a halláskárosodás és a demencia közötti összefüggésről szólnak, vagy a kognitív funkciókat, vagy az agyi képalkotó vizsgálatok eredményeit, vagy a demencia jövőbeli kockázatát elemzik, de nem együttesen vizsgálják az összes változót.

Halláskárosodás és az agy egészsége: Mivel bővíti az új tanulmány az eddigi ismereteinket?

A jelen tanulmány egyetlen korcsoport adatai alapján azt vizsgálta, hogy a halláskárosodás összefüggésbe hozható-e a demencia agyi képalkotó eljárásokkal kimutatható markereivel, a kognitív hanyatlással, illetve a demencia kialakulásának megnövekedett kockázatával.

A tanulmány a Framingham Heart Study (12) résztvevőinek adatait használta; ez egy hosszú távú populációs vizsgálat, amely több generáción át követi nyomon a szív- és érrendszeri és egyéb betegségek kockázatát a családokban, és 2-4 évente egészségügyi kontrollvizsgálatokat végeznek a résztvevőkkel.

A jelenlegi vizsgálatban 2178 fő vett részt, akiket két, részben egymást átfedő alcsoportba osztottak. Az egyik alcsoport esetében, amelynek átlagéletkora 58 év volt, a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy milyen kapcsolat van a halláskárosodás és az agyi képalkotó markerek, valamint a kognitív teljesítmény között.

A másik alcsoportnál, amelyben a résztvevők átlagéletkora 67 év volt, azt nézték meg, hogy milyen összefüggés figyelhető meg a vizsgálat kezdetén fennálló halláskárosodás és a 15 éves követési időszak alatt esetlegesen jelentkező demencia között.

Az első vizit során az összes résztvevő hallásvizsgálaton esett át, amelynek alapján normális, enyhe, közepes vagy középsúlyos halláskárosodású kategóriákba sorolták őket.

Az első alcsoport MRI vizsgálatait és kognitív tesztjeit az első vizit után 4, illetve 8 évvel végezték el (14).

Az MRI-vizsgálatokkal az agy teljes térfogatának változását és az idegsejtektől elektromos impulzusokat továbbító, idegrostokból álló agyszövet, a fehérállomány integritását értékelték. A mágneses rezonancia képalkotó eljárás segítségével ugyanis kimutatható a fehérállomány károsodása és az agy térfogatának az agysejtek elhalása miatt bekövetkező csökkenése (15), amelyek a demencia fontos biomarkerei.

Hogyan hat a halláskárosodás az agyra?

A kutatók megállapították, hogy a halláskárosodás mértékének növekedése együtt járt a kognitív tesztben nyújtott teljesítmény romlásával és az agyi képalkotó eljárással kimutatható rendellenességek fokozódásával.

A halláskárosodással összefüggő kognitív teljesítménydeficitet a végrehajtó funkciók (16) értékelésével állapították meg, amelyek olyan magasabb rendű kognitív funkciókat foglalnak magukban, mint a tervezés, a figyelem és más kognitív funkciók szabályozása.

Az enyhe vagy súlyosabb halláskárosodásban szenvedő személyeknek nagyobb valószínűséggel volt kisebb az agytérfogatuk, és nagyobb mértékű romlás volt megfigyelhető a végrehajtó funkcióikban, mint a normál hallásúaknak. Már az enyhe halláskárosodásban szenvedőknél is megnőtt a fehérállomány rendellenességeinek a kockázata.

A második alcsoport adatai alapján a kutatók megállapították, hogy az enyhe halláskárosodásban szenvedők személyeknél a több mint 15 éves követési időszak alatt 71%-kal nagyobb volt a demencia kialakulásának kockázata.

A kutatók azt is vizsgálták, hogy az apolipoprotein E4 (APOE4) allél (17), egy az Alzheimer-kór kockázatát növelő génvariáns legalább egy kópiájának jelenléte milyen hatással van a halláskárosodás és a demencia kockázata közötti kapcsolatra. Kiderült, hogy az enyhe vagy súlyosabb halláskárosodás és a demencia kockázata közötti összefüggés sokkal erősebb volt az APOE4 génvariánssal rendelkező egyéneknél.

Más szavakkal, az APOE4-et hordozó és legalább enyhe halláskárosodásban szenvedő egyéneknél nagyobb volt a demencia kockázata, mint azoknál, akik nem hordozták az APOE4 gént, de enyhe halláskárosodásban szenvedtek.

Az enyhe halláskárosodásban szenvedő egyének közül azok, akik hallókészüléket használtak, alacsonyabb demencia kockázatnak voltak kitéve, mint azok, akik nem használtak hallókészüléket. Érdemes megjegyezni, hogy ez az összefüggés erősebb volt az APOE4 gént hordozó résztvevők körében.

Végül, a halláskárosodás, valamint egyéb kockázati tényezők, például az életkor, a nem, az iskolázottság és az APOE4 státusz beépítése egy, a demencia kockázatának előrejelzésére szolgáló standard modellben javította a modell prediktív pontosságát.

Miért növeli a halláskárosodás a demencia kockázatát?

A vizsgálat eredményei alátámasztják az életkorral összefüggő halláskárosodás potenciális szerepét a demencia kialakulásában. A halláskárosodás és a demencia kockázata közötti összefüggés pontos mechanizmusának felderítéséhez azonban további kutatásokra van szükség.

A tudósok úgy vélik, hogy a halláskárosodás társadalmi elszigetelődéshez vezethet, ami növelheti a kognitív hanyatlás kockázatát. De az is elképzelhető, hogy a halláskárosodás az agy erőforrásainak az auditív ingerek felé való fokozottabb áthelyezéséhez vezet, így kevesebb erőforrás marad a memória és a végrehajtó funkciók számára.

Meg kell azonban jegyezni, hogy a vizsgálat megfigyelésen alapult, ezért nem állapíthat meg ok-okozati összefüggést a halláskárosodás és a demencia előfordulása között.

"A halláskárosodás hozzájárulhat a demencia kockázatának növekedéséhez, de korai neurodegeneratív elváltozásokat is jelezhet" - mondja Etienne.

A hallásvizsgálattal megállapított halláskárosodás mellett a kutatók önbevallásos adatokat is gyűjtöttek a résztvevőktől. Az önbevallásos adatok azonban nem mindig egyeztek a hallásvizsgálat eredményeivel, mivel a résztvevők gyakran nem voltak tisztában vele, hogy enyhe vagy közepes halláskárosodásban szenvednek.

Mindez aláhúzza a rendszeres hallásvizsgálatok fontosságát, különösen az 50 év felettiek körében, valamint megfontolandóvá teszi ezeknek a vizsgálatoknak a beépítését a rutin alapellátásba.

Etienne megjegyzései:

"A tanulmány rámutat arra, hogy a halláskárosodás nem csupán egy öregedéssel járó tünet - hanem a kognitív hanyatlásra való hajlam korai jele is lehet. Ez különösen fontos, mert a halláskárosodás nagyon gyakori, rendre aluldiagnosztizált, viszont korrigálható probléma."

"Mivel a halláskárosodás hozzáadása a demencia előrejelzésére szolgáló modellekhez segít a kockázat mértékének meghatározásában, megfontolandó lenne a halláskárosodást potenciális szűrési célpontnak tekinteni az alapellátásban, a geriátriában és a neurológiában. A közegészségügy szempontjából a fenti adatok megerősítik azt a régóta fennálló elképzelést, hogy az érzékszervi károsodások kezelése jelentősen hozzájárulhat a demencia megelőzéséhez, mely kezelések a lakosság számára könnyen hozzáférhetők" - teszi hozzá.

Csökkenthetik-e a hallókészülékek a kockázatot?

A tanulmány eredményei arra utalnak, hogy a hallókészülékek segíthetnek csökkenteni a demencia kockázatát.

Ezekkel az eredményekkel összhangban egy 2022-ben publikált szisztematikus áttekintés 19%-os csökkenést mutatott ki a demencia kockázatában a hallókészüléket használó személyeknél (18).

"Ez arra utal, hogy a hallókészülékek használata részleges védelmet nyújthat a demencia ellen azáltal, hogy felerősíti az auditív ingereket, ezáltal csökkenti a kognitív terhelést és segít fenntartani a társas kapcsolatokat, amelyek lassíthatják az agy szerkezetében bekövetkező negatív változásokat" - állítja Etienne.

Ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy a vizsgálat nem vette figyelembe a hallókészülékek használatának időtartamát, megkezdését, illetve következetességét.

Táplálkozás és nagyotthallás

2010-ben jelent meg Bamini Gopinath és munkatársai vizsgálata (19), melyben a Kék Hegyek Hallás Vizsgálat eredményeit foglalták össze. Összesen háromezer személyt vizsgáltak meg 5 majd 10 év múltán. Az idősek körében a legmagasabb glikémiás indexű és legkevesebb rostot fogyasztó személyeknek 70%-kal volt nagyobb esélyük a közepes halláskárosodásra a legalacsonyabb GI-jű és legtöbb rostot fogyasztókhoz képest. A legkevesebb cukrot fogyasztóknak a legtöbbet fogyasztókhoz képest 56%-kal kisebb volt az esélye a nagyothallás kialakulására. A 70 évnél idősebbek körében a legmagasabb átlagos GI-jű ételeket fogyasztóknak 90%-kal volt nagyobb az esélyük a közepes-súlyos (40 dB-nél nagyobb) halláskárosodásra, mint a legalacsonyabb átlagos GI-jű szénhidrátokat fogyasztóknak.

Ha azt firtatjuk, miért okoznak a rendszeresen fogyasztott magas GI-jű szénhidrátok nagyothallást, akkor gondolhatunk a magas vércukor és inzulinszintre, de még inkább a magas gyulladásszintre (19).

Ez utóbbit erősíti áll összhangban Gopinath és mtsi. egy másik elemzése, amelyben az omega-3 fogyasztás hatását vizsgálták a halláskárosodás kialakulásában (20). Eredményük szerint a több omega-3-at fogyasztóknak 53%-kal kisebb volt a kockázata nagyothallás kialakulására. Dullemeijer és munkatársai szintén azt mutatták ki, hogy minél magasabb valakinek a vérében az omega-3 szint, annál kisebb az esélye a halláskárosodásra (21).

Carl Verschuur és mtsi. szignifikáns kapcsolatát találtak a hallásromlás és a szervezet gyulladásszintje (C-reaktív fehérjét és az IL-6-t mérve) között. Ezt egy későbbi vizsgálatukban ugyancsak megerősítették (22).

Mivel az Alzheimer rohamos elterjedése és a nyugati étrend magas finomított szénhidráttartalma közt elég egyértelmű a kapcsolat (23), ez most megerősítést nyert a nagyothallás és demenciakockázat útján is.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre