Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Elhízás és evolúció

Miért hízik el a modern ember? Miért hízik el az egyik ember és miért nem a másik? És miért nem hízik el a természeti ember? És mi hogyan ne hízzunk el?

 

Google hirdetés

 

A takarékos gén

Ha meg akarjuk érteni a mai ember hízáshajlamát és a népesség nagyarányú elhízottságát, messziről kell indulnunk. Őseink gyűjtögető-vadászó életmódot éltek, ettek, amit találtak, amit kifogtak a vizekből, és amit sikerült elejteniük az erdőben. Gyakran volt ínség, az összegyűjthető és levadászható élelem mennyisége folyton kevesebb volt a szükségesnél. Évmilliók során az emberi szervezet egy rendkívül gazdaságosan működő biológiai gépezetté fejlődött, amely kevéssel is beérte, és ha csak egy kalória fölösleg is maradt az elfogyasztott és az elhasznált energia különbségéből, azt máris elraktározta zsír formájában. Ez az un. "takarékos gén" teória. Az ínséghez alkalmazkodott szervezet amint bőségesen jóllakhat minden nap, szorgalmasan zsírt kezd raktározni a nehezebb időkre - amelyek a jóléti társadalomban soha nem jön el. A modern ember tragédiáját időben összesűrítve láthatjuk viszont a pima indiánok sorsában. A déli pimák Mexikóban élnek nomád körülmények közt, akárcsak őseink, körükben nincsenek elhízottak vagy cukorbetegek. Az északi pimák Arizonában élnek, a nyugati ember táplálkozását folytatják. Nem ritka köztük a 250 kg-os ember, s körükben a cukorbetegség 50%-os gyakoriságú.

Az elhízás a magzati életben kezdődik

Az 1970-es években Norvégiában azt vizsgálták, hogyan függ össze az emberek az elhízottsága és a szívbetegsége a táplálkozásukkal. Meghökkenve tapasztalták, hogy ugyanazon az étrenden élő emberek egyike túlsúlyos és szívbeteg, míg a másik egészséges. A kutatók arra a meglepő következtetésre jutottak, hogy nem az aktuális étrend, hanem a vizsgált személy anyjának terhesség alatti tápláltsága határozta meg leginkább a későbbi elhízottságot és szívbetegséget. Minél alultápláltabb volt az anya, annál hajlamosabb volt gyermeke felnőttkorban elhízni és szívbetegséget kapni. A jelenséget epigenetikus hatásnak nevezik, ami azt jelenti, hogy a gének működését környezeti hatások jelentősen módosíthatják. Ha az anya a terhesség alatt rosszul táplált, akkor magzata egy zord, táplálékban szegény világra készül fel, azaz nagyon energiatakarékosnak születik. Ezzel nincs is baj, ha későbbi életében is kevés táplálékkal kell beérnie. Ha azonban felnőttkorára jómódba kerül, túltáplált lesz a magzati életben szerzett energiatakarékos program miatt. A növekvő jólét tehát azért is veszélyes, mert anyáink még szűkösebb világban éltek és szültek minket. Persze a magzat más okból is lehet alultáplált, az energiatakarékos program így is megvalósul. Minél kisebb súllyal születik egy baba, annál valószínűbb lesz, hogy felnőttkorában elhízott és szívbeteg lesz. Nem árt tehát visszanézni a családi fényképeket, és ehhez igazítani táplálkozásunkat.

Szomorú, de az evés öröm

Az un. "össze nem illési" teória szerint testünk és agyunk működése az őskori viszonyokra van optimalizálva, és nem passzolunk bele az általunk teremtett modern körülményekbe. Az evolúció során minden jutalomérzéssel párosult, ami számunkra hasznos volt. Ezért tölt el minket mámorosító érzés az édességtől, a jóllakottságtól, a zsíros ételektől, mert ezek felkutatása és fogyasztása hasznos volt az őskorban. Ma már azonban nem kell megküzdenünk a mindennapi betevő falatjainkért, hanem azok állandóan a rendelkezésünkre állnak, és mivel az evés és jóllakás örömérzéssel jár, az emberek gyakran féktelenül esznek, vagy nassolnak. Korábbi környezetünkben a táplálék nehezen megszerezhetősége korlátozta az elfogyasztható étel mennyiségét, ezért nem volt elhízott ember. A fejlődéssel megszűnt az evés természetes korlátja, s a mai embernek - ha karcsú és egészséges akar maradni - állandóan önmegtartóztató módon kell élnie. Mivel a modern világban folyamatos stresszben élünk, folyamatosan jutalmazni és vigasztalni próbáljuk magunkat, s ez is túlevéshez és elhízáshoz vezet.



Mozgás és energiatakarékosság

Az ember mozgásra született. Őseink rengeteget jöttek-mentek, futottak, fáramásztak, úsztak. Persze nem jókedvükben, ezt az életben maradás diktálta. Azonban a mozgás ellentéteként kifejlődött a lustálkodás képessége is, hiszen ez energiatakarékosságot jelentett egy élelemhiányos korszakban. A modern ember, gépekkel körülvéve, táplálékkal végtelen bőségben ellátva gyakorlatilag a hűtőszekrény és az asztal között mozog. Sportolásra rávenni azért nehéz őt, mert dolgozik benne az ősi energiatakarékos üzemmódra való hajlam. Az elektromosságot nem használó, naturális gazdálkodást folytató ámisokra lépésszámlálót szereltek, s kiderült, hogy férfiak és nők naponta 10-14 kilométert gyalogolnak. Körükben az elhízottság igen alacsony gyakoriságot mutat. Az "össze nem illés" tehát abban is megvalósul, hogy az ember régen kénytelen volt sok izommunkát végezni, ma pedig, ha nem muszáj, nem mozog.

Modern kontra paleo táplálkozás

Ha összevetjük a modern táplálkozást a paleolit táplálkozással, szembeötlő különbségeket látunk, amelyek ugyancsak magyarázzák a modern ember túlsúlyosságát. A mai modern táplálkozás gabonafélékre épül, a nyugati ember táplálékának 50-60%-a gyorsan felszívódó szénhidrátok alkotják (lisztből készült ételek, burgonya, rizs, cukor, stb.), amelyek igen nagy kalóriasűrűségű ételeket jelentenek. A gyorsan felszívódó, azaz magas glikémiás indexű ételek igen gyorsan megemelik a vér cukorszintjét, amit löketszerűen egy nagy inzulinválasz semlegesít. Ez azonban gyorsan alacsony vércukorszintet idéz elő, ami éhségérzetet eredményez, és a nyugati ember főétkezéseit követően hamarosan megéhezik és nassol. A nagy kalóriasűrűségű és nagy mennyiségű ételből a szervezet zsírraktárakat épít fel, amelyek az élet során egyre csak töltődnek.
A paleolit, azaz őskori táplálkozás, amihez szervezetünk évmilliókon át alkalmazkodott, semmiféle gyorsan felszívódó szénhidrátot nem tartalmazott, hanem csak zöldségből, gyümölcsből és állati fehérjéből és zsírból állt. (Esetleg alkalmailag vadméhek mézéből.) Ez a táplálék alacsony kalóriasűrűségű. Jellemzője, hogy ha dugig eszi valaki magát zöldséggel, hússal, gyümölccsel, akkor sem tud elhízni, mert a degeszre tömött hasában töredéke sincs annak a kalóriának, amit a nyugati étrend ugyanilyen tömegben tartalmazna. Ennek az étrendnek a másik előnye az, hogy ezeket az ételeket lassan emészti meg a gyomor, tehát a paleo étrenden élők vércukorszintje alacsonyabb, s lassabban éheznek meg. Számos vizsgálatot végeztek már, paleolit étrendre állítva az embereket, s azt tapasztalták, hogy - bár a vizsgálati személyek jóllakásig ehették magukat - igen gyorsan fogyásnak indultak, vércukorszintjük egyenletessé vált, inzulinigényük lecsökkent.

Az elhízott világ

A túlsúlyosak és elhízottak aránya az egész világon egyre növekszik. Amerika a csúcstartó, ahol a lakosság 64%-a túlsúlyos vagy elhízott. A korábban az elhízásjárványtól védettnek tekintett Ázsiai országokban is a túlsúlyosok és elhízottak aránya 30% felé jár. Hazánkban az emberek 33% túlsúlyos, 20 százalék pedig kifejezetten elhízott. Az elhízásjárvány a nyugati étrend sajátja. Megoldást valószínűleg csak az egyre terjedő paleo táplálkozás jelenthet, amely nem fogyókúra, nem kell benne koplalni, sem a szervezetet becsapni, ez egy igazi életmód váltás.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre