Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Yang:
Elhízás diétázással? A mesterséges édesítőszerek és a cukor neurobiológiája

Fordítás: Szendi Gábor

Forrás: Qing Yang: Gain weight by "going diet?" Artificial sweeteners and the neurobiology of sugar cravings Yale Journal Of Biology And Medicine 83 (2010), pp. 101-108.

A nyugati világ elhízásjárványa egybeesik a mesterséges édesítőszerek elterjedésével. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a mesterséges édesítőszerek nem csökkentették, hanem növelték az emberek étvágyát.

 

Google hirdetés

 

A mesterséges édesítőszereket általában bátor kutatóknak köszönhetjük, akik nem tartva be a laboratóriumi szabályokat, megkóstolták a véletlen létrehozott vegyületeket. A szacharint Constantine Fahlberg, a Johns Hopkins kutatója fedezte fel 1879-ben, amikor kőszénkátránnyal dolgozott. Évtizedekkel később ez lett a cukorbetegek édesítőszere. A II. világháború alatt és az utána a soványság-kultusz kialakulása után, a diétás italokon észrevétlenül a "cukort nem fogyaszthatók számára" felirat kicserélődött "cukrot kerülni szándékozóknak feliratra. A szacharin 300-szor édesebb mint a cukor. A cyklamátot Michael Sveda fedezte fel az Illionis Egyetemen 1937-ben, s mindkét édesítőt 1958-ban az FDA elismerte biztonságosnak. 1969-ben azonban a ciklamátot betiltották karcinogén hatás miatt, és a szacharin betiltását is kilátásba helyezték, de a fogyasztók tiltakozni kezdtek. Mindkét szacharinon figyelmeztető feliratot helyeztek el, de hamarosan kiderült, hogy a ciklamát nem rákkeltő, a szacharin rákkeltő hatása pedig a patkányszervezet sajátságából fakadt.

Az aszpartamot 1965-ban James Schlatter fedezte fel a Searle-nél. Az aszpartam egy fenilalanin és egy aszpartát molekulát tartalmazott egy methanol lánccal összekötve. Az aszpartam lebomlik a szervezetben. 200-szor édesebb, mint a cukor. Az FDA 1981-ben először szilárd ételekben engedélyezte, majd 1996-tól mindenféle élelmiszerben engedélyezték. Mivel az aszpartam szabadalma 1992-ben lejárt, a Nutrasweet előrukkolt a neotam-mal, amely 7000-szer édesebb a cukornál. A kálium aceszulfámot Karl Clauss fedezte fel 1967-ben a -nél. Hoechst. A legújabb fejlemény az 1979-ben Shashikant Phadnis által a Tate & Lyle-nál felfedezett szukralóz volt. Ez 600-szor édesebb a cukornál.
Az utolsó évtizedben robbanásszerűen terjednek a mesterséges édesítőszert tartalmazó élelmiszerek, 6,000 új terméket vezettek be az USA-ban 1999 és 2004 között. A forgalomban lévő termékek közül 3,648-ban egynél több édesítőszer található. Az édesítőszereket leginkább szénsavas üdítőkben használják, de még babi ételekben is található.

A mesterséges édesítőszerek hatással vannak a testsúlyra?

Intuitíve azt gondolhatnánk, hogy a mesterséges édesítők segítenek a súlyt tartani vagy akár még fogyást is eredményezhetnek, hiszen a cukrot és a fruktózt hozzák kapcsolatba metabolikus szindrómával cukorbetegséggel, elhízással. Az emberek a mesterséges édesítővel édesített ételeket egészségesnek gondolják.

Az epidemiológiai vizsgálatok a várakozással ellentétben azt bizonyítják, hogy az édesítőszerek testsúly növekedéshez vezetnek. A San Antonio Heart Study 3,682 személyt követett 7-8 évig az 1980-as években. A legtöbb mesterséges édesítőszeres élelmiszert fogyasztók 1.78 kg/m2 súlynövekedést értek el az édesítőszereket nem fogyasztók 1.01 kg/m2 növekedésével. Az American Cancer Society 1980-as évekbeli vizsgálata, amelyben 78,694 személy vett részt, ugyancsak azt igazolta, hogy az édesítőszereket fogyasztók jobban híznak. Az 1970-es évekbeli Nurses' Health Study 31,940-nél a szacharint fogyasztók közt ugyancsak nagyobb súlynövekedést találtak. Gyerekek vizsgálat megerősítette az eredményeket, a diétás üdítőket fogyasztók jobban híztak. Más vizsgálatok azt erősítették meg, hogy a diétás üdítőkkel és ételekkel nem lehet fogyást elérni. Amikor titokban cukrot tettek az ételbe, a résztvevőknél 25%-kal kevesebb kalóriafelvételt figyeltek meg az édesítőket kapókhoz képest, azaz a cukor csökkentette az étvágyat. Az aszpartam viszont növelte az étvágyat és az energiafelvételt.

Kísérleti vizsgálatok

Általános tapasztalat volt, hogy az édes íz fokozza az étvágyat, akár cukor, akár aszpartam az édesítő. Az aszpartamos víz fogyasztása fokozta az étvágyat, de az aszpartam kapszula nem. Az aszpartam a glükózhoz (szőlőcukorhoz) képest jobban fokozza az étvágyat. Ha evés előtt glukózt fogyasztottak, az csökkentette a cukor vonzerejét de az aszpartam nem. Egy másik vizsgálatban mindegyik édesítőszer fokozta az étvágyat, de az aszpartam fokozta a leginkább. A glükóz és cukor előzetes fogyasztása csökkentette az étvágyat, az aszpartam nem vagy éppen növelte.
Ez azt sugallja, hogy a normál édesítőszerek (glükóz, cukor) használata az energiafelvételt nem növeli.
Patkánykísérletekben a szacharin a patkányokat túlevésre és hízásra ösztökélte.
Az idegrendszeri hatások kutatásait abban lehet összefoglalni, hogy a mesterséges édesítők nem azonos módon ingerlik az agyi jutalmazó központot. Azáltal ugyanis, hogy az édes íz szétválik a kalóriatartalomtól, az étel elfogyasztása után nem alakul ki a fogyasztás utáni állapotra jellemző kielégülés, ezért az állat vagy az ember többet eszik, hogy kompenzálja az elmaradt kielégülést. Az az elképzelés tehát, hogy kielégítjük az édes íz iránti vonzalmat, de közben nem fogyasztunk hizlaló kalóriákat, nem működik, mert a szervezet nem egyszerűen az édes ízt, hanem az ahhoz kapcsolódó fogyasztás utáni kielégülést preferálja. Ha ez elmarad, a kielégületlen szervezet többet követel.

További probléma az mesterséges édesítőkkel, hogy fogyasztások továbbra is fenntartja és erősíti az édes íz iránti preferenciát. Más vizsgálatokból tudjuk, hogyha pl. valakinél csökkentik a sóbevitelt, de a sót nem pótolják más sós ízű vegyülettel, akkor egy idő után az emberek sóigénye is csökken. Nyilván az édesség utáni vágy is csökkenne, ha nem akarnák mindig kielégíteni az édes íz iránti vágyainkat.

Összességében tehát a nyugati világnak az az álma, hogy lehet úgyis habzsolni, hogy közben fogyunk, nem teljesül, a mesterséges édesítőszerek valószínűleg hozzájárultak az elhízás válság kialakulásához. (Lásd. alábbi grafikont).

Ezek az édesítőszerek amúgy elég problémásak, biztonságosságuk nem meggyőzően tesztelt, így a fentiek csak további okot szolgáltatnak a kerülésükre (lásd. aszpartam cikkek: Keserédes tanulságok) és Az aszpartám multipotenciális rákkeltő hatása
A vizsgálatnak természetesen van üzenete a paleo társadalom felé is. A stevia, az eritritol, a xylit nyilván ugyanúgy a kalóriamentes, vagy minimális kalóriát szolgáltató édességekhez tartozik. Ugyanakkor elképzelhető, hogy mivel a cukoralkoholok (eritritol és xylit) a természetben, pl. gyümölcsökben is előforduló természetes édesítő szerek, nem hatnak a szervezetre a mesterséges édesítőszerekhez hasonlóan. Ezt azonban biztosan nem tudjuk. A paleósok, már akik nem állandóan paleó süteményeket eszegetnek, általában leszoknak az édes ízről, ezért, ha édesítenek, sokkal kevesebb édesítőszer is elég nekik. Végül a kompenzatórikus evés, amit a becsapott ízlelő érzékelés okoz, csak azoknál működhet, akik ösztönös evők, s ez a paleósokra többségében nem mondható el, ráadásul laktató ételek után kevésbé marad a szervezet kielégítetlen.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre